Senkit meg ne tévesszen a "vatta" szó a süti nevében. Valóban vattaszerűen puha és könnyű maga a tészta alap, na de ami rajta van... mennyei és minden ami ezzel jár. Rőgtön megértitek miről is beszélek, amint meglátjátok a hozzávalókat.
Otthon jártam Húsvétra és anyukám sütötte ezt a sütit. A recept kolléganőjétől származik. Ezúton is köszönet neki. Beleszerettem és amint visszajöttem ez volt az első sütim. Sajnos annyira édes, hogy 3 kis szeletnél meg kell állnom... de később folytatom :)


Az alaphoz a tojások sárgáját habosra kavarjuk a cukorral majd hozzákavarjuk a pudingport, a lisztet és a sütőport. A tojások fehérjéből kemény habot verünk és óvatosan összekavarjuk a tojássárgás masszával. Sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük és légkeveréses sütőben 15 perc alatt megsütjük. Sütőnktől függően leellenőrizhetjük hamarabb is, hogy elkerüljük a kiszáradást.

A krémhez a puha vajat kikavarjuk a porcukorral, majd a tojássárgával és a rumaromával.
A tojások fehérjét gőz fölött keményre verjük a porcukorral.
Amikor a tészta teljesen kihült, rákenjük először a vajas krémet, majd a tetejére a habot. Fahéjjal megszórjuk, rövid időre hüttőbe tesszük majd próbálunk önmegtartóztatást végezni, hogy fel ne faljuk egyszerre, majd el ne halálozzunk cukormérgezésben :)



Nagyon finom! Ugyanakkor nagyon édes és nagyon vajas. Akinek mindez túl sok az csak egy szelettel próbálkozzon vagy kevesebb cukorral...

Szofikánál fedeztem fel a golyókat. Na nem mintha eddig nem ismertem volna, de csak azt a klasszikusat. Anyukám mindig ezt készített gyerekkoromban és persze nekünk, kislányoknak kellett gombolygatni:) Most viszont új dimenzióba léptett a golyózás, hála Szofikának, aki olyan csodás kombinációkat és összeállításokat mutatott a blogján. Rájöttem, hogy bármivel lehet gombócozni és csak jó lehet. Így hát Karácsonyra megterveztem kettőt. Bevallom több idő kellett kitervezni, mint elkészíteni. Nah jóó, kicsit azért sok volt egyszerre a sok gombolygatás:))

Elkészítés: 
A kekszet ledaráljuk, egy tálba öntjük a porcukorral és a kakóporral együtt. A meggyet lecsorgatjuk és gyengéden felitatjuk róluk a ndvességet. A kekszhez adjuk a rumaromát és annyi meggylevet amivel formázható, nem ragacsos masszát kapunk. Diónyi darabokat csipünk, meggömbolygessük, tenyerünkkel szétlapítjuk, beleteszünk egy meggyet és óvatosan gombóccá formáljuk. Csokidarával vegyített kokuszreszelékkel bevonjuk.




Elkészítés:
A kekszet ledaráljuk és elvegyítjük a porcukorral. Hozzáadjuk a mandulaaromát és annyi narancslevet, hogy könnyen formázható, nem ragacsos masszát kapjunk (nálam 2). Összedolgozzuk, diónyi gombócokat formálunk belőle. Egy tányérba szeletelt mandulát és narancshéjat vegyítünk össze és ebbe forgatjuk bele a gombócokat.



Mindkettő nagyon ízlett, a meggyes talán csak akkor lett volna finomabb ha rumba áztattam volna a meggyeket. Az abszolút favorit a narancsos-mandulás lett nekem. A gombócprojekt beindult. Főleg amint láttam, hogy kedves angol családunk hogyan falta a sütijeimet... micsoda kielégülés:))

Ezzel be is fejeztem a Karácsonyi süti kategória bemutatását. Le is vagyok már maradva, hisz holnap van az év utolsó napja. Más már a Szilveszteri menüt posztolja. Nekem még van egy Karácsonyi bejegyzésre valóm, megmutatom, hogy hogyan ünnepeltünk és miket ettünk. Azt hiszem már csak jövőben.
Addig is kívánok minden kedves ólvasómnak egy nagyon szép Szilveszter éjszakát és Boldog Új Évet! Süssünk, főzzünk sokat és finomat szépet az Új Évben is és osszuk meg egymással!!

