Emi
Szépségversenyt ugyan nem nyerne és a kialakulási története is nagyon kalandos, de az ízlelőbimbóimat igencsak megmozgatta, ezért megér egy bejegyzést. Túrógombócra régóta vágyok és túróhiány ide vagy oda, csak idő kérdése volt, hogy mikor találok ki rá egy alternatívát (ahogy a vargabélessel is tettem). Az eset adta magát csak észre kellett vennem. Mindig "semi skimmed" tejet veszek, ami a leírás szerint kevesebb, mint 2% zsírt tartalmaz. Nos mit szóltok mire elég ez? Otthon tanultam, hogy ha már majdnem összemegy a tej, akkor főzzük fel, kevés ecettel futtassuk össze és szűrjük le. Kihűlve remek gombóc készíthető belőle. Vita tárgya lehet az is, hogy ez mennyire tehéntúró, meg az is, hogy 2% zsírból mi jön ki? Otthon természetesen házi tehéntejjel volt ez alkalmazva. Azért mégsem hagyok veszni 2 liter lejet! 30 dkg "túró" lett belőle... És igenis finom!
Ha már a túró kalandos, akkor a gombóc is legyen az. Ötleteket keresve leltem rá erre az édes tejfölben sült gombócra és nem tudtam kiverni a fejemből. A Mindmegettén találtam rá, köszönet érte a szerzőnek!
Természetesen változtattam rajta és kinézetre sem lett olyan szép, mint az ott, még sütőben sűlő szépség, de ízre szerintem vetekedett vele. Legalábbis nagyon finom volt.

  

Hozzávalók:
A gombóchoz:
30 dkg tehéntúró
3 ek joghurt
1 marék búzadara
1 marék zsemlemorzsa
5 dkg cukor
1 marék mazsola
1 tojás
1 ek vanília kivonat
1 ek citromlé

A szószhoz:
1 nagy pohár tejföl
1 tojás
3 evőkanál cukor
1 ek vanília kivonat

A morzsához:
1 ek vaj
kis marék zsemlemorzsa
2 ek barna cukor


A gombóchoz a hozzávalókat alaposan összegyúrjuk és néhány órára hüttőbe tesszük, hogy a dara és a morzsa megduzzadjon. Ezután nagyobb gombócokat formálunk belőle és egy kivajazott jénaiba helyezzük őket. (Nekem ebből az adagból 9 gombóc született.) A szószhoz a tejfölt elkavarjuk a tojással, cukorral, vaníliával és leöntjük vele a gombócokat. 200 fokon addig sütjük, amíg a gombócok színt kapnak és a tejföles keverék megszilárdul.
Amíg sűl elkészítjük a morzsát. A vajat felforrósítjuk, rászórjuk a morzsát és a cukrot. Kavargatva aranybarnára pirítjuk, majd tálalásnál ezzel  megszórjuk a gombócokat.

 

Bevallom tartottam tőle, hogy milyen lesz, a túró miatt is, meg látszólag sikerült kissé túlsütnöm is. De annyira finom volt, hogy legközelebb is csak annyit változtatnék rajta, hogy a tejföles keverékbe meg a morzsába kevesebb cukrot tennék, mert így igencsak édesre sikeredett.
Emi
Néhány héttel ezelőtt. Dupla szülinapot. Nagy volt a tervezés, készülődés, hisz nem nagyon van tapasztalatom vendégségek lebonyolításában. Nem volt ez nagy parti, 6 személyre kellett készülnöm. Mindenkitől leérdeklődtem ki mit szeret, nem szerettem volna meglepetéssel találni szembe magam, kinek jó az? Nekem ugyan nem sok időm jutott az ünneplésre, inkább sütöttem, főztem, el is fáradtam rendesen, de megérte, szép hétvégénk volt. És remélem, hogy mindenki így érezte:)

