Ismét édességet akartam hozni. De rájöttem, hogy csak azt hozok. És most, hogy olyan nagyon éhes vagyok, ideje súlyosbítani a helyzetet és valami olyat mutatni, amit annyira de annyira megennék most rögtön. Helyette eszek egy mini bagettet és megmutatom nektek a baconös-tejszínes-fokhagymás-tejszínes krumplit.


Elkészítés:
A krumplit meghámozzuk, kétfele vágjuk és a domború felét bevagdossuk. Egy jénaiba kevés oliva olajat öntünk, belerakjuk a krumplit, rászorjuk az apróra vágott bacont, tört vagy apróra vágott fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, nyakon öntjük a tejszínnel, lefedjük a jénait és addig sütjük, amíg már majnem teljesen megphult a krumpli. Ekkor levesszük a fedőt, megszórjuk reszelt sajttal és addig sütjük, amíg ráolvad a sajt és ropogósra sűl a krumpli. Forrón tálaljuk.



Annyira egyszerű. És mennyei ízkavalkád. Néha olyan nehéz elhinni, hogy mennyei vacsorát tehetünk az asztalra ilyen egyszerűen. Pedig a kevés sokszor több... És ez az. Köretnek is tökéletes, ebben az esetben kihagyhatjuk a bacönt. Azzal együtt meg... én imádtam.

Ritkán készül nálunk, valahogy még nem találtam meg a tökéletes tölteléket. Mindig kisérletezek vele, de... még most sem. Nem azt mondom, hogy nem jó, csak, hogy nem az igazi, nem az amire én vágyok. Azért szerettük és a tervezett 2 darabot bizony megtoldottam még eggyel... és még eggyel:)



A krumplikat megpucoljuk, kétfele vágjuk és kiskanállal lyukat vájunk a közepébe. Sóval, borssal és paprikával megfűszerezzük. A húshoz adjuk a tojást és a fűszereket, összegyúrjuk és megtöltjük a krumplikat vele. Reszelt sajttal leszórjuk és 220 fokon addig sütjük, amíg a krumpli puha lesz és kezd pirulni.
Ízlés szerinti körettel tálaljuk. Nálunk a krumplik saláta ágyra feküdtek amit az újonnan felfedezett Le Roulé sajttal tarkítottam. Erről a sajtról el kell mondanom, hogy egyszerűen imádnivaló! nem is értem eddig hol bújkált előlem. Krémes, fokhagymás, zöldfűszeres sajt. Amint eszembe jut lefotózom és beteszem ide a képet.

Néhány héttel ezelőtt. Dupla szülinapot. Nagy volt a tervezés, készülődés, hisz nem nagyon van tapasztalatom vendégségek lebonyolításában. Nem volt ez nagy parti, 6 személyre kellett készülnöm. Mindenkitől leérdeklődtem ki mit szeret, nem szerettem volna meglepetéssel találni szembe magam, kinek jó az? Nekem ugyan nem sok időm jutott az ünneplésre, inkább sütöttem, főztem, el is fáradtam rendesen, de megérte, szép hétvégénk volt. És remélem, hogy mindenki így érezte:)

Most pedig jöjjön az ünneplés ideillő része.
Ebédre étvágygerjesztőként, vagy inkább csillapítóként, amíg elkészül a főétel, padlizsánkrémet készítettem. Merthogy ki az az erdélyi aki azt nem szereti (és nem csak)? Viszont nem a hagyományos kenyérrel vagy pirÍtóssal tálaltam, hanem breadstickssel, ami nagyon népszerű itt. Fotó nem készült róla.
Főételünk gombás-baconös indiai pácban érlelődött csirkenyársak voltak grillen sütve. Köretnek ropogós, sütőben sült paprikás krumpli volt. Tzatzikivel tettem érdekesebbé az amúgy nem különösebben izgalmas menüt és salátát kínáltam mellé.  Receptet nem írok ezekhez, a leirással nagyjából el is mondtam mindent, de mutatom képekben is.






Két ünnepeltnek két torta készült, természetesen a tavalyihoz képest most saját gyártású. Magdinak, akinek nagyon köszönöm, hogy testvérével együtt meglátogattak minket, meglepetésként készült a mangós-epres torta. Szívem csücskének tejszínhabos-csokis tortát találtam ki, mert sem az édes, sem a gyümölcsös nem nagyon a kedvence. Eltaláltam.