Máris elmúlt a Karácsony! Néha annyira hiábavalónak érzem a napokig tartó készülődést. Főleg a mi esetünkben, hogy ketten vagyunk. Napokig sütök, főzök, aztán ott nyomja a hüttőt a sok kaja és nem kell senkinek. Hipp-hopp, el is múlt az ünnep, alig voltunk itthon, de hát milyen lenne az, ha nem készülnék Karácsonyra? Készültem rendes háziasszonyhoz illően és most már csak az maradt hátra, hogy megmutassam nektek is a jobban sikerült műveket. Na meg valami módon eltűntetni a maradékokat...

Ez a gyönyörű keksz látványra teljesen elvarázsolt, amint megláttam a fotót a Facebookon. Gyorsan utána is néztem Marka boszikonyhájában és elmentettem a Karácsonyra elkészítendők listájára. Néhány nappal az ünnep előtt el is készült. Egyszerűen, gyorsan és finomra sikerült. Köszönet a receptért, biztosan máskor is megsütöm majd.


Elkészítés:
A lisztet egy tálba mérjük, belevegyítjük a porcukrot, sót, narancshéjat és elmorzsoljuk a kockákra vágott puha vajjal. Ezután hozzáadjuk a tojássárgákat és egynemű tésztává gyúrjuk. Nagyon könnyen kezelhető, nem ragacsos vagy kemény tésztát kaptam belőle. Műanyag fóliába csomagolva fél órát hüttőben pihentetjük. Ezután diónyi gombócokat csipegetünk belőle, sütőpapírral kibélelt tepsire rakjuk, újjainkkal ellapítjuk és mutató újjunkkal mélyedést nyomunk a közepébe. Mokkáskanálnyi baracklekvárt teszünk a mélyedésekbe és mandulaszeletekkel diszítjük a tetejét. 170 fokos sütőben 10 perc alatt készre sütjük. Hagyjuk langyosra hűlni a tepsiben, mert forrón nagyon törékenyek, összetörhetnek a kiszedésnél.



A Marka receptjéhez képest annyit változtattam, hogy kihagytam a tonkababot és narancslekvár helyett barackot használtam. Megjegyzem, hogy Marka a Tésztavarázs című Michel Roux könyvből sütötte meg a páte sablée alapreceptet ehhez a kekszhez. Igazán finom, omlós keksz sült ki belőle. Puha, törékeny, elegáns finomság. Mindenki imádta aki kóstolta. Sajnos történt vele egy kis balesetem. Eldobozoltam és feltettem egy hüvösebb pólcra a nagy napig. Mivel a polc nem állt teljesen egyenesen, egyszer csak bummm és doboz a földön. Mivel annyira kis törékenyek, hiába, hogy a doboz nem nyílt ki, de eléggé összetörtek, megviselődtek a kicsikék. Annyira, de annyira forrt a méreg bennem. Főleg, hogy nemcsak ez az egy süti, hanem 3 másik is ugyanígy járt... Azért elfogyott :)

Kedves Batárnőm búcsúként megajándékozott egy receptdobozzal. Csupa sütirecept, többnyire kavart, vagy pite, piskóta. Van mit szemelgetni belőle. Rengetek kívánnivaló finomság. Elsőnek ezt a kavart sütit választottam, csak annyit változtattam rajta, hogy ananász helyett narancs került rá, mert sehogy sem akarództak elfogyni azok a narancsok a gyümölcsös tálból. Ezenkívül gyümölcslé helyett tejet használtam és féladagot készítettem, mert az egész egy óriási tepsire való volt, nekem meg az nagy falat lett volna...



A tojásokat a cukorral habosra kavarjuk. Apránként belekavarjuk a tejet, olajat és vanília aromát. A lisztet elvegyítjük a sütőporral és a tojásos keverékbe dolgozzuk. Sütőpapírral bélelet tepsibe öntjük. A narancsokat megtisztítjuk, cikkekre szedjük és a tészta tetejére rakosgatjuk. 200 fokra előmelegített sütőben 20-25 percig vagy tűzpróbáig sütjük. Hagyjuk kihűlni majd szeletelés előtt meghintjük porcukorral.


