Emi
Karácsonykor adtam egy kis tányér kóstolót a süteményeimből az itteni angol családnak. Nagyon örült neki, különösen az apuka. Meglepett amikor mondta, hogy remélte is, hogy fogok adni. Nem értem miért, a nő azt hiszi még főzni sem tudok... Eljegyzésünk után meghívtuk őket egy pohár pezsgőre és felbuzdúlva, hogy ízlett nekik a sütim, akartam valami gyorsat, finomat és számukra sem annyira idegent sütni. Az új muffinformámat is ki kellett már próbálni, így lett a következő. Nevet akartam adni neki, de végűl nem sikerült:)



Hozzávalók: 12 darabhoz
A tésztához:
13 dkg liszt
3 dkg reszelt csoki
1 tojás
6 dkg cukor
6 dkg vaj
1,5 dl tejföl
1 teáskanál vaníliaaroma
1 teáskanál sütőpor
1 fél kávéskanál szódabikarbóna

A töltelékhez:
3 kocka tejcsoki
3 kávéskanál nyárigyümölcs püré

A díszitéshez:
1 dl tejszín
1 kanál vaníliaaroma
porcukor



A vajat megolvasztjuk és langyosra hüttjük. A tojást kikavarjuk a cukorral, vajjal, tejföllel és vaníliaaromával. A lisztet elvegyítjük a reszelt csokival, a szódabikarbónával és a sütőporral. A kettőt összevegyítjük és egynemű tésztává kavarjuk. Egy muffinformát kirakunk papírral, mindegyikbe teszünk egy kanál tésztát, a csokikockákat kétfele vágjuk és a muffinok felének közepébe belehelyezzük őket. A másik felébe fél kávéskanál gyümölcspürét rakunk. A maradék tésztával beborítjuk a tölteléket és mehet is a sütőbe, 180 fokon, 20-25 percre.
Hagyjuk teljesen kihűlni. A tejszínt kevés porcukorral és a vaníliaaromával felverjük. A muffinok felére ebből a habból halmozunk, másik felére porcukrot szórunk. Az egészet csokireszelékkel diszítjük.



Kicsit kiábrándultam, na nem a muffinból, hanem a kedves család hozzáállása miatt. Az anyuka természetesen rájuk sem nézett, az apuka örült, de ők inkább reggelire esznek ilyet, ez meg este volt... így hát a gyerekek sem nagyon estek neki. De amikor mentek el az apuka követelte, hogy ő bizony visz el egyet reggelire... a gyerekek is. Másnap délután még az asztalon voltak... két nap múlva valaki megette őket. Nos akkor mondtam azt, hogy soha semmit többet nekik... Ennyit az angolokról.
A muffinom vizsont remek lett, miután elmentek, a maradékot mind bekaptuk. Az a reszelt csoki a tésztában csodát tett vele. Kicsit olyan volt, mintha diós lett volna, ahogy azok az apró csokidarabok megpirultak benne.
6 Responses
  1. trollanyu Says:

    Nekem tetszenek a muffinjaid:) Az angolokon meg nem kell kiakadni, ilyenek. Az én skót sógornőm is ilyen, mindent ócsárol, közben pedig még egy fagyasztott kész pizzát sem tud megsütni:)


  2. Éva Says:

    Nagyon guszta lett a muffinod! Biztosan nagyon finom ! Most én is elfogadnék egy kis kóstolót!


  3. Gizi Says:

    Csodaszépek a muffinjaid!! Én bizony befaltam volna az összeset.:)) Ne is foglalkozzál a szomszédokkal, többet ne kínáld meg őket semmivel, süssön a nő, persze ha tud. Na és így legalább több maradt Nektek.

    Elolvastam a bejegyzésedet a lánykérésről. Csodálatos lehetett, és sem a kirándulást, sem pedig ezt a karácsonyt nem fogod soha elfelejteni. Szép emlék marad örökre.


  4. Gerdi Says:

    Csodálatosak a muffinjaid! Gasztroblogger korom óta olvastam az angolokról egy-két furcsaságot... más kultúra, de azt hittem, a kedvesség viszonzása egyetemes. Hát nem...
    Köszöntelek olvasóim között! Még visszatérek hozzáad olvasgatni:-)


  5. Az angolokat nem nagyon ismerem, de az írek is tudnak válogatósak lenni. Bár gyerekeknél ezt nem vettem észre, errefelé megeszik amit sütök. A felnőttek azonban már kevésbe (kivéve a férjemet, neki muszáj.):) Rá se ránts, legközelebb majd nem kínálod meg őket, süssenek maguknak.


  6. Emi Says:

    Trollanyu, köszönöm! Ismerős a "még egy fagyasztott pizzát sem tud megsütni" dolog. Igaz, hogy amiket ő főz, azokat én sem enném meg:))

    Éva, sajnos lekéstél a kóstolóról, de épp most sültek meg a csupa citromos muffinok, abból még esetleg jut:)

    Gizi, köszönöm, nem is esznek többet az én sütimből! Ő tud sütni... browniet, mást semmit, ezer éve ugyanazt süti, még mindig receptről...
    A lánykéréssel kapcsolatban igazad van, egyiket sem fogom soha elfeledni, nem is lehetne. Bármilyen szép dolgok is történjene, eddig még sosem kérték meg a kezem. Főleg nem a London Eye tetején:))

    Gerdi, köszönöm. Igen, az angolokról rengeteg furcsaságot lehet hallani. Sokat megtapasztaltam már. Nem lehet azt mondani, hogy nem kedvesek ők, csak a maguk módján, kedvesen és mosolyogva, eléggé elutasítóak mindennel, ami nem az "övék"...

    Erika, szerintem az angolok nem nagyon különbözhetnek az írektől. A gyerekekkel az a baj, hogy mindenben az anyjukat követik... lányok. Az apuka bezzeg megenné a főztömet. Olasz származású, amerikában született, látszik is rajta, sokkal nyitottabb.