Emi
Az angol konyhával egyesek/sokak szerint az a baj, hogy nem létezik. Én ezt nem igazán osztom. Hogy is lehetne. Hogyan lenne lehetséges, hogy egy ilyen nagy kultúrájú, tradíciójú és magát különálló világnak valló népnek ne legyen saját gasztronómiai világa? Az, hogy más és össze sem hasonlítható az erdélyi, magyar vagy akár román konyhával, azt teljesen helyénvalónak találom. Az a sok szószos, mártásos, fűszeres, tocsogós, főzelékes, otthona emlékeztető íz, aroma, textúra mind mind hiányzik.
Leginkább azt mondanám, hogy az egyszerű, gyorsan elkészíthető ételek, desszertek a "menők". Ha meg nem lenne egyébként gyors, akkor megtalálhatóak hozzá félkész alapanyagok, amelyek felére csökkentik az illető eledellel való foglalkozást. És igazán nem nagyon akadékoskodnak azzal, hogy minden házi készítésű legyen...

Az Eton mess igazi tradicionális édességnek számít. Lefordítva etoni zűrzavart, összekuszáltságot jelent. Eton egy nagyon híres kollégium, ahol állítólag már a múlt században ezt az egyszerű desszertet szolgálták fel a diákoknak az éves krikettmeccsen.



Három hozzávalója van: eper, tejszín és habcsók.
Én aznap pont nem találtam friss epret, de még fagyasztottat sem, így nagy bűnt elkövetve vegyes nyári gyümölcsökkel(málna, szeder, fekete- és piros ribizli) készítettem.
2 dl tejszínt felverünk, nem teljesen kemény habbá, hanem csak addig amíg elkezd keményedni. 4 nagy habcsókot összetörünk úgy, hogy legyen por is és nagyobb darabkák is. 2 kanál gyümölcsöt kevés cukorral összepürésítűnk. A tejszínhabot össekavarjuk a habcsókkal és 2 kanál ép gyümölccsel. Kis tálkába vagy koktélos pohárba halmozzuk, rászórunk néhány szem gyümölcsöt és leöntjük gyümölcspürével. Azonnal fogyasztandó.



Hangsúlyoznám, hogy eredetileg friss eperrel és "cream"-mel készűl, ami leginkább az otthoni habosítható tejszínnek felel meg, de mégsem teljesen az.
Az Eton messről nagyon sok jót hallottam, ezért is kellett kipróbáljam. Kis csalódás volt, hogy helyettesítenem kellett az epret, de sebaj, majd következőbe türelmesebb leszek és kivárom az epret:) Összességében nagyon finom desszert. A kissé folyós tejszínhab, a ropogós habcsók és a savanykás gyümölcs egyvelege érdekes, finom kombinációt alkot.
Emi
Egyszerű, gyors - úgy elkészítésben, mint eltüntetésben. Párom nem nagy édességrajongó, de újjabban a krémes, habos, tocsogós sütiket, desszerteket jól megeszi. Én meg szívesen készítgetem őket, eddig az volt a bajom, hogy hiába sütök, rajtam kívűl senki sem kóstolja meg.



Ez a süti "Bonfire Night"-ra készűlt. Nov. 5-én este van ez esemény, amikor az angolok kiélhetik piromániájukat. Lefordítva tábortűz éjt jelent. Ezen az estén mindenfele tábortüzek és tűzijátékok vannak. Ki elmegy megnézni a magyobbat, ki otthon teremti meg magának a hangulatot. Nálunk itthon történt. Vagyis kezdődött... mert hamarosan megérkezett a szomszéd, hogy elnézést, de itt lovak vannak és abba kellene hagyni, mert félnek és bármi bajuk eshet...
Az ünnep eredete 1605-re nyúlik vissza, amikor Guy Faweks és társai fel akahttp://www.blogger.com/img/blank.gifrták robbantani a Parlamentet, amikor a király és fiai is bennt voltak még. Végűl elfogták és kivégezték.




A süti alapja a négerkocka mintájára készült, amelynek a receptjét már leírtam itt.
Itt azonban fél adagot készítettem, amit egy kis méretű tortaformában sütöttem meg. Egy tányérra borítva megvártam míg kihűl majd megszórtam jó alaposan mandarincikkekkel. Ezután ráhalmoztam 2 újjnyi vastagon tejszínhabot és egy kocka tejcsokit rárszeltem díszítésként.
Mivel az alap már előzőleg kihűlt, ezért azonnal fogyasztható!
Emi
Az alapötlet természetesen az Erdélyi Konyha Kalendáriumból származik:) de alapos átgondoláson ment keresztűl. Nem vagyunk nagy halrajongók, de mostanában kicsit beleúntunk a táplálkozásba és valamit változtatni akartam. Meglett a halfilé, de hogyan tovább? A zöldséges-bundás hal jó ötletnek tűnt, de nem nagyon jön be sem a sárgarépa, sem a petrezselyemgyökér. Így lett helyette krumpli. Nem bántam meg!