Én nagyon szeretem ezeket a kavart sütiket, simán is, de ha még kis gyümölccsel is meg van bolondítva, akkor főként. Csúszott is rendesen. Még az is akadta akit megkínáljak vele, ami nagy öröm, mert kedves párom még egy falatot sem kért belőle. Nem azért mert nem ízlett neki, hisz meg sem kóstolta. Sebaj, másnak ízlett és nekem is:)  Receptdoboz felavatva és lesz még folytatás.

Ahogy megláttam Gabriellánál úgy éreztem, hogy nekem ez most rögtön kell. Vagyis kellene, ha nem kellene pihentetni a tésztát. Még így sem ment el tőle a kedvem, rögtön elkészítettem, éjszaka pihent és másnap ki is sütöttem. Óóó nem csalódtam benne! Nagyon nem. Amiért beleszerettem olvasgatva a recptet, talán az, hogy "abbahagyhatatlan". Na hát pont ez kell nekem. Mekkora hatással is tud lenni egy ilyen szócska...
A recept egy az egyben Gabriellától van, de azért bemásolom ide is, legyen meg már csak magam miatt is.



A vajat a cukorral és a tojásokkal habosra kavarjuk. A csokit gőz felett felolvasztjuk és a vajas keverékhez adjuk. Belekavarjuk a fahéjat, cukrot, vaníliát, majd a sütőporral elkavart lisztet. A tésztát fóliába csomagoljuk és hüttőbe tesszük éjszakára. (Nálam a fele másfél napot volt hüttőben időhiány miatt és így is pont olyan lett, mint a másnap reggel megsütött.)
A megkeményedett tésztából diónyi gómbócokat formálunk, porcukorba hempergetjük és sütőpapírral bélelt tepsire rakva 180 fokon 12 percig sütjük.


Gabriella figyelmeztetett, hogy 12 percnél tovább semmi esetre se süssük. Bár én 180 fokon sütöttem sima sütőben, míg ő 170 fokon légkeveréssel, kicsit féltem, mert még teljesen sületlennek tűntek a pöfik. De szótfogadtam, nem szeretem a kiszáradt sütiket, inkább kockáztattam, úgyis volt még fél adag a hüttőben. Jól tettem. Nagyon finom, kívül kicsit kérges, a porcukortól különleges, belül enyhén krémesen csokis... igazi ízorgia. Nagyon is igaz Gabriella "abbahagyhatatlan" jelzője. A vágy, hogy egyem őket és a lelkiismeretfurdalás, hogy nem szabad, váltogatták egymást, és a kis pöfik csak úgy csúsztak lefele...

Trollanyunál találkoztam a narancsos pöfeteggel, ezek után már csak az alkalomra várok, hogy azt is kipróbáljam!

Néhány héttel ezelőtt. Dupla szülinapot. Nagy volt a tervezés, készülődés, hisz nem nagyon van tapasztalatom vendégségek lebonyolításában. Nem volt ez nagy parti, 6 személyre kellett készülnöm. Mindenkitől leérdeklődtem ki mit szeret, nem szerettem volna meglepetéssel találni szembe magam, kinek jó az? Nekem ugyan nem sok időm jutott az ünneplésre, inkább sütöttem, főztem, el is fáradtam rendesen, de megérte, szép hétvégénk volt. És remélem, hogy mindenki így érezte:)

Most pedig jöjjön az ünneplés ideillő része.
Ebédre étvágygerjesztőként, vagy inkább csillapítóként, amíg elkészül a főétel, padlizsánkrémet készítettem. Merthogy ki az az erdélyi aki azt nem szereti (és nem csak)? Viszont nem a hagyományos kenyérrel vagy pirÍtóssal tálaltam, hanem breadstickssel, ami nagyon népszerű itt. Fotó nem készült róla.
Főételünk gombás-baconös indiai pácban érlelődött csirkenyársak voltak grillen sütve. Köretnek ropogós, sütőben sült paprikás krumpli volt. Tzatzikivel tettem érdekesebbé az amúgy nem különösebben izgalmas menüt és salátát kínáltam mellé.  Receptet nem írok ezekhez, a leirással nagyjából el is mondtam mindent, de mutatom képekben is.






