Igencsak finom és viszonylag könnyű desszertet készítettem tegnap este. Bár nem szívesen eszek desszerteket estére (szívesen csak lelkiismeret furdalással:) ez valahogy bejött. Nagyon is. Nem volt nehéz, nem teltem el tőle és ráadásul mennyei finom volt.
Anazar receptje alapján készítettem, ezért nem is írom le újra, Nála bárki utána nézhet. Kisebb változtatásokat ejtettem, csoki helyett nekem Nutella került bele, a tejszínes részbe pedig kókuszt tettem.
Párom még soha nem kóstolta meg eddig a zabkását semmilyen formában. Én imádom a porridget, sokszor eszek azt reggelente, de ő... ezt a pudingot imádta! Jöhet bármilyen változatban. És nekem is.



Belevágtam a green smoothie projektbe. Bevásároltam zöld levelekből és itt van az első:




Az egész megy a turmixba és addig turmixoltam, amíg ilyen csodás, mérges zöld színű, krémes italt nem kaptam belőle. Az íze meg... egészen finom. Naponta legalább egy litert ajánlanak belőle, én megelégedek napi 1 pohárnyival. Egyelőre.

Hamarosan igyekezek írni egy bejegyzést erről a zöld turmix dologról is.

Van amikor valami finomságot kívánunk, de mégsem azt az édeset. A citrom nem olyan nagy vendéh nálunk, mindig van, de... ritkán használom. Inkább csak a levét. A lemon curdöt egy ideje akarom kipróbálni, így jött az ötlet, hogy ha citrom, legyen tripla. És ez egy olyan muffin lett, amin következőben sem változtatnék semmit. Pont így volt jó, ahogy volt.




A lisztet, sütőport és sót egy tálban összevegyítjük. Egy másikba tesszük a tojásokat, joghurtot, olajat, cukrot, citromlevet és citromhéjat és összedolgozzuk. Ezután hozzáadjuk a lisztes keveréket és tésztává kavarjuk.
A muffinsütőt kibéleljük papírkapszlival és egy kanálnyi tésztát teszünk minden mélyedésbe. Erre, középre, kávéskanálnyi lemon curd kerül, amit én készen vásároltam, de házilag is el lehet készíteni. Jó barátunk a Google ha valakit érdekel:)
A krémet befedjük még egy kanálnyi tésztával és mehet a sütőbe 180 fokon 20-25 percre. Amint kivesszük a sütőből, enyhén lereszeljük friss citromhéjjal. Hagyjuk kicsit hűlni mielőtt kiszedjük a formából.



Nekem ez a tészta 12 közepes(normál) és 6 mini muffinra volt elég. A kicsikbe nem került töltelék, hanem a tetejét kentem be citromkrémmel. Páromnál ennek nagyobb sikere volt, mert az olyan pont falatnyi és minek bíbelődni, fogogatni, morzsálni, amikor egybe eltüntethető:)

Shaket, turmixot készíteni nem nagy kunszt. Beledobálod a hozzávalókat, összeturmixolod és kész. És hogy milyen csodák születhetnek belőle... Nálam a banánturmixal kezdődött minden. Nagyon rákattantam. Először csak simán, aztán más gyümölcsökkel. Végül elromlott a turmixom. Nagyon hiányoltam, de idővel egy szuper masinával helyettesítettem. Télen viszont nem annyira megy ez a fajta ital. Inkább melegre vágyok. Azért időnként benyomok néhányat, főleg mióta ráakadtam egy könyvre: The perfect summer drinks, vagyis A tökéletes nyári italok címmel. Annyi finomság van benne, hogy csak kapkodom a fejem és azok az inycsiklandó képek hozzá...
Mégis, akibe egy kicsi érdeklődés szorult a gasztronómia iránt, az mindig talál valami változtatni valót, vagy csak egyszerűen nincs hozzá valami és mással helyettesíti. Így vagyok én is. És ilyen ez a kiwi shake is.