 
 Az ünnepeltek: Magdi és Alex

Most pedig jöjjön az ünneplés ideillő része.
Ebédre étvágygerjesztőként, vagy inkább csillapítóként, amíg elkészül a főétel, padlizsánkrémet készítettem. Merthogy ki az az erdélyi aki azt nem szereti (és nem csak)? Viszont nem a hagyományos kenyérrel vagy pirÍtóssal tálaltam, hanem breadstickssel, ami nagyon népszerű itt. Fotó nem készült róla.
Főételünk gombás-baconös indiai pácban érlelődött csirkenyársak voltak grillen sütve. Köretnek ropogós, sütőben sült paprikás krumpli volt. Tzatzikivel tettem érdekesebbé az amúgy nem különösebben izgalmas menüt és salátát kínáltam mellé.  Receptet nem írok ezekhez, a leirással nagyjából el is mondtam mindent, de mutatom képekben is.




Én a konyhában


Gombás-baconös indiai fűszerezésű csirkenyársak


Ropogós, sütőben sült paprikás krumpli


Tzatziki


Saláta


Terítéken az ebéd

Két ünnepeltnek két torta készült, természetesen a tavalyihoz képest most saját gyártású. Magdinak, akinek nagyon köszönöm, hogy testvérével együtt meglátogattak minket, meglepetésként készült a mangós-epres torta. Szívem csücskének tejszínhabos-csokis tortát találtam ki, mert sem az édes, sem a gyümölcsös nem nagyon a kedvence. Eltaláltam.


Mangós-epres és csokis-tejszínhabos torta

Hozzávalók: a piskótához:
2 tojás
7,5 dkg cukor
1 ek vanília aroma
2 ek olaj
7,5 dkg liszt
1 kk sütőpor

2 ek kakaó
1 ek kávéesszencia

Ezek az adagok egy piskótalaphoz  valók. 3 lapot sütöttem, 2-őt vaníliásan és 1-et kakaós-kávésan.
A tojásokat  a cukorral habosra kavarjuk. Én kézi turmixot használtam és addig vertem, amíg jó kemény krémes-habos massza lett belőle. Belekavarjuk a vaníliát és az olajat, majd a  sütőporral elvegyített lisztet. Kerek tortaformába töltjük és 180 fokon 25 perc alatt megsütjük.
Még egyszer megismételjük ugyanezt, majd a harmadikba pluszba még beletesszük a tésztába a kakaót és a kávéesszenciát. Ha nem akarunk annyit mérni, akavarni, egyszerre is elkészíthetjük a 3 adagot.
A lapokat hagyjuk teljesen kihűlni, majd mindegyiket kétfele vágjuk.
Közben elkészítjük a töltelékeket.

 

Hozzávalók: a mangós-epreshez
1 mangó
25 dkg mascarpone
1 ek porcukor
6 dl tejszín
eper

A mangót megtisztjtjuk, magjától elválasztjuk és leturmixoljuk vagy pürésítjük. A mascarponet kikavarjuk a porcukorral. A tejszínt kemény habbá verjük és belekavarjuk a mascarponet és a mangót. Vigyázzunk, hogy  a hab legyen jó kemény, mert a mangó ellágyíthatja a krémet. Veszünk egy tortalapot, megkenjük a krémmel, megrakjuk felszeletelt eperrel, feledjük egy lappal - krém - eper - lap. A tetejét és az oldalát ugyancsak ezzel a krémmel vonjuk be, majd tetszés szerint eperszeletekkel diszítjük.  

 

 

Hozzávalók: a csokis-tejszínhaboshoz
20 dkg étcsoki
2 dl tejszín

3 dl tejszín

A darabokra tört csokit a tejszínnel gőz fölött vagy mikróban összeolvasztjuk majd hagyjuk teljesen kihűlni. Hülés közben nagyon kellemes állagú, sűrű csokikrémet kapunk.
A 3 dl tejszínt habbá verjük, ezzel töltjük meg a tortát, és minden lap között lecsorgatjuk kevés csokikrémmel. Alul- felülre kakaós tortalap kerül, középre pedig a vaníliás. A kihűlt csokikrémmel bevonjuk a tortát és fehér diszítő cukormázzal egyszerűen diszítjük.


