Emi





Szofikánál fedeztem fel a golyókat. Na nem mintha eddig nem ismertem volna, de csak azt a klasszikusat. Anyukám mindig ezt készített gyerekkoromban és persze nekünk, kislányoknak kellett gombolygatni:) Most viszont új dimenzióba léptett a golyózás, hála Szofikának, aki olyan csodás kombinációkat és összeállításokat mutatott a blogján. Rájöttem, hogy bármivel lehet gombócozni és csak jó lehet. Így hát Karácsonyra megterveztem kettőt. Bevallom több idő kellett kitervezni, mint elkészíteni. Nah jóó, kicsit azért sok volt egyszerre a sok gombolygatás:))


Rumos-meggyes golyók

Hozzávalók:
30 dkg háztartási keksz
10 dkg porcukor
2 ek kakaópor
1 üveg rum aroma
1 kis üveg magozott meggykompót

kókuszreszelék
csokidara


Elkészítés: 
A kekszet ledaráljuk, egy tálba öntjük a porcukorral és a kakóporral együtt. A meggyet lecsorgatjuk és gyengéden felitatjuk róluk a ndvességet. A kekszhez adjuk a rumaromát és annyi meggylevet amivel formázható, nem ragacsos masszát kapunk. Diónyi darabokat csipünk, meggömbolygessük, tenyerünkkel szétlapítjuk, beleteszünk egy meggyet és óvatosan gombóccá formáljuk. Csokidarával vegyített kokuszreszelékkel bevonjuk.



Narancsos-mandulás golyók

Hozzávalók:
30 dkg keksz
10 dkg porcukor
2 narancs leve
fél üveg mandula aroma

1 narancs héja
szeletetlt mandula


Elkészítés:
A kekszet ledaráljuk és elvegyítjük a porcukorral. Hozzáadjuk a mandulaaromát és annyi narancslevet, hogy könnyen formázható, nem ragacsos masszát kapjunk (nálam 2). Összedolgozzuk, diónyi gombócokat formálunk belőle. Egy tányérba szeletelt mandulát és narancshéjat vegyítünk össze és ebbe forgatjuk bele a gombócokat.



Mindkettő nagyon ízlett, a meggyes talán csak akkor lett volna finomabb ha rumba áztattam volna a meggyeket. Az abszolút favorit a narancsos-mandulás lett nekem. A gombócprojekt beindult. Főleg amint láttam, hogy kedves angol családunk hogyan falta a sütijeimet... micsoda kielégülés:))

Ezzel be is fejeztem a Karácsonyi süti kategória bemutatását. Le is vagyok már maradva, hisz holnap van az év utolsó napja. Más már a Szilveszteri menüt posztolja. Nekem még van egy Karácsonyi bejegyzésre valóm, megmutatom, hogy hogyan ünnepeltünk és miket ettünk. Azt hiszem már csak jövőben.
Addig is kívánok minden kedves ólvasómnak egy nagyon szép Szilveszter éjszakát és Boldog Új Évet! Süssünk, főzzünk sokat és finomat szépet az Új Évben is és osszuk meg egymással!!

Emi


Íme a sokak által kritizált Pavolva-, meringue- vagy habcsók tekercs. Nem Pavlova, mert ugy-e az torta... nem meringue vagy habcsók, mert ugy-e az teljesen ki van szárítva. Ráadásul még tekercs is. Nagy fejtörés a kritikusoknak és őszintén megmondom, hogy unom már, hogy egyesek meg akarják mondani, hogy mi az amit én sütök vagy főzök. Tudjátok mit? Hogyha én citromkrémes tojáshabtekercsnek akarom elnevezni azt amit saját magam készítettem, akkor hadd legyen az! Amit te készítesz, én meghagyom, hogy nevezd ahogy akarod, de nekem is engedjétek meg.
Nah, ez csak egy kis bevezető volt. Régóta szemezek ezzel a tekercssel, most pedig a Coffeinmentes blog Facebook oldalán elém táruló fotó nem hagyott többé békén. Muszály volt! Emma kedves volt és ideadta nekem a receptet, bár neki nem nagyon ízlett, ez engem nem tántorított el, hisz imádok minden habcsókosat. Köszönet neki a receptért!


Hozzávalók:
4 tojás fehérje
20 dkg cukor
1 ek kukorica liszt
1 ek ecet
1 ek vanília esszenc

fél üveg lemon curd



Elkészítés:
A tojásfehérjéket majdnem teljesen keményre verjük, majd hozzáadagoljuk a cukrot folyamatos verés közben. Amikor a cukorral együtt kemény habot kaptunk, akkor kicsidenként beleszórjuk a kukorica lisztet, majd a vanília esszencet és az ecetet is. Gyönyörű fényes, kemény habot kapunk. A sütőt 160 fokra előmelegítjük, egy tepsit kibélelünk sütőpapírral és egyenletesen belesimítjuk a habot. 30-40 perc alatt készre sütjük. Kivesszük a sütőből, néhány percet hagyjuk állni, majd egy másik sütőpapír lapot ráterítünk és  erre ráfordítjuk a hablapunkat. Az alsó papírt pár perc múlva óvatosan lehúzzuk róla. A megmaradt papírral együtt melegen feltekerjük és hagyjuk kihűlni. Végül letekerjük, megkenjük a (nálam kész, de aki ráér és házit akar, egyszerűen elkészítheti) lemon curddel. Újra feltekerjük és néhány órára hüttőbe tesszük. Forró késsel nagyon szépen szeletelhető.