A kiwit meghámozzuk, összedaraboljuk és a szőlővel együtt a turmixgépbe tesszük. Hozzácsavarjuk a citrom levét és alaposan összeturmixoljuk. Amikor pépes lett hozzáadjuk a tejet és a joghurtot és azzal is összeturmixoljuk. Pohárba töltjük, fél szelet citrommal és szőlővel diszítjük.
Ízlés szerint lehet cukrot vagy mézet is adni hozzá, mert kissé fanyar ízű. Én most nem akartam extra cukrot bevinni a szervezetembe. Ez sem gyakori nálam:) Nyáron tuningolhatjuk jéggel, joghurt helyett fagylalttal.



Tegnap felfedeztem egy nagyon érdekes dolgot. Nem tudom ti hallottatok-e az úgynevezett "zöld smoothie" vagyis zöld turmix nevű csodáról. Juditnál olvastam róla, még nem volt időm alaposabban utána nézni, de fogok. Hamár turmixrajongó vagyok miért ne próbáljak ki ilyeneket, hátha még jót is tesz. Majd jövök a részletekkel, ha lesznek és a fotókkal. Imádom azt a vad zöld színét:)

Gizi banános pitéje igencsak felcsigázott és ötletet adott, de végül sikerült teljesen máshol kilyukadnom, köszönhetően a kéznél levő összetevőknek. Mivel ez volt nekem is és a piteformámnak is az első alkalom, az alaptészta receptet Gizitől kölcsönöztem.

Igazi, belevaló háziasszonyokkal ellentétben én gyakran fordulok, gyors esetleg félkész megoldásokhoz. Tudom, nem szép, nem is dicsekszek vele, de ez vagyok én. Időnként lusta, de mégis a finomra vágyó. Vagy félek, hogy ha magam fogok neki, lehet nem sikerül és akkor csak a csalódás, ami elveszi a kedvem. Ilyen ez a rétestészta is. Megláttam, megvettem, nem tudtam mi fog belőle készülni. Ott is állt egy ideig a hüttőben, míg megszületett a nem nagy gondolkodást igénylő ötlet: almás rétes. Aztán valami több.


Az almákat meghámozzuk, eltávolítjuk a magházat és felkockázzuk. Egy edénybe tesszük fél pohárnyi vízzel és a cukorral addig pároljuk, amíg kezd megpuhulni és a leve elpárolgott. Ekkor levesszük a tűzről, megszórjuk a fahéjjal, összekavarjuk a szőlőszemekkel és hagyjuk langyosra hűlni.
A réteslapot sütőpapírral bélelt tepsire kiterítjük, közepére, vagy kicsit egyik a széle felé ráhalmozzuk az almát. Nekem maradék volt a nyárigyümölcs püré, fel akartam valamire használni, gondoltam kicsit feldobja a rétest, így az alma tetejére raktam, ami felcsavarva kissé az oldalára jutott:) Ezután felcsavarjuk a rétest, a végeit összenyomkodjuk, a tepsi közepére helyezzük és előmelegített sütőben, 180 fokon, 20-25 perc alatt megsütjük. Porcukorral jó vastagon megszórjuk és már langyosan meg is kóstolhatjuk. Tudom ez sem ajánlott, de hát ki tud ellenállni amíg kihűl?

Lazacot eddig csak nyers, füstölt formában ettem, ami igencsak ízletes volt, bár nem értem a fennhéjázó lazacmániásokat, akiknek annyira előkelő ez az eledel. Nekem kicsit hajazott az íze a füstölt sonkáéra:)) Rengeteg sült lazacos recepttel találkozok és el sem tudtam képzelni milyen lehet, mi benne annyira különleges és drága. Szóval elkerülhetetlen volt kipróbálni.




A lazacfiléket sózzuk, borsozzuk, olivaolajjal bekenjük és citromlével lecsepegtetjük. Hagyjuk állni 10-15 percet, majd alufóliába csomagoljuk és 180 fokos sütőben 30 percet sütjük.
A brokkoli és karfiol rózsákatnéhány percig sós vízben pároljuk, majd leszűrjük. Egy edénybe felforrósítjuk a vajat, beletesszük a kukoricát, a zöldborsót, megsózzuk és néhány percig pároljuk. Ezután óvatosan belekavarjuk a brokkoli-karfiolt is és összepároljuk.
Én fokhagymás-korianderes naan kenyeret adtam hozzá.