 A tortákba természetesen csúszott hiba, amit lehet csak én láttam, éreztem, hisz megvolt az elvárásom velük szemben:) Ez a tészta egy számomra újfajta recept szerint készült és amint megláttam tudtam, hogy én pont ilyent akarok a tortáimhoz. Puha, fluffy, könnyű, tökéletes. És az is. Bizonyos esetekben. Sima tejszínhabbal, vagy más könnyű krémmel, azonnal fogyasztva tényleg tökéletes. De ha nehezebb krémet használunk, mint pl nálam a csokikrém, amit a bevonáshoz használtam... szinte vághatatlan. Annyira könnyű és puha, hogy a kés inkább nyomta, mint vágta. Ez ízben semmit sem rontott ugyan rajta, de engem zavart esztétikailag a felvágásnál. Azért érdemes kisérletezni vele, és én már meg is tettem az előző bejegyzésnél a muffinnal, nagyon finom lett.

Nos így telt a mi ünnepünk. Kicsit más, mint az angoloké, amolyan hazaias és hadd említsem meg, hogy a vendégeink is hazaiak voltak, tehát jöhetett volna akár, töltött káposzta, miccs és hasonlók. Mindenki örült volna neki. De én azt meghagytam a hazalátogatáshoz:)




Emi
Megérkezett a résztvevő Verus "Jöhet a desszert?... Játékra fel" elnevezésű játékára.  Próbáltam olyan gyümölcsöt választani, hogy ne legyen ismét csalódás. A málna valahogy finomabb, ízesebb, mint az eper. Az áfonya meg... az sem annyira rossz:) A végeredményt elnézve igencsak dekoratív lett, a többit meg hagyom a bejegyzés végére. Nemrég szülinapokat ünnepeltünk, két torta is készült rá (igyekezek hozni majd őket sorjában...), ahhoz próbáltam ki egy újfajta piskóta receptet és annyira megtetszett, hogy muszály volt muffinnak is kipróbálnom. Igaz, elég kevés lett az egy adag piskótához valóból, de bevált.

 

Hozzávalók: 9 közepes muffinhoz
2 tojás
7,5 dkg cukor
7,5 dkg liszt
1 ek vanília aroma vagy kivonat
2 ek olaj
1 kk sütőpor

málna
áfonya
2 dl tejszín
17,5 dkg (fél doboz) mascarpone
2 ek porcukor


A tojásokat a cukorral habosra kavarjuk, hozzáadjuk a vanília aromát, majd beleforgatjuk az átszitált sütőporral vegyített lisztet. Néhány szem málnát és áfonyát is belekavarunk a tésztába. Muffinpapírral bélelt formába kanalazzuk a téstánkat, úgy, hogy mindegyikbe jusson gyümölcs is. 180 fokon 25 percig, vagy sütéspróbáig sütjük. Rácsra rakva hagyjuk teljesen kihűlni.
Közben elkészítjük a krémet. A mascarponet a porcukorral kikavarjuk. A tejszínt kemény habbá verjük. A kettőt mixerrel összedolgozzuk. Kis maréknyi málnát beleszórunk és ezzel is összemixeljük. Nem volt szükség a málnát külön letörni, így is jól összetörött.
Ha a muffinok kihűltek egy jó kanálnyi habot elsimítunknk rajtuk és tetszés szerint formázzuk. Én a csíkozást egy villa segjtségével készítettem, és ebben a pillanatban jöttem rá, hogy nekem van habformázóm! Na majd legközelebb:)) Egy szem málnával és 3 szem áfonyával diszítjük.

