Emi

Megismerkedtem egy olyan világgal, amely az otthonihoz hasonlítva ég és föld. Amiről elsőre azt hisszük, hogy ez maga a filmek világa, az amit elképzelünk és azt hisszük ez valóságban nem is létezhet. Mert a berögzött székely számára, aki nehezen fogadja az újjat és semmi sem lehet jó, ami más, mint amibe ő beleszületett, felnőtt és mai napig abban él, ez hihetetelen. Beszélek itt gasztronómiáról (de nemcsak).  Nem én élek benne, csak nap, mint nap találkozok vele, látom, csodálom és a kezdeti meglepődöttséget felváltja lassan az elfogadás.
Mint kiderült, ez nem az az igazi fényűző, gazdag, britt arisztokrata világ, hanem inkább a vidékre visszavonult, feltörekvő (vagy éppen leszegényedett) középréteg. Aki nem ismeri a britt vidéket és annak életét, bizony elképzelhetetlen. Nagy, elöregedett, semmi közepén álló, többnyire bérelt házak. És amiről igazán beszélni akarok, a gyakori vendégségek, ebédek vacsorák.
Elsőáldozási ebéd volt éppen soron elmult szombaton és olyan régen készülök már beszámolni egy ilyen eseményről, most végre sikerül.

A terített ünnepi asztal:
 


 Nem általánosítok, hisz itt is mindenhol más, csak egy családról vagyis inkább egy nő főzési és vendégfogadási szokásairól tudok beszélni. Ami, hát sok tekintetben, bizony nem üti meg a britt arisztokrata mércét (még ha szeretné sem).  Székely szemmel pedig valósággal nevetséges! Itt a vacsora  a fő étkezés, ha vendégség alkalmával van ebéd, abból sem csinálnak túl nagy felfordulást. Természetesen szabályok vannak, hogy mit, hogy kell/lehet ebédre és vacsorára. Ebédre általában barbeque van, ami legyen akár csirkemell, comb vagy a népszerű sertés oldalas (ribs), ebben a családban szénné, de legalábbis abszolút feketére van sütve. Csak zárójelben, meg is marad rendesen... Hozzá 3-4 féle saláta. Erről nem készült fotó, mert a hús a BBQról ment az asztalra, a saláták meg nagy sürgősségben dobódtak össze.
Az előételt, ami nem kerül ténylegesen asztalra, hanem csak érkezéskor, beszélgetés, iszogatás közben bekapogatják őket a kirakott tálakról, ezúttal az én kezem munkája volt (nem az ötlet).

Guacamole(Tesco) chipssel(Pringels, amit itt crispsnek neveznek)
 

Főtt fürjtojás zellersóba(celery salt) mártva 
 

Füstölt lazacos toast falatkák (amelyre még jött volna tejföl, ami épp nem volt otthon, tehát nem fontos... és őrölt bors vagy kapor... –a gondos háziasszony...)
 

Prosciuttoba csavart szárított paradicsom és rukkola 

A desszertet már mutattam a Pavlovás bejegyzésemnél. Micsoda véletlen, hogy épp akkor készült amikor én is beterveztem. Van amit mi ugy-e nem tennénk vendégek elé... 
 

És megkoronázva csokitortával (Tesco)
 

Közben nők körében folyik a pletyka, férfiak politizálnak és folyik a bor. A gyerekekre nem fordítanak nagy gondot, ők műanyag étkészletet, poharat kapnak, papírszalvétával és dobozos colával, míg a felnőttek ezüst evőeszközökkel falatozzák a „fancy” salátákat és iszogatják a drága pezsgőket, borokat.
Az egész vendégség, akár ebéd vagy vacsora, nem tart tovább néhány óránál. Befalják a kaját, még fél órát iszogatnak, nagyhangon beszélgetnek és aztán mindenki elmegy haza. Nincsenek éjszakába nyúló, igazán lerészegedős, énekelős összejövetelek. Vagyis biztosan vannak, de ezek, amelyeket én ismerek, nem azok.  Persze vannak partyk, amelyek jobban kinyúlnak, elfajulnak, de szerencsére ilyenben még nem kellett asszisztálnom...

