Valahogy életemnek abban a szakaszában vagyok, amikor, ha sütök, az valami olyan, amit még nem próbáltam és amit egyszer mindenkinek kóstolni kell(ene). Ilyen a bannofie pie is. Pofonegyszerű. Mégis, az az izkombináció... hmmm...


Elkészítés:
A pitéhez a lisztet a sóval összevegyítjük, majd a puha vajjal elmorzsoljuk. Hozzásadjuk a cukrot, a külön felvert tojás. Gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. Lisztezett felületen kinyújtjuk, a piteformába simítjuk, maradékot levágjuk és fél órára hüttőbe tesszük. Amikor kivesszük, villával megszúrkáljuk elébb elébb. 160 fokra előmelegített sütőben kb 20 percet. Hagyjuk teljesen kihűlni.
Ha már teljesen hideg, tányérra tesszük (maradhat a piteformában is, de nekem könnyebb a szeletelés ha tányéron van), elsimítjuk rajta a karamellt. A banánt felszeleteljük, rápakoljuk a krémre. A tejszínből habot verünk, befedjük vele a piténket és lereszeljük a csokival. 1 órára hüttőbe tesszük, hogy kicsit egymáshoz alakuljanak az ízek, zamatok, formák, textúrák.




Tulajdonképpen kiváncsi voltam, de nem vártam sokat ettől a pitétől. Karamell, tejszín. Az a kevés banán sok vizet nem kavar - gondoltam én. Meglepetés! Hisz épp az amitől a bannofie pie, bannofie pie lesz :) Nem véletlenül. A nagyon édes karamell krém, a selymes tejszín, na meg a tartást adó pitetészta között megbújó banánszeletek, igazi banánízt árasztottak szét az egész süteményben. És az az ízkombináció, amit a négy elem létrehozott... csak ajánlani tudom kipróbálásra. A tejszínhabba én nem ajánlok cukrot, vagy csak nagyon keveset, mert a karamell több mint elég édességet ad az egész pitének.

Már ami az eltűntetését illeti:) Amúgy meg az általam neki adott hivatalos név: ricottás-banános-kókuszos rétes.
Lehet kicsit elhamarkodtam a leveles tészta (filo pastry) megitélését a zöldséges-husos piténél. Vagy úgy is mondhatnám, hogy a hozzá nem értésem beszélt belőlem... Tényleg nem nyűgözött le eddig sem a filo, sem a puff, de még a shortcrust pastry sem. Azért mindegyiket kipróbáltam, hátha hátha. És láss csodát, ráleltem arra ami nekem való. És ahogy nekem való. Érdekes módon ugyanaz a filo. Megmaradt fél csomaggal a zöldséges pitétől és mindenképp édesnek akartam elkészíteni. Gondolkodtam valamilyen kosárkákon, de ott ismét olyan száraz lett volna. A töltelék pedig kalóriabomba. Legyen hát rétes. Még egyszer sütöttem, az almás-szőlős volt és shortcrust pastryvel készült. Ez annyira sokkal jobb lett! Élménybeszámoló a recept után:)




A vajat felolvasztjuk. Sütőpapírral kibélelünk egy tepsit, ráteszünk egy lapot és megkenjük vajjal. Rátesszük a másikat, megkenjük. Addig fólytatjuk, amíg elfogynak a lapok.
A ricottát kikavarjuk a cukorral és a tojás sárgájával. A banánt hosszába elvágjuk majd feldaraboljuk. Beletesszük a ricottás krémbe, beleöntjük a kókuszt is és összekavarjuk. Ráhalomozzuk a kiterített tésztára és egyenletesen eloszlatjuk az egész felületén, csak 2cm-t hagyunk ki a szélein. Felgöngyöljük a tésztát, megkenjük vajjal és mehet a sütőbe, 180 fokon, 20-25 percre.



Nekem természetesen már melegen meg kellett kóstolnom és már úgy nagyon ízlett. Páromnak is adtam egy szeletet és amint megszagolta kijelentette, hogy hát ez hidegen jó... Elmentünk dolgozni, ő hamarabb ért haza és írta is az sms-t, hogy ne csodálkozzak, ha nem találok majd semmit a rétesből, mert annyira finom. Mosolyogtam a bajszom alatt és alig vártam, hogy én is beleharaphassak. Tényleg nem sok várt. Egy szeletet megettem és kérdezte, hogy én kérek még, mert ő hanem megenné:)
És neki volt igaza, hidegen mennyei! A tészta megpuhul valamennyire, az ízek összeérnek, a tetején még ropog. A ricotta és kókusz remek páros. A banán kicsit elveszett benne, de azért adott ő is hozzá az élvezeti értékhez. Muszály kijelentenem: lesz még rétes!

