El vagyok úszva. Hatalmasan! Nagyon nagyon... Csak nézegetem a képeket és próbálom eldönteni mit is posztoljak? Hol tartsak? Aztán úgy döntöttem folytatom ahol abbahagytam. Így mutatom meg nektek, remélhetőleg még ma, "A" browniet. És azért "A", mert Ő megint csak remekmű lett. Lehet nem kellene ennyire dicsérnem a saját főztömet, de mivel ebből sokan kóstolgattak és mindenkinek egyöntetűen ízlett... nem tehetek mást. Ki kellett neveznem Őt :) Büszkeségem, mert ismét csak egy első igazi, vagyis egyszer még próbálkoztam vele, de az hozzá nem értésem miatt fuccsba ment. Most már mennyivel okosabb vagyok:) És hozzáértőbb. Be is zsebeltem érte a dicséreteket, még olyat is hallottam, hogy " ez finomabb, mint az enyém szokott lenni"...




A lisztet, kakaót és sót összeszitáljuk. Az étcsokit a vajjal és a kávéesszenccel gőz fölött vagy mikróban felolvasztjuk. Hozzáadjuk a cukrot és hagyjuk kicsit hűlni. Beleütjük a  tojásokat, elkavarjuk, hozzáadjuk a vanília aromát, azt is elvegyítjük benne. Végül beleszórjuk a lisztes keveréket és alaposan elkavarjuk. Az 5 dkg csokit feldaraboljuk és elvegyítjük a masszában. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük és 180 fokon 25 percig sütjük.


Nem lesz ebből az adagból egy nagy tepsivel, az enyém 31x23 cm-es. Lehet még kisebb jobb lett volna, akkor kicsit magasabb lett volna belőle. De ez így is nagyon jó, finom, csodás volt. Izgatottan vártam, hogy megsüljön, sokat olvastam, nézegettem a recepteket. Volt olyan amelyik azt ajánlotta, hogy 10-15 percnél nem szabad többet sütni, mert akkor kiszárad. 180 fokon? Nekem nem volt elég. Olvastam azt is, hogy ennek az egyszerű édességnek a sütés a legfontosabb mozzanata, ezzel lehet elrontani. És milyen igaz, nekem először ezen (is) bukott el. Lényeg, most már saját tapasztalatból is: addig kell sütni, amíg a teteje már kérges, de belül még sületlennek tűnik. Egyrészt, mert miután kivettük még magában is "sül", másrészt meg, nem is brownie, ha belül nem krémesen csokis, hanem egy kisült tészta...
Süssetek browniet bátran. Nekem ki van tűzve a blondie is, nagyon kiváncsi vagyok rá, mert imádom a fehércsokit is!

Ismét szép kis gyűjteményem keletkezett, amelyek bemutatásra várnak. Másféle elfoglaltságaim miatt csak főztem és fotóztam, na meg tartalékoltam, majd az is kiderül miért. Nem nagyon jut idő blogolásra, de igyekezek! A hagyományos, paraszteledelem után jöjjön egy nagyon nem tradicionális de annál inkább imádott és egyre jobban elterjedőben levő muffin. Mert nem lehet megunni és minden egyes alkalommal akkora sikere van, mintha első lenne. Párom nem túl édesszájú, bele kell diktálnom egy-egy sütit, de ha krémes-habos, akkor általában nincs probléma. Ezért is tuningoltam fel ezt az amúgy is mindennel megrakott muffint egy csinos, finom, habos-krémsajtos toppinggal (erre nem találtam magyar szót, kérlek segítsetek!).




A még Húsvétról megmaradt tömör kis csokitojásokat összedaraboljuk. A pillecukrot szintén, ha nagyobb darabost használunk. A száraz hozzávalókat összekavarjuk, belekavarva a csokit és a pillecukrot is. A tojásokat külön felverjük és  hozzáadjuk a  tejet és gyümölcslevet. A kettőt összetöltjük és épp csak annyira kavarjuk, hogy összeálljon a massza. A muffinformát kapszlikkal kibéleljük, 3/4-ig megtöltjük a tésztával, vigyázva, hogy mindenikbe jusson csoki és pillecukor darabka is. 200 fokon 20 percig vagy tűzpróbáig sütjük. Rácsra szedve teljesen kihüttjük.
Közben elkészítjük a toppingot. A fahéjas csiga készítésétől megmaradt vajas-krémsajtos mázat 2 dl tejszínből vert habbal összeturmixoljuk. Akinek nem maradt meg ebből a mázból:) az így készítheti el:

