Megérkezett a résztvevő Verus "Jöhet a desszert?... Játékra fel" elnevezésű játékára.  Próbáltam olyan gyümölcsöt választani, hogy ne legyen ismét csalódás. A málna valahogy finomabb, ízesebb, mint az eper. Az áfonya meg... az sem annyira rossz:) A végeredményt elnézve igencsak dekoratív lett, a többit meg hagyom a bejegyzés végére. Nemrég szülinapokat ünnepeltünk, két torta is készült rá (igyekezek hozni majd őket sorjában...), ahhoz próbáltam ki egy újfajta piskóta receptet és annyira megtetszett, hogy muszály volt muffinnak is kipróbálnom. Igaz, elég kevés lett az egy adag piskótához valóból, de bevált.




A tojásokat a cukorral habosra kavarjuk, hozzáadjuk a vanília aromát, majd beleforgatjuk az átszitált sütőporral vegyített lisztet. Néhány szem málnát és áfonyát is belekavarunk a tésztába. Muffinpapírral bélelt formába kanalazzuk a téstánkat, úgy, hogy mindegyikbe jusson gyümölcs is. 180 fokon 25 percig, vagy sütéspróbáig sütjük. Rácsra rakva hagyjuk teljesen kihűlni.
Közben elkészítjük a krémet. A mascarponet a porcukorral kikavarjuk. A tejszínt kemény habbá verjük. A kettőt mixerrel összedolgozzuk. Kis maréknyi málnát beleszórunk és ezzel is összemixeljük. Nem volt szükség a málnát külön letörni, így is jól összetörött.
Ha a muffinok kihűltek egy jó kanálnyi habot elsimítunknk rajtuk és tetszés szerint formázzuk. Én a csíkozást egy villa segjtségével készítettem, és ebben a pillanatban jöttem rá, hogy nekem van habformázóm! Na majd legközelebb:)) Egy szem málnával és 3 szem áfonyával diszítjük.


Ez a tészta annyira könnyű és puha, hogy szeletelésre nem igazán alkalmas. Enni viszont valóságos élvezet. Elkészíteni meg... nem is hittem, hogy ebből jó lehet. Az eredeti recept semmilyen zsiradékot nem tartalmaz, de én, félve, 2 ek olajat adtam hozzá. Anélkül is kipróbálom!
Muffinjaim akkora sikert arattak (kettőnk körében), hogy nemhogy a reggelt, (mivel este jött rám a süthetnék), de még az éjfélt sem érték meg. Még szerencse nem vártam reggelig a fotózással. Aztán törhettem volna a fejem, hogy ismét mit találjak ki Verus játékára:) A kellemes, élénk látványon túl nagyon jzletes, krémes, gyümölcsös muffin lett belőle, csak úgy etette magát, amíg volt belőle.

Íme a bizonyíték, hogy miért nem vagyok elragadtatva az itteni eperrel! Ha nem mondanám rájönnétek, hogy az a halvány piros(?) valami ott eper? Tuti nem! És higgyétek el, ízre is pont olyan mint színre. Semmilyen. azért én meg-meg kívánom, mert látványra, illatra mégiscsak eper. Aztán jön a csalódás újra és újra. Ezt a pohárkrémet olyan sokáig készültem megcsinálni, hogy már álmomban is azt láttam. Katasztrófa volt. Az epret megmostam és megsárgult a víztől. Én meg annyira akartam, hogy majd sírva fakadtam, hogy nem tudom elkszíteni. ezek az álmok...:) Másnap végre belevágtam. Nem lett sárga az eper, de piros sem. Azért finom volt, leszámjtva, hogy hiányzott az eperíz belőle.

Az ötletet az Otthon ízei blogon találtam és elsőre beleszerelmesedtem még akkor is ha nálam valami egészen más lett belőle.



