Anazar feketeribizlis zabfalatjai megadták a végső lökést ahhoz, hogy nekifogjak zabkekszet sütni. Ettem már és nagyon tetszett az íze, ezért kötelező darab volt. Meglett, imádva volt és lesz még, mert fog még készülni nem is soká!
Receptért végülis Mártihoz tértem be, kisebb változtatások történtek.





A száraz hozzávalókat mind összevegyítjük, majd összegyúrjuk a puha vajjal. Végül beleütjük a tojást és összeállítjuk a tésztát. (Én nem tettem hüttőbe, rögtön sütöttem. Nem tudom mi lett volna különbség, de ez így is csodás volt.) A tésztából diónyi darabokat csipkedünk, gombócokká formáljuk, tenyerünkben kissé ellapítjuk, mutatóújjunkkal kis mélyedést nyomunk a közepébe. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk őket és a mélyedésekbe fél kávésknálnyi dzsemet teszünk. (Nálam felébe eper, felébe barack került.) 190 fokon 20 perc alatt megsütjük.




Ez volt a második leggyorsabban fogyó süti az ünnepi asztalról. Legjobban a kókusz és természetesen a zab íze dominált, amit imádok. Annyira különleges ízt ad a keksznek, hogy az valami mennyei. Közepén a savanykás-édeskés lekvár meg csak hozzáad az élményhez. A ránézésre nem annyira csalogató, inkább kissé száraznak tűnő keksz annyira zamatos és ízzel teli, hogy komoly erőfeszítést igényel az abbahagyása.

Sárgarépa a sütiben régóta foglalkoztat, de ugyanúgy, mint a sütőtök, megmaradt gondolati szinten. Eddig. Muszály volt megtudnom, hogy milyen is az. Nagyon finom! Igaz megrepedezett a teteje és nem rejtettem el...



A lisztet, sütőport, vegyes fűszert és sót összevegyítjük egy tálban. (A vegyes fűszer nagyon hasonló az otthoni mézeskalács fűszerkeverékhez és készen kapható) Belevegyítjük a cukrot, répát, diót és mazsolát. A tojásokat felverjük, hozzákavarjuk a tejet, olajat, a narancs levét és reszelt héját. Ezután összekavarjuk a lisztes eleggyel épp csak annyira, hogy összevegyüljön.
A sütőforma alját kibéleljük méretre vágott sütőpapírral, beleöntjük a tésztát és 190 fokon 35 percet sütjük. Fogvájót szúrunk a közepébe és ha nem ragad rá a tészta akkor kész.
10 percig hagyjuk a formában hűlni, majd kiborítjuk, lehúzzuk róla a papírt és hagyjuk teljesen kihűlni. Kétfele vágjuk és megkenjük a közepét barack lekvárral. A tejszínt habbá verjük, hozzákavarjuk a datolya krémet. Ez a krém nekem megmaradt a Datolyakrémes piskótakorongoktól és ezzel gazdagítottam, ízesítettem a tejszínhabot.
A torta oldalát és tetejét tetszés szerint díszítjük ezzel a krémmel. Eléggé amatőr lett az én munkám, mondhatom ismét, hogy ez volt az első. Most szereztem be egy tortadíszítő szettet, ezen próbáltam ki. Hát majd lesz jobb is.


Kicsit a mézeskalácsra emlékezetett az illat sütés közben, a fűszerkeverék miatt remek illatokat árasztott. Nem tudom répa nélkül milyen lett volna ugyanez a süti, de én nem éreztem benne, hogy pont az van. Párom mindent felsorolt kérdésemre, hogy mi van benne, csak a répát nem. A diót imádtam, a mazsola adta magát, a répa a tészta állagán változtatott (nyílván az ízén is, csak nem volt kivehető, hogy az a sárgarépától van). A középen megbújó lekvár csak érdekesebbé tette és a díszítésként használt datolyás-tejszínhabos krém lágyította, selymesítette a sütit. Nem mondom, hogy mindennapi vendég lesz, de tényleg ínyemre való desszert.