Hozzávalók 2 személyre:

2 halfilé
2 krumpli
2 tojás
kevés liszt
só, bors, olivaolaj, citromlé

A krumplikat héjában majdnem készre főzzük és kihüttjük. A halszeleteket bekenjük olivaolajjal, sózzuk, borsozzuk és fél citrom levével lelocsoljuk. Kevés olajon mindkét oldalát elősütjük. A krumplikat meghámozzuk, nagy lyukú reszelőn lereszeljük, sózzuk, borsozzuk, beleütjük a tojásokat és 2 kanál lisztet. Elkavarjuk és bevonjuk vele jó vastagon a halszeleteket. Forró sütőben készre barnulásig sütjük őket.

A mártáshoz:

fél pohár sör
fél dl tejszín
só, bors
citromlé

Az elősütésből megmaradt szafthoz hozzáadunk fél pohár sört és felforraljuk. Hozzáadjuk a tejszínt és fűszerezzük sóval, borssal, citromlével. Addig forraljuk amíg besűrűsödik, majd a tányérok aljára öntjük és ráfektetjük a halszeleteket.



A megmaradt bundamasszát kis halmokban belehelyeztem a halszeletek mellé és megsütöttem. Egyéb köret nem készűlt hozzá, frissen sűlt, illatos, puha, meleg bagettel fogyasztottuk. Megismételendő!

És bár egyáltalán nem kapcsolódik ehhez a recepthez, de ma olvastam és annyira de annyira megtetszett:
-Mi Palacsintaország fővárosa?
-Lekváros!
-:)))))
Emi
Magyar megfelelőként a virslis lángost találtam, de nem hiszem, hogy ez a legtalálóbb fordítás rá. Én ugyanis valami egészen mást ismerek virslis lángosként.
Ez egy tradcionális britt receptnek számít, amit szívesen fogyasztanak párolt zöldségekkel, gravyvel.


Itt még a sülés utolsó pillanataiban fotóztam le, amikor a kolbászból kiolvadó zsír még ott sistergett a lyukakban.

Természetesen kis változtatásokkal így néz ki a recept:
150 g liszt
2 tojás
150ml tej
fél kiskanál sütőpor
3 evőkanál olivaolaj
8 kis koktélkolbász

A kolbászokat beletesszük egy kis méretű, kerek tepsibe, formába és betesszük sűlni, amíg szép barnára sűlnek. Közben a tojásokat felverjük, hozzáadjuk a tejet, lisztet, sutőport és palacsintatésztánál kicsit sűrűbb tésztát kavarunk belőle. A közben megsűlt kolbászkákat kivesszük a sütőből és ráöntjük a tésztát. Elrendezzük a kolbászokat, hogy mindenhol legyen belőlük és visszatesszük a sütőbe. 220 fokon 25 percig sütjük.



Tálalhatjuk önmagában vagy kechuppal, párolt zöldségekkel, bármilyen szósszal de akár készíthetünk hozzá valamilyen mártogatóst is.
Mi csak úgy kechuppal ettük, végűl bántam, hogy elmaradt a mártogatós. Nekem ízlett, párom szerint nem muszály felírjam a feltétlenűl megismételendő ételek listájára:)
Emi
Végre felfedeztem itt is a leveles tésztát. Nem volt könnyű ám rátalálni! Bár sosem voltam nagy rajongója az ebből készűlt sütiknek, de annyira csábítottak ezek a csodás csigák. Elsőre mondhatni isteni lett.



Hozzávalók:
1 leveles tészta lap
bazsalikomos-hagymás paradicsomszósz
pepperoni szalámi szeletek
3 kanál kukorica konzerv
fél vörös hagyma vékony szeletekre vágva
1 mozarella golyó felszeletelve
2 szelet füstölt sajt, darabokra vágva, vagy reszelt sajt

A leveles tésztát vékonyan megkenjük a paradicsomszósszal. A szélein 2-3 cm.-nyit nem kenünk meg, hogy a feltűrésnél majd ne vegyüljünk össze a töltelékkel:) Sorra elterítjük a tésztán az összes hozzávalót. Ezután óvatosan, szorosan felgöngyöljük a tésztát és kb 2 cm vastagságú szeleteket vágunk belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk és minden csigára ráhelyezünk egy apró vajszeletet, ami majd szépen elfolyik. Előmelegített sütőben készre sütjük. Az előírás szerint a tésztának 20-25 perc kellene, de megpakolva, összegöngyölve nekem 220 fokon kb 35 percet sült. Ez persze a sütő függvénye is, de ha nem hagyjuk elég ideig, a belső rétegek nyersen maradhatnak. Az enyém is bírta volna még jó néhány percet, de nagy volt az éhség és mind egy csigáig még melegében elfogyott.




