Szofikánál fedeztem fel a golyókat. Na nem mintha eddig nem ismertem volna, de csak azt a klasszikusat. Anyukám mindig ezt készített gyerekkoromban és persze nekünk, kislányoknak kellett gombolygatni:) Most viszont új dimenzióba léptett a golyózás, hála Szofikának, aki olyan csodás kombinációkat és összeállításokat mutatott a blogján. Rájöttem, hogy bármivel lehet gombócozni és csak jó lehet. Így hát Karácsonyra megterveztem kettőt. Bevallom több idő kellett kitervezni, mint elkészíteni. Nah jóó, kicsit azért sok volt egyszerre a sok gombolygatás:))

Elkészítés: 
A kekszet ledaráljuk, egy tálba öntjük a porcukorral és a kakóporral együtt. A meggyet lecsorgatjuk és gyengéden felitatjuk róluk a ndvességet. A kekszhez adjuk a rumaromát és annyi meggylevet amivel formázható, nem ragacsos masszát kapunk. Diónyi darabokat csipünk, meggömbolygessük, tenyerünkkel szétlapítjuk, beleteszünk egy meggyet és óvatosan gombóccá formáljuk. Csokidarával vegyített kokuszreszelékkel bevonjuk.




Elkészítés:
A kekszet ledaráljuk és elvegyítjük a porcukorral. Hozzáadjuk a mandulaaromát és annyi narancslevet, hogy könnyen formázható, nem ragacsos masszát kapjunk (nálam 2). Összedolgozzuk, diónyi gombócokat formálunk belőle. Egy tányérba szeletelt mandulát és narancshéjat vegyítünk össze és ebbe forgatjuk bele a gombócokat.



Mindkettő nagyon ízlett, a meggyes talán csak akkor lett volna finomabb ha rumba áztattam volna a meggyeket. Az abszolút favorit a narancsos-mandulás lett nekem. A gombócprojekt beindult. Főleg amint láttam, hogy kedves angol családunk hogyan falta a sütijeimet... micsoda kielégülés:))

Ezzel be is fejeztem a Karácsonyi süti kategória bemutatását. Le is vagyok már maradva, hisz holnap van az év utolsó napja. Más már a Szilveszteri menüt posztolja. Nekem még van egy Karácsonyi bejegyzésre valóm, megmutatom, hogy hogyan ünnepeltünk és miket ettünk. Azt hiszem már csak jövőben.
Addig is kívánok minden kedves ólvasómnak egy nagyon szép Szilveszter éjszakát és Boldog Új Évet! Süssünk, főzzünk sokat és finomat szépet az Új Évben is és osszuk meg egymással!!

Máris elmúlt a Karácsony! Néha annyira hiábavalónak érzem a napokig tartó készülődést. Főleg a mi esetünkben, hogy ketten vagyunk. Napokig sütök, főzök, aztán ott nyomja a hüttőt a sok kaja és nem kell senkinek. Hipp-hopp, el is múlt az ünnep, alig voltunk itthon, de hát milyen lenne az, ha nem készülnék Karácsonyra? Készültem rendes háziasszonyhoz illően és most már csak az maradt hátra, hogy megmutassam nektek is a jobban sikerült műveket. Na meg valami módon eltűntetni a maradékokat...

Ez a gyönyörű keksz látványra teljesen elvarázsolt, amint megláttam a fotót a Facebookon. Gyorsan utána is néztem Marka boszikonyhájában és elmentettem a Karácsonyra elkészítendők listájára. Néhány nappal az ünnep előtt el is készült. Egyszerűen, gyorsan és finomra sikerült. Köszönet a receptért, biztosan máskor is megsütöm majd.


Elkészítés:
A lisztet egy tálba mérjük, belevegyítjük a porcukrot, sót, narancshéjat és elmorzsoljuk a kockákra vágott puha vajjal. Ezután hozzáadjuk a tojássárgákat és egynemű tésztává gyúrjuk. Nagyon könnyen kezelhető, nem ragacsos vagy kemény tésztát kaptam belőle. Műanyag fóliába csomagolva fél órát hüttőben pihentetjük. Ezután diónyi gombócokat csipegetünk belőle, sütőpapírral kibélelt tepsire rakjuk, újjainkkal ellapítjuk és mutató újjunkkal mélyedést nyomunk a közepébe. Mokkáskanálnyi baracklekvárt teszünk a mélyedésekbe és mandulaszeletekkel diszítjük a tetejét. 170 fokos sütőben 10 perc alatt készre sütjük. Hagyjuk langyosra hűlni a tepsiben, mert forrón nagyon törékenyek, összetörhetnek a kiszedésnél.



A Marka receptjéhez képest annyit változtattam, hogy kihagytam a tonkababot és narancslekvár helyett barackot használtam. Megjegyzem, hogy Marka a Tésztavarázs című Michel Roux könyvből sütötte meg a páte sablée alapreceptet ehhez a kekszhez. Igazán finom, omlós keksz sült ki belőle. Puha, törékeny, elegáns finomság. Mindenki imádta aki kóstolta. Sajnos történt vele egy kis balesetem. Eldobozoltam és feltettem egy hüvösebb pólcra a nagy napig. Mivel a polc nem állt teljesen egyenesen, egyszer csak bummm és doboz a földön. Mivel annyira kis törékenyek, hiába, hogy a doboz nem nyílt ki, de eléggé összetörtek, megviselődtek a kicsikék. Annyira, de annyira forrt a méreg bennem. Főleg, hogy nemcsak ez az egy süti, hanem 3 másik is ugyanígy járt... Azért elfogyott :)