Megérkezett a résztvevő Verus "Jöhet a desszert?... Játékra fel" elnevezésű játékára.  Próbáltam olyan gyümölcsöt választani, hogy ne legyen ismét csalódás. A málna valahogy finomabb, ízesebb, mint az eper. Az áfonya meg... az sem annyira rossz:) A végeredményt elnézve igencsak dekoratív lett, a többit meg hagyom a bejegyzés végére. Nemrég szülinapokat ünnepeltünk, két torta is készült rá (igyekezek hozni majd őket sorjában...), ahhoz próbáltam ki egy újfajta piskóta receptet és annyira megtetszett, hogy muszály volt muffinnak is kipróbálnom. Igaz, elég kevés lett az egy adag piskótához valóból, de bevált.




A tojásokat a cukorral habosra kavarjuk, hozzáadjuk a vanília aromát, majd beleforgatjuk az átszitált sütőporral vegyített lisztet. Néhány szem málnát és áfonyát is belekavarunk a tésztába. Muffinpapírral bélelt formába kanalazzuk a téstánkat, úgy, hogy mindegyikbe jusson gyümölcs is. 180 fokon 25 percig, vagy sütéspróbáig sütjük. Rácsra rakva hagyjuk teljesen kihűlni.
Közben elkészítjük a krémet. A mascarponet a porcukorral kikavarjuk. A tejszínt kemény habbá verjük. A kettőt mixerrel összedolgozzuk. Kis maréknyi málnát beleszórunk és ezzel is összemixeljük. Nem volt szükség a málnát külön letörni, így is jól összetörött.
Ha a muffinok kihűltek egy jó kanálnyi habot elsimítunknk rajtuk és tetszés szerint formázzuk. Én a csíkozást egy villa segjtségével készítettem, és ebben a pillanatban jöttem rá, hogy nekem van habformázóm! Na majd legközelebb:)) Egy szem málnával és 3 szem áfonyával diszítjük.


Ez a tészta annyira könnyű és puha, hogy szeletelésre nem igazán alkalmas. Enni viszont valóságos élvezet. Elkészíteni meg... nem is hittem, hogy ebből jó lehet. Az eredeti recept semmilyen zsiradékot nem tartalmaz, de én, félve, 2 ek olajat adtam hozzá. Anélkül is kipróbálom!
Muffinjaim akkora sikert arattak (kettőnk körében), hogy nemhogy a reggelt, (mivel este jött rám a süthetnék), de még az éjfélt sem érték meg. Még szerencse nem vártam reggelig a fotózással. Aztán törhettem volna a fejem, hogy ismét mit találjak ki Verus játékára:) A kellemes, élénk látványon túl nagyon jzletes, krémes, gyümölcsös muffin lett belőle, csak úgy etette magát, amíg volt belőle.

A kínai konyha nagyon távol áll tőlem. Valahogy látványra sem és hozzávalóiban sem vonzott, így nem is nagyon kóstolgattam. Viszont a "Step by step cookbook. Recipes from around the world" könyvemben, amit nemrég be is mutattam ebben a bejegyzésemben,  találtam néhány receptet, amelyet kipróbálásra bejelöltem. Ilyen ez a szezámos csirkeszárny is, amelynek a receptjén ugyan kicsit változtattam, de attól szerintem még igazán kínaias lett.



A csirkeszárnyakat feldaraboljuk. Az olajat felforrósítjuk (ha van akkor wokban:), beletesszük az apróra vágott fokhagymát, kavargatva, vigyázunk, hogy ne égjen meg. Hozzáadjuk a szárnyakat és időnként megkavarva hagyjuk enyhén megbarnulni. Ekkor beleöntjük a szójaszószt és a bort és hagyjuk főni, időnként megkavargatva. Amíg a hús megkészül, a szósz rajta besűrűsödik, ragacsos lesz. Kavargatjuk, hogy a szósz mindenhol bevonja a szárnyacskákat. Ha a szárnyak még nem készültek meg és a szósz már besürűsödött, akkor kevés vízzel lehet pótolni a folyadékot. Levesszük a tűzről és beleforgatjuk szezámmagba, majd ízlés szerinti körettel, zöldséggel tálaljuk. Nem ajánlott megsózni a húst, mert a szójaszósz eléggé sós ahhoz, hogy ízletes legyen.