 

Ez a tészta annyira könnyű és puha, hogy szeletelésre nem igazán alkalmas. Enni viszont valóságos élvezet. Elkészíteni meg... nem is hittem, hogy ebből jó lehet. Az eredeti recept semmilyen zsiradékot nem tartalmaz, de én, félve, 2 ek olajat adtam hozzá. Anélkül is kipróbálom!
Muffinjaim akkora sikert arattak (kettőnk körében), hogy nemhogy a reggelt, (mivel este jött rám a süthetnék), de még az éjfélt sem érték meg. Még szerencse nem vártam reggelig a fotózással. Aztán törhettem volna a fejem, hogy ismét mit találjak ki Verus játékára:) A kellemes, élénk látványon túl nagyon jzletes, krémes, gyümölcsös muffin lett belőle, csak úgy etette magát, amíg volt belőle.




Emi
A kínai konyha nagyon távol áll tőlem. Valahogy látványra sem és hozzávalóiban sem vonzott, így nem is nagyon kóstolgattam. Viszont a "Step by step cookbook. Recipes from around the world" könyvemben, amit nemrég be is mutattam ebben a bejegyzésemben,  találtam néhány receptet, amelyet kipróbálásra bejelöltem. Ilyen ez a szezámos csirkeszárny is, amelynek a receptjén ugyan kicsit változtattam, de attól szerintem még igazán kínaias lett.


Hozzávalók: 2 személyre
5 csirkeszárny
2 ek olivaolaj
1 cikk fokhagyma
4-5 ek szójaszósz
fél dl rose bor
szezámmag

 

A csirkeszárnyakat feldaraboljuk. Az olajat felforrósítjuk (ha van akkor wokban:), beletesszük az apróra vágott fokhagymát, kavargatva, vigyázunk, hogy ne égjen meg. Hozzáadjuk a szárnyakat és időnként megkavarva hagyjuk enyhén megbarnulni. Ekkor beleöntjük a szójaszószt és a bort és hagyjuk főni, időnként megkavargatva. Amíg a hús megkészül, a szósz rajta besűrűsödik, ragacsos lesz. Kavargatjuk, hogy a szósz mindenhol bevonja a szárnyacskákat. Ha a szárnyak még nem készültek meg és a szósz már besürűsödött, akkor kevés vízzel lehet pótolni a folyadékot. Levesszük a tűzről és beleforgatjuk szezámmagba, majd ízlés szerinti körettel, zöldséggel tálaljuk. Nem ajánlott megsózni a húst, mert a szójaszósz eléggé sós ahhoz, hogy ízletes legyen.

 

Az eredeti recept sós fekete babot tartalmazott, ami egy tipikus a kínai konyhában használatos hozzávaló és gyömbért, amit mi nem szeretünk, ezért voltak a változtatások. Időnként jó kipróbálni olyanokat is, amelyektől idegenkedünk, mert ez pl nekünk igazán bejött és annyira különleges az íze, amit az erdélyi vagy magyar konyhában biztos nem tapasztalhatunk.

Emi
Íme a bizonyíték, hogy miért nem vagyok elragadtatva az itteni eperrel! Ha nem mondanám rájönnétek, hogy az a halvány piros(?) valami ott eper? Tuti nem! És higgyétek el, ízre is pont olyan mint színre. Semmilyen. azért én meg-meg kívánom, mert látványra, illatra mégiscsak eper. Aztán jön a csalódás újra és újra. Ezt a pohárkrémet olyan sokáig készültem megcsinálni, hogy már álmomban is azt láttam. Katasztrófa volt. Az epret megmostam és megsárgult a víztől. Én meg annyira akartam, hogy majd sírva fakadtam, hogy nem tudom elkszíteni. ezek az álmok...:) Másnap végre belevágtam. Nem lett sárga az eper, de piros sem. Azért finom volt, leszámjtva, hogy hiányzott az eperíz belőle.

Az ötletet az Otthon ízei blogon találtam és elsőre beleszerelmesedtem még akkor is ha nálam valami egészen más lett belőle.