Két ünnepeltnek két torta készült, természetesen a tavalyihoz képest most saját gyártású. Magdinak, akinek nagyon köszönöm, hogy testvérével együtt meglátogattak minket, meglepetésként készült a mangós-epres torta. Szívem csücskének tejszínhabos-csokis tortát találtam ki, mert sem az édes, sem a gyümölcsös nem nagyon a kedvence. Eltaláltam.



Ezek az adagok egy piskótalaphoz  valók. 3 lapot sütöttem, 2-őt vaníliásan és 1-et kakaós-kávésan.
A tojásokat  a cukorral habosra kavarjuk. Én kézi turmixot használtam és addig vertem, amíg jó kemény krémes-habos massza lett belőle. Belekavarjuk a vaníliát és az olajat, majd a  sütőporral elvegyített lisztet. Kerek tortaformába töltjük és 180 fokon 25 perc alatt megsütjük.
Még egyszer megismételjük ugyanezt, majd a harmadikba pluszba még beletesszük a tésztába a kakaót és a kávéesszenciát. Ha nem akarunk annyit mérni, akavarni, egyszerre is elkészíthetjük a 3 adagot.
A lapokat hagyjuk teljesen kihűlni, majd mindegyiket kétfele vágjuk.
Közben elkészítjük a töltelékeket.



A mangót megtisztjtjuk, magjától elválasztjuk és leturmixoljuk vagy pürésítjük. A mascarponet kikavarjuk a porcukorral. A tejszínt kemény habbá verjük és belekavarjuk a mascarponet és a mangót. Vigyázzunk, hogy  a hab legyen jó kemény, mert a mangó ellágyíthatja a krémet. Veszünk egy tortalapot, megkenjük a krémmel, megrakjuk felszeletelt eperrel, feledjük egy lappal - krém - eper - lap. A tetejét és az oldalát ugyancsak ezzel a krémmel vonjuk be, majd tetszés szerint eperszeletekkel diszítjük.  




A darabokra tört csokit a tejszínnel gőz fölött vagy mikróban összeolvasztjuk majd hagyjuk teljesen kihűlni. Hülés közben nagyon kellemes állagú, sűrű csokikrémet kapunk.
A 3 dl tejszínt habbá verjük, ezzel töltjük meg a tortát, és minden lap között lecsorgatjuk kevés csokikrémmel. Alul- felülre kakaós tortalap kerül, középre pedig a vaníliás. A kihűlt csokikrémmel bevonjuk a tortát és fehér diszítő cukormázzal egyszerűen diszítjük.


 A tortákba természetesen csúszott hiba, amit lehet csak én láttam, éreztem, hisz megvolt az elvárásom velük szemben:) Ez a tészta egy számomra újfajta recept szerint készült és amint megláttam tudtam, hogy én pont ilyent akarok a tortáimhoz. Puha, fluffy, könnyű, tökéletes. És az is. Bizonyos esetekben. Sima tejszínhabbal, vagy más könnyű krémmel, azonnal fogyasztva tényleg tökéletes. De ha nehezebb krémet használunk, mint pl nálam a csokikrém, amit a bevonáshoz használtam... szinte vághatatlan. Annyira könnyű és puha, hogy a kés inkább nyomta, mint vágta. Ez ízben semmit sem rontott ugyan rajta, de engem zavart esztétikailag a felvágásnál. Azért érdemes kisérletezni vele, és én már meg is tettem az előző bejegyzésnél a muffinnal, nagyon finom lett.

Nos így telt a mi ünnepünk. Kicsit más, mint az angoloké, amolyan hazaias és hadd említsem meg, hogy a vendégeink is hazaiak voltak, tehát jöhetett volna akár, töltött káposzta, miccs és hasonlók. Mindenki örült volna neki. De én azt meghagytam a hazalátogatáshoz:)

Megérkezett a résztvevő Verus "Jöhet a desszert?... Játékra fel" elnevezésű játékára.  Próbáltam olyan gyümölcsöt választani, hogy ne legyen ismét csalódás. A málna valahogy finomabb, ízesebb, mint az eper. Az áfonya meg... az sem annyira rossz:) A végeredményt elnézve igencsak dekoratív lett, a többit meg hagyom a bejegyzés végére. Nemrég szülinapokat ünnepeltünk, két torta is készült rá (igyekezek hozni majd őket sorjában...), ahhoz próbáltam ki egy újfajta piskóta receptet és annyira megtetszett, hogy muszály volt muffinnak is kipróbálnom. Igaz, elég kevés lett az egy adag piskótához valóból, de bevált.




