Furcsa véletlen, amikor a sors ugyanazt a blogot szánja nekem a 3. fordulóban, amely blog tulajdonosának engem sorolt a 2. fordulóban. Tündi, a Tündérkonyha blog tulajdonosa tőlem főzött előzőleg, most meg én kóstolgatok tőle. Bevallom igencsak időszűkében vagyok, meg a határidő is közeleg és szigorúan megszabtam magamnak, hogy ezúttal nem édesség, desszert, süti lesz a kiszemelt! Ezekkel a szabályokkal felfegyverkezve ástam magam bele Tündi blogjába. Az első szabállyal rögtön gondjaim akadtak, hisz hetekig is el tudnék nézelődni Tündinél... Annyi finomság, süti, torta, hogy fogok én ebből nem azt választani? Aztán eljutottam a bruszkettáig, ami ugyan bruschetta és ismerem is, de annyira leragadtam (korrogó gyomrom is jócskán sürgetett), hogy aztán már hiába is nézegettem tovább a csodás gyűjteményt. Gondolataim csak oda kanyarodtak vissza, hogy lassan kicsúszok a vacsoraidőből és micsoda egyszerű, gyors, finom ötlet. Ráadásul rég nem ettünk, páromnak is bejön (kicsit feltuningolva). Máris fogtam hozzá.




 A paradicsomot, hagymát, fokhagymát felaprítjuk, megsózzuk, olivaolajjal meglocsoljuk és oraganoval megszórjuk. (Tündinél bazsalikom van, amiből is a friss a tökéletes, de mivel nekem csak ez volt és talán még jobban is szeretjük az ízét, mint a bazsalikomnak, ez ment bele) Keveset állni hagyjuk ( legjobb néhány órára hüttőbe tenni), hogy az ízek összeérjenek, nálam ez addig tartott, amíg a kenyér szeleteket előpirítottam a sütőben. Ezután (mivel férfiam szereti a zöldséget, de jobban akkor ha hússzemet is lát mellette) megpakoljuk a feldarabolt szalámival, mozarellával és paradicsomos keverékkel (magamnak azért sima paradicsomos is készült) és 5 percre mehet a forró sütőbe. Teával, vagy csak úgy magában tálaljuk.


Kedveljük a bruschettat vagy bruszkettát:) sokszor készült már nálunk, eddig másképp, de ez is nagyon bejött, így is fincsi volt. Imádom a paradicsom, fokhagyma, hagyma, olivaolaj összeolvadt ízét, a ropogós kenyéren! Hmmm... nyami:))
 Tudom, sok remek ételt, sütit, tortát választhattam volna Tünditől, le is mentettem jó néhányat, lesz itt még kótolás ám:)

Ez nehéz szülés volt! Nem volt valami termékeny időszakom, sőt, egyáltalán nem készült a konyhámban semmi olyan amit megmutathattam volna. Remélem vége, bár ki tudja. Hétvégén azért alkotok:)
Ráadásul ismerős ugy-e az érzés,  amikor nagyon igyekezel és nagyon jó benyomást akarsz kelteni, akkor pont nem sikerül valami? Vagyis nagyon rosszul sikerül. És a legpechesebb az, hogy csak akkor derült, ki, amikor már javíthatatlan volt a dolog. Így történt, hogy baráti látogatásra mentünk, először, és valami nagyon finomat akartam sütni, mégis olyat amit már készítettem, tehát ne legyen próba-szerencse. A fehércsokis-ricottás pite valamint a húsvéti csokis-ricottás pite alapján szerettem volna, ezuttal epres változatban készíteni egy desszertet.  Ránézésre gyönyörű volt,  epres-ricottás krémmel és sok sok tejszínhabbal a tetején. Felvágáskor, amikor már mindenki a finom sütit várta... úgy folyt a krém a tejszínhab alatt, mint egy... turmix:((  Nem kell ugy-e részleteznem hogy éreztem magam?

Hétvégére nagyjából kihevertem, főleg, hogy ez a fahéjas csigám nagyon nagyon jól sikerült. Mostanában csigával kelek és fekszek. Na nem evéssel, hanem gondolatban. Lassan beleőrülök annyira kívánom enni is meg sütni is a kelt csigát. De ma már nincs menekvés. Délutánra az a program. Addig meg itt van ez a péntek reggeli gyors, kelesztés nélküli csiga Lúdanyótól, ami lehetne dán fahéjas csiga is, de kicsit kénytelen voltam változtatni rajta, ezért nem nevezem annak...