Észrevételek és benyomások: Nekem ismét csak nagyon ízlett. Azzal együtt, hogy kismillió hibája volt. De hát első... majd javjtgatok rajta. Gyönyörű volt sülés közben, ahogy felnőtt és áradozott az illata... hmmm. Kicsit féltem a felcsavarástól, de az a rész nagyon könnyen ment. A probléma ezután következett be: letekerésnél 2 helyen teljesen eltörött. Pedig puha volt... Szerencsére jól megvolt már alakulva, megkentem és alaposan visszacsavartam. Csak nem hagyom veszni. Nem látszanak vészesen a törések, szeletelésnél sem volt gond és hát ez amúgy is az a fajta süti, amit kiskanállal kell enni, mert ragacsos és maszatolós. 
Alig hasonlít az Emma által feltett fotóhoz, nem lett olyan egybenálló és  nem is barnult meg a teteje, hanem tűrésnél jól megrepedezett. Azt is el kell mondanom, hogy nagggyon tömény lett. Azt hiszem kicsit eltúloztam a lemon curd vastagságát benne:)  És maga a lap is sokkal vatagabbnak tűnik. Sebaj, mind elfogyott, szerettük nagyon. Legközelebb (mert tuti lesz) más töltelékkel próbákozok. Talán nem édes tejszínhabbal és valami ízesítéssel? Összességében nyerő lett, a szépségén még dolgozok:)




Emi


Máris elmúlt a Karácsony! Néha annyira hiábavalónak érzem a napokig tartó készülődést. Főleg a mi esetünkben, hogy ketten vagyunk. Napokig sütök, főzök, aztán ott nyomja a hüttőt a sok kaja és nem kell senkinek. Hipp-hopp, el is múlt az ünnep, alig voltunk itthon, de hát milyen lenne az, ha nem készülnék Karácsonyra? Készültem rendes háziasszonyhoz illően és most már csak az maradt hátra, hogy megmutassam nektek is a jobban sikerült műveket. Na meg valami módon eltűntetni a maradékokat...

Ez a gyönyörű keksz látványra teljesen elvarázsolt, amint megláttam a fotót a Facebookon. Gyorsan utána is néztem Marka boszikonyhájában és elmentettem a Karácsonyra elkészítendők listájára. Néhány nappal az ünnep előtt el is készült. Egyszerűen, gyorsan és finomra sikerült. Köszönet a receptért, biztosan máskor is megsütöm majd.


Hozzávalók:

25 dkg liszt
20dkg puha vaj
10 dkg porcukor
2 tojás sárgája
fél narancs héja
csipetnyi só
baracklekvár
szeletelt mandula


Elkészítés:
A lisztet egy tálba mérjük, belevegyítjük a porcukrot, sót, narancshéjat és elmorzsoljuk a kockákra vágott puha vajjal. Ezután hozzáadjuk a tojássárgákat és egynemű tésztává gyúrjuk. Nagyon könnyen kezelhető, nem ragacsos vagy kemény tésztát kaptam belőle. Műanyag fóliába csomagolva fél órát hüttőben pihentetjük. Ezután diónyi gombócokat csipegetünk belőle, sütőpapírral kibélelt tepsire rakjuk, újjainkkal ellapítjuk és mutató újjunkkal mélyedést nyomunk a közepébe. Mokkáskanálnyi baracklekvárt teszünk a mélyedésekbe és mandulaszeletekkel diszítjük a tetejét. 170 fokos sütőben 10 perc alatt készre sütjük. Hagyjuk langyosra hűlni a tepsiben, mert forrón nagyon törékenyek, összetörhetnek a kiszedésnél.



A Marka receptjéhez képest annyit változtattam, hogy kihagytam a tonkababot és narancslekvár helyett barackot használtam. Megjegyzem, hogy Marka a Tésztavarázs című Michel Roux könyvből sütötte meg a páte sablée alapreceptet ehhez a kekszhez. Igazán finom, omlós keksz sült ki belőle. Puha, törékeny, elegáns finomság. Mindenki imádta aki kóstolta. Sajnos történt vele egy kis balesetem. Eldobozoltam és feltettem egy hüvösebb pólcra a nagy napig. Mivel a polc nem állt teljesen egyenesen, egyszer csak bummm és doboz a földön. Mivel annyira kis törékenyek, hiába, hogy a doboz nem nyílt ki, de eléggé összetörtek, megviselődtek a kicsikék. Annyira, de annyira forrt a méreg bennem. Főleg, hogy nemcsak ez az egy süti, hanem 3 másik is ugyanígy járt... Azért elfogyott :)
Emi

 Karácsonyra! Végre én is belevágtam a készülődésbe, tervezésbe. Megvan már a lista és a bevásárlás, na meg az eslő apró is elkészült. Az édesek mellé ugy-e kell valami sós is, pedig az nem az én asztalom. Tavaly egy gyors paprikás, sütőporos pogácsát sütöttem, ami nem volt ugyan rossz, de...  Idén, mivel kevés az időm sütögetésre, be kell osztanom rendesen és időben nekifogni. Megláttam az Édességrajongók oldalán a Facebookon, hogy valaki sós receptet keres és jöttek is az ötletek. Milyen kapóra jött nekem :) Itt is az eredmény. Egy jó nagy dobozzal. Biztosan jut mindenkinek belőle, akinek kell! Köszönet a receptért a Bodzablog írójának! Biztosan fog még nálunk asztalra kerülni.



