Nem az a nyári sütemény, de imádom a fahéjat és volt néhány alma, ami nem nagyon csúszott nekünk és muszály volt valamit kitalálnom. Na meg ugy-e a tojásfehérjék a fagyasztóban már nagyon kiabáltak, hogy nem-e kicsit soká várnak a felhasználásra. Almás-habos süteményre gondoltam, de nem volt elég hozzá az alma. Mi más is jöhetne sürgős esetekre, mint a muffin. A recept a "Muffins & Cupcakes" könyvemből származik, amit annyit lapozgatok, hogy lassan elkopnak a lapok és mindig találok valamit ami épp megfelel.



A sütőt 180 fokra előmelegítjük és kibéleljük papírkapszlikkal a muffinformát.
A lisztet zabpelyhet, fahéjat és sütőport összevegyítjuk. Beleszórjuk a cukrot. A tojásokat a tejjel és az olajjal, vaníliával egyneművé kavarjuk. A száraz hozzávalókhoz öntjük és csak addig kavarjuk, amíg épp összevegyűlt. Az almákat meghámozzuk, lereszeljük és a masszához kavarjuk.
A formába kanalazzuk és 18-20 percet sütjük. Közben felverjük a tojásfehérjét a cukorral és a fahéjjal.  Habzsákba rakjuk , a muffint kikapjuk a sütőből néhány perccel azelőtt, hogy teljesen megsűlne és gyors mozdulatokkal rányomjuk a habot. Visszatesszük a sütőbe 2-3 percre, amíg a hab kezd enyhén megbarnulni. Rácsra rakva hagyjuk teljesen kihűlni. (A hozzám hasonló türelmetlenek természetesen már langyosan megkóstolják:)



Fincsi lett, nekem nem volt megállj belőle:) A hab a tetején sajnos kihűlés után összeesett és (azt hiszem) a cukor kicsit kicseppesedett belőle (jól látszik a fotón), de az ízélmény megvolt. Túl sokszor is egymás után...
Vittem belőle a lányoknak, akikkel csodás vasárnapot töltöttünk el a Thorpe Parkban, ami Anglia egyik legnépszerűbb szórakoztató/vidám/kaland parkja. Ízelítőnek mutatok 2 fotót, ami csodásan tükrözi az aznapi élményeinket. Ja, és a muffin is ízlett a lányoknak:)

Igazi, belevaló háziasszonyokkal ellentétben én gyakran fordulok, gyors esetleg félkész megoldásokhoz. Tudom, nem szép, nem is dicsekszek vele, de ez vagyok én. Időnként lusta, de mégis a finomra vágyó. Vagy félek, hogy ha magam fogok neki, lehet nem sikerül és akkor csak a csalódás, ami elveszi a kedvem. Ilyen ez a rétestészta is. Megláttam, megvettem, nem tudtam mi fog belőle készülni. Ott is állt egy ideig a hüttőben, míg megszületett a nem nagy gondolkodást igénylő ötlet: almás rétes. Aztán valami több.


Az almákat meghámozzuk, eltávolítjuk a magházat és felkockázzuk. Egy edénybe tesszük fél pohárnyi vízzel és a cukorral addig pároljuk, amíg kezd megpuhulni és a leve elpárolgott. Ekkor levesszük a tűzről, megszórjuk a fahéjjal, összekavarjuk a szőlőszemekkel és hagyjuk langyosra hűlni.
A réteslapot sütőpapírral bélelt tepsire kiterítjük, közepére, vagy kicsit egyik a széle felé ráhalmozzuk az almát. Nekem maradék volt a nyárigyümölcs püré, fel akartam valamire használni, gondoltam kicsit feldobja a rétest, így az alma tetejére raktam, ami felcsavarva kissé az oldalára jutott:) Ezután felcsavarjuk a rétest, a végeit összenyomkodjuk, a tepsi közepére helyezzük és előmelegített sütőben, 180 fokon, 20-25 perc alatt megsütjük. Porcukorral jó vastagon megszórjuk és már langyosan meg is kóstolhatjuk. Tudom ez sem ajánlott, de hát ki tud ellenállni amíg kihűl?