A vajat felolvasztjuk és langyosra hüttjük. A tésztához összevegyítjük a lisztet, cukrot, sót, sütőport, szódabikarbónát. Ehhez hozzáadjuk a vajat (meghagyunk belőle 3 evőkanálnyit), a tejet és tejszínt. Gyors mozdulatokkal összevegyítjük, majd gyúrjuk, de csak pár pillanatig, amíg összeáll. Egy nagyon kellemes állagú tésztát kapunk, épp csak annyira kemény, hogy nem ragad. Kiborítjuk egy lisztezett felületre és fél cm vastagságú téglalapot nyújtunk belőle. Megkenjük a megmaradt vajjal és megszórjuk jó vastagon a töltelékhez szükséges fahéjas cukorral. Jó szorosan feltekerjük és cérna segítségével másfél cm vastagságú szeletekre vágjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk, lekenjük a cukros-fahéjas-tejes keverékkel és 220 fokon 15-20 perc alatt aranybarnára sütjük.


Kicsit féltem tőle, mert joghurt híján tejszínt használtam (ezért sem mertem dán fahéjas csigának nevezni), másrészt meg... túl egyszerű volt, hogy nagyon finom legyen:) DE, csak ajánlom bárminek! Tegnap délelőtt sütöttem és ma délután is még mindig változatlanul finom. Kivéve, hogy már nem langyos:)
És tanultam egy nagyon jó technikát: a cérnával való felvágást. Hogy ez micsoda találmány:) Eddig mindig ellapultak a csigáim felvágás közben, bármilyen éles is a kés. Így meg... csodásan kerekek maradtak. Gondolom sokan ismeritek ezt a technikát, nagyon egyszerű módszer, fázisfotó nálam sajnos nem készült, de Jadenél, ebben a bejegyzésben nagyon jól látszik, hogyan kell csinálni.
Piknikezni, kirándulni, délutáni uzsonnának vagy akár tartalmas reggelinek egy kakaóval, kávéval, tökéletesen megfelel.  Bártan mondom, hogy fél óra alatt kész és 5 perc mulva már fogyasztható. Kakaósan is ki fogom próbálni!

Befejezésként, ebben az egyáltalán nem nyári melegben, de itteni viszonylatban már második napja jó idő van, néha süt a nap és 12-14 fok körüli a hőmérséklet, eperturmix, tiszta eper és tejből. Plussz a pöttyök:))

Van egy Maggi reklám, ahol a kislány Emily-nek nevezi a tojást, amire az anyukájának szüksége van, hogy "Crispy chikent" készítsen. Itt a link akit érdekel, nagyon édes a kislány:) És nem csak a kislány tetszett, hanem maga az ötlet is a sütőben sült, ropogós csirkemellel. Persze nem vettem hozzá ilyen Maggi alapot, bár szerintem nem lehet rossz, hanem elkészítettem a saját verziómat.



A csirkemelleket vízszintesen, középen bevágjuk, de nem vágjuk át egészen. Csak úgy, hogy felnyitható legyen a teteje. Belehelyezzük a sajt és az ananász szeleteket, úgy, hogy ne lógjanak ki. Visszacsukjuk a tetejüket. A fűszerekkel megszórjuk minden oldalról majd alaposan belemártjuk a kenyérmorzsába. Csak úgy, sem tojás, sem semmi. Rá a fúszerre. Jól ráragad, rá is nyomogatjuk, alaposan. Tepsire helyezzük és addig sütjük, amíg a morzsa aranybarnára sűl rajta. Szalmakrumplival és salátával, vagy tetszés szerint más körettel tálaljuk.


Nem tettem rá tojást, ki akartam próbálni milyen lesz nélküle. Nem lett annyira ropogós, mert a morzsa nem volt amitől elázzon, de nagyon kellemes, finom csirkemellek lettek. Nem száradt ki, a sajt megolvadt benne, az ananász édes-savanykás íze szétáradt benne... nem csalódtam! És nincsen benne/rajta egy csepp olaj sem! Semmi! Végülis hiába eszünk csirkehúst, csak azért mert az egészséges, közben meg tocsog az olajban... Süttem már rántott húst is ugyanígy, az is finom lett. Igen, más, nem épp olyan, mint a bő olajban kisült, de kárpótol az, hogy mennyivel egészségesebb.