Hozzávalók:
50 dkg finomliszt
1 tk sütőpor
3 tk só
25 dkg vaj
20 dkg reszelt sajt
2 dl tejföl
2 tojás sárgája
1 tojás
napraforgó mag
szezámmag
paprika


Elkészítés:
A lisztet, sót és sütőport összeszitáljuk és összevegyítjük a reszelt sajttal. A puha vajat felkockázzuk, a liszthez adjuk a 2 tojás sárgájával együtt. Alaposan elmorzsoljuk, majd hozzáadjuk a tejfölt és összegyúrjuk. Fóliába csomagoljuk és 1 órára hüttőbe tesszük. Ezután lisztezett felületen 3-4 mm vasatgságúra nyújtjuk és a széleit egyenesre vágjuk. A tojást felverjük és megkenjük vele a tésztát. Én pizzavágóval vágtam vékony sávokra, de akinek van derelyevágót vagy akármit használhat... Tetszés szerinti hosszúságú és szélességű csíkokat vágunk, majd megszórjuk ízlés szerint. Nálam napraforgó mag, szezámmag és paprika került rá. Sütőpapirral bélelt tepsire rakosgatjuk őket és 180 fokos sütőben (légkeveréses) 10perc alatt megsütjük. Hagyjuk teljesen kihűlni, közben kóstolgatjuk, kedvencet választunk belőle (nekem mind az, páromnak a paprikás a nyerő), majd eldobozoljuk Karácsonyra. Naponta kóstolással leellenőrizzük, hogy rendben vannak-e :)



 Még rendben vannak és igyekszek minimálisra csökkenteni az ellenőrzések számát:) Annyira gyorsan készen lett, a munkáim közötti szünetekben született meg. Fele a hüttőben éjszakázott, de nem haragudott érte, ugyanolyan finom lett. Nagyon hálás vendégváró falatkák lesznek szerintem. A tésztában levő sajt különös ízt ad neki. Nekem kicsit sósnak tűnik, gondolom a sajt miatt, legközelebb kevesebb sót teszek bele. Összességében csak ajánlom minden bizonytalankodó háziasszonynak, aki gyors, sós ropogtatnivalóra vágyik.
A fotók nem lettek igazán karácsonyiak, bár készült egy sor abból is, de nem nyerték el a tetszésemet, úgyhogy előkaptam a dobozt és kattintottam néhányat. És jobbak lettek mint a tervezettek...








Emi


Vagy tart, vagy pite, vagy kinek hogy tetszik. Receptem szerint ez "tart", de összetétel alapján én inkább quiche-nek nevezem. A tegnapi termés. Nyamm volt a javából!


Hozzávalók: 23cm átmérőjű formához
1 csomag kész tészta (shortcrust pastry)
15 dkg nem füstölt bacon
1 cukkini
1 hagyma
1 cikk fokhagyma
2 tojás
1,5 dl tejszín (single cream)
reszelt mild cheddar sajt
oliva olaj
só, bors


Elkészítés:
A sütőt előmelegítjük 200 fokra. A piteformát kibéleljük a tésztával, villával megszúrkáljuk és sütőbab hiányában fóliát teszünk bele és megtöltjük babbal. 12 percig sütjük majd a fólia segítségével kivesszük a babot és további 5 percig sütjük majd kivesszük a sütőből. Levesszük a sütő hőfokát 170 fokra. A hagymát felaprítjük és a forró olajon addig pirítjuk, amíg kezd megpuhulni. Hozzáadjuk a felcsíkozott bacont, aprított fokhagymát és összesütjük. A cukkinit felszeleteljük, a hagymához adjuk és addig pároljuk, amíg kezdi elveszíteni a nyers színét. A tojásokat felverjük, hozzákavarjuk a tejszínt és ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. A sóval viszont vigyázni kell, mert a bacon magában is sós. A cukkinis egyveleget a tésztára rakjuk, elegyengetjük és ráöntjük a tojásos keveréket. Bőven megrakjuk a tetejét a rezselt sajttal és 20 percig sütjük. Ezután a sütőt visszaállítjuk 200 fokra és további 5 percig, vagy addig sütjük amíg a sajt kezd megpirulni. Magában, vagy salátával, forrón tálaljuk.



Már készítettem quichet néhányszor és sosem csalódtam benne. Még anyukáinkat is elkápráztattam vele, amikor meglátogattak minket. Tehát bevált eledel minálunk. És az a jó benne, hogy előre tervezett hozzávalókkal, vagy hüttőtartalom szerint variálható. Ez mondjuk nem lett nekem nagyon gyorsan elkészíthető, mert hogy a hozzávalókat külön is meg kellett készíteni, de nem megbánós, nagyon ízletes lett. A bacon különleges íze és a cukkini... nem is kellett hozzá egyéb. Friss uborka és paradicsom salátával tálaltam, amit balzsamecettel ízesítettem... újra csak nyammot mondok:)
Emi