A tojásokat a cukorral habosra kavarjuk, hozzáadjuk a vanília aromát, majd beleforgatjuk az átszitált sütőporral vegyített lisztet. Néhány szem málnát és áfonyát is belekavarunk a tésztába. Muffinpapírral bélelt formába kanalazzuk a téstánkat, úgy, hogy mindegyikbe jusson gyümölcs is. 180 fokon 25 percig, vagy sütéspróbáig sütjük. Rácsra rakva hagyjuk teljesen kihűlni.
Közben elkészítjük a krémet. A mascarponet a porcukorral kikavarjuk. A tejszínt kemény habbá verjük. A kettőt mixerrel összedolgozzuk. Kis maréknyi málnát beleszórunk és ezzel is összemixeljük. Nem volt szükség a málnát külön letörni, így is jól összetörött.
Ha a muffinok kihűltek egy jó kanálnyi habot elsimítunknk rajtuk és tetszés szerint formázzuk. Én a csíkozást egy villa segjtségével készítettem, és ebben a pillanatban jöttem rá, hogy nekem van habformázóm! Na majd legközelebb:)) Egy szem málnával és 3 szem áfonyával diszítjük.


Ez a tészta annyira könnyű és puha, hogy szeletelésre nem igazán alkalmas. Enni viszont valóságos élvezet. Elkészíteni meg... nem is hittem, hogy ebből jó lehet. Az eredeti recept semmilyen zsiradékot nem tartalmaz, de én, félve, 2 ek olajat adtam hozzá. Anélkül is kipróbálom!
Muffinjaim akkora sikert arattak (kettőnk körében), hogy nemhogy a reggelt, (mivel este jött rám a süthetnék), de még az éjfélt sem érték meg. Még szerencse nem vártam reggelig a fotózással. Aztán törhettem volna a fejem, hogy ismét mit találjak ki Verus játékára:) A kellemes, élénk látványon túl nagyon jzletes, krémes, gyümölcsös muffin lett belőle, csak úgy etette magát, amíg volt belőle.

El vagyok úszva. Hatalmasan! Nagyon nagyon... Csak nézegetem a képeket és próbálom eldönteni mit is posztoljak? Hol tartsak? Aztán úgy döntöttem folytatom ahol abbahagytam. Így mutatom meg nektek, remélhetőleg még ma, "A" browniet. És azért "A", mert Ő megint csak remekmű lett. Lehet nem kellene ennyire dicsérnem a saját főztömet, de mivel ebből sokan kóstolgattak és mindenkinek egyöntetűen ízlett... nem tehetek mást. Ki kellett neveznem Őt :) Büszkeségem, mert ismét csak egy első igazi, vagyis egyszer még próbálkoztam vele, de az hozzá nem értésem miatt fuccsba ment. Most már mennyivel okosabb vagyok:) És hozzáértőbb. Be is zsebeltem érte a dicséreteket, még olyat is hallottam, hogy " ez finomabb, mint az enyém szokott lenni"...




A lisztet, kakaót és sót összeszitáljuk. Az étcsokit a vajjal és a kávéesszenccel gőz fölött vagy mikróban felolvasztjuk. Hozzáadjuk a cukrot és hagyjuk kicsit hűlni. Beleütjük a  tojásokat, elkavarjuk, hozzáadjuk a vanília aromát, azt is elvegyítjük benne. Végül beleszórjuk a lisztes keveréket és alaposan elkavarjuk. Az 5 dkg csokit feldaraboljuk és elvegyítjük a masszában. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük és 180 fokon 25 percig sütjük.


