Anyukám hívta fel a figyelmemet, hogy ő elkészítette az Erdélyi Konyha Kalendárium 2012es kiadásából a zebrakockát és bár finom volt, nagyon nehezen lehetett kezelni a lapokat. Megnéztem én is magamnak a receptet, gondoltam na majd én megcsinálom, nem lesz abban hiba. Rá is kerestem a recpetre, sokan elkészítették már, vannak csodaszépek és ilyen kis csunyácskák is mind az enyém. Illéskrisznél állapodtam meg, bízok a receptjeiben, imádom a blogját olvasgatni és annyira gyönyörűen néz ki a zebrakockája. (Utólag rájöttem, hogy a Kalendáriumban ugyancsak az ő receptje és fotója jelent meg :) Köszönet neki!




Elkészítés:
Legelőször a krémet készítjük el, hogy legyen ideje kihűlni. A tejből, lisztből, vaníliás cukorból és a kókusz feléből sűrű pépet főzünk. Nem kell sokáig főzni, nagyon hamar besűrűsödik. Amikor langyosra hűlt, hozzákavarjuk a cukrot, vajat és a maradék kókuszt. Habosra kavarjuk.
A lapokhoz a hozzávalókat alaposan összegyúrjuk, a tejet folyamatosan adagoljuk hozzá és annyit teszünk bele, amennyitől nyújtható, nem ragacsos masszát kapunk.
Sütőpapírral kibélelünk egy kisebb méretű tepsit. A kekszes masszát három egyenlő részre osztjuk, porcukorral meghíntjük a munkaasztalunkat, kinyújtjuk az első adag masszát, tepsi méretűre, majd beleterítjük a tepsibe. A krém felét rákenjük erre a lapra. Kinyújtjuk a második adag masszát is és ráfektetjük a krémre. A maradék krémet elegyengetjük rajta és beterítjük az utolsó lappal.
A csokit megolvasztjuk az olajjal és egyenletesen eloszlatjuk az összerakott sütemény tetején. Hüttőbe tesszük amíg a csoki megdermed, majd szeleteljük.



Igen, a lapok kinyújtásával nekem is akadtak gondjaim. Ragadt is, meg törött is... De nem adtam fel, úgyis kinyújtottam és úgyis megettük :) A kókuszkrém különösen megtetszett, nagyon egyszerű elkészíteni és bíztosra mondhatom, hogy más süteményhez is fogom használni. Még egyszer köszönöm Illéskrisznek. Az ő fotóit nézegetve megjön a kedvem olyan dolgok elkészítéséhez is, amelyekről azt hinném egyébként képtelen vagyok rá. Az eredmény sem lesz elsőre olyan, mint az övé, de... gyakorlat teszi a mestert...

Igencsak megkedveltük a kekszeket, arról nem is beszélve, ha zabosak. Ez a zab nagyon különleges, rendkívül finom ízt tud adni. Így elkezdődött a sorozatgyártás:) Elsőre lekvárral töltött kekszeket sütöttem, most meg itt van ez a finomság. Az ötlet és a recept nagy részét is a  Rozmaring&Csokoládé blogról kölcsönöztem. Amint ott megláttam, tudtam, hogy ez lesz a következő. És íme, itt van:


A vajat feltesszük alacsony lángon olvadni, majd hozzáadjuk a mézet és kicsit összemelegítjük. Levesszük a tűzről és hozzáakavrjuk a narancslevet valamint a vanília aromát.  A lisztet, zabpelyhet, kókuszt cukrot, sót, szódaport és narancshéjat egy tálban összevegyítjük.  Erre ráöntjük a vajas szirupot és összeggyúrjuk. Kevés tejjel hígítjuk, hogy összeálló, de gyúrható masszát kapjunk. Annyi tejet teszünk bele, amennyi ehhez szükséges. Diónyi darabokat szaggatunk a tésztából, tenyerünkben megformáljuk és ellapítjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsire rakva 180 fokon 15 percet sütjük. 1 evőkanál mézet elkavarunk egy kevés narancslével és ezzel lekenjük a még forró kekszeket. Hagyjuk kihűlni őket.