 Rég nem hoztam semmi tésztásat. Pedig illene, mivel, hogy egy ideje még a blogom designja is tésztásra váltott. Nem tehetek róla, ha ennyire megkedveltem és érdekel is... A salátát szeretjük, a tésztát szintén, a halbevitelt valamilyen módon meg kell oldani és ráadásul kell egy gyors vacsora. Mi sem egyszerűbb!



Most pedig néhány mondat erejéig beszéljünk a gyűjtőoldalakról. Van aki kedveli őket, van aki nem. Ki-kinek saját döntése! Ahogy egyesek mondják, gombamódra szaporodnak (én szeretem a gombát:) és céljuk előbb-utóbb a reklámok általi profitszerzés.  Ti miért írtok blogot? Azért, hogy megmutassátok másnak is a remekműveiteket vagy azért, hogy... teljen az idő? Legtöbbünk a blogírók közül profitra számítunk. Van aki anyagi, míg más mentális, szellemi jövedelemre. Nekem annál nagyobb a megelégedettségem, minél többen megnézik az oldalamat, hozzászólnak a bejegyzéseimhez. Annál boldogabb vagyok minél többen olvastok! Nekem ez a profit. És nem is kell más. Viszont nem vagyok sem irigy, sem visszahúzó azokkal szemben, akik anyagi profitra törekednek. Ha ő azáltal el tudja érni, hogy az én blogom fennt van az oldalán, akkor hadd tegye! És blogok nélkül nincs bloggyűjtő oldal, tehát... én segítek neki, ő nekem. Nem egyoldalú!
Hadd említsek meg néhány gyűjtőoldalat, amelyeken fennt vagyok és örülök neki:
Gasztro.miner.hu
Gasztro-blogok
Gasztrostart
Gasztroblogok
Olcsó-receptek
Olcsó-receptek Facebook oldala
Gasztro blogok Facebook oldala
Gasztroblogok.hu Facebook oldala
Magyar gasztroblogok facebook oldala

Az Olcsó recepteknek különösen hálával tartozok, mert amint kitették az oldalukra a mentolos szivecskéimet, nagyon nagyon sokszorosára növekedett a blogom nézettsége. Öröm ez egy bloggernek?

Szerintetek jó fennt lenni ezeken az oldalakon vagy fölösleges?

A virsli jó! Tökéletes sűrű napokra. Vagy bőséges reggelire. Vagy Szilveszeterre. De nem unjátok már a sima, vízben főtt virslit mustárral? Én igen! Erre vannak az alternatívák. Kismillió. És nem is kell panaszkodni, hogy milyen drága és egyszerre legalább 1 kilót megeszik egy kis család... Néhány szál, feltuningolva és mindenki boldog és elégedett. Sokféle változatot próbáltam már, készítettem virslisalátát, bundás virslit, virslis lángost és még sok mást is.
Végre megérkezett hozzám is a 2012-es Erdélyi Konyha Kalendárium (amibe lapul 1,2 receptem:) és kedvemre lapozgathatom. Az első amit elkészítettem belőle, ez a csőben sült virsli volt. És nem csalódtam! Tudnak valamit ezek az erdélyi konyhatündérek:) (Még akkor is, ha a csőben sütés nem erdélyi találmány)



A vajat megolvasztjuk, beleszórjuk a lisztet, elkavarjuk, kicsit prítjuk. Fokozatosan, kavargatás közbe beleöntünk 2 dl vizet, simára kavarjuk és felforraljuk. Levesszük a tűzről és időnként megkavarva hagyjuk kihűlni. Ezután elkavarjuk a tojássárgával és sóval, borssal ízesítjük. Egy tálat vagy formát (nálam piteforma volt) kivajazunk, belefektetjük a virsliket és leöntjük a szósszal, úgy, hogy mindenhová jusson belőle. Bőségesen megszórjuk a tetejét a sajttal addig sütjük, amjg a sajt kezd megbarnulni és a virslik megrepedezni.

Mennyei lakomát igérek belőle! Tényleg gyorsan megy, semmi macera, könnyű és az az íz... Én salátával tálaltam és egy szelet pirítóssal. Ebéd volt és bizony "a férfi" sem panaszkodott:) Újra elkészítendő!