Szenvedélyes receptgyűjtő lettem! Szeretem az elektronikus recepteket is böngészni, sőt nagyon sok időt eltöltök velük, de a papírforma maradt az abszolút kedvencem. Megőrülök a szakácskönyvekért, sütős-főzős magazinokért. Mindenhol megragadom a lehetőséget, ha látok egy receptet. A Tescoban rendszeresen vannak ingyenes receptlapok és időnként magazin is, amiben ugyancsak érdekes receptekre akadok. Már szép kis gyűjteményem van belőlük és próbálgatom is.
A panna cottával már egy ideje szemezek és megjött a végső lökés. Talán akkor lehetett volna ennél tökéletesebb, ha rendesen sikerül kiborítani...




Egy edénybe öntjük a tejet és a tejszínt. A cukrot elkavarjuk a fahéjjal és a tejhez adjuk. Lassú tűzön, kavargatva főzzük, amíg a cukor el nem olvad. A zselatinport feloldjuk 1,5 dl forró vízzel és hozzákavarjuk a forró krémhez. 2 formát alaposan kikenünk olajjal és elosztjuk benne a krémet. Éjszakára hüttőbe tesszük.
Mielőtt tálalásra kerül, elkészítjük a karamellizált almát. A vajat megolvasztjuk, az almát apró kockákra vágjuk, a magházat eltávolítjuk. A forró vajhoz adjuk az almákat és addig főzzük, amíg elkezd puhulni. Adhattunk hozzá egy kevés vizet, ha szükséges, hogy ne égjen meg. Rászórjuk a cukrot, a narancshéjat és a fahéjat, összekavarjuk, öntünk bele még kb 5 kanálnyi vizet és addig forraljuk, amíg sűrű szirupos lesz. Kicsit hűlni hagyjuk, hogy még meleg, de ne forró legyen.
A panna cottát egy tányérra borítjuk, rákanalazunk a karamelizált almából és szirupból és rögtön fogyasztjuk.
A fahéj minedent átható íze és a teszín krémes-zselatinos állaga... a karamellizált alma édes élvezete... ráadásul mindez együtt... szuper összeállítás, valódi télies íz. Nem az enyém, de nagyon bejött!

Gyerekkorom óta egyik leggyorsabban összedobható sütinek a kavart tésztát tartom. Majdnem mindig megtalálható minden hozzávaló otthon, akkor is el tudom készíteni, ha nincs kedvem kimozdulni a lakásból. Egyszerű, gyors finomság.
Nemrég anyum jött azzal, hogy kapott egy új kavart tészta receptet, ami sokkal könnyebb, lazább, még finomabb. És igaza volt. Azóta csak ezt a receptet használjuk.



Hozzávalók:
3 tojás
2 bögre cukor
1 bögre olaj
1 bögre tej
3 bögre liszt
1 csomag szalakálé
1 fél cirom reszelt héja



Elkészítés:
A tojásokat a cukorral jó habosra kavarjuk, majd hozzáadjuk az olajat és a tejet. Mindkettővel külön-külön jól elkavarjuk. Ezután belereszeljük a citromhéjat. A szalakálét egy kevés langyos tejben felfuttatjuk és hozzáöntjük a tésztához. Már csak a liszt maradt hátra, amit beleöntünk a tésztába és jó simára elkavarunk. A tészta 3/4 részét a tepsibe öntjük, a maradékot elkavarjuk egy kanál kakóval és rácsorgassuk a tésztára. Előmelegített sütőben, vigyázva, hogy az alja ne barnuljon nagyon meg (mint az enyém:), készre sütjük. Tetejére porcukrot szórunk és megkínálunk mindenkit vele, aki elérhető!




Szerintem langyosan a legfinomabb. Meghűlve akár lekvárral is remek.

Sütni, sütni, sütni! Sikerült beszerezni egy új piteformát és nem halogathattam sokáig a kipróbálást. Egyszerű és gyors recepthez folyamodtam, természetesen, ismét.Az alapreceptet Ottisnál néztem ki, valami olyat kerestem, amihez minden megvan itthon.



