Senkit meg ne tévesszen a "vatta" szó a süti nevében. Valóban vattaszerűen puha és könnyű maga a tészta alap, na de ami rajta van... mennyei és minden ami ezzel jár. Rőgtön megértitek miről is beszélek, amint meglátjátok a hozzávalókat.
Otthon jártam Húsvétra és anyukám sütötte ezt a sütit. A recept kolléganőjétől származik. Ezúton is köszönet neki. Beleszerettem és amint visszajöttem ez volt az első sütim. Sajnos annyira édes, hogy 3 kis szeletnél meg kell állnom... de később folytatom :)


Az alaphoz a tojások sárgáját habosra kavarjuk a cukorral majd hozzákavarjuk a pudingport, a lisztet és a sütőport. A tojások fehérjéből kemény habot verünk és óvatosan összekavarjuk a tojássárgás masszával. Sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük és légkeveréses sütőben 15 perc alatt megsütjük. Sütőnktől függően leellenőrizhetjük hamarabb is, hogy elkerüljük a kiszáradást.

A krémhez a puha vajat kikavarjuk a porcukorral, majd a tojássárgával és a rumaromával.
A tojások fehérjét gőz fölött keményre verjük a porcukorral.
Amikor a tészta teljesen kihült, rákenjük először a vajas krémet, majd a tetejére a habot. Fahéjjal megszórjuk, rövid időre hüttőbe tesszük majd próbálunk önmegtartóztatást végezni, hogy fel ne faljuk egyszerre, majd el ne halálozzunk cukormérgezésben :)



Nagyon finom! Ugyanakkor nagyon édes és nagyon vajas. Akinek mindez túl sok az csak egy szelettel próbálkozzon vagy kevesebb cukorral...

Ismét szép kis gyűjteményem keletkezett, amelyek bemutatásra várnak. Másféle elfoglaltságaim miatt csak főztem és fotóztam, na meg tartalékoltam, majd az is kiderül miért. Nem nagyon jut idő blogolásra, de igyekezek! A hagyományos, paraszteledelem után jöjjön egy nagyon nem tradicionális de annál inkább imádott és egyre jobban elterjedőben levő muffin. Mert nem lehet megunni és minden egyes alkalommal akkora sikere van, mintha első lenne. Párom nem túl édesszájú, bele kell diktálnom egy-egy sütit, de ha krémes-habos, akkor általában nincs probléma. Ezért is tuningoltam fel ezt az amúgy is mindennel megrakott muffint egy csinos, finom, habos-krémsajtos toppinggal (erre nem találtam magyar szót, kérlek segítsetek!).




A még Húsvétról megmaradt tömör kis csokitojásokat összedaraboljuk. A pillecukrot szintén, ha nagyobb darabost használunk. A száraz hozzávalókat összekavarjuk, belekavarva a csokit és a pillecukrot is. A tojásokat külön felverjük és  hozzáadjuk a  tejet és gyümölcslevet. A kettőt összetöltjük és épp csak annyira kavarjuk, hogy összeálljon a massza. A muffinformát kapszlikkal kibéleljük, 3/4-ig megtöltjük a tésztával, vigyázva, hogy mindenikbe jusson csoki és pillecukor darabka is. 200 fokon 20 percig vagy tűzpróbáig sütjük. Rácsra szedve teljesen kihüttjük.
Közben elkészítjük a toppingot. A fahéjas csiga készítésétől megmaradt vajas-krémsajtos mázat 2 dl tejszínből vert habbal összeturmixoljuk. Akinek nem maradt meg ebből a mázból:) az így készítheti el:

Ismeritek? Kellene:) Az előző bejegyzés főszereplője, a gyors változatú fahéjas csiga, csak előfutára volt az igazi, az eddigi legfinomabb csigámnak! A vörös bársony torta után erre a művemre vagyok a legbüszkébb. Olyan régóta kívánom már a kelt csigát, de ugyanannyira nehéz is volt magam rávenni. Mert az első, és mert olyan sok idő kell neki. És mert... nincs több mert, most már magamtól is szégyelltem és a váratlanul beütő szabad szombatot kihasználtam. A lényeg az volt, hogy kelt fahéjas csiga. Aztán kutakodtam, és amint megláttam Jadenél, tudtam, hogy ez az amire igazán vágyok!



1 dl langyos tejben elkavarunk 1 kávéskanál cukrot és ebben felfuttatjuk az élesztőt. Beleöntjük egy nagyobb tálba, hozzáadjuk a maradék tejet, cukrot, a puha vajat, sót, beleütjük a tojásokat és összedolgozzuk. Ezután hozzáadunk annyi lisztet, amennyivel közepesen lágy, gyúrható tésztát kapunk. Lisztezett munkalapra tesszük és dagasztjuk, míg az egész lisztet fel nem vette. Visszatesszük a tálba, letakarjuk és meleg helyen a duplájára kelesztjük. Közben a töltelékhez összevegyítjük a cukrokat a fahéjjal.
A megkelt tésztát ismét lisztezett deszkára tesszük és kb 55x40 cm nagyságú lapot nyújtunk belőle. Megkenjük a puha vajjal és megszórjuk az előkészített fahéjas cukorral. A nyújtófával néhányszor végiggörgetünk rajta, hogy a cukor belenyomódjon és fetűréskor ne hulljon ki. Ezután szorosan felcsavarjuk, cérna segítségével 3-4 cm vastagságú szeleteket vágunk, sütőpapíros tepsire rakjuk (nekem 6 nagy csiga ment egy tepsire), 30-40 perc alatt ismét megkelesztjük. Végül 200  fokos sütőben 10-12 perc alatt gyönyörűre sütjük őket.
Amíg sülnek krémesre kavarjuk a mázhoz a puha vajat, krémsajtot és porcukrot. A még forró csigákra fél-1 kanálnyi mázat simítunk, ami a forróságtól rögtön megolvad és lecsorog az egész csigán. A tetejét enyhén megszórjuk aprított mandulával vagy egyébbel ízlés szerint. Hagyjuk kihűlni, ha van elég kitartásunk hozzá, ha nem, akkor langyosan letesztejük, hogy megfelel-e a réges régen álmodott elvárásunknak:)


A kelesztés öröme sajnos nem ragadott annyira magával, de a végeredmény feledtetett minden fáradtságot. Annyira boldog és elégedett voltam, hogy már tervezem is a következőt, valamilyen sós változatban, hogy kedveskémnek is a szívét megsimogassam:)

Ja és még valami: ezzel a csigával sikerült kijavítani az előbbi bejegyzésben említett félresikerült sütit. Ez már mindenkinek ízlett és a saját megelégedettségem sem utolsó. Mégis csak én vagyok saját magam legnagyobb bírája!

Végül egy gyors kérdés:
Ti felfuttatjátok a szárított élesztőt? Mert sok helyen olvastam, hogy nem kell, mehet a liszttel együtt a tésztába. Elsőre biztosra akartam menni, nem kockáztattam, de jó lenne, ha tapasztaltabbak megosztanák a véleményüket. Nagyon köszönöm!