Viszont ez a csőben sütés sokáig zavarta a csőröm. Nem értettem, mi ebben a cső? Hála ugyanacsak az Erdélyi Konyha Kalendáriumnak, ezzel is okosabb vagyok. A kifejezés valószínűleg a mediterrán országokban használt fedeles cserépedény formájára utal. (Még nem néztem utána, hogy milyen lehet az a cső alakú cserépedény, de fogok:) A csőben sütés, pedig a már előre megfőtt, elkészített zöldség vagy hús valamilyen mártással leöntve, sajttal megszorva és úgy megsütve. (Eszerint az én verzióm nem csőben sült, mert a virslit nem főztem meg előre:)))
Csőben, piteformában, jénaiban, vagy akármiben legyen sütve, bátran ajánlom mindenkinek, garantálom, hogy nagyon finom és  a besamel alapú szósz igazán különleges ízt ad neki!

Ez maradék lett, a korgó gyomrú férfinek tökéletes volt aperitivként, amíg a vacsora illatait még csak szívta:)

Nem tudom van-e, aki még nem készítette el ezt a nagyon egyszerű és imádnivaló édességet? Rengeteg blogon láttam és annyira de annyira kívántam már. Hetekig be volt tervezve, aztán úgy döntöttem, ezzel is kínozva magam, hogy csak akkorra készítem el, amikor itt lesznek anyuék. Így is lett. Gerditől kölcsönöztem a receptet, igaz csak fél adaggal kezdtem, de nagy hiba volt. Mindenki imádta, falta, az első süti volt, ami elfogyott:)






A kekszet összevegyítjük a kakaóval . A tejet, vajat és cukrot egy edényben feltesszük a tűzre és addig hagyjuk, amíg a vaj teljesen felolvad. Ebbe a szirupba belekavarjuk a kakaós kekszet, hozzáöntjük a rumaromát is és alaposan összekavarjuk. Egy tetszésünknek megfelelő méretű formát kibélélünk fóliával, belenyomkodjuk a keveréket. A csokit gőz felett felolvasztjuk, ráöntjük a tésztára és elsimítjuk. Hagyjuk teljesen megdermedni a tésztát és a csokit is, majd kivesszük a formából, lehúzzuk róla a fóliát, felszeleteljük és megesszük. Vigyázva, hogy másnak is hagyjunk belőle:)



Ez az egész adag receptje, szerintem nem érdemes felet készíteni, mert annyira finom és annyira eteti magát, hogy úgysem lesz elég:)) Hamarosan jön az ismétlés!

Amióta megvan az álmodott grillsütőm, igyekezek minél többet és minél változatosabban használni. Mert nem akármilyen grill ám, hanem "Fat reducing health grill", vagyis zsírlecsökkentő:) 42%-al csökkenti le a húsok zsírmennyiségét. Na nem valami varázslatos módon, hanem nagyon egyszerű eljárással. Az alsó grill-lap kicsit ferde, a kiolvadt zsír lefolyik, így nem sül tovább benne a hús. Próbáltam már csirkemellel, sertésmájjal, nyakkarajjal, fehérkarajjal, zöldségekkel és persze ananásszal. A máj nem volt csodás, de hát az amúgy is elég kényes. Egyéb... mmmm, mind nyálcsorgató. Na de essen szó a címben szereplő egyedről is.
Napok óta tervben volt, az ananász is ott pislogott rám a szekrényről, de soha nem volt alkalmas. Ma, fáradtan, álmosan, nekifogtam. Már lelkiismeretfurdalásom volt szegény ananásszal szemben.




Tanultam egy jó taktikát az ananász tisztitásáról (talán a leghasznosabb dolog, amit itt tanultam). Éles késsel, a koronát fogva körbe levágjuk a héjat. A magoknál, ahol foltok maradtak, bevagdossuk, hogy teljesen tiszta legyen. Levágjuk az alját és körbe körbe meghíntjük alaposan sóval az ananászt. Beledörzsöljük jól, majd hideg vízzel lemossuk. Levágjuk a koronát és tetszés szerint karikákra vagy darabokra vágjuk, eltávolítva a közepét. Na és mire jó a sózás? Éreztétek, hogy amikor friss ananászt esztek úgy húzza a szátokat? Most nem tudok kémiai magyarázatot adni (mert elfelejtettem:), de a lényeg, hogy a só ezt semlegesíti. Tudtátok ezt a technikát?




