Rég nem hoztam semmi tésztásat. Pedig illene, mivel, hogy egy ideje még a blogom designja is tésztásra váltott. Nem tehetek róla, ha ennyire megkedveltem és érdekel is... A salátát szeretjük, a tésztát szintén, a halbevitelt valamilyen módon meg kell oldani és ráadásul kell egy gyors vacsora. Mi sem egyszerűbb!



Most pedig néhány mondat erejéig beszéljünk a gyűjtőoldalakról. Van aki kedveli őket, van aki nem. Ki-kinek saját döntése! Ahogy egyesek mondják, gombamódra szaporodnak (én szeretem a gombát:) és céljuk előbb-utóbb a reklámok általi profitszerzés.  Ti miért írtok blogot? Azért, hogy megmutassátok másnak is a remekműveiteket vagy azért, hogy... teljen az idő? Legtöbbünk a blogírók közül profitra számítunk. Van aki anyagi, míg más mentális, szellemi jövedelemre. Nekem annál nagyobb a megelégedettségem, minél többen megnézik az oldalamat, hozzászólnak a bejegyzéseimhez. Annál boldogabb vagyok minél többen olvastok! Nekem ez a profit. És nem is kell más. Viszont nem vagyok sem irigy, sem visszahúzó azokkal szemben, akik anyagi profitra törekednek. Ha ő azáltal el tudja érni, hogy az én blogom fennt van az oldalán, akkor hadd tegye! És blogok nélkül nincs bloggyűjtő oldal, tehát... én segítek neki, ő nekem. Nem egyoldalú!
Hadd említsek meg néhány gyűjtőoldalat, amelyeken fennt vagyok és örülök neki:
Gasztro.miner.hu
Gasztro-blogok
Gasztrostart
Gasztroblogok
Olcsó-receptek
Olcsó-receptek Facebook oldala
Gasztro blogok Facebook oldala
Gasztroblogok.hu Facebook oldala
Magyar gasztroblogok facebook oldala

Az Olcsó recepteknek különösen hálával tartozok, mert amint kitették az oldalukra a mentolos szivecskéimet, nagyon nagyon sokszorosára növekedett a blogom nézettsége. Öröm ez egy bloggernek?

Szerintetek jó fennt lenni ezeken az oldalakon vagy fölösleges?

Kicsit félős megnevezni ezeket a szívecskéket, mondhatnám, hogy bobon vagy praliné vagy peppermint creams, de napok óta tart a facebookon egy megnevezésekről, idegen szavakról, helyes kifehezésekről szóló vita. Én csak hobbiszakács vagyok, így a saját blogomon belül fenntartom magamnak a jogot, hogy olyan kifejezéseket használjak, amilyeneket akarok, még akkor is, ha az nem teljesen fedi a szakirodalomban létező meghatározást!


Egyre inkább kacérkodok nagyon új dolgokkal, mint pl ez a bonbon. Sose gondoltam volna, hogy ilyet házilag elő lehet, és főleg, hogy én elő tudok állítani. És íme. Biztosan sokan ismeritek az After Eightet. Azt a zöldes-feketés csomagos, mentolos kis lapocskákat. Belopta magát a szívembe és ez valami nagyon hasonló lett. Annyira boldog voltam, úgy az íz, mint a kűlalak miatt, hogy csak vigyorogtam meg újjongtam egyedül. A párom meg csak nézett... és örült, hogy örülök. Meg persze ő sem hagyott sok maradékot belőle:)




A tojásfehérjét kemény habbá verjük. Folyamatosan hozzáadagoljuk a porcukrot, amíg gyúrható masszát nem kapunk belőle. Ha nem elég a cukor, akkor még lehet tenni, ha már kemény a massza, akkor nem baj, ha marad meg cukor. Természetesen ez a tojás nagyságától függ. A receptben a végén írta az aroma hozzáadását, de szerintem jobb valahol a cukor felénél beletenni, mert akkor könnyebb elvegyíteni és bjztosabb, hogy egyenletesen eloszlik, mint a már kemény masszában. Egy munkalapot megszórunk porcukorral és 2-3 percig gyúrjuk a masszánkat. Ezután kinyújtjuk kb kisújjnyi vagy fél újjnyi vastagságúra és tetszés szerint kisebb sütikiszúróval kivágjuk őket. Egy sütőpapírral kibélelt tálcára vagy tepsire rakjuk és 24 órát vagy egy éjszakán át száradni hagyjuk. A csokit gőz felett felolvasztjuk és két villa segítségével egyenként beleforgatjuk a cukrokat. Minden fölösleges csokit lecsorgaunk róluk, hogy egyenletes legyen. Visszatesszük a tálcára és hagyjuk a csokit megdermedni.


