Amikor sokminden történik és peregnek az események, akkor csak úgy repülnek a napok, hetek, hónapok. Csak azt vesszük észre, hogy július van, (hová lett az év első fele???), már csak 3 hét és megyünk végre haza. Akkor meg belegondolunk, hogy még 3 hetet kell itt eltölteni a sokminden történése közben és az hosszú idő. Ilyenek vagyunk mi emberek. Teljen de mégsem. Ráadásul van izgulnivalónk bőven, változásokra készülünk, folyton agyalunk, történnek kedvező és kevésbé jó dolgok egyaránt. Ezekről majd akkor fogok néhány mondatot szólni, amikor már legalább én magam tisztán látok. Ami egyelőre tény, hogy hazamegyünk és egy valami van ami ennél nagyobb izgalommal tölt el, hogy hová jövünk vissza.

Befejezve a személyeskedést, essen szó gasztronómiáról is, jó sürítve, mert főzök és fotózok bőségesen, de az írásig vagy munka vagy agyalás miatt egyre ritkábban jutok el. Épp ezért most összecsapom a két bejegyzést simán megérő alkotásaimat.
Ezek a finom, ennivaló kevert, kavart, gyümölcsös piték teljesen elözönlötték a blogokat. Ami egyáltalán nem baj, mert addig addig nézegettem őket, amíg nem bírtam nélkülük. Tudtam, hogy rossz lesz, mert nagy részét én fogom megenni, aztán ugy-e ott a bűntudat, de fene egye, egyszer sütök egy héten!:)
A kismillió átolvasott recept után Nea blogján landoltam és az ő Cseresznyés-mandulás pitéjét alakítottam kedvemre valónak. Köszönet érte, csak addig ettem amíg volt mit:) A mandula ízt, meg a tészta állagát nagyon imádtam!

Epres-mandulás pite

Nyers hideg gyümölcsleves

Megérkeztem, itt vagyok, épen, majdnem egészségesen. Nem, nem voltam nyaralni, csak kicsit a blogolást kellett hanyagolnom. Ha nem lett volna elég önmagában a 2 hetes megfeszített munka, akkor egészségem is rátett egy lapáttal, így, tájékozódás után, második hétre diétára fogtam magam. Kénytelen voltam, egy ideje gyakori esti hasfájás és puffadás gyötört, aztán minden este beköszöntött. Nagyon különös, görcsös fájdalom volt, ami lefekvés előtt jelentkezett és amint sikerült elaludnom, el is mult. Próbáltam nem vacsorázni, volt amikor segített, volt amikor nem. Aztán elkezdtem utána olvasni. A probléma, hogy olyan rengeteg információ van, amelyek különböző cikkekben ellent is mondanak egymásnak. Legjobb megoldás egy alapos kivizsgálás lenne, ami bizonyos okok miatt pillanatnyilag lehetetlen, de amint lehetőségem lesz ez lesz az első! Addig magamat próbálom orvosolni, vigyázva, hogy ne ártsak még többet. A fűszeres, sós, savanyú, nehéz, zsíros, finomított ételek kerülése nem igazán árthat és nem csak a gyomromnak tesz jót, hanem valamilyen mértékben méregtelenít, segít megőrizni a súlyomat (mert jelenleg, ha fogyok, elfogyok:). A több, zöldség, gyümölcs, sovány hús, víz fogyasztása és a kevesebbet többször elv bizony már néhány nap után eredményt hozott. Azóta nem fáj a hasam, reménykedve várom mindig az estét, hogy csak éppe ne fájjon. És müködik.
De van bizony probléma is... a kívánás! Kívánok mindent, amit nem kellene megennem, főzni azért ugy-e kell, mert másért is felelős vagyok. Nincs süti, nincs csoki, nincs desszert, csak gyümölcs, este az is vigyázva.
Nem lesz ez így mindig, már tervezgetem a finomságokat, amelyekről természetesen nem akarok lemaradni, nem elégedek meg azzal, hogy készítem és más eszi:)
Mutatni valóm viszont van, nem is tudok dönteni, hogy mit mutassak... megyek képeket elemezni és jövök vissza a recepttel.

