Van olyan nektek, hogy csak megvesztek dolgokat anélkül, hogy lenne ötletetek mi lesz belőle, egy ideig ott vannak és nézegetitek őket ( na jó, nem olyan sokáig, hogy lejárjon a szavatosságuk:), aztán több ilyen hozzávalóból összejön valami mennyei? Na ez most olyan! Volt cannelloni jó régről és ricotta pár napja, de nem tudtam találni ki édes legyen belőle, vagy nem. Töltelék lett.





A cannelloni csöveket enyhén sós vízben félig megfőzzük. Leszűrjük, tányérra rakjuk, egymás mellé és leszárítjuk.
A szószhoz az olajat felforrósítjuk, hozzáadjuk az apróra vágott hagymát és fokhagymát. Időnként megkavarva puhára pároljuk. Belevegyítjük a paradicsomot, pürét, olivabogyót és sózzuk, borsozzuk. Lassú tűzön összefőzzük, majd egy olajjal kikent tűzálló tál aljára elterítjük.
A töltelékhez a gombát, fokhagymát és a bacont felaprózzuk, egy edényben felolvasztjuk a vajat, megpirítjuk benne a felaprózott hozzávalókat. Közben a friss kenyérmorzsát összevegyítjük a tejjel és az olivaolajjal, majd elvegyítjük a ricottával, a gombás eleggyel és  .kis maréknyi reszelt sajttal. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk.
A cannellonikat teáskanál segítségével megtöltjük a töltelékkel, a paradicsomszószra fektetjük, megkenjük olivaolajjal, megszórjuk reszelt sajttal és mandulalapocskákkal. 190 fokos sütőben 25 percig vagy addig sütjük amíg a szélei kezdenek enyhén barnulni.

Nekünk nagyon ízlett, bár az eleinte soknak tűnő paradicsom szósz valahogy eltűnt alúla, amire megsűlt. Nem ez volt az első alkalom, hogy cannellonit készítettem és máskor is ízlett, az egyetlen problémám, hogy kicsit macerás hogyha előre meg kell főzni a csöveket, mert valamennyire mindenképp összeesik és nehezebb tölteni. De a töltelék is nagyon finom volt, a paradicsomos alap nagyon jól kiegészítette a ricottát.

Jó néhány évvel ezelőtt kóstoltam. Kicsit belezúgtam, de aztán elfelejtettem. Akkor még ugyan kit érdekelt a főzés :)  Gizi viszon gondoskodott róla, hogy eszembe jusson és hogy elgondolkodjak rajta. Ugy-e még mindig tart nálam a túróhiány és a cérnametélt sem a leggyakrabban előforduló élelmiszer a Tesco vagy Sainsbury polcain, de hát megtanultam én feltalálni magam! Anyum már pár hónappal az érkezés előtt nyaggatott, hogy mit hozzon nekem, ami itt nincs. Utolsó percbe felkerült még a listára a cérnametélt. Ez pipa. Mi legyen a túróval? Találtam én egy curd cheesenek nevezett valamit, ami állítólag tehéntúró, de most épp nem tudtam beszerezni. Végeredmény: 1 doboz ricotta + majdnem 1 doboz cottage cheese. A vargabéles meg ez lett:



A cérnametéltet enyhén sós vízben megfőzzük, leszűrjük, belekavarjuk a vajat és hagyjuk teljesen kihűlni. A kétféle túrót(sajtot) villával összetörjük, hozzáadjuk a cukrot, vanília aromát, tejfölt, a tojássárgákat és a mazsolát és alaposan összekavarjuk. A tojásfehérjéket pici sóval kemény habbá verjük és óvatosan belekavarjuk  a túrós masszába. Ebbe belevegyítjük a metéltet és kész a töltelék.
Egy kb 28X18-as hőálló tálat kibélelünk sütőpapírral. Ebbe kerül az első leveles lap. Megkenjük olajjal, rátesszük a második lapot, ezt is megkenjük, harmadik lap, nem kenjük meg. A lapokat úgy helyezzük, hogy a tál oldalára is jusson belőlük. (Egy lap nálam erre pont elég volt.) Beleöntjük a  tölteléket és befedjük 3 lappal, ugyanúgy, mint az aljában (lap-olaj). A legfelső lapot lekenjük tejföllel vagy felvert tojással. (Én tejföllel kentem le.) 180 fokon 45 percig sütjük. Langyosra hüttjük, bőven leszórjuk pocukorral és kockákra vágva tálaljuk.


Hogy langyosan vagy hidegen finomabb? Talán langyosan, nekem mindenképpen nagyon ízlett. És annyira laktató! Tényleg megfelelő egy leves után. Nálunk csak úgy önmagában volt vacsora és megtöltött rendesen:) Nem emlékszek már határozottan az ízére túróval, de ez a ricottás-cottage cheeses változat szuper lett. Imádtam benne a cottage cheese (ami ha jól tudom leves túró magyarul??) darabkáit és a duzzadt mazsolákat. 

Ismeritek azt, amikor kell valami vacsora, de valami nagyon könnyű és ha lehet gyors is? Meg ne legyen fűszeres sem, mert rendetlenkedik a gyomrunk, félünk nehogy megterheljük, aztán alvás nuku. Inkább olyan natúr, friss, zsenge, ízes...
Gyakran meglepődök, hogy az egyszerű, gyors ételek mennyire váratlanul finomak tudnak lenni. Amikor nem számítasz semmire, csak hát valamit összedobsz, mert enni mégiscsak kell időnként, aztán bumm, abból lesz a hónap íze. Magad sem hiszed, hogy ennyire ízlik. Na persze ízlések kérdése, mert páromnak hiába magyaráztam, hogy de kóstold és érezd és... ő sose fogja ugyanazt érezni mint én:) Van akinek az evés élvezet és van akinek egy alapszükséglet kielégítése csupán.



Ezt a gyors vacsorát akkor dobtam össze, amikor még nem diétáztam, de már nagyon éreztem, hogy kellene valamit változtatni. Rizset főztem, simán, só nélkül. Tálba tettem, összetépkedtem egy szelet gépsonkát, rászórtam. Egy negyed kaliforniai paprikát csíkokra vágtam, hozzáadtam. Ricotta darabkákat tettem a tetejére és kész!



És hogy akkor mégis hol van benne a kanyar? A ricotta krémessége... a paprika leves, ropogós édessége... a sonka selymessége és a rizs puhasága. Mindez együtt. Kell ennél több magyarázat?