Nem egszerű? És annyira finom. Olyan kis picik voltak, hogy egyszerre 3-nál kevesebbel nem tudtam beérni. Persze mindenki a saját ízlésének megfelelően kisérletezhet akár a mérettel, akár az ízekkel. Én el tudom képzelni akár eper, málna, csoki, mandula ízekkel is. És azt hiszem nem csak a képzeletemben lesznek ezek:) Elsőre kicsit nehezebben ment a massza összeállítása, sokáig ragacsos volt, nehezen kezeltem. De végül látva, hogy összeáll, most már tudom, hogy jó bőven kell osztani a cukrot és akkor hamar gyúrható, nyújtható lesz. Nem mondom, hogy diétás, mert tulajdonképpen csupa cukor... de annyira finom:)

A virsli jó! Tökéletes sűrű napokra. Vagy bőséges reggelire. Vagy Szilveszeterre. De nem unjátok már a sima, vízben főtt virslit mustárral? Én igen! Erre vannak az alternatívák. Kismillió. És nem is kell panaszkodni, hogy milyen drága és egyszerre legalább 1 kilót megeszik egy kis család... Néhány szál, feltuningolva és mindenki boldog és elégedett. Sokféle változatot próbáltam már, készítettem virslisalátát, bundás virslit, virslis lángost és még sok mást is.
Végre megérkezett hozzám is a 2012-es Erdélyi Konyha Kalendárium (amibe lapul 1,2 receptem:) és kedvemre lapozgathatom. Az első amit elkészítettem belőle, ez a csőben sült virsli volt. És nem csalódtam! Tudnak valamit ezek az erdélyi konyhatündérek:) (Még akkor is, ha a csőben sütés nem erdélyi találmány)



A vajat megolvasztjuk, beleszórjuk a lisztet, elkavarjuk, kicsit prítjuk. Fokozatosan, kavargatás közbe beleöntünk 2 dl vizet, simára kavarjuk és felforraljuk. Levesszük a tűzről és időnként megkavarva hagyjuk kihűlni. Ezután elkavarjuk a tojássárgával és sóval, borssal ízesítjük. Egy tálat vagy formát (nálam piteforma volt) kivajazunk, belefektetjük a virsliket és leöntjük a szósszal, úgy, hogy mindenhová jusson belőle. Bőségesen megszórjuk a tetejét a sajttal addig sütjük, amjg a sajt kezd megbarnulni és a virslik megrepedezni.

Mennyei lakomát igérek belőle! Tényleg gyorsan megy, semmi macera, könnyű és az az íz... Én salátával tálaltam és egy szelet pirítóssal. Ebéd volt és bizony "a férfi" sem panaszkodott:) Újra elkészítendő!


Viszont ez a csőben sütés sokáig zavarta a csőröm. Nem értettem, mi ebben a cső? Hála ugyanacsak az Erdélyi Konyha Kalendáriumnak, ezzel is okosabb vagyok. A kifejezés valószínűleg a mediterrán országokban használt fedeles cserépedény formájára utal. (Még nem néztem utána, hogy milyen lehet az a cső alakú cserépedény, de fogok:) A csőben sütés, pedig a már előre megfőtt, elkészített zöldség vagy hús valamilyen mártással leöntve, sajttal megszorva és úgy megsütve. (Eszerint az én verzióm nem csőben sült, mert a virslit nem főztem meg előre:)))
Csőben, piteformában, jénaiban, vagy akármiben legyen sütve, bátran ajánlom mindenkinek, garantálom, hogy nagyon finom és  a besamel alapú szósz igazán különleges ízt ad neki!

Ez maradék lett, a korgó gyomrú férfinek tökéletes volt aperitivként, amíg a vacsora illatait még csak szívta:)

Jó néhány évvel ezelőtt kóstoltam. Kicsit belezúgtam, de aztán elfelejtettem. Akkor még ugyan kit érdekelt a főzés :)  Gizi viszon gondoskodott róla, hogy eszembe jusson és hogy elgondolkodjak rajta. Ugy-e még mindig tart nálam a túróhiány és a cérnametélt sem a leggyakrabban előforduló élelmiszer a Tesco vagy Sainsbury polcain, de hát megtanultam én feltalálni magam! Anyum már pár hónappal az érkezés előtt nyaggatott, hogy mit hozzon nekem, ami itt nincs. Utolsó percbe felkerült még a listára a cérnametélt. Ez pipa. Mi legyen a túróval? Találtam én egy curd cheesenek nevezett valamit, ami állítólag tehéntúró, de most épp nem tudtam beszerezni. Végeredmény: 1 doboz ricotta + majdnem 1 doboz cottage cheese. A vargabéles meg ez lett:



