Többféle történet létezik eredetének meghatározására, hogy ez az indiai étel Indiából vagy Nagy Britanniából származik. Tény, hogy az egész világon elterjedt, UK-ben nagyon népszerű, egy kutatás szerint az Egyesült Királyság legnépszerűbb éttermi fogása. Igazi britt nemzeti ételnek tartják... no comment!
A "tikka" sült csirkehús darabkákat jelent, a "masala" pedig fűszeres, csípős szószt. Így már nem titok, hogy mi is a tikka masala. Eredetileg a húst fűszerkeverékben és joghurtban pácolják, majd tandor sütőben sütik meg és egy fűszeres, paradicsomos szósszal tálalják, ami általában krémes, csípős és narancssárga színű.



Én ugyan nem vettem a fáradtságot a szósz elkészítésére, mert a Patak's és még sokan mások is, kínálják kész szószaikat. És van, amikor csak ez kell, gyorsan különleges. Meg amúgy is... kóstolásképpen.

Hozzávalók: 2 személyre
2 csirkemell filé
fél üveg tikka masala szósz
0,5 dl tejszín
rizs



A rizset sós vízben megfőzzük. A csirkemellet vékony, fél újjnyi hosszú csíkokra vágjuk, kevés olivaolajon megpirítjuk. Amikor már nem rózsaszín kívül, hozzáöntjük a szószt és alaposan összefőzzük, amíg a hús teljesen megpuhul. Ekkor beletesszük a tejszjnt és azzal is összemelegítjük. Bőséges rízzsel tálaljuk.



Hogy milyenek a tapasztalataink? Hm, nekem nagyon ízlett, bár nem vagyok nagyon hozzászokva a csípős ételekhez, és ez aztán az volt. A csípősség tompítása miatt adtam hozzá kevés tejszínt. Amire rájöttem, hogy nagyon követeli a rízst. Vagyis ne fele fele arányban tálaljuk, hanem legyen több a rízs. Páromnak, mint általában, több szószt tettem és annyira csípett neki, hogy a rízset pótolnom kellett:) Még fél üveg szósz megvan és már alig várom a következőt. Lehet cuscussal fogom kipróbálni...
Akinek kedve lenne kipróbálni saját készítésű szósszal, rengeteg receptet talál a világhálón és nem is olyan ördöngősség!

Ismeritek azt, amikor kell valami vacsora, de valami nagyon könnyű és ha lehet gyors is? Meg ne legyen fűszeres sem, mert rendetlenkedik a gyomrunk, félünk nehogy megterheljük, aztán alvás nuku. Inkább olyan natúr, friss, zsenge, ízes...
Gyakran meglepődök, hogy az egyszerű, gyors ételek mennyire váratlanul finomak tudnak lenni. Amikor nem számítasz semmire, csak hát valamit összedobsz, mert enni mégiscsak kell időnként, aztán bumm, abból lesz a hónap íze. Magad sem hiszed, hogy ennyire ízlik. Na persze ízlések kérdése, mert páromnak hiába magyaráztam, hogy de kóstold és érezd és... ő sose fogja ugyanazt érezni mint én:) Van akinek az evés élvezet és van akinek egy alapszükséglet kielégítése csupán.



Ezt a gyors vacsorát akkor dobtam össze, amikor még nem diétáztam, de már nagyon éreztem, hogy kellene valamit változtatni. Rizset főztem, simán, só nélkül. Tálba tettem, összetépkedtem egy szelet gépsonkát, rászórtam. Egy negyed kaliforniai paprikát csíkokra vágtam, hozzáadtam. Ricotta darabkákat tettem a tetejére és kész!



És hogy akkor mégis hol van benne a kanyar? A ricotta krémessége... a paprika leves, ropogós édessége... a sonka selymessége és a rizs puhasága. Mindez együtt. Kell ennél több magyarázat?