Jól megkaptam minap a páromtól. Szomorúan elmondta, hogy úgy sajnálja, hogy már nem főzök olyan finomakat... Szíven ütött. Igaza van. De nem hanyagságból, hanem időhiány miatt és nincsen időm keresgélni, ötletelni, hogy mi is kerüljön az asztalra. Mostanában csak arra igyekeztem, hogy nagyon gyorsan kerüljön valami az asztalra, hogy ne éhezzünk amíg elkészül. Na meg arra is panaszkodott, hogy túl sok a száraz étel, mint szendvics, hot dog, burger, amit szeretünk ugyan és gyors, de egy idő után igazán vágyik az ember már egy jó meleg levesre vagy egy jó szószos, szaftos ételre. Sok hússal persze:) Szóval muszály taltikát váltanom , időt kiszámolnom és valahogy többet kihoznom belőle. Hisz vannak nagyon gyorsan elkészülő meleg, szaftos, leves ételek is. Itt van pl a csirke. Maga a húsnak nem kell sok idő elkészülni.
Nekem nem a legnagyobb kedvenceim a nagyon paradicsomos ételek, de páromnak igen és hát ugy-e kedveskedtem volna neki. Megmutattam hát egy angol magazinban a kiszemelt fotót. Jól elfintorodott tőle, de utóbb helyesbített, hogy csak azért, mert épp nem volt éhes és ha ő nem éhes akkor nem tudok neki olyan ételt mutatni, ami megtetszene... Még szerencse azt mondtam már pedig úgyis ez lesz ebédre. És nem győzött hálálkodni érte. Rögtön mondta, hogy máskor is főzzem.


Hozzávalók: 2 személyre
2 egész csirkecomb (alsó-felső)
1 hagyma
1 cikk fokhagyma
oliva olaj
1/4 tk száraz durvára tört chili
2 tk paprika
1 konzerv aprított paradicsom
1 ek balzsamecet
2,5 dl húsleves (alaplé, stock)
1 konzerv vajbab
aprított petrezselyemzöld 


Elkészítés:
Az olivaolajat feltesszük egy edényben vagy serpenyőben forrósodni. Beletesszük a combokat és mindkét oldalát addig sütjük amíg a bőre ropogósra sűl (kb 5 perc). Tányérra szedjük a combokat.  A hagymát felaprózzuk és üvegesre pároljuk az olajban. A fokhagymát is felaprítjuk és fél percig pirítjuk. Belekavarjuk a chilit, a paprikát és kevés sót, majd visszatesszük a combokat és alaposan összevegyítjük a fűszerekkel. Hozzáöntjük a paradicsomot, ecetet és az alaplét. Felfőzzük, majd kissé levesszük a tűzet és hagyjuk jól összefőni, amíg a hús teljesen el nem készül. Végül belevegyítjük a babot és addig hagyjuk főni, amíg a szósz besűrűsödik. Megkóstoljuk és ha szükséges ízlés szerint fűszerezzük. Megszórjuk aprított petrezselyemzölddel és friss, ropogós kenyérrel vagy bagettel tálaljuk.

Annyira ízletes és finom étel kerekedett belőle, hogy nem győztük kanalazni. Csodás harmóniát alkottak az összetevők, mennyei ízkombináció keletkezett. Nem is értem miért nem próbálokztam hasolnó paradicsomos ételekkel eddig?



Végezetül néhány szót, hogy miért nincs nagyon bejegyzés mostanában. Egyrészt amint már írtam eláraszt a munka és ebből kifolyólag az időhiány. Másrészt nagy tervezésben vagyok, ugyanis jövő nyáron lesz az esküvőnk és mivel nem vagyunk otthon, mindent innen távolról kell megszervezni. Nem egy könnyű feladat, épp ezért kellett időben nekifogni, hogy minden időben kész legyen és ne stresszeljek az utolsó pillanatban. Szépen haladunk, már sok dolog letisztult, rengeteg ötletünk van, amit meg akarunk valósítani, már van olyan is, amit nagyon akartunk de végül elvetettünk. Hát ez a helyzet. A karácsonyi készülődés még nem indult be, nem érzem azt a lázt, amit tavaly, de remélem annak is eljön az ideje, ahogy nézegetem a sok finomságot másoknál:)

Emi


Rég nem voltam itt, de most valami olyat hozok, amit megéri megmutatni és elkészteni is. Főleg azoknak, akik szeretik a tömény csoki ízt. Ez a mousse (és aki szerint ennek magyarul más a neve, az mondja csak nyugodtan úgy, én így hívom!) ugyanis nem édes, de annyira tömény és ízzel telt. hogy néhány kanálkánál többet nem tudtunk egyszerre enni belőle. Bár a fotókon eléggé tejcsoki színe van és azt hinnénk az íze is olyan, neeeem, ez nem olyan. Inkább az étcsoki felé hajlik, bár abból egy csepp sincs benne. Viszont van egyéb...

 

Hozzávalók: 4 személyre

15 dkg csoki (plain)
2 tojás
3 ek cukor
1 ek kakaó
4 ek desszertbor (az eredeti recept szerint konyak)
4 ek presszó kávé
csipetnyi só
2 dl tejszín habbá verve
reszelt csoki a diszítéshez



Elkészítés:

A csokit gőz felett (vagy mikróban) felolvasztjuk. A tojásokat szétválasztjuk. A sárgáját a cukorral habosra kavarjuk. Belekavarjuk a kakaót, desszertbort vagy konyakot) és a kávét. Hozzáöntjük a meleg csokit és alaposan összekavarjuk. Érdekes volt, ahogy a meleg csoki és tojásos massza hatott egymásra:) Nem kell megijedni, csak kavarni. Mixerrel sokkal egyszerűbb. A tojásfehérjéket a csipet sóval kemény habbá verjük és beleforgatjuk a masszába. Ezután a tejszínhabot is belevegyítjük egy fakanállal vagy habverővel, amíg egyenletessé nem válik a massza. Tetszés szerint pohárba rakhatjuk, vagy hagyhatjuk abban a tálban és majd dermedés után fagyikanállal is adagolhatjuk. Minimum 2 órát hűtőben hüttjük. Reszelt csokival diszítjük.