Ismét muffin. Még nem a nagyon sokadik, de szépen gyarapszik a gyűjtemény.
Ha valaki (mint én), azt hitte, hogy a glazé cseresznye (aminek valószínűleg létezik nagyon szép magyar megnevezése, és ha valaki kisegít, azt nagyon megköszönöm) csak díszítésre alkalmas, akkor most én ezt meghazudtoltam. Egy ideje ott lapul a hüttőben egy majdnem ép doboz és nem tudtam mit kezdjek vele. Lett hát muffin!
És itt egy kis történet is: Péntek este. 7-ig dolgozok, 7:02 perckor belépek az ajtón. 8:10-kor már az asztalnál űlünk, a vacsorát majszolgatva és már sül a muffin. Hát nem vagyok egy konyhatündér?:))




Összevegyítjük a liszet, sütőport, sót és cukrot. A tojásokat felverjük, hozzáadjuk a tejet és az olajat és összekavarjuk. A száraz hozzávalók közepébe mélyedést készjtünk, beleöntjük a nedves hozzávalókat. Csak addig kavarjuk, amíg összevegyűl, nem szabad túlkavarni. A cseresznyéket félbe vágjuk, a banánt is feldaraboljuk és néhány mozdulattal a tésztába kavarjuk. Egy muffinformát kirakunk papírkapszlikkal és belekanalazzuk a tésztát. 180 fokos sütőben 20 perc alatt gyönyörűen megsül.



Terveztem, hogy készítek rá valamilyen mázat (icing), de olyan szépen megnőttek, hogy nem láttam értelmét. Így is elfogyott másnap délutánra. A glazé cseresznye, ami magában is édes és ragacsos, sütés után nagyon kellemes ízt kölcsönöz a muffinnak. Ahogy a cukros-cseresznyés máz beleolvad a tésztába, plusz még a sült banán... nagyon jó választás volt újra. Talán ez volt az első muffinom, amivel úgy alakra, mint ízre, teljes mértékben meg voltam elégedve.

Shaket, turmixot készíteni nem nagy kunszt. Beledobálod a hozzávalókat, összeturmixolod és kész. És hogy milyen csodák születhetnek belőle... Nálam a banánturmixal kezdődött minden. Nagyon rákattantam. Először csak simán, aztán más gyümölcsökkel. Végül elromlott a turmixom. Nagyon hiányoltam, de idővel egy szuper masinával helyettesítettem. Télen viszont nem annyira megy ez a fajta ital. Inkább melegre vágyok. Azért időnként benyomok néhányat, főleg mióta ráakadtam egy könyvre: The perfect summer drinks, vagyis A tökéletes nyári italok címmel. Annyi finomság van benne, hogy csak kapkodom a fejem és azok az inycsiklandó képek hozzá...
Mégis, akibe egy kicsi érdeklődés szorult a gasztronómia iránt, az mindig talál valami változtatni valót, vagy csak egyszerűen nincs hozzá valami és mással helyettesíti. Így vagyok én is. És ilyen ez a kiwi shake is.



A kiwit meghámozzuk, összedaraboljuk és a szőlővel együtt a turmixgépbe tesszük. Hozzácsavarjuk a citrom levét és alaposan összeturmixoljuk. Amikor pépes lett hozzáadjuk a tejet és a joghurtot és azzal is összeturmixoljuk. Pohárba töltjük, fél szelet citrommal és szőlővel diszítjük.
Ízlés szerint lehet cukrot vagy mézet is adni hozzá, mert kissé fanyar ízű. Én most nem akartam extra cukrot bevinni a szervezetembe. Ez sem gyakori nálam:) Nyáron tuningolhatjuk jéggel, joghurt helyett fagylalttal.



Tegnap felfedeztem egy nagyon érdekes dolgot. Nem tudom ti hallottatok-e az úgynevezett "zöld smoothie" vagyis zöld turmix nevű csodáról. Juditnál olvastam róla, még nem volt időm alaposabban utána nézni, de fogok. Hamár turmixrajongó vagyok miért ne próbáljak ki ilyeneket, hátha még jót is tesz. Majd jövök a részletekkel, ha lesznek és a fotókkal. Imádom azt a vad zöld színét:)