Karácsonyra! Végre én is belevágtam a készülődésbe, tervezésbe. Megvan már a lista és a bevásárlás, na meg az eslő apró is elkészült. Az édesek mellé ugy-e kell valami sós is, pedig az nem az én asztalom. Tavaly egy gyors paprikás, sütőporos pogácsát sütöttem, ami nem volt ugyan rossz, de...  Idén, mivel kevés az időm sütögetésre, be kell osztanom rendesen és időben nekifogni. Megláttam az Édességrajongók oldalán a Facebookon, hogy valaki sós receptet keres és jöttek is az ötletek. Milyen kapóra jött nekem :) Itt is az eredmény. Egy jó nagy dobozzal. Biztosan jut mindenkinek belőle, akinek kell! Köszönet a receptért a Bodzablog írójának! Biztosan fog még nálunk asztalra kerülni.


 Még rendben vannak és igyekszek minimálisra csökkenteni az ellenőrzések számát:) Annyira gyorsan készen lett, a munkáim közötti szünetekben született meg. Fele a hüttőben éjszakázott, de nem haragudott érte, ugyanolyan finom lett. Nagyon hálás vendégváró falatkák lesznek szerintem. A tésztában levő sajt különös ízt ad neki. Nekem kicsit sósnak tűnik, gondolom a sajt miatt, legközelebb kevesebb sót teszek bele. Összességében csak ajánlom minden bizonytalankodó háziasszonynak, aki gyors, sós ropogtatnivalóra vágyik.
A fotók nem lettek igazán karácsonyiak, bár készült egy sor abból is, de nem nyerték el a tetszésemet, úgyhogy előkaptam a dobozt és kattintottam néhányat. És jobbak lettek mint a tervezettek...

Ismeritek azt, amikor kell valami vacsora, de valami nagyon könnyű és ha lehet gyors is? Meg ne legyen fűszeres sem, mert rendetlenkedik a gyomrunk, félünk nehogy megterheljük, aztán alvás nuku. Inkább olyan natúr, friss, zsenge, ízes...
Gyakran meglepődök, hogy az egyszerű, gyors ételek mennyire váratlanul finomak tudnak lenni. Amikor nem számítasz semmire, csak hát valamit összedobsz, mert enni mégiscsak kell időnként, aztán bumm, abból lesz a hónap íze. Magad sem hiszed, hogy ennyire ízlik. Na persze ízlések kérdése, mert páromnak hiába magyaráztam, hogy de kóstold és érezd és... ő sose fogja ugyanazt érezni mint én:) Van akinek az evés élvezet és van akinek egy alapszükséglet kielégítése csupán.



Ezt a gyors vacsorát akkor dobtam össze, amikor még nem diétáztam, de már nagyon éreztem, hogy kellene valamit változtatni. Rizset főztem, simán, só nélkül. Tálba tettem, összetépkedtem egy szelet gépsonkát, rászórtam. Egy negyed kaliforniai paprikát csíkokra vágtam, hozzáadtam. Ricotta darabkákat tettem a tetejére és kész!



És hogy akkor mégis hol van benne a kanyar? A ricotta krémessége... a paprika leves, ropogós édessége... a sonka selymessége és a rizs puhasága. Mindez együtt. Kell ennél több magyarázat?