A zabpelyhet sütőpapírral bélelt tepsire szórjuk, lelocsoljuk a mézzel vagy syruppal és 3,4 percre sütőbe tesszük, hogy megpiruljon. Ezután hagyjuk teljesen kihűlni. Az epret és a mangót külön péppé turmixoljuk. A mascarponet simára kavarjuk a cukorral. A poharak alját megszórjuk a mézes zabpehellyel, majd mangó, mascarpone, eper rétegek következnek és ismét zabpehely. Addig folytatjuk a rétegezést míg a poharak megtelnek. A tetejét egy kiskanál mascarponevel és zabpehellyel diszítjük. Néhány órára vagy éjszakára hüttőbe tesszük.


Finom, könnyű desszert, akár ebéd után, akár csak úgy, mert megkívántuk.
Szerettem volna Verus desszertes játékára jelentkezni ezzel az alkotással, de a fotók nagyon nem megfelelőek (és így éjszakába hajolva nem találok retusáló programot), meg aztán az eper miatt ízre sem volt annyira tökéletes, mint elképzeltem és megálmodtam:) Így a játékra majd valami mást találok ki, valami olyan gyümölccsel ami az Angliai éghajlaton is ízletes, vagy ha import is, de legalább finom legyen!

Megérkeztem, itt vagyok, épen, majdnem egészségesen. Nem, nem voltam nyaralni, csak kicsit a blogolást kellett hanyagolnom. Ha nem lett volna elég önmagában a 2 hetes megfeszített munka, akkor egészségem is rátett egy lapáttal, így, tájékozódás után, második hétre diétára fogtam magam. Kénytelen voltam, egy ideje gyakori esti hasfájás és puffadás gyötört, aztán minden este beköszöntött. Nagyon különös, görcsös fájdalom volt, ami lefekvés előtt jelentkezett és amint sikerült elaludnom, el is mult. Próbáltam nem vacsorázni, volt amikor segített, volt amikor nem. Aztán elkezdtem utána olvasni. A probléma, hogy olyan rengeteg információ van, amelyek különböző cikkekben ellent is mondanak egymásnak. Legjobb megoldás egy alapos kivizsgálás lenne, ami bizonyos okok miatt pillanatnyilag lehetetlen, de amint lehetőségem lesz ez lesz az első! Addig magamat próbálom orvosolni, vigyázva, hogy ne ártsak még többet. A fűszeres, sós, savanyú, nehéz, zsíros, finomított ételek kerülése nem igazán árthat és nem csak a gyomromnak tesz jót, hanem valamilyen mértékben méregtelenít, segít megőrizni a súlyomat (mert jelenleg, ha fogyok, elfogyok:). A több, zöldség, gyümölcs, sovány hús, víz fogyasztása és a kevesebbet többször elv bizony már néhány nap után eredményt hozott. Azóta nem fáj a hasam, reménykedve várom mindig az estét, hogy csak éppe ne fájjon. És müködik.
De van bizony probléma is... a kívánás! Kívánok mindent, amit nem kellene megennem, főzni azért ugy-e kell, mert másért is felelős vagyok. Nincs süti, nincs csoki, nincs desszert, csak gyümölcs, este az is vigyázva.
Nem lesz ez így mindig, már tervezgetem a finomságokat, amelyekről természetesen nem akarok lemaradni, nem elégedek meg azzal, hogy készítem és más eszi:)
Mutatni valóm viszont van, nem is tudok dönteni, hogy mit mutassak... megyek képeket elemezni és jövök vissza a recepttel.

Egyszerű, finom desszert mellett döntöttem, ami ráadásul nem lett valami gyors. Párom akarta megsütni a palacsintát, amígy én gyertyafény mellett elmerülök a habfördőben, de folyton odaragadt neki és 3-dik után feladta. Így rámmaradt fürdés után:)