 


Nos, így néznek ki az összetevők és az elkészítés. Igazán nem bonyolult és még zselatin sincs benne, mint általában a mousseokban. Csuda finom volt csak tényleg túl tömény. A csoki-kakaó-desszertbor-kávé kombinációt a tojáshab és a tejszínhab nem tudta eléggé megszelidíteni számomra. Persze aki az étcsokit szereti az ezt is imádni fogja. Én legküzelebb talán tejcsokival vagy legalább fele-fele arányban tej- és plain csokival (ezt sem tudom magyarul...:) fogom készíteni.
Emi
Ez ugyan nem az a "dobjuk össze gyorsan" kategóriába tartozó étel, de időnként még jut időm és energiám is egy-egy ilyen elkészítésére is. Annyira megfogott ez a recept, na meg a fotó főleg, amint egy magazint lapozgattam, hogy másnap be is vásároltam a hozzávalókat. Aztán már csak arra vártam, hogy időm legyen rá.  Jóóó pár nap eltelt, de végül eljött az ideje.
Póréhagymát most használtam először, de nem utoljára,mert nagyon jól kiegészítette a füstölt bacont meg a sajtot.


Hozzávalók: 4 személyre
1 ek oliva olaj
1 nagy póréhagyma
15 dkg füstölt bacon
50 dkg penne, vagy más száraz tészta
1 ek vaj
1 ek liszt
3,5 dl tej
1 ek mustár
reszelt sajt
1 szelet kenyér 

 

Elkészítés:
A sütőt előmelegítjük 200 fokra. Az olajat egy palacsinta sütőben felforrósítjuk és a felkarikázott póréhagymát 6-8 percig pároljuk benne, majd kiszedjük és félretesszük. A bacont felaprózzuk és ropogósra pirítjuk. Ezt is kiszedjük és félretesszük. A tésztát félig puhára főzzük, leszűrjük és visszatesszük az edénybe. A palacsinta sütőben felolvasztjuk a vajat, belekavarjuk a lisztet, 1-2 percig hagyjuk pirulni. Lassú tűzön, kavargatva hozzáöntjük a tejet és addig hagyjuk a tűzön amíg kissé besűrűsödik. Közben kavargatjuk. Belekavarjuk a mustárt és 7 dkg reszelt sajtot, majd ízlés szerint fűszerezzük ha szükséges. Nekem kevés sónál és borsnál egyébre nem volt szükség.
A póréhagymát és bacont a tésztához kavarjuk, ráöntjük a szószt és elvegyítjük. Egy tűzálló edénybe öntjük. A kenyeret szétmorzsáljuk és elvegyítjük 10 dkg reszelt sajttal és fekete borssal fűszerezzük. A tészta tetejére halmozzuk és egyenletesen beborítjuk vele. 20 percig, vagy addig sütjük, amíg a teteje aranybarnára és ropogósra sűl.

 

Meg nem bántam, hogy nekifogtam. Nekem is ízlett, de amint láttam, hogy párom micsoda élvezettel falatozza és hogy dicséri... na az megérte az összes fáradozást:) A póréhagyma, eddig ismeretlen íze... a füstölt baconről gondolom nem kell bemutatót tartani:)... a sajtos, mustáros szósz... mindez összesülve a tésztával és betakarva a ropogós sajtos kenyérmorzsával... maga volt a gasztronómiai menyország számunkra:))
Emi

Imádom a nyakkarajt! Sokkal jobban mint a fehérkarajt. Mert sokkal ízesebb és szaftosabb. Nem szárad ki olyan könnyen.  Ez a majonézes-sajtos változat pedig csak korona volt mindezen:)


Hozzávalók: (2 személyre)

2 szelet nyakkaraj (ha egyikünk többet igényel, akkor 3:)
double gloucester (vagy bármilyen más olvadós) sajt
majonéz
só, bors
olivaolaj


Elkészítés:

A hússzeletek mindkét oldalát megfűszerezzük. Kevés olivaolajat öntünk egy tepsibe, belehelyezzük a hússzeleteket.  200 fokos sütőben 20-25 percet vagy addig sütjük amíg már majdnem telesen megsűlt. Kivesszük, megkenjük majonézzel (én Hellmanst használtam, de házival csak finomabb lehet) és beborítjuk sajtszeletekkel. Visszatesszük a sütőbe és addig hagyjuk, amíg a sajt jó alaposan rá nem olvadta a szeletekre. Ízlés szerinti körettel tálalhatjuk. Nálunk most kukorica, cékla, koktélparadicsom és garlic bagett, azaz fokhagymás-vajas-zöldfűszeres bagett került mellé.



Emi

Kedves Batárnőm búcsúként megajándékozott egy receptdobozzal. Csupa sütirecept, többnyire kavart, vagy pite, piskóta. Van mit szemelgetni belőle. Rengetek kívánnivaló finomság. Elsőnek ezt a kavart sütit választottam, csak annyit változtattam rajta, hogy ananász helyett narancs került rá, mert sehogy sem akarództak elfogyni azok a narancsok a gyümölcsös tálból. Ezenkívül gyümölcslé helyett tejet használtam és féladagot készítettem, mert az egész egy óriási tepsire való volt, nekem meg az nagy falat lett volna...