Az ananászt mepucoltjuk, újjnyi vastag karikákra vágtjuk, a közepét eltávolítjuk. A grillsütőt felforrósítjuk, rátesszük az ananász karikákat és hagyjuk legalább 5 percet sülni, anélkül, hogy mozgatnánk. Ezután megnézzük, hogy megvannak-e már azok a helyes kis barna csjkocskák, ha igen megfordítjuk és a másik oldalával is ugyanígy teszünk. Ha folyton mozgatjuk őket, akkor sok halvány csikocskánk lesz, nem csak egy szép:) Levesszük a sütőről, tányérra helyezzük, megszórjuk fahéjjal és lecsorgatjuk golden syruppal. Természetesen lehet fokozni tejszínhabbal vagy más szószokkal, akármivel, de most nekem ez volt a legifnomabb!



Aki még nem evett ilyet, el sem tudja képzelni mi lehet ebben különleges. Én most már tudom. És azt is, hogy ezt még sok más gyümölccsel meg fogom ismételni. Ahogy az ananász megsűl, még meleg, a leve kicsit savanykás, ropogós, a syruptól édeskés, a fahéjat gondolom nem kell magyaráznom! Beleharpsz, szétáradnak az ízek és zamatok a szádban... édes... savanyu... meleg...fahéj... ropogós... ezt egyszerűen érezni kell!

Egyik kedvenc levesem volt gyerekkoromban a paradicsomleves. De csak az anyukámé! Ő mindig paradicsompasztából főzte, rizzsel, babárlevéllel és cukorral ettük. Próbáltam már többféleképpen, nokedlivel is. Viszont sosem főztem eddig friss paradicsomból. Most valahogy nem akart elfogyni a paradicsom a hüttőből és úgy sajnáltam, hogy pár nap mlva ki kell dobnom. Elővettem a tésztás könyvem és véletlenül pont egy paradicsomlevesre akadtam. Igaz ott nem frissből, hanem konzerv paradicsomból készült, de hát elbántam én így is vele. Az eredmény meg... megismételendő sokszor és gyakran:)




A paradicsomok héját a végénél kereszt alakban bemetszük és forró vízbe tesszük néhány percre. Amikor a héj kezd megkondorodni, leöntjük róla a vizet és lehúzzuk a héjat. Négybe vágjuk a paradicsomot, a vízzel együtt odatesszük főni. Beleaprítjuk a hagymát és fokhagymát. Forrástól számítva 5 percet főzzük majd beleöntjük a turmixgépbe vagy botturmixal összeturmixoljuk. Visszaöntjük az edénybe, sózzuk, borsozzuk, fűszerkeverékkel ízlés szerint megszórjuk. Ha nagyon sűrűnek látjuk még önthetünk hozzá vizet. Felforraljuk, beletesszük a tésztát és addig főzzük, időnként megkavarva, amíg a tészta megpuhul benne. Aprított petrezselyemzölddel megszórva, pirítóssal tálaljuk.



A bazsalikom szerintem jobban illett volna a paradicsomhoz, de épp nem volt itthon és a recept is petrezselymet írt. Majd legközelebb! Kijelenthetem és azt hiszem ezzel semmilyen újdonságot nem mondok, hogy friss paradicsomból sokkal finomabb a paradicsomleves. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel egészségesebb és mennyivel több tápanyag van benne. És az elkészítése nem tart tovább, mint ha pasztát használnánk, amiből először rántást készítünk és úgy tovább. Ráadásul ezt egyáltalán nem kell süríteni és ott van benne az az igazi zöldség íz. Nagyon finom!


Van még egy dolog, amiről beszélni szeretnék ebben a bejegyzésben. Díjat kaptam Marisztól , Szofitól és Zsuzsától. Mindehármuknak nagyon köszönöm, igazán megtisztelő, hogy gondoltak rám. Ez egy nagyon kedves díj, hisz ki nem szereti, ha kommentet kap, kedves, dicsérő szavakat, építő kritikát, ötleteket. És hogy ezt ilyen kedves gesztussal köszönjük meg... nagyon aranyos dolognak tartom:) Tovább már nem adom, megszegve ezzel a szabályt, de azt hiszem már tényleg mindenkinél körbe járt, akár többször is. Azért fogok ezután is kommentelni mindenhol, ahol szememnek-számnak tetszőt látok és annak is nagyon örülök, ha nálam teszi meg ezt bárki. Nem vagyok profi és nem szégyellem, hogy sok mindent nem tudok. Szívesen fogadom, ha bárki tanácsot ad, mint ahogy Anazár tette a sütőtökkel, vagy Erika a leveles tésztával , mert szükségem van rájuk és nagyon örülök nekik! Köszönöm és segítsetek ezután is:)