Kijelentem, hogy a fóliában sült lazac mennyei! Puha, omlós és az az íz... semmihez sem hasonlítható. Hm, talán át kellene gondolnom a bevezetőben írtakat? Lesz még a lazac vendég minálunk:)

Szenvedélyes receptgyűjtő lettem! Szeretem az elektronikus recepteket is böngészni, sőt nagyon sok időt eltöltök velük, de a papírforma maradt az abszolút kedvencem. Megőrülök a szakácskönyvekért, sütős-főzős magazinokért. Mindenhol megragadom a lehetőséget, ha látok egy receptet. A Tescoban rendszeresen vannak ingyenes receptlapok és időnként magazin is, amiben ugyancsak érdekes receptekre akadok. Már szép kis gyűjteményem van belőlük és próbálgatom is.
A panna cottával már egy ideje szemezek és megjött a végső lökés. Talán akkor lehetett volna ennél tökéletesebb, ha rendesen sikerül kiborítani...




Egy edénybe öntjük a tejet és a tejszínt. A cukrot elkavarjuk a fahéjjal és a tejhez adjuk. Lassú tűzön, kavargatva főzzük, amíg a cukor el nem olvad. A zselatinport feloldjuk 1,5 dl forró vízzel és hozzákavarjuk a forró krémhez. 2 formát alaposan kikenünk olajjal és elosztjuk benne a krémet. Éjszakára hüttőbe tesszük.
Mielőtt tálalásra kerül, elkészítjük a karamellizált almát. A vajat megolvasztjuk, az almát apró kockákra vágjuk, a magházat eltávolítjuk. A forró vajhoz adjuk az almákat és addig főzzük, amíg elkezd puhulni. Adhattunk hozzá egy kevés vizet, ha szükséges, hogy ne égjen meg. Rászórjuk a cukrot, a narancshéjat és a fahéjat, összekavarjuk, öntünk bele még kb 5 kanálnyi vizet és addig forraljuk, amíg sűrű szirupos lesz. Kicsit hűlni hagyjuk, hogy még meleg, de ne forró legyen.
A panna cottát egy tányérra borítjuk, rákanalazunk a karamelizált almából és szirupból és rögtön fogyasztjuk.
A fahéj minedent átható íze és a teszín krémes-zselatinos állaga... a karamellizált alma édes élvezete... ráadásul mindez együtt... szuper összeállítás, valódi télies íz. Nem az enyém, de nagyon bejött!

Karácsonykor adtam egy kis tányér kóstolót a süteményeimből az itteni angol családnak. Nagyon örült neki, különösen az apuka. Meglepett amikor mondta, hogy remélte is, hogy fogok adni. Nem értem miért, a nő azt hiszi még főzni sem tudok... Eljegyzésünk után meghívtuk őket egy pohár pezsgőre és felbuzdúlva, hogy ízlett nekik a sütim, akartam valami gyorsat, finomat és számukra sem annyira idegent sütni. Az új muffinformámat is ki kellett már próbálni, így lett a következő. Nevet akartam adni neki, de végűl nem sikerült:)






A vajat megolvasztjuk és langyosra hüttjük. A tojást kikavarjuk a cukorral, vajjal, tejföllel és vaníliaaromával. A lisztet elvegyítjük a reszelt csokival, a szódabikarbónával és a sütőporral. A kettőt összevegyítjük és egynemű tésztává kavarjuk. Egy muffinformát kirakunk papírral, mindegyikbe teszünk egy kanál tésztát, a csokikockákat kétfele vágjuk és a muffinok felének közepébe belehelyezzük őket. A másik felébe fél kávéskanál gyümölcspürét rakunk. A maradék tésztával beborítjuk a tölteléket és mehet is a sütőbe, 180 fokon, 20-25 percre.
Hagyjuk teljesen kihűlni. A tejszínt kevés porcukorral és a vaníliaaromával felverjük. A muffinok felére ebből a habból halmozunk, másik felére porcukrot szórunk. Az egészet csokireszelékkel diszítjük.



Kicsit kiábrándultam, na nem a muffinból, hanem a kedves család hozzáállása miatt. Az anyuka természetesen rájuk sem nézett, az apuka örült, de ők inkább reggelire esznek ilyet, ez meg este volt... így hát a gyerekek sem nagyon estek neki. De amikor mentek el az apuka követelte, hogy ő bizony visz el egyet reggelire... a gyerekek is. Másnap délután még az asztalon voltak... két nap múlva valaki megette őket. Nos akkor mondtam azt, hogy soha semmit többet nekik... Ennyit az angolokról.
A muffinom vizsont remek lett, miután elmentek, a maradékot mind bekaptuk. Az a reszelt csoki a tésztában csodát tett vele. Kicsit olyan volt, mintha diós lett volna, ahogy azok az apró csokidarabok megpirultak benne.