Hozzávalók:

3 tojás
12,5 dkg cukor
1,3 dl tej
1,25 dl olaj
1 ek vanília aroma
30 dkg liszt
1 kk sütőpor
2 narancs

 

Elkészítés:

A tojásokat a cukorral habosra kavarjuk. Apránként belekavarjuk a tejet, olajat és vanília aromát. A lisztet elvegyítjük a sütőporral és a tojásos keverékbe dolgozzuk. Sütőpapírral bélelet tepsibe öntjük. A narancsokat megtisztítjuk, cikkekre szedjük és a tészta tetejére rakosgatjuk. 200 fokra előmelegített sütőben 20-25 percig vagy tűzpróbáig sütjük. Hagyjuk kihűlni majd szeletelés előtt meghintjük porcukorral.

 

Én nagyon szeretem ezeket a kavart sütiket, simán is, de ha még kis gyümölccsel is meg van bolondítva, akkor főként. Csúszott is rendesen. Még az is akadta akit megkínáljak vele, ami nagy öröm, mert kedves párom még egy falatot sem kért belőle. Nem azért mert nem ízlett neki, hisz meg sem kóstolta. Sebaj, másnak ízlett és nekem is:)  Receptdoboz felavatva és lesz még folytatás.


Emi
Azaz tonhalas-kukoricás szendvicskrém.
Szerencsésnem mondhatom magam (több téren is), mert a családnál, ahol dolgozok, szeretnek főzni és finomakat enni. Persze többnyire tipikus angol ételeket. Nekem pedig ez azért jó, mert sokat tanulhatok. Ugyan nem nekem kell főzni, de néha besegítek, vagy ha nem is, mindig megmutatják, hogy mi az és hogyan készül. Ja, és meg is kóstolhatom! Szívom magamba az információt és próbálkozok is lassan lassan. Ilyen ez a tuna sweetcorn is, ami bár eléggé elterjedt én eddig nemhogy nem ettem, de nem is hallottam róla ebben a formában. Rögtön megtetszett, hisz a tonhalat imádjuk.

 


Hozzávalók:
1 tonhal konzerv (apró darabos)
fél doboz kukorica
3 kanál majonéz
só, bors

Elkészítés:
A tonhalat és kukoricát lecsöpögtetjük és a többi hozzávalóval együtt egy tálban összekavarjuk. Kínálhatjuk akár sima szendvicsként, esetleg pirítóssal de akár tésztába kavarva is gyors, finom ennivaló lehet.

 

Annyira gyors, hogy majdnem el is készűl, amíg a pirítós kész. A tésztáról nem is beszélve. Ez is gyakori lesz nálunk hisz mostanában ebéd időben gyakran csak egy gyors szendvics összedobására van időm és jól jön a változatosság még akkor is ha szendvicsről van szó.
Emi
Jó sok idő eltelt ám, ki is estem rendesen a sütés-főzésből 2 hónap alatt. El voltam kényeztetve otthon, alig főztem valamit. Most meg minden új, koránkelés (nekem nagyooon korán:), munka, fáradtság. Azért eszünk, csak  előnybe kerültek a nagyon gyorsan elkészülő és gyakran nem a legegészségesebb ételek. Amelyekről írni nem érdemes még akkor sem ha farkaséhesen az a legfinomabb ebéd a világon... Lassan két hete vagyok újra Angliában, hiányzik az otthon hagyott meleg, de nem rossz azért itt sem. És lassan visszajön a gasztrokedvem is, idő is majdcsak akad rá valahogy. Addig is itt van az első vacsoránk amire kedves párom yumi-yumi-t mondott. A recept egy angol magazinból származik és azt hiszem a szósz gyakran fog a tányérunkon landolni ezután.

 

Hozzávalók: (2 személyre)

2 szelet fehérkaraj
1 alma
2 dl sör
1 dl tejszín
1 dl tejföl
1 kk mustár
1 kk majoránna
kevés olivaolaj

krumplipüré
5,6 brokkoli rózsa

 

Elkészítés:

A hússzeleteket bekenjük olivaolajjal és forró serpenyőben mindkét oldalát 2-2 percig pirítjuk. Ezután áthelyezzük őket egy tepsibe. Az almát felszeleteljük, a magházat eltávolítjuk és a hústól visszamaradt lében addig pároljuk, amíg kicsit megpuhul. (Ha szükséges kevés vizet adhatunk hozzá) Az almát, a lével együtt a húsra kanalazzuk, megszórjuk majoránnával és sózzuk, borsozzuk. 200 fokon 15-20 percig sütjük, amíg a hús megkészül. Tányérra szedjük az almával együtt és alufólia alatt hagyjuk amíg elkészítjük a szószt.
A tepsit, a visszamaradt lével amiben a hús megsült, feltesszük a tűzre, beleöntjük a sört, felforraljuk és 3-4  percig hagyjuk gyöngyözve főni, amíg felére csökken. A tejfölt, tejszínt és a mustárt összekavarjuk és a sörhöz öntjük. )sszeforraljuk, hogy kissé megsűrüsödjön.
Köretnek krumplipürét készítünk. A brokkolit sós vízben megfőzzük, krumplitörővel durvára törjük és beleforgatjuk a pürével. Tányérra tesszük, rá a karajszeletet az almával és leöntjük a szósszal.