Az eredeti recept sós fekete babot tartalmazott, ami egy tipikus a kínai konyhában használatos hozzávaló és gyömbért, amit mi nem szeretünk, ezért voltak a változtatások. Időnként jó kipróbálni olyanokat is, amelyektől idegenkedünk, mert ez pl nekünk igazán bejött és annyira különleges az íze, amit az erdélyi vagy magyar konyhában biztos nem tapasztalhatunk.

Íme a bizonyíték, hogy miért nem vagyok elragadtatva az itteni eperrel! Ha nem mondanám rájönnétek, hogy az a halvány piros(?) valami ott eper? Tuti nem! És higgyétek el, ízre is pont olyan mint színre. Semmilyen. azért én meg-meg kívánom, mert látványra, illatra mégiscsak eper. Aztán jön a csalódás újra és újra. Ezt a pohárkrémet olyan sokáig készültem megcsinálni, hogy már álmomban is azt láttam. Katasztrófa volt. Az epret megmostam és megsárgult a víztől. Én meg annyira akartam, hogy majd sírva fakadtam, hogy nem tudom elkszíteni. ezek az álmok...:) Másnap végre belevágtam. Nem lett sárga az eper, de piros sem. Azért finom volt, leszámjtva, hogy hiányzott az eperíz belőle.

Az ötletet az Otthon ízei blogon találtam és elsőre beleszerelmesedtem még akkor is ha nálam valami egészen más lett belőle.



A zabpelyhet sütőpapírral bélelt tepsire szórjuk, lelocsoljuk a mézzel vagy syruppal és 3,4 percre sütőbe tesszük, hogy megpiruljon. Ezután hagyjuk teljesen kihűlni. Az epret és a mangót külön péppé turmixoljuk. A mascarponet simára kavarjuk a cukorral. A poharak alját megszórjuk a mézes zabpehellyel, majd mangó, mascarpone, eper rétegek következnek és ismét zabpehely. Addig folytatjuk a rétegezést míg a poharak megtelnek. A tetejét egy kiskanál mascarponevel és zabpehellyel diszítjük. Néhány órára vagy éjszakára hüttőbe tesszük.


Finom, könnyű desszert, akár ebéd után, akár csak úgy, mert megkívántuk.
Szerettem volna Verus desszertes játékára jelentkezni ezzel az alkotással, de a fotók nagyon nem megfelelőek (és így éjszakába hajolva nem találok retusáló programot), meg aztán az eper miatt ízre sem volt annyira tökéletes, mint elképzeltem és megálmodtam:) Így a játékra majd valami mást találok ki, valami olyan gyümölccsel ami az Angliai éghajlaton is ízletes, vagy ha import is, de legalább finom legyen!

El vagyok úszva. Hatalmasan! Nagyon nagyon... Csak nézegetem a képeket és próbálom eldönteni mit is posztoljak? Hol tartsak? Aztán úgy döntöttem folytatom ahol abbahagytam. Így mutatom meg nektek, remélhetőleg még ma, "A" browniet. És azért "A", mert Ő megint csak remekmű lett. Lehet nem kellene ennyire dicsérnem a saját főztömet, de mivel ebből sokan kóstolgattak és mindenkinek egyöntetűen ízlett... nem tehetek mást. Ki kellett neveznem Őt :) Büszkeségem, mert ismét csak egy első igazi, vagyis egyszer még próbálkoztam vele, de az hozzá nem értésem miatt fuccsba ment. Most már mennyivel okosabb vagyok:) És hozzáértőbb. Be is zsebeltem érte a dicséreteket, még olyat is hallottam, hogy " ez finomabb, mint az enyém szokott lenni"...




A lisztet, kakaót és sót összeszitáljuk. Az étcsokit a vajjal és a kávéesszenccel gőz fölött vagy mikróban felolvasztjuk. Hozzáadjuk a cukrot és hagyjuk kicsit hűlni. Beleütjük a  tojásokat, elkavarjuk, hozzáadjuk a vanília aromát, azt is elvegyítjük benne. Végül beleszórjuk a lisztes keveréket és alaposan elkavarjuk. Az 5 dkg csokit feldaraboljuk és elvegyítjük a masszában. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük és 180 fokon 25 percig sütjük.


