Több helyen láttam már clafoutist, de nem igazán mozgatta meg a fantáziámat addig amíg meg nem vettem a csokis könyvemet. A forró csokis meggyes clafoutis tejszínnel tálalva rögtön elkészítendő lett. Viszont málnával.






A sutőt előmelegítjük 190 fokra. A sütőforma alját kibéleljük formára vágott sütőpapírral.

Az alaposan lecsepegtetett málnát beleszórjuk a sütőbe. Igazából friss málnával az igazi, mert az nem levez, de ízben ez sem volt utolsó:) Megszórjuk a barna cukorral.

A tojásokat habosra kavarjuk a cukorral. A lisztet elvegyítjük a kakaóval és a sütőporral majd a kikavart tojáshoz adjuk més alaposan összekavarjuk. Ezután beleöntjük a tejszínt és a tejet. Összedolgozzuk, ráöntjük a málnára és mehet is a sütőbe. A recept 50/60 perc sütési időt írt, amit én nagyon soknak tartottam. De... azt is írja, hogy addig kell sütni, amíg a közepe felemelkedik és "megkérgesedik". Na nem olyan vastag kéreggé, de nem is folyós. Kicsit fura, de látva megérti az ember miről is van szó. Tényleg kellett az az idő, mert ez a tészta nagyon folyós állagú volt és akkorra bizony megszilárdult. Nem lesz olyan igazi süti, inkább kicsit pudingos, kívül ropogós. Ez a képeken is jól látszik.



Azt sajnálom, amit minden ilyen hasonló sütinél, hogy annyira gyönyörűen felnő de visszaesik amint elkezd hűlni. Forrón tálaltam, nagyon csokis fagyival. Vaníliával lehet jobb lett volna,de... ez volt itthon. A forró, savanykás, csokis és hideg nagyon jó harmóniát alkotott, nem bírtam betelni az ízleléssel.

Egy-egy szeltnél megálltunk, így másnapra is maradt belőle. Nos mi legyen vele hidegen? A fagyasztott málnából kb 1 dl lé maradt hátra. De nem ám olyan víz, hanem tömény málnalé. Ezt felforrósítottam, tettem bele 1 kanál cukrot és 1 kiskanál kukorica keményítőt. Szósz állagúra sürítettem és forrón ráöntöttem a sütire kevés csokiszósz társaságában. Ha lehet, akkor ez így még finomabb volt. Párom is erre a változatra szavazott.

Sütni, sütni, sütni! Sikerült beszerezni egy új piteformát és nem halogathattam sokáig a kipróbálást. Egyszerű és gyors recepthez folyamodtam, természetesen, ismét.Az alapreceptet Ottisnál néztem ki, valami olyat kerestem, amihez minden megvan itthon.



Pontosan úgy készítettem el a tésztát, mint ahogy Ottis leírja, de a tetejére nem tettem gyümölcsöket, mert gyümölcstorta formába sütöttem, amelynek majd kiborítás után kell megtölteni a tetejét.
Amíg sült a süti megfőztem egy tasak vaníliás pudingot jó keményre és hűlni hagytam, közbe kavargatva. Közben egy jó nagy piros almát nagyobb kockákra vágtam és belekavartam a félig kihűlt pudingba. Mindezt a még meleg pite tetejére halmoztam és hagytam kihülni. Az eredmény a következő lett:



Egy rövid délután alatt két személy által elpusztítva:) A következő mandarinos lesz!