Tudtommal nincsen magyar megfelelője... lehet nevezgetni, túrós fánk, tehentúrós lángos... de megefelelőről én nem tudok. Hagyományos román desszert és mennyei. Mielőtt megkóstoltam volna, nem értettem mi benne annyira jó. Végül egy otthoni étteremben beadtam a derekam. Hmm A tejföl... az áfonyalekvár... a túrós fánkszerűség...
Itt Angliában nem olyan nagy trend a tehéntúró, értsd először a nevét kellett felkutatnom, aztán magát a túrót. Nem volt olyan egyszerű, meglett, bár nem az az igazi. Örültem neki, mégsem helyettesíthetem minden vágyott túrós receptben mascarponeval a tehéntúrót... mi értelme akkor.






A tojásokat a cukorral kikavarjuk. A tehéntúrót villával áttörjük és a tojáshoz adjuk a sóval, vaníliaaromával együtt és alaposan összekavarjuk. Ezután kicsidenként beleadadoljuk a lisztet, amíg egy formázható tésztát kapunk belőle. Lisztes kézzel tenyérnyi lepényeket formálunk, a közepüket újjal benyomjuk. Minden lepényhez egy diónyi golyót is formálunk. Az olajat felforrósítjuk, majd a lángot közepesre vesszük. A lepénykéket aranybarnára sütjük, a golyócskákkal együtt.
Egy tányérra kanálnyi tejfölt teszünk, ellapítjuk, rá egy kanálnyi lekvárt, ráhelyezünk egy fánkot a közepén levő mélyedésbe pedig egy golyót. Lecsepegtetjük tejföllel és lekvárral és melegében megesszük. Ahogy a forró fánktól a tejföl és a lekvár átmelegedik és elkezd párologni... abbahagyhatatlan volt számunkra!
Én egy kicsit túlzásba estem a lecsepegtetéssel... el is csúnyitotta a képeket rendesen, az ízét egyáltalán nem:)