Nem tudom van-e, aki még nem készítette el ezt a nagyon egyszerű és imádnivaló édességet? Rengeteg blogon láttam és annyira de annyira kívántam már. Hetekig be volt tervezve, aztán úgy döntöttem, ezzel is kínozva magam, hogy csak akkorra készítem el, amikor itt lesznek anyuék. Így is lett. Gerditől kölcsönöztem a receptet, igaz csak fél adaggal kezdtem, de nagy hiba volt. Mindenki imádta, falta, az első süti volt, ami elfogyott:)






A kekszet összevegyítjük a kakaóval . A tejet, vajat és cukrot egy edényben feltesszük a tűzre és addig hagyjuk, amíg a vaj teljesen felolvad. Ebbe a szirupba belekavarjuk a kakaós kekszet, hozzáöntjük a rumaromát is és alaposan összekavarjuk. Egy tetszésünknek megfelelő méretű formát kibélélünk fóliával, belenyomkodjuk a keveréket. A csokit gőz felett felolvasztjuk, ráöntjük a tésztára és elsimítjuk. Hagyjuk teljesen megdermedni a tésztát és a csokit is, majd kivesszük a formából, lehúzzuk róla a fóliát, felszeleteljük és megesszük. Vigyázva, hogy másnak is hagyjunk belőle:)



Ez az egész adag receptje, szerintem nem érdemes felet készíteni, mert annyira finom és annyira eteti magát, hogy úgysem lesz elég:)) Hamarosan jön az ismétlés!

Nagy kedvenc volt otthon. Na nem az otthon készített, hanem a készen kapható. Abból sem mindegyik. Amíg gyerekek voltunk és jártunk búcsukra, megvolt a kedvenc nénink akitől vettük a házicsokit. Az volt a világon a legfinomabb. Egyszerű, celofánba csomagolt, diós házicsoki. Azóta is azt az ízt keresem... hiába. Talán ha sokszór próbálkoznék, variálnám a hozzávalók mennyiségét, ráakadnék. Addig meg itt van ez, az első, és nem is rossz...
Fél adagot készítettem, nem akartam úgy járni, mint a bountyval. Jaj de jó, aztán felét kidobtam egy idő után, mert egyikünknek sem kellett már. Hiába, jóbol is megárt a sok. Tehát ha valaki elkészítené és családi mennyiségben, akkor duplázza az adagokat bátran.




A cukorból, vízből és vajból 3,4 perc alatt szirupot főzünk- amíg a cukor feloldódik. Levesszük a tűzről és alaposan elkavarjuk benne a tejport. 3 kanálnyit átteszünk egy másik edénybe, a többibe belekavarjuk a kakaót. Kivajazott formába töltjük a kakaós csokit, erre rásimítjuk a fehéren maradt részt. Éjszakára hüvösbe vagy hüttőbe tesszük, másnap kiborítjuk vagy a formában felkockázzuk. Én kiborítottam, nem akart olyan könnyen menni, az erőltetéstől meg is repedezett kicsit a teteje...

Igazán finom lett, váratlanul hamar el is fogyott. Nem lett lágy és kemény sem, viszont omlós, poronyó. Olyan lett mint az általában üzletben kapható házi csoki. Juppi, felfedeztem a nagyipari titkot:) De... nem lett olyan mint a búcsus nénié. Az, amellett, hogy diós, kicsit krémes, lágy, ha meghajlítod, kicsit hajlik, nem egyben elreped. Talán majd legközelebb. Meglehet több vaj, kevesebb tejpor a titok. Gyakorlatozok rajta! Jut eszembe, gyerekként azt is szerettük, amikor kiskanállal kellett megenni a tepsiből, vagy nyúlt, vagy kőkemény volt. Na de melyiket nem szerettük???

Egyszerű, gyors - úgy elkészítésben, mint eltüntetésben. Párom nem nagy édességrajongó, de újjabban a krémes, habos, tocsogós sütiket, desszerteket jól megeszi. Én meg szívesen készítgetem őket, eddig az volt a bajom, hogy hiába sütök, rajtam kívűl senki sem kóstolja meg.



Ez a süti "Bonfire Night"-ra készűlt. Nov. 5-én este van ez esemény, amikor az angolok kiélhetik piromániájukat. Lefordítva tábortűz éjt jelent. Ezen az estén mindenfele tábortüzek és tűzijátékok vannak. Ki elmegy megnézni a magyobbat, ki otthon teremti meg magának a hangulatot. Nálunk itthon történt. Vagyis kezdődött... mert hamarosan megérkezett a szomszéd, hogy elnézést, de itt lovak vannak és abba kellene hagyni, mert félnek és bármi bajuk eshet...
Az ünnep eredete 1605-re nyúlik vissza, amikor Guy Faweks és társai fel akahttp://www.blogger.com/img/blank.gifrták robbantani a Parlamentet, amikor a király és fiai is bennt voltak még. Végűl elfogták és kivégezték.