Már a hüttőben lapul a következő leveles, csak ki kell találni, hogy mitől legyen különleges:)

Egy másik lehetséges variáció, ami itt igen gyakori és direkt ezzel reklámozzák a leveles tésztát, ez:



Vagyis kiterítjük a tésztát, megkenjük szósszal, rárakunk elszórtan sonka, paradicsom és mozarella szeleteket és megsütjük.
Nekünk a csiga jobban bejött.
Emi
Avagy bab pirítoson. Na ez hogy hangzik? Tetszetős? Az angolok előszeretettel használják a toastot és mindent ráraknak amit csak lehet. Van cheese on toast(sajtos), garlic toast(fokhagymás), cinnamon toast(fahéjas)... hogy csak a legnépszerűbbeket említsem. És még kismillió toast. Tudom, otthon is sokmindent lehet pirítóssal enni, de ez itt valahogy más. Ők leggyakrabban előételként tálalják ezeket a toastokat.

A bean on toast elsőre úgy tűnt, hogy kell benne legyen valami különleges, valami rendkivüli, amitől ennyire markánsan szerepel az angol konyhában. Hát nem! Sokszor meglepődök, hogy... csak ennyi, ilyen egyszerű egy-egy étel.

Így készül:
néhány szelet kenyér
vaj
paradicsomos babkonzerv
reszelt sajt

A kenyérszeleteket megpirítjuk és vékonyan megkenjük vajjal, esetleg fokhagymás vajjal. A babkonzervet megmelegítjük és 2-3 kanálnyit ráhalmozunk egy szelet pirítósra. Megszórjuk reszelt sajttal és... kész.



Természetesen vannak ennek variációi is, mindenki saját íze szerint készíti, ez az alaprecept. Lehet akármilyen ízesítésű vajjal, otthon készült babfőzelékkel, különböző fűszerekkel ízesíteni. Csak a képzelet szab határt.
Gyorsabb változat a konzerv, de sajnos nekünk nem jött be annyira. Vagyis igen, ha jól belenyúlok. Teszek hozzá ezt-azt. Különben túl édes, szinte csak a cukrot lehet érezni rajta. Többfélét is kipróbáltam, mind olyan. És hát ugy-e, erdélyiesen, ha étel, ne legyen cukros:) Az maradjon desszertre.

A beans on toast egyébként gyors és laktatós eledel, pillanatok alatt az asztalon és garantált, hogy nem lesz hamar gyomorkorrogás:)
Emi
Üdv kedveskéim. Majd 7 hónap szünet után... itt vagyok. Itt vagyok, mert hiányzott és mert van mit megmutatnom. Itt vagyok mert megy a főzés, sütés, mosogatás és nincs kivel megosztanom. Sem írásban, sem kóstolásban. Annyi mondanivaló lenne, annyi változás, felfedezés, kísérlet, siker és néha kudarc. És hol történjen meg mindez, ha nem a gasztróblogomon? És itt vagyok, mert gyakran eszembe jut milyen nagy öröm volt megmutatni másnak az alkotásaimat és visszajelzést kapni.
Ez a világ annyi újjat tartogatott és tartogat még mindig számomra, hogy elhanyagolódott az ízek világának megosztása. Pedig igazán kiteszek magamért. Ráadásul itt van az angol konyha, amiről nemeztközileg nem sok jót lehet hallani, de több van benne, mint ami kívülről látszik. Kóstolgatom, kísérletezgetek vele, már egész receptgyűjteményem van. Hát nem illene mindezt megosztani kedves otthoni gasztronómia iránt érdeklődő társakkal?
Emellett az otthoni ízek sincsenek elmarasztalva, még mindig az a legfinomabb, amit gyerekkorom óta ismerek és szeretek. Mi mutatná ezt jobban, ha nem a rongyosra forgatott Erdélyi Konyha Kalendárium, amit magammal cipeltem és amit egy kincsnek tartok. Már alig várom, hogy kezemben tarthassam a jövő évi kiadást!
Hogy mit igérek? Semmi megvalósíthatatlant! Semmit, amit elhanyagolnék. Lesznek britt receptek (már van jó néhány a fényképalbumban) és otthoni ízvilág valamint saját ötletek. És közben igyekezek mesélni az itteni élet gasztróoldaláról, a táplálkozási szokásokról, a saját tapasztalaimról és mindenről, ami kapcsolatban lehet a témával.
Csak remélni merem, hogy mindazok, akik figyelemmel követték tevékenységemet, hajlandóak lesznek megbocsájtani nekem a nagy kimaradást és továbbra is lesznek olvasóim, figyelemmel kisérőim.