Hozzávalók:  2 pohárhoz
40 dkg eper
1 mangó
12,5 dkg mascarpone
1 ek cukor
fél marék zabpehely
2 ek folyékony méz vagy golden syrup

 

A zabpelyhet sütőpapírral bélelt tepsire szórjuk, lelocsoljuk a mézzel vagy syruppal és 3,4 percre sütőbe tesszük, hogy megpiruljon. Ezután hagyjuk teljesen kihűlni. Az epret és a mangót külön péppé turmixoljuk. A mascarponet simára kavarjuk a cukorral. A poharak alját megszórjuk a mézes zabpehellyel, majd mangó, mascarpone, eper rétegek következnek és ismét zabpehely. Addig folytatjuk a rétegezést míg a poharak megtelnek. A tetejét egy kiskanál mascarponevel és zabpehellyel diszítjük. Néhány órára vagy éjszakára hüttőbe tesszük.

 

Finom, könnyű desszert, akár ebéd után, akár csak úgy, mert megkívántuk.
Szerettem volna Verus desszertes játékára jelentkezni ezzel az alkotással, de a fotók nagyon nem megfelelőek (és így éjszakába hajolva nem találok retusáló programot), meg aztán az eper miatt ízre sem volt annyira tökéletes, mint elképzeltem és megálmodtam:) Így a játékra majd valami mást találok ki, valami olyan gyümölccsel ami az Angliai éghajlaton is ízletes, vagy ha import is, de legalább finom legyen!

Emi

El vagyok úszva. Hatalmasan! Nagyon nagyon... Csak nézegetem a képeket és próbálom eldönteni mit is posztoljak? Hol tartsak? Aztán úgy döntöttem folytatom ahol abbahagytam. Így mutatom meg nektek, remélhetőleg még ma, "A" browniet. És azért "A", mert Ő megint csak remekmű lett. Lehet nem kellene ennyire dicsérnem a saját főztömet, de mivel ebből sokan kóstolgattak és mindenkinek egyöntetűen ízlett... nem tehetek mást. Ki kellett neveznem Őt :) Büszkeségem, mert ismét csak egy első igazi, vagyis egyszer még próbálkoztam vele, de az hozzá nem értésem miatt fuccsba ment. Most már mennyivel okosabb vagyok:) És hozzáértőbb. Be is zsebeltem érte a dicséreteket, még olyat is hallottam, hogy " ez finomabb, mint az enyém szokott lenni"...


Hozzávalók:
20 dkg liszt
30 dkg étcsoki
20 dkg vaj
20 dkg cukor
10 dkg barna cukor
5 tojás
1 csipetnyi só
2 ek kakaó
1 ek kávéesszenc
1 ek vanília aroma
5 dkg csoki (még mindig maradékhasznosítás...)


A lisztet, kakaót és sót összeszitáljuk. Az étcsokit a vajjal és a kávéesszenccel gőz fölött vagy mikróban felolvasztjuk. Hozzáadjuk a cukrot és hagyjuk kicsit hűlni. Beleütjük a  tojásokat, elkavarjuk, hozzáadjuk a vanília aromát, azt is elvegyítjük benne. Végül beleszórjuk a lisztes keveréket és alaposan elkavarjuk. Az 5 dkg csokit feldaraboljuk és elvegyítjük a masszában. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük és 180 fokon 25 percig sütjük.

 

Nem lesz ebből az adagból egy nagy tepsivel, az enyém 31x23 cm-es. Lehet még kisebb jobb lett volna, akkor kicsit magasabb lett volna belőle. De ez így is nagyon jó, finom, csodás volt. Izgatottan vártam, hogy megsüljön, sokat olvastam, nézegettem a recepteket. Volt olyan amelyik azt ajánlotta, hogy 10-15 percnél nem szabad többet sütni, mert akkor kiszárad. 180 fokon? Nekem nem volt elég. Olvastam azt is, hogy ennek az egyszerű édességnek a sütés a legfontosabb mozzanata, ezzel lehet elrontani. És milyen igaz, nekem először ezen (is) bukott el. Lényeg, most már saját tapasztalatból is: addig kell sütni, amíg a teteje már kérges, de belül még sületlennek tűnik. Egyrészt, mert miután kivettük még magában is "sül", másrészt meg, nem is brownie, ha belül nem krémesen csokis, hanem egy kisült tészta...
Süssetek browniet bátran. Nekem ki van tűzve a blondie is, nagyon kiváncsi vagyok rá, mert imádom a fehércsokit is!