Hmm, a fotó ugyan nem mutatja, eléggé színtelenre sikerült, a photoshop meg sajnos nem a kenyerem (még), de az íz... a gyümölcs meg a hús...a brokkoli... és az a mennyei sörös-tejszjnes szósz... hmmm... meg kell kóstolni. De meg ám!

Emi

Nem nekem, na neeeem! Garnéla úrral nem vagyunk barátok. Semmi bajom az ízével, (tulajdonképpen nem is érzek semmilyen ízt rajta...), de egyszerűen nem bírom elviselni ahogy ropog a fogaim között. Mindig megkóstolom, hátha hátha, de sosem... Így marad az, hogy időnként készítek, mert kedves párom rajongója lett és mégsem vonhatok meg tőle mindent amit én nem szeretek. Elkészíteni meg nem nagy kunszt.

 

Hozzávalók: 1 személyre
1 adag spagetti
20 dkg garnéla (pucolt,nyers)
1 paradicsom
fél sárga paprika
2 ek joghurt
2 ek lime lé
1 tk szárított oregano
só, bors


A spagettit megfőzzük, leszűrjük. A garnélát kevés vízben, hogy félig ellepje, odatesszük főni és 4-5 percig főzzük. A paradicsomot és paprikát felszeletejük és a garnélához adjuk. Sózzuk, borsozzuk. Időnként megkavarjuk és hagyjuk addig párolódni amíg a zöldségek kezdenek puhulni. A spagettihez kavarjuk. Külön összevegyítjük a joghurtot, lime levet és az oreganot. Ezt elvegyítjük a spagettivel és máris tálalhatjuk.
Valószínűleg finom volt, párom éppen a tányért nem nyalogatta én megmaradtam az egy darab garnéla felének megkóstolásával, de pozitív eredmény ezúttal sem született.

 

Nagyban folyik a készülődés minálunk, már csak 4 nap és megyünk haza, valamint költözködés is van és közben az utolsó munkanapok ezerrel. Szóval nem unatkozunk, de ugyanakkor telve vagyunk boldodsággal, izgalommal, így nem megerőltetőek ezek a napok sem.
Gasztrokalandjaim kicsit megszakadnak, lehet ez lesz az utolsó bejegyzésem, azért még igyekezek elbúcsúzni mielőtt lelépek:) Otthon inkább élvezni szeretném a "vendéglátást", az otthoni ízeket, azokat az ételeket, amelyek csak úgy jók ahogy anyu, nagymama vagy más főzi, tehát kicsit árnyékba vonulok. De a 2 hónap eléggé hosszú idő ahhoz, hogy mindig más főztjét egyem, ezért lesz alkotás is időnként. Ha nem is receptes, de képregényes beszámoló mindenképp lesz majd az otthon eltöltött időről és lakomázásról. Mert lesz ám lakoma és lesznek plussz kilók is de sebaj, majd leadom, ha visszajövünk:))
Emi
Nem az a nyári sütemény, de imádom a fahéjat és volt néhány alma, ami nem nagyon csúszott nekünk és muszály volt valamit kitalálnom. Na meg ugy-e a tojásfehérjék a fagyasztóban már nagyon kiabáltak, hogy nem-e kicsit soká várnak a felhasználásra. Almás-habos süteményre gondoltam, de nem volt elég hozzá az alma. Mi más is jöhetne sürgős esetekre, mint a muffin. A recept a "Muffins & Cupcakes" könyvemből származik, amit annyit lapozgatok, hogy lassan elkopnak a lapok és mindig találok valamit ami épp megfelel.

 

Hozzávalók: 20 kisebb muffinhoz
20 dkg liszt
7 dkg zabpehely
2 tk sütőpor
12,5 dkg cukor
2 tojás
2,25 dl tej
1 dl olaj
1 tk vanília aroma
1 tk fahéj
2 közepes alma

3 tojás fehérje
5 dkg cukor
1 kk fahéj


A sütőt 180 fokra előmelegítjük és kibéleljük papírkapszlikkal a muffinformát.
A lisztet zabpelyhet, fahéjat és sütőport összevegyítjuk. Beleszórjuk a cukrot. A tojásokat a tejjel és az olajjal, vaníliával egyneművé kavarjuk. A száraz hozzávalókhoz öntjük és csak addig kavarjuk, amíg épp összevegyűlt. Az almákat meghámozzuk, lereszeljük és a masszához kavarjuk.
A formába kanalazzuk és 18-20 percet sütjük. Közben felverjük a tojásfehérjét a cukorral és a fahéjjal.  Habzsákba rakjuk , a muffint kikapjuk a sütőből néhány perccel azelőtt, hogy teljesen megsűlne és gyors mozdulatokkal rányomjuk a habot. Visszatesszük a sütőbe 2-3 percre, amíg a hab kezd enyhén megbarnulni. Rácsra rakva hagyjuk teljesen kihűlni. (A hozzám hasonló türelmetlenek természetesen már langyosan megkóstolják:)



Fincsi lett, nekem nem volt megállj belőle:) A hab a tetején sajnos kihűlés után összeesett és (azt hiszem) a cukor kicsit kicseppesedett belőle (jól látszik a fotón), de az ízélmény megvolt. Túl sokszor is egymás után...
Vittem belőle a lányoknak, akikkel csodás vasárnapot töltöttünk el a Thorpe Parkban, ami Anglia egyik legnépszerűbb szórakoztató/vidám/kaland parkja. Ízelítőnek mutatok 2 fotót, ami csodásan tükrözi az aznapi élményeinket. Ja, és a muffin is ízlett a lányoknak:)



Emi
És majdnem ahogy ő készíti. Bevallom nem voltam sosem nagy saláta leves rajongó, sőt. Anyukám egyik legnagyobb kedvence, mindig alig várja a tavaszt, hogy ilyet készíthessen. Persze rajta kívül az egész család húzta a száját, így szegény nem gyakran örvendeztette meg magát vele. Most már szeretem. Sőt el is készítem. Otthon sosem próbáltam, a receptet sem kérdeztem meg tőle, csak az alapján főztem, ahogy emlékeztem rá. Időnként bizony jól jön egy kis laktatós, de nem annyira nehéz leves.