Nem lesz ebből az adagból egy nagy tepsivel, az enyém 31x23 cm-es. Lehet még kisebb jobb lett volna, akkor kicsit magasabb lett volna belőle. De ez így is nagyon jó, finom, csodás volt. Izgatottan vártam, hogy megsüljön, sokat olvastam, nézegettem a recepteket. Volt olyan amelyik azt ajánlotta, hogy 10-15 percnél nem szabad többet sütni, mert akkor kiszárad. 180 fokon? Nekem nem volt elég. Olvastam azt is, hogy ennek az egyszerű édességnek a sütés a legfontosabb mozzanata, ezzel lehet elrontani. És milyen igaz, nekem először ezen (is) bukott el. Lényeg, most már saját tapasztalatból is: addig kell sütni, amíg a teteje már kérges, de belül még sületlennek tűnik. Egyrészt, mert miután kivettük még magában is "sül", másrészt meg, nem is brownie, ha belül nem krémesen csokis, hanem egy kisült tészta...
Süssetek browniet bátran. Nekem ki van tűzve a blondie is, nagyon kiváncsi vagyok rá, mert imádom a fehércsokit is!

Furcsa véletlen, amikor a sors ugyanazt a blogot szánja nekem a 3. fordulóban, amely blog tulajdonosának engem sorolt a 2. fordulóban. Tündi, a Tündérkonyha blog tulajdonosa tőlem főzött előzőleg, most meg én kóstolgatok tőle. Bevallom igencsak időszűkében vagyok, meg a határidő is közeleg és szigorúan megszabtam magamnak, hogy ezúttal nem édesség, desszert, süti lesz a kiszemelt! Ezekkel a szabályokkal felfegyverkezve ástam magam bele Tündi blogjába. Az első szabállyal rögtön gondjaim akadtak, hisz hetekig is el tudnék nézelődni Tündinél... Annyi finomság, süti, torta, hogy fogok én ebből nem azt választani? Aztán eljutottam a bruszkettáig, ami ugyan bruschetta és ismerem is, de annyira leragadtam (korrogó gyomrom is jócskán sürgetett), hogy aztán már hiába is nézegettem tovább a csodás gyűjteményt. Gondolataim csak oda kanyarodtak vissza, hogy lassan kicsúszok a vacsoraidőből és micsoda egyszerű, gyors, finom ötlet. Ráadásul rég nem ettünk, páromnak is bejön (kicsit feltuningolva). Máris fogtam hozzá.




 A paradicsomot, hagymát, fokhagymát felaprítjuk, megsózzuk, olivaolajjal meglocsoljuk és oraganoval megszórjuk. (Tündinél bazsalikom van, amiből is a friss a tökéletes, de mivel nekem csak ez volt és talán még jobban is szeretjük az ízét, mint a bazsalikomnak, ez ment bele) Keveset állni hagyjuk ( legjobb néhány órára hüttőbe tenni), hogy az ízek összeérjenek, nálam ez addig tartott, amíg a kenyér szeleteket előpirítottam a sütőben. Ezután (mivel férfiam szereti a zöldséget, de jobban akkor ha hússzemet is lát mellette) megpakoljuk a feldarabolt szalámival, mozarellával és paradicsomos keverékkel (magamnak azért sima paradicsomos is készült) és 5 percre mehet a forró sütőbe. Teával, vagy csak úgy magában tálaljuk.


Kedveljük a bruschettat vagy bruszkettát:) sokszor készült már nálunk, eddig másképp, de ez is nagyon bejött, így is fincsi volt. Imádom a paradicsom, fokhagyma, hagyma, olivaolaj összeolvadt ízét, a ropogós kenyéren! Hmmm... nyami:))
 Tudom, sok remek ételt, sütit, tortát választhattam volna Tünditől, le is mentettem jó néhányat, lesz itt még kótolás ám:)