Ezek az adagok egy piskótalaphoz  valók. 3 lapot sütöttem, 2-őt vaníliásan és 1-et kakaós-kávésan.
A tojásokat  a cukorral habosra kavarjuk. Én kézi turmixot használtam és addig vertem, amíg jó kemény krémes-habos massza lett belőle. Belekavarjuk a vaníliát és az olajat, majd a  sütőporral elvegyített lisztet. Kerek tortaformába töltjük és 180 fokon 25 perc alatt megsütjük.
Még egyszer megismételjük ugyanezt, majd a harmadikba pluszba még beletesszük a tésztába a kakaót és a kávéesszenciát. Ha nem akarunk annyit mérni, akavarni, egyszerre is elkészíthetjük a 3 adagot.
A lapokat hagyjuk teljesen kihűlni, majd mindegyiket kétfele vágjuk.
Közben elkészítjük a töltelékeket.



A mangót megtisztjtjuk, magjától elválasztjuk és leturmixoljuk vagy pürésítjük. A mascarponet kikavarjuk a porcukorral. A tejszínt kemény habbá verjük és belekavarjuk a mascarponet és a mangót. Vigyázzunk, hogy  a hab legyen jó kemény, mert a mangó ellágyíthatja a krémet. Veszünk egy tortalapot, megkenjük a krémmel, megrakjuk felszeletelt eperrel, feledjük egy lappal - krém - eper - lap. A tetejét és az oldalát ugyancsak ezzel a krémmel vonjuk be, majd tetszés szerint eperszeletekkel diszítjük.  




A darabokra tört csokit a tejszínnel gőz fölött vagy mikróban összeolvasztjuk majd hagyjuk teljesen kihűlni. Hülés közben nagyon kellemes állagú, sűrű csokikrémet kapunk.
A 3 dl tejszínt habbá verjük, ezzel töltjük meg a tortát, és minden lap között lecsorgatjuk kevés csokikrémmel. Alul- felülre kakaós tortalap kerül, középre pedig a vaníliás. A kihűlt csokikrémmel bevonjuk a tortát és fehér diszítő cukormázzal egyszerűen diszítjük.


 A tortákba természetesen csúszott hiba, amit lehet csak én láttam, éreztem, hisz megvolt az elvárásom velük szemben:) Ez a tészta egy számomra újfajta recept szerint készült és amint megláttam tudtam, hogy én pont ilyent akarok a tortáimhoz. Puha, fluffy, könnyű, tökéletes. És az is. Bizonyos esetekben. Sima tejszínhabbal, vagy más könnyű krémmel, azonnal fogyasztva tényleg tökéletes. De ha nehezebb krémet használunk, mint pl nálam a csokikrém, amit a bevonáshoz használtam... szinte vághatatlan. Annyira könnyű és puha, hogy a kés inkább nyomta, mint vágta. Ez ízben semmit sem rontott ugyan rajta, de engem zavart esztétikailag a felvágásnál. Azért érdemes kisérletezni vele, és én már meg is tettem az előző bejegyzésnél a muffinnal, nagyon finom lett.

Nos így telt a mi ünnepünk. Kicsit más, mint az angoloké, amolyan hazaias és hadd említsem meg, hogy a vendégeink is hazaiak voltak, tehát jöhetett volna akár, töltött káposzta, miccs és hasonlók. Mindenki örült volna neki. De én azt meghagytam a hazalátogatáshoz:)

Ha újdonságokról van szó, akkor általában vevő vagyok rá. Főleg, ha olyan valamiről van szó, amit már "illett" volna kóstolni. A pulykacomb szerintem ilyen. Arra sem emlékszem, hogy pulykahúst ettem volna, arra igen, hogy mindig féltem a pulykáktól:)
Szép példányokat találtam, csak úgy kínálták magukat és akkora volt, hogy egyet nem is tudtunk ketten megenni. Semmi speciálisat nem terveztem belőle, csak simán megsütni, ha lehet jó ropogósra. A ropogós része sántított kicsit, mert a bőr még így is túl zsíros volt belülről. Viszont, hogy megmaradjon a "crispy" az ebédünkben, sütöttem, hozzá ropogós krumplit. És jóóóó ropogósat:)