 
Emi
Furcsa véletlen, amikor a sors ugyanazt a blogot szánja nekem a 3. fordulóban, amely blog tulajdonosának engem sorolt a 2. fordulóban. Tündi, a Tündérkonyha blog tulajdonosa tőlem főzött előzőleg, most meg én kóstolgatok tőle. Bevallom igencsak időszűkében vagyok, meg a határidő is közeleg és szigorúan megszabtam magamnak, hogy ezúttal nem édesség, desszert, süti lesz a kiszemelt! Ezekkel a szabályokkal felfegyverkezve ástam magam bele Tündi blogjába. Az első szabállyal rögtön gondjaim akadtak, hisz hetekig is el tudnék nézelődni Tündinél... Annyi finomság, süti, torta, hogy fogok én ebből nem azt választani? Aztán eljutottam a bruszkettáig, ami ugyan bruschetta és ismerem is, de annyira leragadtam (korrogó gyomrom is jócskán sürgetett), hogy aztán már hiába is nézegettem tovább a csodás gyűjteményt. Gondolataim csak oda kanyarodtak vissza, hogy lassan kicsúszok a vacsoraidőből és micsoda egyszerű, gyors, finom ötlet. Ráadásul rég nem ettünk, páromnak is bejön (kicsit feltuningolva). Máris fogtam hozzá.

 

Hozzávalók: 6 szelethez
2 nagy marék koktélparadicsom (mert az volt otthon)
1 szál zöldhagyma
1 cikk fokhagyma
olivaolaj
oregano
1 mozarella labda
pár szelet szalámi
6 szelet toast kenyér

 

 A paradicsomot, hagymát, fokhagymát felaprítjuk, megsózzuk, olivaolajjal meglocsoljuk és oraganoval megszórjuk. (Tündinél bazsalikom van, amiből is a friss a tökéletes, de mivel nekem csak ez volt és talán még jobban is szeretjük az ízét, mint a bazsalikomnak, ez ment bele) Keveset állni hagyjuk ( legjobb néhány órára hüttőbe tenni), hogy az ízek összeérjenek, nálam ez addig tartott, amíg a kenyér szeleteket előpirítottam a sütőben. Ezután (mivel férfiam szereti a zöldséget, de jobban akkor ha hússzemet is lát mellette) megpakoljuk a feldarabolt szalámival, mozarellával és paradicsomos keverékkel (magamnak azért sima paradicsomos is készült) és 5 percre mehet a forró sütőbe. Teával, vagy csak úgy magában tálaljuk.

 

Kedveljük a bruschettat vagy bruszkettát:) sokszor készült már nálunk, eddig másképp, de ez is nagyon bejött, így is fincsi volt. Imádom a paradicsom, fokhagyma, hagyma, olivaolaj összeolvadt ízét, a ropogós kenyéren! Hmmm... nyami:))
 Tudom, sok remek ételt, sütit, tortát választhattam volna Tünditől, le is mentettem jó néhányat, lesz itt még kótolás ám:)


Emi

Megismerkedtem egy olyan világgal, amely az otthonihoz hasonlítva ég és föld. Amiről elsőre azt hisszük, hogy ez maga a filmek világa, az amit elképzelünk és azt hisszük ez valóságban nem is létezhet. Mert a berögzött székely számára, aki nehezen fogadja az újjat és semmi sem lehet jó, ami más, mint amibe ő beleszületett, felnőtt és mai napig abban él, ez hihetetelen. Beszélek itt gasztronómiáról (de nemcsak).  Nem én élek benne, csak nap, mint nap találkozok vele, látom, csodálom és a kezdeti meglepődöttséget felváltja lassan az elfogadás.
Mint kiderült, ez nem az az igazi fényűző, gazdag, britt arisztokrata világ, hanem inkább a vidékre visszavonult, feltörekvő (vagy éppen leszegényedett) középréteg. Aki nem ismeri a britt vidéket és annak életét, bizony elképzelhetetlen. Nagy, elöregedett, semmi közepén álló, többnyire bérelt házak. És amiről igazán beszélni akarok, a gyakori vendégségek, ebédek vacsorák.
Elsőáldozási ebéd volt éppen soron elmult szombaton és olyan régen készülök már beszámolni egy ilyen eseményről, most végre sikerül.