A cérnametéltet enyhén sós vízben megfőzzük, leszűrjük, belekavarjuk a vajat és hagyjuk teljesen kihűlni. A kétféle túrót(sajtot) villával összetörjük, hozzáadjuk a cukrot, vanília aromát, tejfölt, a tojássárgákat és a mazsolát és alaposan összekavarjuk. A tojásfehérjéket pici sóval kemény habbá verjük és óvatosan belekavarjuk  a túrós masszába. Ebbe belevegyítjük a metéltet és kész a töltelék.
Egy kb 28X18-as hőálló tálat kibélelünk sütőpapírral. Ebbe kerül az első leveles lap. Megkenjük olajjal, rátesszük a második lapot, ezt is megkenjük, harmadik lap, nem kenjük meg. A lapokat úgy helyezzük, hogy a tál oldalára is jusson belőlük. (Egy lap nálam erre pont elég volt.) Beleöntjük a  tölteléket és befedjük 3 lappal, ugyanúgy, mint az aljában (lap-olaj). A legfelső lapot lekenjük tejföllel vagy felvert tojással. (Én tejföllel kentem le.) 180 fokon 45 percig sütjük. Langyosra hüttjük, bőven leszórjuk pocukorral és kockákra vágva tálaljuk.


Hogy langyosan vagy hidegen finomabb? Talán langyosan, nekem mindenképpen nagyon ízlett. És annyira laktató! Tényleg megfelelő egy leves után. Nálunk csak úgy önmagában volt vacsora és megtöltött rendesen:) Nem emlékszek már határozottan az ízére túróval, de ez a ricottás-cottage cheeses változat szuper lett. Imádtam benne a cottage cheese (ami ha jól tudom leves túró magyarul??) darabkáit és a duzzadt mazsolákat. 

Tudom én, hogy a mézes pogi inkább karácsonyi sütemény, de tehetek én róla, ha épp Húsvét tájékán jött rám, hogy kipróbáljam? Senki nem panaszkodott, hogy miért került ez az asztalra, tehát nem volt hiba. Mézigörl receptje alapján készült, ismét fél adaggal dolgoztam, mert úgy láttam, hogy az egész adag túl sok lenne nekünk. És ezúttal jó döntés volt. Tehát itt a fél adag receptjét írom le, amiből kb 40 darab lett.




A mézet és a vajat összeforraljuk és hagyjuk kihűlni. A tojást 1 ek citromlével és a porcukorral kikavarjuk maj összevegyítjük a mézes-vajas sziruppal. A lisztet elvegyítjük a szódaporral, fűszerrel és a fél citrom héjával. A lisztes és tojásos részeket összeöntjük és alaposan összegyúrjuk. Legalább 3 órára hüttőbe tesszük. (Nekem ez 1 éjszaka lett.) A tésztát átgyúrjuk, gombócokat csipkedünk belőle, kissé ellapítjuk, közepébe kis lyukat nyomunk az újjunkkal vagy fakanál nyelével. Kevés tejszínt elkavarunk 1 tojással és ezzel lekenjük a pogácsáinkat. Végül a lyukakba beleszúrkódjuk a mandulaszemeket és 200 fokon 10-12 perc alatt megsütjük.


Finomak, puhák, omlósak lettek, igaz én úgy éreztem, hogy kevés cukor vagy méz még mehetett volna bele. Édesszájú vagyok, hiába:)

Anazar feketeribizlis zabfalatjai megadták a végső lökést ahhoz, hogy nekifogjak zabkekszet sütni. Ettem már és nagyon tetszett az íze, ezért kötelező darab volt. Meglett, imádva volt és lesz még, mert fog még készülni nem is soká!
Receptért végülis Mártihoz tértem be, kisebb változtatások történtek.





A száraz hozzávalókat mind összevegyítjük, majd összegyúrjuk a puha vajjal. Végül beleütjük a tojást és összeállítjuk a tésztát. (Én nem tettem hüttőbe, rögtön sütöttem. Nem tudom mi lett volna különbség, de ez így is csodás volt.) A tésztából diónyi darabokat csipkedünk, gombócokká formáljuk, tenyerünkben kissé ellapítjuk, mutatóújjunkkal kis mélyedést nyomunk a közepébe. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk őket és a mélyedésekbe fél kávésknálnyi dzsemet teszünk. (Nálam felébe eper, felébe barack került.) 190 fokon 20 perc alatt megsütjük.




Ez volt a második leggyorsabban fogyó süti az ünnepi asztalról. Legjobban a kókusz és természetesen a zab íze dominált, amit imádok. Annyira különleges ízt ad a keksznek, hogy az valami mennyei. Közepén a savanykás-édeskés lekvár meg csak hozzáad az élményhez. A ránézésre nem annyira csalogató, inkább kissé száraznak tűnő keksz annyira zamatos és ízzel teli, hogy komoly erőfeszítést igényel az abbahagyása.