A combot megmossuk és a fűszerekkel bemasszírozzuk, majd hagyjuk 2,3 órát állni. (Én ezt az állós lépést általában kihagyom, sosincs annyi időm vagy nem gondolkodok előre. Tény, hogy nem hiábavaló, sokkal finomabb lesz. Most sikerült beütemezni:) Ezután egy tűzálló tálba helyezzük, kicsit meglocsolva oliva olajjal, lefedjük vagy lefóliázzuk és menhet is a sütőbe, 220 fokon 80 percre. 60 perc után levesszük a tetejét és hagyjuk megpirulni.  Tűzpróbával ellenőrizzük, hogy kész-e, ha nem még pár percet hagyjuk.
A körethez a krumplit meghámozzuk, nagyobb kockákra vágjuk és enyhe sós vízben félig megfőzzük. Ezután kevés olajjal meglocsolunk egy tepsit, ráöntjük a leszűrt krumplit, kevés sóval ízesítjük és jó alaposan megszórjuk zsemlemorzsával. Óvatosan összevegyítjük, hogy a krumpli ne törjön össze, majd ha nem jutott mindenhova zsemlemorzsa, akkor még szórunk rá. Elegyengessük a tepsin és 20-25 percet forró sütőben sütjük. Időnként megmozgathatjuk, hogy minden oldalán egyenletesen ropogósra sűlhessen. Ízlés szerint salátával vagy savanyusággal tálaljuk.


Még mutatnom kell valamit:) Hétvégén ezzel a szuper könyvvel gazdagodtam:



Úgy érzem tényleg gazdagodtam, mert bár iszonyúan olcsón jutottam hozzá, amint átlapoztam, már kezdtem is előről. Nme tudtam betelni vele. A nemzetközi gasztronómia nagyjai közül 6 ország van kiemelve, csupa olyanok, akik megérdemlik, akik valóban sokat nyújtanak gasztronómia terén. Francia-, Spanyol-, Görög- és Olaszország, valamint Mexikó és Kína. Ugy-e nem nagyon kell részletezni, hogy ezekben a konyhák mivel is gazdagítják a gasztróvilágot?  Mégis megemlítek egy-egyet: quiche, paella, görög saláta, pizza, fajita és a kínai kaja általában. Mindezek nagy nevek, bár eléggé elterjedtek, sokak számára nem újdonság.
Minden fejezet előtt rövid leírás az ország gasztronómiájáról, jellegzetességeiről.


 Sok érdekes recept, színes, csodás fotókkal, elkészíthető ételekkel, lépésről lépésre való leírással, ami bizony nagy segítség lehet pl a chimichanga elkészítéséhez. De van benne pizzatészta és házi tagliatelle recept is, amelyeknek én szintén nagy hasznát veszem. Imádom ezt a könyvet, ezzel tötöttem pár napom szabad óráit a héten:)

Jacket potato avagy kabátos krumpli. Ugyancsak népszerű étel az angol világban. Óriási krumpli, héjában sülve, középen meghasítva és megtöltve akármivel. Akár babbal is. Nem, azt még nem kóstoltam, de fogom:)



Mi is szeretjük, de megvan a mi saját verziónk rá. A krumplikat alaposan megmossuk, és mehetnek is a 220 fokos sütőbe. Csak úgy, a rácsra. Régen otthon nagymamám csak úgy bedobálta őket a fatüzelésű kályha sütőjébe, majd időnként a "haroggal" megmozgatta.
A kruplik méretétől függően 45 perc, 1 óra alatt kívül ropogósra, belül omlósra sül. Tányérra szedjük, vigyázva, hogy nagyon ne égessen meg ( nekem mindig sikerül megégetni a kezem:), széttépkedjük darabokba. Szétterítjük a tányéron, megsózzuk, reszelt sajttal jól megszórjuk, joghurttal vagy tejföllel leöntjük és már mehet is a bendőbe.
Nincs sok munka vele, igaz a sülés ideje miatt nem annyira gyors és vacsorára nem is a legkönnyebb kategóriába tartozik, de ha nem tömjük robbanásig magunkat, akkor csodás eledel. Amúgy is, nekem mindennel jühet a héjában sült krumpli: tejjel, vajjal, margarinnal, sajttal, sajtkrémmel, hagymával... Nagymamánál túró, vöröshagyma, tej volt a menüben. A mi verziónk sem elhanyagolandó, de az övé az eredeti és akármikor megenném ma is!