Bevallom, otthon azt sem tudtam mi az a zabkása. Amint megérkeztünk Angliába, rögtön rákattantam. Kicsit talán a tejbegrízhez hasonlítanám, ha az instantabb változatra gondolok. Ha darabosabb, akkor inkább nem hasonlítanám, mert azt még jobban szeretem:) Minden alkalommal másképp készítem el, hisz variációkban nincs határ. Az ötlet ebből a könyvből származik:



A tejet odatesszük forrni. Beleszórjuk a sót és a zabkását. Állandó kavargatás mellett hagyjuk 3-4 percet főni. Tálba rakjuk, ráreszeljük az almát, közepére egy kanál joghurtot teszünk, megszórjuk a gránátalma magokkal és meglocsoljuk a golden syruppal. Melegen fogyasztjuk.



Én mindig tejbe főzöm, megpróbáltam vízzel is, de nem jött be. Nem igazán adagolom a zabkását, attól függően szórom bele, hogy mennyire sűrűt szeretnék. Van amikor a folyósat kívánom, máskor a keményet. Van amikor az édeset, van amikor a savanykásat vagy gyümölcsöset. Ettem már fahéjjal, kakaóval, cukorral, mézzel, gyümölccsel, lemon curddel, nutellával, csak magában és ezek kombinációjával. Sósan nem. Pedig az is népszerű. Majd egyszer...
Tejszínnel készítve pedig remek desszert lehet belőle, mint zabkásapuding.