Pontosan úgy készítettem el a tésztát, mint ahogy Ottis leírja, de a tetejére nem tettem gyümölcsöket, mert gyümölcstorta formába sütöttem, amelynek majd kiborítás után kell megtölteni a tetejét.
Amíg sült a süti megfőztem egy tasak vaníliás pudingot jó keményre és hűlni hagytam, közbe kavargatva. Közben egy jó nagy piros almát nagyobb kockákra vágtam és belekavartam a félig kihűlt pudingba. Mindezt a még meleg pite tetejére halmoztam és hagytam kihülni. Az eredmény a következő lett:



Egy rövid délután alatt két személy által elpusztítva:) A következő mandarinos lesz!

Bejönnek nekem a gyümölcslevesek, akár melegen, akár hidegen. Minél több minden van benne annál jobb. Most viszont egy egyszerűbb levest készítettem. Főleg, hogy először almakompótnak készült. Miután odakészítettem főni, azután jutott eszembe, hogy legyen belőle inkább leves.



Tettem bele:
almát
néhány szem magozott meggybefőtt
tejföles lisztes eresztéket
cukrot
vaníliacukrot



Az almát meghámoztam és hideg vízbe odatettem főni. Szórtam rá kevés cukrot. Amikor már az alma majdnem teljesen megpuhult, hozzáadtam a meggyet is. Ezután egy kanál lisztet tejföllel elkavartam és beleengedtem a fövő levesbe. ízlésem szerint adtam még hozzá cukrot és egy tasak vaníliacukrot. Amint kicsit besűrűsödött kész is volt a leves. Egy kanál tejföllel és csokiöntettel díszítve tálaltam. Az enyhén barnás színét a meggybefőttől kapta.



Ugyanez a leves bármilyen gyümölccsel elkészíthető, akár külön, akár vegyesen. Kevés pudingport adva a lisztes eresztékhez, még krémesebb, bársonyosabb állagú levest kaphatunk.

Imádom a sütiket! Sütni is szeretek. Nem gyakran jön össze. Nemrég otthon jártam és kertünkben épp érett a meggy. Nahát nekem meggyes pite kell. Ez nem is baj, megcsinálom én. Bár tudtam, hogy a sütőm nem erre való. És még egy hibát elkövettem, Belekavartam a meggyet a tésztába és az egyész lesüllyedt az aljába. Nagyon sok ideig kellett bennt tartanom, hogy kisüljön, így az alja oda is égett és benne is maradt a tepsiben. Azért elfogyott az utolsó morzsáig, de ebben a sütőben sütit és többé soha!





Második szerencsétlenség:

Szülinapomra anyum remek almás sütit hozott. A tepsi aljára darált kekszet szórt jó vastagon, rá frissen készült, jó sűrű, darabos almalekvárt és jött rá a kavarttészta. Ez valami csodálatos. A receptet sajnos nem tudom, pedig már én is kipróbáltam, de amint megszerzem, be fogom tenni. Otthon voltam, anyu minden jóval el akart látni, egyész nap süttünk, főztünk, és hát a nap végére eljutottunk a sütihez is. Siettünk, megkavartuk, összeraktuk és már mehet is a sütőbe. Kicsit gyanús volt, hogy megfordításkor ég nem igazán barnult, de reménykedtünk. Kivételkor is gyanakodott anyu... Felvágáskor:





...ezzel találkoztunk. Nagy volt az elkeseredés, de a széle kisült és én nagyot lakmároztam belőle. Következő jobb lesz!

És itt a recept:
Hozzávalók:
3 tojás
2 bögre cukor
1 bögre olaj
1 bögre tej
3 bögre liszt
citromhéj
1 kis tasak szalakálé (nem sütőpor)

Mindezeket ebben a sorrendben összekavarjuk, majd mehet a sütőbe, csak így magára, mint kavarttészta, vagy kekszmorzsásan, akármilyen gyümölcsel. Igazi (sikerült) képet is teszek be majd, ha lesz:)