Szépségversenyt ugyan nem nyerne és a kialakulási története is nagyon kalandos, de az ízlelőbimbóimat igencsak megmozgatta, ezért megér egy bejegyzést. Túrógombócra régóta vágyok és túróhiány ide vagy oda, csak idő kérdése volt, hogy mikor találok ki rá egy alternatívát (ahogy a vargabélessel is tettem). Az eset adta magát csak észre kellett vennem. Mindig "semi skimmed" tejet veszek, ami a leírás szerint kevesebb, mint 2% zsírt tartalmaz. Nos mit szóltok mire elég ez? Otthon tanultam, hogy ha már majdnem összemegy a tej, akkor főzzük fel, kevés ecettel futtassuk össze és szűrjük le. Kihűlve remek gombóc készíthető belőle. Vita tárgya lehet az is, hogy ez mennyire tehéntúró, meg az is, hogy 2% zsírból mi jön ki? Otthon természetesen házi tehéntejjel volt ez alkalmazva. Azért mégsem hagyok veszni 2 liter lejet! 30 dkg "túró" lett belőle... És igenis finom!
Ha már a túró kalandos, akkor a gombóc is legyen az. Ötleteket keresve leltem rá erre az édes tejfölben sült gombócra és nem tudtam kiverni a fejemből. A Mindmegettén találtam rá, köszönet érte a szerzőnek!
Természetesen változtattam rajta és kinézetre sem lett olyan szép, mint az ott, még sütőben sűlő szépség, de ízre szerintem vetekedett vele. Legalábbis nagyon finom volt.



A gombóchoz a hozzávalókat alaposan összegyúrjuk és néhány órára hüttőbe tesszük, hogy a dara és a morzsa megduzzadjon. Ezután nagyobb gombócokat formálunk belőle és egy kivajazott jénaiba helyezzük őket. (Nekem ebből az adagból 9 gombóc született.) A szószhoz a tejfölt elkavarjuk a tojással, cukorral, vaníliával és leöntjük vele a gombócokat. 200 fokon addig sütjük, amíg a gombócok színt kapnak és a tejföles keverék megszilárdul.
Amíg sűl elkészítjük a morzsát. A vajat felforrósítjuk, rászórjuk a morzsát és a cukrot. Kavargatva aranybarnára pirítjuk, majd tálalásnál ezzel  megszórjuk a gombócokat.


Bevallom tartottam tőle, hogy milyen lesz, a túró miatt is, meg látszólag sikerült kissé túlsütnöm is. De annyira finom volt, hogy legközelebb is csak annyit változtatnék rajta, hogy a tejföles keverékbe meg a morzsába kevesebb cukrot tennék, mert így igencsak édesre sikeredett.

Tudtommal nincsen magyar megfelelője... lehet nevezgetni, túrós fánk, tehentúrós lángos... de megefelelőről én nem tudok. Hagyományos román desszert és mennyei. Mielőtt megkóstoltam volna, nem értettem mi benne annyira jó. Végül egy otthoni étteremben beadtam a derekam. Hmm A tejföl... az áfonyalekvár... a túrós fánkszerűség...
Itt Angliában nem olyan nagy trend a tehéntúró, értsd először a nevét kellett felkutatnom, aztán magát a túrót. Nem volt olyan egyszerű, meglett, bár nem az az igazi. Örültem neki, mégsem helyettesíthetem minden vágyott túrós receptben mascarponeval a tehéntúrót... mi értelme akkor.






A tojásokat a cukorral kikavarjuk. A tehéntúrót villával áttörjük és a tojáshoz adjuk a sóval, vaníliaaromával együtt és alaposan összekavarjuk. Ezután kicsidenként beleadadoljuk a lisztet, amíg egy formázható tésztát kapunk belőle. Lisztes kézzel tenyérnyi lepényeket formálunk, a közepüket újjal benyomjuk. Minden lepényhez egy diónyi golyót is formálunk. Az olajat felforrósítjuk, majd a lángot közepesre vesszük. A lepénykéket aranybarnára sütjük, a golyócskákkal együtt.
Egy tányérra kanálnyi tejfölt teszünk, ellapítjuk, rá egy kanálnyi lekvárt, ráhelyezünk egy fánkot a közepén levő mélyedésbe pedig egy golyót. Lecsepegtetjük tejföllel és lekvárral és melegében megesszük. Ahogy a forró fánktól a tejföl és a lekvár átmelegedik és elkezd párologni... abbahagyhatatlan volt számunkra!
Én egy kicsit túlzásba estem a lecsepegtetéssel... el is csúnyitotta a képeket rendesen, az ízét egyáltalán nem:)