A focaccia lapos, sütőben sűlt olasz kenyér/lepény, amit zöldfűszerekkel vagy egyéb feltétekkel szórnak meg. A pizzával "rokonnak" tartják, de nem azonosítják vele. Tálalható főétel mellé, pizza alapként vagy önállóan is fogyasztható.
Jó ideje szemeztem vele, annyi helyen és félét láttam, egyre inkább kívántam. Vacsorára készült, pont megfelelt a célnak.





Az élsztőt felfuttatjuk a langyos, cukros tejben. A kétféle lisztet a sóval összekavarjuk, hozzáadjuk az élesztős tejet, az olajat, összedolgozzuk. Hozzáadjuk a langyos vizet és 10-15 percig dagasztjuk (kézzel, ha nincs dagasztógépünk:). Olajjal kikent tálba tesszük, szintén olajjal megkent fóliával leterítjük és meleg helyen 1 órát kelesztjük. A megnőtt tésztát tenyerünkkel visszacsapkodjuk. Négy részre osztjuk a tésztát, először gombócot formálunk belőlük, majd óválisra, újjnyi vastagra nyújtogatjuk. Ráhelyezzük a sütőlapra, vagy amin majd megsütjük, leterítjük az olajas fóliával és még fél órát kelesztjük. Ezután mutatóújjunkkal megszúrkáljuk.

Én kétfélét készítettem, természetesen férfias változat is készült:) Egyszerre csak kettőt sütöttem meg, a többi tésztát kinyújtás nélkül a hüttőbe tettem.

Egyiket megszórtam spenótlevéllel, hagymaszeletekkel és fenyőmaggal, a másikra fenyőmag helyett került még szalámi és sajt.
220 fokon 25-30 perc alatt készre sütjük. Kevés olivaolajjal lelocsolva tálaljuk.

Nem mondhatnám, hogy meglepően finom volt, de jót ettünk belőle és valószínű, hogy még másképp is ki fogom próbálni.

Be kell vallanom, hogy egyre bátrabb vagyok a konyhában. Olyan ételeket próbálok ki, amelyeknek azelőtt sosem fogtam volna neki. Vagy azért mert nehéznek, bonyolultnak véltem, vagy mert úgy gondoltam azt mi sosem ennénk meg. Ebbe a kategóriába tartozik ez a lepényke is. Itt Angliában, és gondolom máshol is, minden féléből készítenek ilyen úgynevezett "fritters"-eket. (Otthon nem igazán...) Az érdekesség benne az, hogy ami nekik tökéletes, az nekem nagyon is sületlen. De felbátorodtam. Először egy kukoricás frittert készítettem, most meg itt van ez a cukkinis. Nekem csak úgy magában, a szósszal, páromnak természetesen hússal:)




A cukkininak levágjuk a két végét és nagyobb lyukú reszelőn lereszeljük. Jól kicsavarjuk a levét. Hozzáadjuk a tojást, lisztet, petrezselymet, sajtot és ízlés szerint fűszerezzük. Én csak sóztam, borsoztam. Mindezt összekavarjuk, olyan állagot kell kapjunk belőle, ami összeáll, nem folyós, de nem is kemény. 2-3 kanlányi olivaolajat felforrósítunk egy serpenyőben, veszünk egy kanálnyi masszát, beletesszük, kicsit ellapítjuk. Nekem egyszerre 3 fért el a serpenyőben, süthetjük nagyobba is, akkor hamarabb megy. 2-2 percet sütjük mindkét oldalán.
Fontos, hogy ki hogy szereti az ilyen tipusú ételeket. Aki "angolosabban", annak elég, ha kicsit aranybarnára sűl, máris fordíthatja. Aki jól átsülve szereti, az hagyja inkább alacsonyabb lángon, hosszabb ideig készülni.

A mártogatóhoz a joghurtot összekavarjuk a citrom levével és héjával és kész is. Meglepően egszerűen hangzik, de nagyon kellemes, ízes szószt kapunk belőle. A kis lepénykéket bőven belemártogatva, jó kis lakoma.

A fotók sajnos ismét nem valami jók, esti fotózás. Általában estére főzök fotózandó ételeket és a mesterséges fény, meg a gép minősége... ennyit enged.

Magyar megfelelőként a virslis lángost találtam, de nem hiszem, hogy ez a legtalálóbb fordítás rá. Én ugyanis valami egészen mást ismerek virslis lángosként.
Ez egy tradcionális britt receptnek számít, amit szívesen fogyasztanak párolt zöldségekkel, gravyvel.


Itt még a sülés utolsó pillanataiban fotóztam le, amikor a kolbászból kiolvadó zsír még ott sistergett a lyukakban.

Természetesen kis változtatásokkal így néz ki a recept:
150 g liszt
2 tojás
150ml tej
fél kiskanál sütőpor
3 evőkanál olivaolaj
8 kis koktélkolbász

A kolbászokat beletesszük egy kis méretű, kerek tepsibe, formába és betesszük sűlni, amíg szép barnára sűlnek. Közben a tojásokat felverjük, hozzáadjuk a tejet, lisztet, sutőport és palacsintatésztánál kicsit sűrűbb tésztát kavarunk belőle. A közben megsűlt kolbászkákat kivesszük a sütőből és ráöntjük a tésztát. Elrendezzük a kolbászokat, hogy mindenhol legyen belőlük és visszatesszük a sütőbe. 220 fokon 25 percig sütjük.



Tálalhatjuk önmagában vagy kechuppal, párolt zöldségekkel, bármilyen szósszal de akár készíthetünk hozzá valamilyen mártogatóst is.
Mi csak úgy kechuppal ettük, végűl bántam, hogy elmaradt a mártogatós. Nekem ízlett, párom szerint nem muszály felírjam a feltétlenűl megismételendő ételek listájára:)

Bizony nem mindenki Popeye és még neki sem sikerült a gyerekek többségével megszerettetni a spenótot. Én sem szerettem és nem is ettem soha másképp elkészítve, csak főzeléknek. Itt volt az ideje kipróbálni valami mást.



Hozzávalók:
A tésztához:
300 dkg liszt
250 dkg margarin
fél csomag sütőpór
1 tojás

A töltelékhez:
200 dkg fagyasztott spenót
10 dkg sonka
2 tojás
1 paradicsom
fél doboz csemegekukorica




Elkészítés:
A lisztet elkavarjuk a sütőporral majd elsúroljuk benne a margarint. Ezután hozzáadjuk a tojást és szép simára gyúrjuk. Becsomagoljuk egy műanyag fóliába és fél órára hüttőbe tesszük.
Amíg a tészta pihen előkészítjük a spenótot. Kevés vizet töltünk rá és lassú tűzön készre főzzük. (Mivel gyorsfagyasztott spenótom volt, még jó időre volt szüksége, hogy puhára készüljön.) Amikor megpuhult sóztam, borsoztam és kevés fokhagymagranulátummal megszórtam.
Kivettem a tésztát a hüttőből, kb 1, 1,5 cm vastagságúra nyújtottam és 20 perc alatt előmelegített sütőben megsütöttem.
Közben megfőztem a tojást, felszeletetltem és a sonkát meg a paradicsomot is kockákra vágtam.
A majdnem készre sült tésztát kivettem a sütőből, jó bőven rápakoltam a a spenótot, majd gazdagon rászórtam a tojást, sonkát, kukoricát és paradicsomot. 5 percre még visszatettem a sütőbe, hogy összemelegedjenek a feltétek.
Szép nagy szeleteket vágtam belőle és még egy morzsa sem maradt meg belőle. Vas adag kipipálva:)