Tudtommal nincsen magyar megfelelője... lehet nevezgetni, túrós fánk, tehentúrós lángos... de megefelelőről én nem tudok. Hagyományos román desszert és mennyei. Mielőtt megkóstoltam volna, nem értettem mi benne annyira jó. Végül egy otthoni étteremben beadtam a derekam. Hmm A tejföl... az áfonyalekvár... a túrós fánkszerűség...
Itt Angliában nem olyan nagy trend a tehéntúró, értsd először a nevét kellett felkutatnom, aztán magát a túrót. Nem volt olyan egyszerű, meglett, bár nem az az igazi. Örültem neki, mégsem helyettesíthetem minden vágyott túrós receptben mascarponeval a tehéntúrót... mi értelme akkor.






A tojásokat a cukorral kikavarjuk. A tehéntúrót villával áttörjük és a tojáshoz adjuk a sóval, vaníliaaromával együtt és alaposan összekavarjuk. Ezután kicsidenként beleadadoljuk a lisztet, amíg egy formázható tésztát kapunk belőle. Lisztes kézzel tenyérnyi lepényeket formálunk, a közepüket újjal benyomjuk. Minden lepényhez egy diónyi golyót is formálunk. Az olajat felforrósítjuk, majd a lángot közepesre vesszük. A lepénykéket aranybarnára sütjük, a golyócskákkal együtt.
Egy tányérra kanálnyi tejfölt teszünk, ellapítjuk, rá egy kanálnyi lekvárt, ráhelyezünk egy fánkot a közepén levő mélyedésbe pedig egy golyót. Lecsepegtetjük tejföllel és lekvárral és melegében megesszük. Ahogy a forró fánktól a tejföl és a lekvár átmelegedik és elkezd párologni... abbahagyhatatlan volt számunkra!
Én egy kicsit túlzásba estem a lecsepegtetéssel... el is csúnyitotta a képeket rendesen, az ízét egyáltalán nem:)

Nagyon sok étellel vagyok úgy, hogy már annyit, de annyit hallottam róla, de még sosem kostóltam. És elmondhatom, hogy a lista néhánnyal szűkült mostanában. Voltak sikeres és kevésbé sikeres kóstolások, de semmit nem bánok, hisz legalább tudom, hogy én azt bizony nem szeretem. A lasagne is ide tartozik, nemcsak hogy kostóltam, de én magam is készítettem el. A neve hallatán olyan nagy dolognak tűnik, készültem rá, de utánaolvasva már nem volt olyan félelmetes.
Legelőször a Garfield című filmben hallottam a lasagneról, a cicusnak ugy-e az volt a kedvence, és már akkor megragadt bennem. Kicsit csaltam, hisz, egyik hozzávaló szószt készen vettem... bocsi:)



Hozzávalók:
1 csomag lasagne tésztalap (nekem 6 lap volt benne)
25 dkg darált hús
6 nagyobb friss gomba
1 üveg paradicsomos lasagne szósz
20 dkg reszelt sajt

A besamelhez:
5 dkg vaj
2 kanál liszt
6 dl tej
só

3 kanálnyi olivaolajat felforrósítunk, beletesszük a húst, kavargatva néhány percig pirítjuk, majd fél pohárnyi vízzel párolódni hagyjuk. A gombát felszeleteljük és a húshoz adjuk. Addig pároljuk, amíg a gomba megpuhul. Időnként pótoljuk a vizet. Ezután hozzáadjuk a paradicsomos szószt, összeforraljuk, sóval, borssal ízesítjük, hogyha szükséges.

Elkészítjük a besamelt: a vajat megolvasztjuk, belekavarjuk a lisztet, állandó kavargatás mellett, kicsidenként beleöntjük a tejet, majd lassú tűzön hagyjuk jól besűrüsödni.