Nagyon ízes, finom kekszek lettek, igazi csemege. El is tünt seperc alatt. Alig maradt idő fotózásra:) Amit talán legközelebb másképp csinálok, kevesebb cukrot teszek bele. A cukorral, mézzel és még lekenve is... nagyon édes volt még nekem is, pedig imádom az édeset. Vagy lehet kezdek leszokni róla? Bárcsak így lenne! De az édességről nem is próbálok leszokni, esetleg a túlzott cukorról. Páromnak egyetlen panasza az volt rá, hogy elfogyott... És tudta, hogy hétvégéig már nem lesz újjabb adag.

Anazar feketeribizlis zabfalatjai megadták a végső lökést ahhoz, hogy nekifogjak zabkekszet sütni. Ettem már és nagyon tetszett az íze, ezért kötelező darab volt. Meglett, imádva volt és lesz még, mert fog még készülni nem is soká!
Receptért végülis Mártihoz tértem be, kisebb változtatások történtek.





A száraz hozzávalókat mind összevegyítjük, majd összegyúrjuk a puha vajjal. Végül beleütjük a tojást és összeállítjuk a tésztát. (Én nem tettem hüttőbe, rögtön sütöttem. Nem tudom mi lett volna különbség, de ez így is csodás volt.) A tésztából diónyi darabokat csipkedünk, gombócokká formáljuk, tenyerünkben kissé ellapítjuk, mutatóújjunkkal kis mélyedést nyomunk a közepébe. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk őket és a mélyedésekbe fél kávésknálnyi dzsemet teszünk. (Nálam felébe eper, felébe barack került.) 190 fokon 20 perc alatt megsütjük.




Ez volt a második leggyorsabban fogyó süti az ünnepi asztalról. Legjobban a kókusz és természetesen a zab íze dominált, amit imádok. Annyira különleges ízt ad a keksznek, hogy az valami mennyei. Közepén a savanykás-édeskés lekvár meg csak hozzáad az élményhez. A ránézésre nem annyira csalogató, inkább kissé száraznak tűnő keksz annyira zamatos és ízzel teli, hogy komoly erőfeszítést igényel az abbahagyása.

Már ami az eltűntetését illeti:) Amúgy meg az általam neki adott hivatalos név: ricottás-banános-kókuszos rétes.
Lehet kicsit elhamarkodtam a leveles tészta (filo pastry) megitélését a zöldséges-husos piténél. Vagy úgy is mondhatnám, hogy a hozzá nem értésem beszélt belőlem... Tényleg nem nyűgözött le eddig sem a filo, sem a puff, de még a shortcrust pastry sem. Azért mindegyiket kipróbáltam, hátha hátha. És láss csodát, ráleltem arra ami nekem való. És ahogy nekem való. Érdekes módon ugyanaz a filo. Megmaradt fél csomaggal a zöldséges pitétől és mindenképp édesnek akartam elkészíteni. Gondolkodtam valamilyen kosárkákon, de ott ismét olyan száraz lett volna. A töltelék pedig kalóriabomba. Legyen hát rétes. Még egyszer sütöttem, az almás-szőlős volt és shortcrust pastryvel készült. Ez annyira sokkal jobb lett! Élménybeszámoló a recept után:)




A vajat felolvasztjuk. Sütőpapírral kibélelünk egy tepsit, ráteszünk egy lapot és megkenjük vajjal. Rátesszük a másikat, megkenjük. Addig fólytatjuk, amíg elfogynak a lapok.
A ricottát kikavarjuk a cukorral és a tojás sárgájával. A banánt hosszába elvágjuk majd feldaraboljuk. Beletesszük a ricottás krémbe, beleöntjük a kókuszt is és összekavarjuk. Ráhalomozzuk a kiterített tésztára és egyenletesen eloszlatjuk az egész felületén, csak 2cm-t hagyunk ki a szélein. Felgöngyöljük a tésztát, megkenjük vajjal és mehet a sütőbe, 180 fokon, 20-25 percre.