 

Hozzávalók: 2 személyre
1 fej saláta
2 tojás
2 szelet szalonna
1 liter tej

 

A szalonnát apró kockákra vágjuk és addig pirítjuk, amíg már kezdenek kicsit megbarnulni. A tojásokat felverjük és ráöntjük a kiolvadt szalonnára. Mintha csak rántottát készítenénk. Amikor kész a rántotta, összevagdaljuk kisebb darabokra, a tüzön tartva. A salátát megmossuk, feldaraboljuk és a rántottánkra rakjuk. Hagyjuk összeesni, közben megkavarjuk és sózzuk.  Felöntjük a tejjel és jól összeforraljuk. Tálalásnál ízlés szerint ecettel, cukorral ízesítjük.

Utólag rájöttem, hogy anyukám valószínű leforráza előtte a salátát és lehet fokhagymát is tesz bele. De ízre nekem pont olyannak tűnt, mintha csak ő főzte volna és ez igazán nagy öröm volt nekem. Otthon mindig ecettel, cukorral ettük, van aki csak ecettel szokta. És kizárólag tejjel készül. Nem ám fele tej fele víz, vagy hasonló turpisságok:)


És hogy kicsit beszámoljak az aktuális eseményekről is, Londonban napok múlva kezdődik az olimpia, tudom semmi újjat nem mondok és itt már év elejétől minden erről szól. Ez meg csak bevezető volt, tulajdonképpen a velem kapcsolatos eseményekről szólnék. Sokkal nyugodtabb vagyok, mint amikor legutóbb említettem. A dolgok rendeződtek, sinen vagyunk, most már csak a részletekkel kell foglalkozni. Lassan másfél éve élünk itt, végig ugyanannak a családnak dolgoztunk. Romániai lévén, Angliában nem vállalhatunk munkát csak bizonyos megszorításokkal. Ezek számunkra megszüntek volna augusztus elején, de mivel az angol bürokrácia nem egy tündérmese, még fél évet kell várnunk, hogy az elküldött papirainkra választ kapjunk. Tervünk miszerint költözünk nagyvárosba ezennel füstbe ment. B terv: új családot keresünk. Megvan. Augusztus 3-án megyünk végre haza, 2 hónapot töltünk el otthon, majd vissza és folytatás. Most ott tartunk, hogy hazautazás részletei, költözés innen, izgalom, hogy otthon leszünk...  Boldogságunk határtalan, már a napokat számoljuk:)
Emi

Ez nem egy receptes bejegyzés lesz, csak muszály megmutatnom miket alkottam. Rendelésre!!! A család nagylányának, ahol dolgozok, szülinapi partyja volt és kitalálták, hogy torta helyett legyen inkább mindenkinek egy tündértorta, avagy cupcake. El is mentek érdeklődni és elszörnyedve mesélte az anyuka, hogy darabját £1.50-ért készítik, de mivel én szeretek sütni megcsinálnám-e. Hát persze. Legalább addig is valami olyant csinálhatok amit szeretek és bár gyerekeknek való cupcake diszítésben nincs tapasztalatom, de ötleteim voltak meg utána néztem. Egyik nap megsütöttem az alap muffint, 46 darabot, fele vaníliás, fele kakaós. A vaníliásak szépek lettek, a kakaósak nagyon felpúposodtak, meg is voltam ilyedve, hogy nem fog tetszedni az anyukának. Szerencsére el volt ragadtatva, hogy milyen ügyes vagyok:))
Másnap jöhetett a diszítés, az igazi móka. Nagy adag vajkrémet készítettem, meg színes cukormázakat és volt ott minden amit csak diszítéshez el lehet képzelni: különböző cukrok, csokik, csillámpor, gyertya, pillecukor és még sok minden. Segítséget is kaptam, az ünnepelt személyében és csudajól elszórakoztunk ketten. A kérés az volt, hogy legyen minél színesebb, díszesebb, viccesebb, sok sok cukorral megpakolva. Na nesze nektek. Lettek szépek és kevésbé szépek. Később megérkezett a család és a két kisebb gyerek is be akart segíteni. Volt ott diszítés egészen addig, amíg szétterült az összes apró ezüst golyó a konyha padlóján. Aztán pucoltak fel az emeletre lefeküdni. A végére mindenki boldog és elégedett volt, beleértve engem is, mert féltem, hogy az anyuka kényes ízlésének mennyire fog tetszeni. Oda volt értük és főleg azért, hogy ezt ingyen megúszta:)
 Szívem szerint inkább egyformára diszítettem volna az összeset, nekem túl sok ez az összevisszaság, de nekik így kellett... lényeg, hogy örültek neki!