Egyszerű, finom desszert mellett döntöttem, ami ráadásul nem lett valami gyors. Párom akarta megsütni a palacsintát, amígy én gyertyafény mellett elmerülök a habfördőben, de folyton odaragadt neki és 3-dik után feladta. Így rámmaradt fürdés után:)




A tojásokat a cukorral és sóval felverjük, hozzákavarjuk az olajat és a tej felét. Annyi liszet teszünk bele, hogy jó sűrű tésztát kapjunk és beletsszük a szódaport is. Csomómentesre kavarjuk. Ezután beleöntjük a maradék tejet, simára kavarjuk. Ha nem megfelelő állagú a tésztánk lisztet vagy tejet adunk még hozzá. Kiskanálnyi olajat felforrósítunk a palacsinta sütőben és merőkanállal adagolva kisütjük a palacsintákat.
Biztos sokan másképp csinálják a palacsintát. Én anyukámtól tanultam így és mindenre van magyarázatom. Először sűrű tésztát kavarunk, mert így könnyebb csomómentesre kavarni, mint ha folyósabb. Csak ezután hígítjuk a megfelelő sűrűségűre. Csak és kizárólag tejjel készül. Lehetne csak ásványvízzel, vagy fele fel arányban is. Nekem ez az igazi! Szódaport meg azért, hogy kicsit "fluffy" legyen.




A krémet ajánlott a palacsinta sütés előtt elkészíteni, hogy az eperrel addig jól összeérjen.
A mascarponet kikavarjuk a cukorral. Az epret apró kockákra vágjuk, beleszórjuk a mascarponeba és elkavarjuk.




Az epret apróra vágjuk és a cukorral, vízzel odatesszük főni. Addig főzzük, amíg az eper megpuhul. Ha szükséges a vizet pótolhatjuk. A kukorica keményítőt elkavarjuk kevés lanygos vízzel és a sziruphoz adjuk. Kavargatva kissé besürítjük.

Amint minden kész a palacsinta felét megkenjük a krémmel, a másik felét ráborítjuk majd még egyszer összetűrjük. A szósszal és friss eperrel tálaljuk.

Hozzá talán annyit fűznék, hogy legyen türelmünk kivárni, amíg szeletelhető... aztán meg akaratunk erőnk, hogy tudjuk abbahagyni...




Mivel itt nem lehet pudingport kapni, jó alternatíva rá a custard, ami egy vaníliapudinghoz hasonló krém. Lehet kapni porban, krémben, dobozban, konzervben, készen, főzendően. De csak vaníliás változatban. Én itt konzerves változatot használtam, ami csak melegítést igényel.




A custardot egy edénybe öntjük, hozzáadunk 1 dl tejszínt, a cukrot és felforraljuk. Ezután elkavarjuk benne a zselatinport és addig kavarjuk amíg elolvadt a zselatin. Beleöntjük a vaníliát is, elkavarjuk. Hagyjuk langyosra hűlni, majd belekavarunk 5 szem apróra vágott epret. Közben egy piteformát kirakunk babapiskótával és ráöntjük a custardos krémet. Hüvös helyen hagyjuk teljesen megdermedni a krémet. Amikor kész, 3 dl tejszínt habbá verünk és rásimítjuk a krémre. A maradék epret felszeleteljük és kirakjuk vele az édességünk tetejét. Rövid időre (vagy annyira ameddig kibírjuk:) hüvös helyre tesszük, hogy a hab is kissé megdermedjen. Ha nincs türelmünk, akkor keményebbre verjük a habot és azonnal szeleteljük. Én jobban szeretem, ha nem olyan kemány a hab, mert akkor selymesebb az íze. Igaz így picit maszatol, nem annyira összeálló, kemény az egész, de annál jobban kéri a repetát!