A terített ünnepi asztal:
 


 Nem általánosítok, hisz itt is mindenhol más, csak egy családról vagyis inkább egy nő főzési és vendégfogadási szokásairól tudok beszélni. Ami, hát sok tekintetben, bizony nem üti meg a britt arisztokrata mércét (még ha szeretné sem).  Székely szemmel pedig valósággal nevetséges! Itt a vacsora  a fő étkezés, ha vendégség alkalmával van ebéd, abból sem csinálnak túl nagy felfordulást. Természetesen szabályok vannak, hogy mit, hogy kell/lehet ebédre és vacsorára. Ebédre általában barbeque van, ami legyen akár csirkemell, comb vagy a népszerű sertés oldalas (ribs), ebben a családban szénné, de legalábbis abszolút feketére van sütve. Csak zárójelben, meg is marad rendesen... Hozzá 3-4 féle saláta. Erről nem készült fotó, mert a hús a BBQról ment az asztalra, a saláták meg nagy sürgősségben dobódtak össze.
Az előételt, ami nem kerül ténylegesen asztalra, hanem csak érkezéskor, beszélgetés, iszogatás közben bekapogatják őket a kirakott tálakról, ezúttal az én kezem munkája volt (nem az ötlet).

Guacamole(Tesco) chipssel(Pringels, amit itt crispsnek neveznek)
 

Főtt fürjtojás zellersóba(celery salt) mártva 
 

Füstölt lazacos toast falatkák (amelyre még jött volna tejföl, ami épp nem volt otthon, tehát nem fontos... és őrölt bors vagy kapor... –a gondos háziasszony...)
 

Prosciuttoba csavart szárított paradicsom és rukkola 

A desszertet már mutattam a Pavlovás bejegyzésemnél. Micsoda véletlen, hogy épp akkor készült amikor én is beterveztem. Van amit mi ugy-e nem tennénk vendégek elé... 
 

És megkoronázva csokitortával (Tesco)
 

Közben nők körében folyik a pletyka, férfiak politizálnak és folyik a bor. A gyerekekre nem fordítanak nagy gondot, ők műanyag étkészletet, poharat kapnak, papírszalvétával és dobozos colával, míg a felnőttek ezüst evőeszközökkel falatozzák a „fancy” salátákat és iszogatják a drága pezsgőket, borokat.
Az egész vendégség, akár ebéd vagy vacsora, nem tart tovább néhány óránál. Befalják a kaját, még fél órát iszogatnak, nagyhangon beszélgetnek és aztán mindenki elmegy haza. Nincsenek éjszakába nyúló, igazán lerészegedős, énekelős összejövetelek. Vagyis biztosan vannak, de ezek, amelyeket én ismerek, nem azok.  Persze vannak partyk, amelyek jobban kinyúlnak, elfajulnak, de szerencsére ilyenben még nem kellett asszisztálnom...

