Jacket potato avagy kabátos krumpli. Ugyancsak népszerű étel az angol világban. Óriási krumpli, héjában sülve, középen meghasítva és megtöltve akármivel. Akár babbal is. Nem, azt még nem kóstoltam, de fogom:)



Mi is szeretjük, de megvan a mi saját verziónk rá. A krumplikat alaposan megmossuk, és mehetnek is a 220 fokos sütőbe. Csak úgy, a rácsra. Régen otthon nagymamám csak úgy bedobálta őket a fatüzelésű kályha sütőjébe, majd időnként a "haroggal" megmozgatta.
A kruplik méretétől függően 45 perc, 1 óra alatt kívül ropogósra, belül omlósra sül. Tányérra szedjük, vigyázva, hogy nagyon ne égessen meg ( nekem mindig sikerül megégetni a kezem:), széttépkedjük darabokba. Szétterítjük a tányéron, megsózzuk, reszelt sajttal jól megszórjuk, joghurttal vagy tejföllel leöntjük és már mehet is a bendőbe.
Nincs sok munka vele, igaz a sülés ideje miatt nem annyira gyors és vacsorára nem is a legkönnyebb kategóriába tartozik, de ha nem tömjük robbanásig magunkat, akkor csodás eledel. Amúgy is, nekem mindennel jühet a héjában sült krumpli: tejjel, vajjal, margarinnal, sajttal, sajtkrémmel, hagymával... Nagymamánál túró, vöröshagyma, tej volt a menüben. A mi verziónk sem elhanyagolandó, de az övé az eredeti és akármikor megenném ma is!

Be kell vallanom, hogy egyre bátrabb vagyok a konyhában. Olyan ételeket próbálok ki, amelyeknek azelőtt sosem fogtam volna neki. Vagy azért mert nehéznek, bonyolultnak véltem, vagy mert úgy gondoltam azt mi sosem ennénk meg. Ebbe a kategóriába tartozik ez a lepényke is. Itt Angliában, és gondolom máshol is, minden féléből készítenek ilyen úgynevezett "fritters"-eket. (Otthon nem igazán...) Az érdekesség benne az, hogy ami nekik tökéletes, az nekem nagyon is sületlen. De felbátorodtam. Először egy kukoricás frittert készítettem, most meg itt van ez a cukkinis. Nekem csak úgy magában, a szósszal, páromnak természetesen hússal:)




A cukkininak levágjuk a két végét és nagyobb lyukú reszelőn lereszeljük. Jól kicsavarjuk a levét. Hozzáadjuk a tojást, lisztet, petrezselymet, sajtot és ízlés szerint fűszerezzük. Én csak sóztam, borsoztam. Mindezt összekavarjuk, olyan állagot kell kapjunk belőle, ami összeáll, nem folyós, de nem is kemény. 2-3 kanlányi olivaolajat felforrósítunk egy serpenyőben, veszünk egy kanálnyi masszát, beletesszük, kicsit ellapítjuk. Nekem egyszerre 3 fért el a serpenyőben, süthetjük nagyobba is, akkor hamarabb megy. 2-2 percet sütjük mindkét oldalán.
Fontos, hogy ki hogy szereti az ilyen tipusú ételeket. Aki "angolosabban", annak elég, ha kicsit aranybarnára sűl, máris fordíthatja. Aki jól átsülve szereti, az hagyja inkább alacsonyabb lángon, hosszabb ideig készülni.

A mártogatóhoz a joghurtot összekavarjuk a citrom levével és héjával és kész is. Meglepően egszerűen hangzik, de nagyon kellemes, ízes szószt kapunk belőle. A kis lepénykéket bőven belemártogatva, jó kis lakoma.

A fotók sajnos ismét nem valami jók, esti fotózás. Általában estére főzök fotózandó ételeket és a mesterséges fény, meg a gép minősége... ennyit enged.

Ismét az Erdélyi Konyha Kalendáriumból szemezgettem, bár végül kicsit változtattam rajta. Remek desszert lett belőle, imádtuk.

Hozzávalók:
2 narancs
1/2 csésze rízs
2 dl joghurt
2-3 evőkanál cukor
2 tasak vaníliás cukor



Elkészítés:
A rizset, enyhén sós vízben puhára főzzük. Közben a narancsok levét jó rostosra kicsavarjuk és összekavarjuk a többi hozzávalóval: a joghurttal, cukorral, vaníliával. A rizst hagyjuk kihűlni, majd hozzákavarjuk a joghurtos, narancsos elegyhez.
Tálalhatjuk a narancsok héjában is, megszórva kevés őrölt fahéjjal és díszítve egy fahéjszállal.



Köszönet az ötletért az Erdélyi Konyhának!