Egy tűzálló üvegtálat kivajazunk, 2 kanálnyi besamellel is kikenjük, rárakunk egy tésztalapot, megkenjük a paradicsomos szósszal, majd a besamellel, megszórjuk sajttal, ráteszünk egy lapot. Ezt a folyamatot addig ismételjük, amíg elfogynak a lapok. A tetejére már csak besamelt teszünk és jó vastagon megszórjuk sajttal.
200 fokon 45 percig, vagy addig sütjük, amíg a sajt jó ropogós lesz a tetején.



Amikor először készítek valamit, akkor gyakran előfordul, hogy valamit nem jól csinálok. Szeretem elmondani, hogy miben tévedtem, ha valakinek kedve támad elkészíteni a receptemet és hozzám hasonló kezdő, akkor megeshet, hogy ugyanabba a tévedésbe esik. És hát minek, ha én szólhatok:))
Olvastam, hogy a lasagne akkor jó, ha tálaláskor nem csúszik szét. Vagyis a szószoknak annyira kell sürűnek lenniük, hogy ez nem eshessen meg. Nekem éppen nem csúszott szét, de szerintem a kész paradicsomos szószból, ami egyébként nagyon finom volt, túl sokat tettem, ezért higabb lett, a ragu, mint kellett volna. És ne tegyünk túl sok szószt a palok közé! Nem attól lesz finom. Éppen csak annyit, hogy el tudjuk teríteni. A 6 lap között lesz úgyis elég, nem marad szárazon a lap. Ezek az én tanulságaim:)
De, hogy jót is mondjak róla, felkerült a megismételendők listájára, a gomba nagyon jót tett neki, a tésztalap pont jól megkészült, nem volt sem rágós, sem túlfőtt, még majdnem sikerült szép kockákat is tenni a tányérra:)

Nagyon ritkán eszünk levest, főleg nem... hús nélküli... krémlevest. De erre a Receptvarázs oldalon találtam rá és annyira megtetszett, hogy azt mondtam mindenképp elkészítem, még ha egyedül kell is megennem. És láss csodát, nem kellett. Párom is imádta, talán a sajt íze miatt.



Hozzávalók: (2 személyre)
8 közepes brokkoli rózsa
10 dkg frissen reszelt cheddar sajt
fél fej fehérhagyma
2 dl csirke alaplé (én leveskockából készítettem)
1 dl tej
3 kanál tejföl
negyed kiskanál szerecsendió
só, bors

A brokkolit enyhe sós vízben megfőzzük. A hagymát apróra vágjuk és kevés olajon megfuttatjuk, sózzuk, borsozzuk, majd kevés víz hozzáadásával megpároljuk. Beleszórjuk a lisztet, kicsit megpirítjuk, felöntjük a csirkealaplével és a tejjel, és állandóan kevergetve hagyjuk besürűsödni. Hozzáadjuk a brokkolit, sajtot, szerecsendiót, kavargatjuk lassú tűzön, amíg a sajt teljesen el nem olvad. Akkor levesszük a tűzről, belekavarjuk a tejfölt és forró tálaljuk, egy-egy brokkolirózsával díszítve.
Nagyon jót ettünk belőle, mind egy cseppig elfogyott, repeta is volt... már akinek jutott:)) Köszönjük Receptvarázs!

Még mindig Karácsony:) Valami sósat is akartam sütni, ne legyen már olyan édes az élet. Itteni supermarketben imádnivaló pékárúra kaptam rá. Valami hasonlót próbáltam előállítani, nem nagy sikerrel. Vagyis nem lett nagy a hasonlóság, de finom volt így is. Igaz én ezután már csak akkor fogok kelesztés nélküli, sütőporos pogácsát sütni, ha rögtön el is fogy. Mert frissen finom, másnap is, poronyó, de nem az a "husos", kívül ropogós, belül puha, amire én vágytam. Szóval én az ilyen gyors pogikat azonnali fogyasztásra ajánlom!