Nos, így ünnepelnek Ők. Otthon.
Emi
Itt van, megérkezett, bemutatkozik!
Az Anna Pavlováról, az orosz balettáncosról elnevezett, habcsók alapú, kívül ropogós, belül puha, könnyű torta, egy Ausztráliából vagy Új-Zélandról származó desszert különlegesség. Úgy tartják, hogy a táncosnő tiszteletére készítették el először a róla elnevezett finomságot az 1920-as évek egyik ausztráliai-új-zélandi túrnéja alkalmával. Az alkotó nemzetisége évekig vitákat szült, végül Új-Zélandot határozták meg forrásként.  A könnyű, egyszerűen elkészíthető édesség mindkét nemzet konyhájában jelentős és népszerű helyet foglal el, gyakran szolgálják fel ünnepélyek, ünnepek alkalmával. (Forrás: Wikipedia)
Sokáig készültem rá, gondosan gyűjtögettem a tojásfehérjéket és nézegettem másoknál a recepteket. Miért is vártam vele ennyit, tartottam tőle? Hogy sikerült-e és olyan lett-e mint kellett volna? Ki-ki döntse el maga a fotók alapján! Nekem természetesen van önkritikám és meg is osztom a bejegyzés végén...

 

Hozzávalók:
6 tojás fehérje
25 dkg porcukor
1 ek keményítő
1 ek ecet
csipetnyi só
2,5 dl tejszín
eper
fekete áfonya

 

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A szobahőmérsékletű tojásfehérjéket elkezdjük felverni a csipetnyi sóval. Amikor már félkemény, lassan adagolva, folyamatos verés mellett hozzáadjuk a cukrot. Addig verjük, amíg már majdnem felfordítható habot kapunk, ekkor beleszórjuk a keményítőt és az ecetet is. Ezekkel együtt teljesen kemény habot verünk, ami, ha felfordítjuk a tálat, nem borul ki. (Lehetőleg ne próbáljuk ki idő előtt felfordítani:) Sütőpapíros tepsire halmozzuk, kerek alakúra formáljuk és kissé magasabbra hagyjuk a széleit, hogy majd meg tudjuk tölteni tejszínhabbal.  Betesszük a sütőbe, amit azonnal visszaveszünk140 fokra. 1 órát hagyjuk ezen a hőmérsékleten sülni-száradni a pavlovánkat. Ekkor lakapcsoljuk a tüzet, arasznyira nyitjuk az ajtót és így hagyjuk teljesen kihűlni. (Nálam ez egy éjszaka volt és így is kicsit megrepedezett sajnos.) A tejszínhabot felverjük, belehalmozzuk a habcsókos alap mélyedésébe és megrakjuk eperrel, áfonyával. Azonnal fogyaszthatjuk. Annyira azonnal, hogy a fotózás már csak kín és olyanok is lesznek a fotók... De legközelebb majd lesz hozzá több türelem és kreativitás:)

 

Csak csodáltam az arasznyi résen, amikor lekapcsoltam a tüzet. Remekül nézett ki! Az ízét már kb ismertem, mert előző nap ünnepi ebéd volt a családnál, akinek dolgozok és láss csodát pont az készült náluk is. (Belekóstoltam:) Nem pont olyan volt mint az enyém, ezért felvágás után kicsit elbizonytalanodtam, hogy vajon kié a normálisabb? Néztem fotókat és azt hiszem az enyém:) Az övé belül nem ilyen állagú volt, hanem ragacsosabb, krémesebb, majdnem folyós. Az azt jelenti, hogy nem volt kisülve/száradva rendesen, vagy nem...? Gyakorlottabbak, mit szóltok? Tény, hogy nálunk ízlett, főleg nekem, igencsak hamar elfogyott. Lesz ismétlés, más változatban is.


És akkor mi a kritika? Szerintem túl vastagra hagytam, jobban szét kellett volna teríteni. Kívül szép ropogós lett, belül, ahogy már írtam... érdekes... hab, mégis keményebb, lehetett szépen szeletelni. És számomra kicsit tojás íze volt. Ez lehet nevetségesen hangzik, hisz nyilván... abból van, de ilyen kell ez legyen? Vagy túlszárítottam, keveset szárítottam és azért lett ilyen?
Jó sok a kérdésem a saját művemmel kapcsolatban:)) Kérlek segítsetek, hogy megnyugodjak, javítsak és újra próbálkozzak! Előre is köszönöm:)
Mutatok egy képet az ünnepélyre készült Pavlováról is, igaz, hogy az már csak a maradék és talán az finomabb volt, bár ránézésre az enyém szebb:)