Nem lesz ebből az adagból egy nagy tepsivel, az enyém 31x23 cm-es. Lehet még kisebb jobb lett volna, akkor kicsit magasabb lett volna belőle. De ez így is nagyon jó, finom, csodás volt. Izgatottan vártam, hogy megsüljön, sokat olvastam, nézegettem a recepteket. Volt olyan amelyik azt ajánlotta, hogy 10-15 percnél nem szabad többet sütni, mert akkor kiszárad. 180 fokon? Nekem nem volt elég. Olvastam azt is, hogy ennek az egyszerű édességnek a sütés a legfontosabb mozzanata, ezzel lehet elrontani. És milyen igaz, nekem először ezen (is) bukott el. Lényeg, most már saját tapasztalatból is: addig kell sütni, amíg a teteje már kérges, de belül még sületlennek tűnik. Egyrészt, mert miután kivettük még magában is "sül", másrészt meg, nem is brownie, ha belül nem krémesen csokis, hanem egy kisült tészta...
Süssetek browniet bátran. Nekem ki van tűzve a blondie is, nagyon kiváncsi vagyok rá, mert imádom a fehércsokit is!

Régen várólistás édesség. Sajnos a diéta előtti utolsó estén készítettem el, ami azt jelenti, hogy épp csak megkóstoltam este és a többit szegény páromnak kellett elpusztítani tiszta egyedül. Csak kicsit húzta a száját:) Na jó, megette mind, de tényleg nem volt annyira oda érte. Valahogy nem megy neki az ilyen tömény gyümölcsös. Nekem meg csak folyt a nyálam...
Ez is kipipálva, nekem máskor is jöhet, talán kicsit édesebb gyümölcsökkel, a páromnak meg extra tejszínhabbal és akkor szava sem lesz rá:)
Megpróbáltam megkeresni a legkívánatosabb receptet, de leragadtam az elsőnél, amit Trinity blogján, a Zamat és illat-on találtam. Nézelődtem máshol is, de ezt tökéletesnek találtam.










A sütőt rögtön begyújthatjuk 175 fokra, hogy bemelegedjen amire elkészülünk. A piteformát kivajazzuk, beleszórjuk a gyümölcsöt és meghintjük a barna cukorral valamint az étkezési keményítővel. Trinity írta, hogy előre össze is lehet vegyíteni a cukrot és keményítőt a gyümölccsel és én ezt a tanácsot legközelebb megfogadom, mert a keményítő kicsit ott maradt a tészta és gyümölcs között és olyan csirizes lett, mintha a tészta nem sült volna ki.

A tésztához minden hozzávalót összekeverünk, akár géppel, akár kézzel. Kisebb diónyi gömböket formálunk belőle és betakarjuk velük a gyümölcsöt. Nem baj, ha nem fedi tökéletesen, úgyis sülés közben nőnek és terjeszkednek. A tetejét megszórjuk kevés barna cukorral.  Betesszük a sütőbe és fél óra alatt szép aranybarnára sütjük.

Mennyei illatokkal telik meg a ház, ahogy a gyümölcs és a tészta összesül. A látvány sem utolsó, amint a gömböcskék megduzzadnak, a cukor rásül és a gyümölcs ki-kibuggyan a bombócok között. Csak melegen kóstoltam, mert annyi lelkierőm volt, hogy kibírtam nézni, nézni és nem enni:) Most bezzeg megenném!

Ismét szép kis gyűjteményem keletkezett, amelyek bemutatásra várnak. Másféle elfoglaltságaim miatt csak főztem és fotóztam, na meg tartalékoltam, majd az is kiderül miért. Nem nagyon jut idő blogolásra, de igyekezek! A hagyományos, paraszteledelem után jöjjön egy nagyon nem tradicionális de annál inkább imádott és egyre jobban elterjedőben levő muffin. Mert nem lehet megunni és minden egyes alkalommal akkora sikere van, mintha első lenne. Párom nem túl édesszájú, bele kell diktálnom egy-egy sütit, de ha krémes-habos, akkor általában nincs probléma. Ezért is tuningoltam fel ezt az amúgy is mindennel megrakott muffint egy csinos, finom, habos-krémsajtos toppinggal (erre nem találtam magyar szót, kérlek segítsetek!).