Hozzávalók:
30 dkg liszt
15 dkg vaj
1 teáskanál sütőpor
1 teáskanál só
4 kanál tejföl
2 tojás
1 kávéskanál paprika
5 dkg cheddar sajt
5 dkg füstölt szalonna

A vajat megolvasztjuk és hagyjuk langyosra hűlni. Közben a szalonnát apró kockákravágjuk, zsírjára pirítjuk és papirtörlőre szedjük, hogy feligya róla a zsírt. A sajtot is apró kockákra vágjuk. 1 tojást felverünk, hozzáadjuk a tejfölt, a vajat, a szalonna kockákat és a sajtot, elkavarjuk. A lisztet, sütőport és sót elvegyítjük, a tojásos egyveleghez adjuk és nyújtható tésztává gyúrjuk. Ha még szükséges adhattunk hozzá lisztet. Ezután újjnyi vastagságúra nyújtjuk, megkenjük 1 felvert, paprikás tojással, kockákra vágjuk, sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk és 180 fokos sütőben enyhe barnulásig, kb 15 percig sütjük.



Frissen, még majdnem langyosan, imádnivaló. Ahogy a föstölt szalonna átjárja az egész pogácsát és beleharapva ropog a fogaink között a kis szalonna kocka, valamint ott van az apró sajtdarabka... hm... bizony meg lehet enni!



De azért én még kisérletezek a Sainsburys cuccot elkészíteni. Nem is tudom mi a neve pontosan. Képet sem találtam most róla... Jó tenyérnyi kocka, mint az álmodott pogácsa, kívül ropi, belül omlós, puha. Paprikás, talán füstölt sajt darabkák vannak benne, ami sütéskor megolvadt, majd olyan krémes senem kemény, senem folyós maradt. Talán még hagyma van benne... és nem fehér lisztből készült. Számomra valami ellenállhatatlan. Na persze van még ilyen nekem:)) A fahéjas-mazsolás, cukormázzal leöntött óriás csiga, ami ritkán maradt el a heti bevásárlás alkalmával, hazafelé belakmározás céljából... De igyekezek egy időre leszokni róla, mert legalább 500 kalória biztosan van benne... és annak most nincs helye, így az ünnepek után. Mert nemcsak sütés főzés, hane néhány plussz kiló is lett bizony:))

Régóta kedvencem ez a kókuszos csiga, tekercs, de eddig sosem én sütöttem. Most rávetemedtem és... imádtuk. Fél adagot készítettem, ebből lett két rúd, az egyik kókuszos, másik fahéjas. Ebből bizony több is elkelt volna:)

Hozzávalók:
25 dkg liszt
10 dkg vaj
2 tojás sárgája
2 kávéskanál szárított élesztő
0.5 dl tej
1 kávéskanál cukor

A töltelékhez:
2 tojás fehérje
20 dkg porcukor
1 kanál ecet
kókuszreszelék
fahéj



A tejet meglangyosítjuk, feloldjuk benne a cukrot, elkavarjuk az élesztőt és hagyjuk felfutni. A szobahőmérsékletű vajat elmorzsoljuk a liszttel, hozzáadjuk a tojássárgákat és az élesztős tejet és alaposan összegyúrjuk. Meleg helyen 1 órát kelesztjük.
Ezalatt elkészítjük a töltelékeket. A tojásfehérjéket az ecettel gőz fölött kemény habbá verjük. Kicsidenként hozzáadjuk a cukrot. Kétfele osztjuk, egyik felébe kókuszt teszünk, annyit, hogy jó összeálló krémet kapjunk. Nekem ez kb 10 dkg volt. A másik felébe 2 kanál őrölt fahéjat teszünk.
A tésztát két részre osztjuk, fél újjnyi vastagságúra nyújtjuk, megkenjük a krémekkel, felcsavarjuk és újjnyi vastagságú szeletekre vágjuk. Sütőpapírral bélelt tepsibe fektetjük a szeleteket és 180 fokon 15 percet vagy enyhe pirulásig sütjük.



Első próbálkozás lévén nem igazán tudtam, hogy mennyire kell vastagon kenni a krémet, vagy mi történik, ha túl folyós a kérm... A kókuszos tökéletes lett, a fahéjason még van mit javítani. Az íze kifogástalan, mivel a fehéjtól nem lett sűrű a töltelék és vastagon is kentem, szeletelés közben eléggé kifolyt. Nem ilyedtem meg nagyon... Benne is maradt bőven és a teteje olyan habcsókos lett. Régen elfogyott, pedig most is berágcsálnám. Holnaptól pedig kezdődik a "táplálkozzunk újra okosan" :))