Furcsa véletlen, amikor a sors ugyanazt a blogot szánja nekem a 3. fordulóban, amely blog tulajdonosának engem sorolt a 2. fordulóban. Tündi, a Tündérkonyha blog tulajdonosa tőlem főzött előzőleg, most meg én kóstolgatok tőle. Bevallom igencsak időszűkében vagyok, meg a határidő is közeleg és szigorúan megszabtam magamnak, hogy ezúttal nem édesség, desszert, süti lesz a kiszemelt! Ezekkel a szabályokkal felfegyverkezve ástam magam bele Tündi blogjába. Az első szabállyal rögtön gondjaim akadtak, hisz hetekig is el tudnék nézelődni Tündinél... Annyi finomság, süti, torta, hogy fogok én ebből nem azt választani? Aztán eljutottam a bruszkettáig, ami ugyan bruschetta és ismerem is, de annyira leragadtam (korrogó gyomrom is jócskán sürgetett), hogy aztán már hiába is nézegettem tovább a csodás gyűjteményt. Gondolataim csak oda kanyarodtak vissza, hogy lassan kicsúszok a vacsoraidőből és micsoda egyszerű, gyors, finom ötlet. Ráadásul rég nem ettünk, páromnak is bejön (kicsit feltuningolva). Máris fogtam hozzá.




 A paradicsomot, hagymát, fokhagymát felaprítjuk, megsózzuk, olivaolajjal meglocsoljuk és oraganoval megszórjuk. (Tündinél bazsalikom van, amiből is a friss a tökéletes, de mivel nekem csak ez volt és talán még jobban is szeretjük az ízét, mint a bazsalikomnak, ez ment bele) Keveset állni hagyjuk ( legjobb néhány órára hüttőbe tenni), hogy az ízek összeérjenek, nálam ez addig tartott, amíg a kenyér szeleteket előpirítottam a sütőben. Ezután (mivel férfiam szereti a zöldséget, de jobban akkor ha hússzemet is lát mellette) megpakoljuk a feldarabolt szalámival, mozarellával és paradicsomos keverékkel (magamnak azért sima paradicsomos is készült) és 5 percre mehet a forró sütőbe. Teával, vagy csak úgy magában tálaljuk.


Kedveljük a bruschettat vagy bruszkettát:) sokszor készült már nálunk, eddig másképp, de ez is nagyon bejött, így is fincsi volt. Imádom a paradicsom, fokhagyma, hagyma, olivaolaj összeolvadt ízét, a ropogós kenyéren! Hmmm... nyami:))
 Tudom, sok remek ételt, sütit, tortát választhattam volna Tünditől, le is mentettem jó néhányat, lesz itt még kótolás ám:)

Itt van a második Blogkóstolós receptem is. Adél(Afra) Sajtos-hagymás-szalámis muffinja alapján. Nem tudom mennyire van értelme magyarázni, hogy miért muffin. Mert imádom! Nekem is ez volt az első sós, akárcsak Adélnak és mondhatom, ha lehet még jobban belezúgtam a muffinokba. Mennyire egyszerű és mi minden kihozható belőle...




A hagymát és a szalámit felaprítjuk és az olajon megpirítjuk. Borsozzuk, megszórjuk a fűszerkeverékkel, belekavarunk 2 ek kechupot és hagyjuk hűlni.
A lisztet összevegyítjük a sütőporral és egy kávéskanál sóval, hozzákavarjuk a hagymás keveréket és a felkockázott mozarellát. A tojásokat felverjük, összevegyítjük a tejjel majd a lisztes keverékhez öntjük, összekavarjuk. Muffinformába adagoljuk, megszórjuk a tetejét reszelt sajttal és kevés piros paprikával. 180 fokos sütőbe tűzpróbáig sütjük.

Mennyei illatok áradtak a konyhába már sülés alatt. Nem is bírtam ellenállni csak amíg nem égetett. Aztán meg azért nem mert annyira finom volt. Egyszerűen ellenállhatatlan. Régóta kacérkodtam a sós muffinnal, örülök, hogy Adél receptjét kipróbáltam! Megsúgom, holnapra is be van tervezve egy adag, a mai böjt után jöhet a dőzsölés:)


A mozarella kicsit melléfogás volt, elnehezítette az egészet, ahogy megolvadt, a muffin aljára tömörült és üresen maradt a helye. Legözelebb más sajttal próbálkozok, vagy csak a tetejét szórom sajttal. Ezenkívül a papírhoz is hozzáragadt kicsit, nem értem mi az oka? Máskor is ugyanezt a kapszlit használtam. De az az íz kárpótolt mindenért!

Mutatom Adél(Afra) képét is erről a gyönyörűséges-finomságos muffinról:



Minden kedves olvasómnak, renszeres látogatónak és betévedőnek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok! A húsvéti receptek, ami lesz, az késni fog, mert nagy napok vannak minálunk, itt vannak anyukáink látogatóba. Jött finom otthoni töltött bárány, töltött káposzta, kalács, kolbász, stb. Ajjjj alig várom a vasárnapot:)

Beneveztem a Blogkóstolóra! Adél hírdette meg a játék második fordulóját és ezuttal neve is került neki Trollanyu jóvoltából. A részleteket megtaláljátok a Nyamm-nyamm blogban. Nagy megtiszteltetésben van részem, hisz pont a házigazda blogjáról kell válogatnom. Ami nem is olyan egyszerű. Egész listát írtam ki a kedvencekből, aztán azokból szemezgetek. A sok gyönyörű bonbonhoz sajnos nem tudok hozzászagolni:)
Már két recept elkészült. Bár messze még a határidő, nekem nem csak Húsvét, hanem egy másik nagy esemény is közbejön, úgy hogy igyekeznem kell. Itt az első recept, Adél(Afra) Csicsás vaníliás keksze.




A hozzávalókat formázható tésztává gyúrjuk, kis gombócokat csipkedünk belőle, amyelyeket a tenyerünkben lelapítjuk, tepsire tesszük, villával egy nyomot húzunk a közepébe és 150 fokos sütőben 15 percet sütjük. Hagyjuk teljesen kihűlni, közben a csokit gőz fölött felolvasztjuk, a kekszeket a villával húzott csíkokkal párhuzamosan mindkét szélét belemártjuk a csokiba, majd leszórjuk egyik oldalát dióval, másikat kókusszal. Sütőpapírra rakjuk, hagyjuk a csokit megdermedni.



Néhány változtatást ejtettem, nagyrészt kényszerből. Mivel pudingport itt nem lehet kapni, itt az első bökkenő. Volt még egy csomag nekem amit otthonról hoztam, de epres. Na attól igazán nem erősödött a vaníliás hatás, de nem tette azért rosszat neki:) Ezt a hatást a magos vanília kivonattal próbáltam elérni. Étcsoki helyett tejcsokit használtam, vaníliás cukor helyett vanília kivonatot és cukrot. A küllem is kicsit más, összevariáltam az Adél(Afra) és Latsia kekszét. Szerintem mutatós is lett és finom is. Páromnak rendkívül ízlett, a folytatás is meg van rendelve:)

Az eredeti recept Adél(Afra)-tól ITT tekintehtő meg! Köszönöm Adélnak az ötletet!
És végezetül itt van egy kép az eredeti csicsás vaníliás kekszről Adél(Afra)-tól, hogy ti is lássátok miért szerettem bele:)