A még Húsvétról megmaradt tömör kis csokitojásokat összedaraboljuk. A pillecukrot szintén, ha nagyobb darabost használunk. A száraz hozzávalókat összekavarjuk, belekavarva a csokit és a pillecukrot is. A tojásokat külön felverjük és  hozzáadjuk a  tejet és gyümölcslevet. A kettőt összetöltjük és épp csak annyira kavarjuk, hogy összeálljon a massza. A muffinformát kapszlikkal kibéleljük, 3/4-ig megtöltjük a tésztával, vigyázva, hogy mindenikbe jusson csoki és pillecukor darabka is. 200 fokon 20 percig vagy tűzpróbáig sütjük. Rácsra szedve teljesen kihüttjük.
Közben elkészítjük a toppingot. A fahéjas csiga készítésétől megmaradt vajas-krémsajtos mázat 2 dl tejszínből vert habbal összeturmixoljuk. Akinek nem maradt meg ebből a mázból:) az így készítheti el:

Ismeritek? Kellene:) Az előző bejegyzés főszereplője, a gyors változatú fahéjas csiga, csak előfutára volt az igazi, az eddigi legfinomabb csigámnak! A vörös bársony torta után erre a művemre vagyok a legbüszkébb. Olyan régóta kívánom már a kelt csigát, de ugyanannyira nehéz is volt magam rávenni. Mert az első, és mert olyan sok idő kell neki. És mert... nincs több mert, most már magamtól is szégyelltem és a váratlanul beütő szabad szombatot kihasználtam. A lényeg az volt, hogy kelt fahéjas csiga. Aztán kutakodtam, és amint megláttam Jadenél, tudtam, hogy ez az amire igazán vágyok!



1 dl langyos tejben elkavarunk 1 kávéskanál cukrot és ebben felfuttatjuk az élesztőt. Beleöntjük egy nagyobb tálba, hozzáadjuk a maradék tejet, cukrot, a puha vajat, sót, beleütjük a tojásokat és összedolgozzuk. Ezután hozzáadunk annyi lisztet, amennyivel közepesen lágy, gyúrható tésztát kapunk. Lisztezett munkalapra tesszük és dagasztjuk, míg az egész lisztet fel nem vette. Visszatesszük a tálba, letakarjuk és meleg helyen a duplájára kelesztjük. Közben a töltelékhez összevegyítjük a cukrokat a fahéjjal.
A megkelt tésztát ismét lisztezett deszkára tesszük és kb 55x40 cm nagyságú lapot nyújtunk belőle. Megkenjük a puha vajjal és megszórjuk az előkészített fahéjas cukorral. A nyújtófával néhányszor végiggörgetünk rajta, hogy a cukor belenyomódjon és fetűréskor ne hulljon ki. Ezután szorosan felcsavarjuk, cérna segítségével 3-4 cm vastagságú szeleteket vágunk, sütőpapíros tepsire rakjuk (nekem 6 nagy csiga ment egy tepsire), 30-40 perc alatt ismét megkelesztjük. Végül 200  fokos sütőben 10-12 perc alatt gyönyörűre sütjük őket.
Amíg sülnek krémesre kavarjuk a mázhoz a puha vajat, krémsajtot és porcukrot. A még forró csigákra fél-1 kanálnyi mázat simítunk, ami a forróságtól rögtön megolvad és lecsorog az egész csigán. A tetejét enyhén megszórjuk aprított mandulával vagy egyébbel ízlés szerint. Hagyjuk kihűlni, ha van elég kitartásunk hozzá, ha nem, akkor langyosan letesztejük, hogy megfelel-e a réges régen álmodott elvárásunknak:)


A kelesztés öröme sajnos nem ragadott annyira magával, de a végeredmény feledtetett minden fáradtságot. Annyira boldog és elégedett voltam, hogy már tervezem is a következőt, valamilyen sós változatban, hogy kedveskémnek is a szívét megsimogassam:)

Ja és még valami: ezzel a csigával sikerült kijavítani az előbbi bejegyzésben említett félresikerült sütit. Ez már mindenkinek ízlett és a saját megelégedettségem sem utolsó. Mégis csak én vagyok saját magam legnagyobb bírája!

Végül egy gyors kérdés:
Ti felfuttatjátok a szárított élesztőt? Mert sok helyen olvastam, hogy nem kell, mehet a liszttel együtt a tésztába. Elsőre biztosra akartam menni, nem kockáztattam, de jó lenne, ha tapasztaltabbak megosztanák a véleményüket. Nagyon köszönöm!