A süti alapja a négerkocka mintájára készült, amelynek a receptjét már leírtam itt.
Itt azonban fél adagot készítettem, amit egy kis méretű tortaformában sütöttem meg. Egy tányérra borítva megvártam míg kihűl majd megszórtam jó alaposan mandarincikkekkel. Ezután ráhalmoztam 2 újjnyi vastagon tejszínhabot és egy kocka tejcsokit rárszeltem díszítésként.
Mivel az alap már előzőleg kihűlt, ezért azonnal fogyasztható!

Gyerekkorom óta egyik leggyorsabban összedobható sütinek a kavart tésztát tartom. Majdnem mindig megtalálható minden hozzávaló otthon, akkor is el tudom készíteni, ha nincs kedvem kimozdulni a lakásból. Egyszerű, gyors finomság.
Nemrég anyum jött azzal, hogy kapott egy új kavart tészta receptet, ami sokkal könnyebb, lazább, még finomabb. És igaza volt. Azóta csak ezt a receptet használjuk.



Hozzávalók:
3 tojás
2 bögre cukor
1 bögre olaj
1 bögre tej
3 bögre liszt
1 csomag szalakálé
1 fél cirom reszelt héja



Elkészítés:
A tojásokat a cukorral jó habosra kavarjuk, majd hozzáadjuk az olajat és a tejet. Mindkettővel külön-külön jól elkavarjuk. Ezután belereszeljük a citromhéjat. A szalakálét egy kevés langyos tejben felfuttatjuk és hozzáöntjük a tésztához. Már csak a liszt maradt hátra, amit beleöntünk a tésztába és jó simára elkavarunk. A tészta 3/4 részét a tepsibe öntjük, a maradékot elkavarjuk egy kanál kakóval és rácsorgassuk a tésztára. Előmelegített sütőben, vigyázva, hogy az alja ne barnuljon nagyon meg (mint az enyém:), készre sütjük. Tetejére porcukrot szórunk és megkínálunk mindenkit vele, aki elérhető!




Szerintem langyosan a legfinomabb. Meghűlve akár lekvárral is remek.

Nagy az öröm mifelénk mostanában. Költöztünk, így végre arra is lehetőségem van, hogy sütit süssek. Micsoda boldogság ez nekem. Igaz, hogy hiányzik még néhány dolog a konyhámból, mint például mérleg, de ezt is megoldom valahogy. Gyorsan ki kellett próbálnom a sütőt. Barátnőmtől kaptam a következő receptet és bár én nem vagyok nagyon oda az ehhez hasonló száraz sütikért, mégis megpróbáltam. Frissen, melegen isteni. A többit meg másra hagyom:) Már kétszer is megsütöttem.



Hozzávalók:
50 dkg liszt
20 dkg cukor
20 dkg margarin
1 kávéskanál szalakálé
2 evőkanál kakaó
1 tojás
1 deciliter tej
1 tasak vaníliacukrot



Elkészítés:
A margarint alaposan elsúroljuk a liszttel, beletesszük a cukrot, vaníliacukrot és elvegyítjük. Közben a szalakálét felfuttatjuk egy kevés langyos tejjel és hozzáadjuk a liszthez. Ezután hozzátesszük a tojást és a maradék tejet, majd alaposan összegyúrjuk. Amikor összeállt, a tésztát két részre osztjuk, az egyik felébe belegyúrjuk a kakaót. Kinyújtjuk jó vékonyra a vaníliás tésztát, ezután a kakaósat, a két lapot egymásra tesszük és tekercsbe tűrjük. Kb egy újjnyi vastag szeleteket vágunk belőle és kis távolságot hagyva közöttük, belerakjuk a kivajazott, -lisztezett tepsibe.
Nem tudom mennyi ideig sütöttem, én mindig addig sütöm, amíg látom, hogy megsült:) Tudom erről le kell szoknom, mert megtörténik, hogy az első rendet kissé megégetem. Viszont az is megtörtént, hogy az előírt idő szerint sütöttem és megégett. De majd megoldom én, csak sokat kell gyakorolnom:) Minden esetre ennek a sütési akciónak az eredménye, ahogy a képek is mutatják, nem égett el és még finom is volt.