A tojásokat a cukorral és sóval felverjük, hozzákavarjuk az olajat és a tej felét. Annyi liszet teszünk bele, hogy jó sűrű tésztát kapjunk és beletsszük a szódaport is. Csomómentesre kavarjuk. Ezután beleöntjük a maradék tejet, simára kavarjuk. Ha nem megfelelő állagú a tésztánk lisztet vagy tejet adunk még hozzá. Kiskanálnyi olajat felforrósítunk a palacsinta sütőben és merőkanállal adagolva kisütjük a palacsintákat.
Biztos sokan másképp csinálják a palacsintát. Én anyukámtól tanultam így és mindenre van magyarázatom. Először sűrű tésztát kavarunk, mert így könnyebb csomómentesre kavarni, mint ha folyósabb. Csak ezután hígítjuk a megfelelő sűrűségűre. Csak és kizárólag tejjel készül. Lehetne csak ásványvízzel, vagy fele fel arányban is. Nekem ez az igazi! Szódaport meg azért, hogy kicsit "fluffy" legyen.




A krémet ajánlott a palacsinta sütés előtt elkészíteni, hogy az eperrel addig jól összeérjen.
A mascarponet kikavarjuk a cukorral. Az epret apró kockákra vágjuk, beleszórjuk a mascarponeba és elkavarjuk.




Az epret apróra vágjuk és a cukorral, vízzel odatesszük főni. Addig főzzük, amíg az eper megpuhul. Ha szükséges a vizet pótolhatjuk. A kukorica keményítőt elkavarjuk kevés lanygos vízzel és a sziruphoz adjuk. Kavargatva kissé besürítjük.

Amint minden kész a palacsinta felét megkenjük a krémmel, a másik felét ráborítjuk majd még egyszer összetűrjük. A szósszal és friss eperrel tálaljuk.

Gyors édességre vágytam, benéztem a szekrénybe, hüttőbe. Eredmény:



Hozzávalók:
8-10 babpiskóta
2 kanál mascarpone
1 tojás sárgája
fél dl tejszín
2 kanál cukor
kevés vaníliaeszenc

A tojássárgát kikavarjuk a cukorral, hozzáadjuk a mascarponet és simára kavarjuk. Ezután hozzáöntjük a tejszínt és a vaníliát, jól elkavarjuk. A piskótákat 3-4 darabra törjük, attól függően, hogy mekkorák (itt mifelénk elég kicsi, vékonykákra osztják...), beleforgajuk a krémes masszába és tálkákba kanalazzuk. Egy kockányi durvára vágott csokival diszítjük.

Ismét ujdonság számomra. Régóta készülök rá, de valahogy olyan bonyolultnak tünt, kicsit féltem belevágni a naaagy tiramisu projectbe. És egyáltalán nem bántam meg. Nem olyan nagy dolog. Mondhatni egyszerű és nem nagyon lehet elrontani. Pedig én amit elsőre csinálok abba általában találok kivetnivalót. Ebben nem. Csodásan sikerült! Millió receptet találtam, van aki azt mondja bűn újítani és csak az eredeti jó. Szerintem mindenki úgy csinálja, ahogy neki jól esik, attól még lehet finom mert nem az eredeti, valódi recept alapján készült.



Hozzávalók:
másfél csomag babapiskóta
20 dkg mascarpone
2 tojás
2 dl tejszín
2 kanál cukor
1 kanál vaníliaesszenc
2 dl kávé
kakaó

A tojások sárgáját habosra kavarjuk a cukorral, hozzáadjuk a mascarponet. Ezzel is jó simára kavarjuk. A tejszínhabot kemény habbá verjük, a tojások fehérjét a vaníliával szintén. A tejszínhabot és a tojáshabot finomat összevegyítjük a tojássárgás krémmel.
Egy szögletes forma alját kirakjuk a kávéba mártott babapiskótával, rákenjük a krém felét, rárakunk még egy réteg piskótát az alsóval ellentétes irányban és beborítjuk a maradék krémmel. Éjszakára vagy jó néhány órára hüttőbe vagy hidegbe tesszük majd tálaláskor a tetejét megszórjuk kaóporral.




Olyan nagy boldogság tud eltölteni amikor valami ilyen jól sikerül, pont ahogy kell és ízlik és más is megdicséri. Ez az ami kedvet, erőt ad a további főzőcskézéshet, sütéshet, alkotáshoz, kisérletezéshez. Nagy a boldogság!:)