Ki kell használni, ha egyetlen fogyasztható növény van a kerben és az a csalán! Én magam még sosem készítettem, de anyukám egyik tavaszi kedvence, így ettem néhányszor, már ha hajlandó voltam megkóstolni... És most íme, hosszas rákészülés után leszedtem, megfőztem és egy napi tűnődés után már sikerült is eldönteni, hogy legyen belőle klasszikus főzelék. (Sok ész kellett ám kitalálni...:)  Volt úgy, hogy ricottás-csalános gnocchi vagy csalános cannelloni lesz belőle, majd utolsó perceben megmaradtam az eredeti terv mellett. Sebaj, majd legközelebb... még mindig van itt csalán bőven:)

 

Hozzávalók:

1 nagy (Tescos jellegű) tasak csalán levél (másképp nem mértem:)

fél fej hagyma

1 cikk fokhagyma

fél dl tej

fél dl tejszín

só, bors

puliszkaliszt

júhtúró

 

A csalánt megtisztítjuk, megmossuk, leforrázzuk, majd sós vízben megfőzzük. Leszűrjük, hagyjuk alaposan lecsepegni és összedaraboljuk. A hagymát és fokhagymát időközben apróra vágjuk és kevés olajon megpároljuk. Hozzáadjuk a csalánt, felöntjük a tejjel, sózzuk, borsozzuk és hagyjuk özzefőni. Végül a tejszínnel besürítjük. Ha túl híg lenne szórjunk rá kevés lisztet és így sűrítsük be. Nekem erre nem volt szükség. 

A puliszkalisztből hagyományos módon puliszkát főzünk, annyira keményre, hogy ne follyon és formázható legyen. Még forrón pakoljuk műanyag fóliára és vizes kanál vagy szilikon lapát segítségével simítsunk belőle kb újjnyi vastag téglalapot. Szórjuk meg júhtúróval, nem sajnálva a túrót, jusson belőle bőven az egész felületre. Ezután a fólia segítségével türjük fel tekercsnek, csomagoljuk konyharuhába és hagyjuk 5-10 percet, hogy megolvadjon benne a túró. Cérna segítségével szeleteljük fel és tálaljuk a csalánfőzelék mellé. 

Egyszerű paraszt eledel. Nagymamám régen a reggelitől megmaradt puliszkát szokta ilyen módon felcsavarni. Aztán hidegen is jó volt az, ha megehült az ember tízórai időben. 

Így esett az első csalános kalandom! Finomra sikerült, tisztán tejszínnel még jobb lett volna, selymesebb az íze, de nem akartam egy ennyire egészséges növényből is kalóriabombát csinálni. Most nem. Az ízére nem emlékeztem nagyon, kicsit nyersebb, úgymondd szúrósabb, mint a spenót, de kellemes, nincsen különösebben karakteres íze.

Az Édeskonyha blog írója lepett meg ezzel a kedves díjjal, kötelességem tehát gondoskódni róla!

A szabály szerint 7 dolgot kell elárulnom magamról és 15 bloggertársamnak továbbadni a díjat. Húha, jó nagy feladat ez, mindkettő. Továbbadásról...  tudom mindenkinek sok az elfoglaltsága, sokan szavakat szeretnek díjak helyett, ezért egy valaki mellett döntöttem, aki az egyik legkedvencebb gasztrobloggerem, és akihez szívesen járok a receptjei és az írásmódja miatt is. Valahányszor benézek hozzá sikerül egy-egy bejegyzésével, a humorával és stílusával megmosolyogtatnia. Nem is beszélve a kedves szaivairól, kommentjeiről. Szofi, remélem szívesen fogadod és én azt mondom, hogy a szabályokat alakítsd úgy, ahogy neked is jó!

1. (Aki nem tudná:) Erdélyből származok és Angliában élek már több mint 1 éve.

2. Imádok utazni, legyen az autó, vonat, busz, repulő, kirándulás, vagy más jellegű utazás. Szeretném bejárni a világot!

3. Van egy másik blogom, amelyikben hátköznapjaimról írtam. Sajnos nemrég feladtam, elfoglaltságaim miatt és az előtérbe helyeződött főzési-sütési akció:) miatt.

4. Szociológia szakot végeztem az egyetemen és szeretnék táplálozási tanácsadást tanulni.

5. Szeretek sütni-főzni, egyre jobban elmerülök benne, de nem szeretnék a szakmában dolgozni, csak megmaradni hobbi szinten. Néha rossz, hogy csak kettőnkre sütök, mert sokszor fél adag is sok:)

6. Nehezen ismerkedek, barátkozok, ezért szeretem a virtuális világot, mert ott sokkal könnyebb:)

7. Sok kedves, aranyos embert megismertem amióta gasztroblogot írok és habár majdnem senkit nem ismerek személyesen, jólesik, hogy úgy érzem, mintha nem így lenne. Különösen jól esik, ha közelemben levő, legalábbis UK-ben, Írországban élő magyar gasztrobloggerekre bukkanok!