Nekem természetesen már melegen meg kellett kóstolnom és már úgy nagyon ízlett. Páromnak is adtam egy szeletet és amint megszagolta kijelentette, hogy hát ez hidegen jó... Elmentünk dolgozni, ő hamarabb ért haza és írta is az sms-t, hogy ne csodálkozzak, ha nem találok majd semmit a rétesből, mert annyira finom. Mosolyogtam a bajszom alatt és alig vártam, hogy én is beleharaphassak. Tényleg nem sok várt. Egy szeletet megettem és kérdezte, hogy én kérek még, mert ő hanem megenné:)
És neki volt igaza, hidegen mennyei! A tészta megpuhul valamennyire, az ízek összeérnek, a tetején még ropog. A ricotta és kókusz remek páros. A banán kicsit elveszett benne, de azért adott ő is hozzá az élvezeti értékhez. Muszály kijelentenem: lesz még rétes!

Régóta kedvencem ez a kókuszos csiga, tekercs, de eddig sosem én sütöttem. Most rávetemedtem és... imádtuk. Fél adagot készítettem, ebből lett két rúd, az egyik kókuszos, másik fahéjas. Ebből bizony több is elkelt volna:)

Hozzávalók:
25 dkg liszt
10 dkg vaj
2 tojás sárgája
2 kávéskanál szárított élesztő
0.5 dl tej
1 kávéskanál cukor

A töltelékhez:
2 tojás fehérje
20 dkg porcukor
1 kanál ecet
kókuszreszelék
fahéj



A tejet meglangyosítjuk, feloldjuk benne a cukrot, elkavarjuk az élesztőt és hagyjuk felfutni. A szobahőmérsékletű vajat elmorzsoljuk a liszttel, hozzáadjuk a tojássárgákat és az élesztős tejet és alaposan összegyúrjuk. Meleg helyen 1 órát kelesztjük.
Ezalatt elkészítjük a töltelékeket. A tojásfehérjéket az ecettel gőz fölött kemény habbá verjük. Kicsidenként hozzáadjuk a cukrot. Kétfele osztjuk, egyik felébe kókuszt teszünk, annyit, hogy jó összeálló krémet kapjunk. Nekem ez kb 10 dkg volt. A másik felébe 2 kanál őrölt fahéjat teszünk.
A tésztát két részre osztjuk, fél újjnyi vastagságúra nyújtjuk, megkenjük a krémekkel, felcsavarjuk és újjnyi vastagságú szeletekre vágjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük a szeleteket és 180 fokon 15 percet vagy enyhe pirulásig sütjük.



Első próbálkozás lévén nem igazán tudtam, hogy mennyire kell vastagon kenni a krémet, vagy mi történik, ha túl folyós a kérm... A kókuszos tökéletes lett, a fahéjason még van mit javítani. Az íze kifogástalan, mivel a fehéjtól nem lett sűrű a töltelék és vastagon is kentem, szeletelés közben eléggé kifolyt. Nem ilyedtem meg nagyon... Benne is maradt bőven és a teteje olyan habcsókos lett. Régen elfogyott, pedig most is berágcsálnám. Holnaptól pedig kezdődik a "táplálkozzunk újra okosan" :))

Az édenkert ízével mostanában több weboldalon, blogon is találkoztam és tájékozódva kiderült, hogy aaannnyyira egyszerű elkészíteni. Feltéve, ha van hozzá sürített tejünk. Egy idegen országban bizony gyakran szembetalálkozunk azzal a problémával, hogy egy otthon alapnak számjtó összetevőt, élelmiszert itt nem találunk meg. Vagy a nyelvi nehézségek miatt, vagy mert egyszerűen itt nem is ismerik. Beszélek mondjuk a pudingporról, tehéntúróról, vagy akár a sürített tejről. Mindenre van persze variáció, így a sürített tejre is. Igaz, hiába kerestem tubusba, végül konzervdobozos formában leltem rá.
Készült Bounty golyó, tallér, patkó és rúd. Bár a fotóm nem a ... legjobb...



Hozzávalók:
1 dogoz sürített tej
kókuszreszelék
2 tábla süteménybevonó tejcsokoládé

A tejet egy tálba töltjük és addig adagoljuk hozzá a kókuszt amíg nagyon sűrű masszát kapunk. Ezt a keveréket egy éjszakára vagy kb 8 órára hüttőbe tesszük, hogy a kókusz megszívja magát és a massza kicsit megkeményedjen. Ezután gőz felett felolvasztjuk a csokit, a masszából kedvünk szerinti alakokat formálunk, leöntjük a csokival és hagyjuk megkeményedni.