Nos, így ünnepelnek Ők. Otthon.
19 Responses
  1. Erika Says:

    Szia Emi, hát nagyon érdekes amit itt megosztottál! Örülök neki:) Igen, én is hasonló vendégségekről tudok beszámolni. Bár vannak nálunk szép számmal kivételek is, ahol barátaink (férjem barátai) igazi terülj-terülj asztalkámat szoktak varázsolni. De az átlag bizony inkább az a kép, amit most felvázoltál... Más világ ez, ahogy írod, nem olyan igényes. Engem általában az szokott szíven szúrni, ahogy itt a gyerekeket etetik-itatják...ezért sem bánom, hogy nem járunk gyakran ilyen összejövetelekre, mert bizony már az én kislányom is azt enné amit a többi gyerek. Az meg minden csak nem jó...
    Viszont ahogy látom a Te gazdasszonyod legalább egy terítőt feltett az asztalra..:)


  2. Ez azért döbbenet. Tesco-s ez, Tesco-s az... Amikor a címet láttam, azt hittem valami Downton Abbey-szerü (Ismered? Imádom!)lakomáról fogsz beszámolni. Nagyon durva. Nálunk, Portugáliában szerencsére inkább a magyaros felfogás a jellemzö, inkább maradjon, mint kevés legyen alapon (és finom házi koszt), legalábbis nagy általánosságban megadják a módját az ilyen összejöveteleknek (csak a szép terítéket szoktam hiányolni). És amit a gyerekekröl írtál.. Nem csoda, hogy Jamie belefogott a "forradalmába"...


  3. teller-cake Says:

    Érdekes és tanulságos amiket itt felvázoltál...Legalább tudod/tudjuk, hogy milyen partit NEM szeretnénk rendezni...


  4. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

  5. trollanyu Says:

    Volt szerencsém részt venni több családi és baráti összejövetelen, elsősorban Skóciában, de Angliában is. A többség valóban ilyen, de tényleg vannak kivételek. Sajnos még az én párom családja is többnyire boltban megvásárolt ételekkel készül, pedig az anyukája szakácsokat tanít a college-ban, de hát más a mentalitásuk.Ja és a maradékot másanp reggel egy nagy fekete szemetes zsákba bedobálták és ment ki a kukába. Ezen nagyon kiakadtam, de hát nem az én házam, én még a száraz kenyeret sem dobom ki. De például a volt főnökömék mindig házi ételekkel, sütikkel készültek, nekeik fontos volt, hogy mit eszik a gyerek, de ez tényleg ritka. Csak tudod mi a szomorú ebben, hogy azok a gyerekek úgy nőnek fel, nekik ez lesz a természetes, és ezt fogják továbbadni az ő gyerekeiknek, hiába kampányol annyit szegény Jamie:)


  6. Anazar Says:

    Errefelé is a vacsora a fő fogás a hétköznapokban, ebédre csak szendvics (de nem is meglepő, hiszen sok mindent koppintanak a szomszédból). Nekem viszont nagyon tetszik, hogy nem kerekítenek túl nagy feneket a vendégvárásnak. Gondold csak el azt a stresszt, amit egy magyar haziasszony kanyarit egy-egy annyit-készültem-hogy-csak-na összejövetel alkalmával. Arról nem is beszélve, hogy olyan fullafáradt, hogy alig lát ki a fejéből, mire a vendégek megérkeznek. De persze nem ül le az asztalhoz, hogy ő is élvezze a munka gyümölcsét, hanem szaladgál a konyha és a terített asztal között. Inkább tortúra az ilyen vendégláts egy háziasszonynak, mert én ugyan nem veszem be, hogy élvezi. Ha mégis, valami, nincs vele rendben. Csak súgva mondom, én ilyen voltam (mert így nőttem fel, hogy akkor jó a vendéfláts, ha a szem-szájnak ingerén túl teljesít a gazdasszony), lestem minden óhajt-sóhajt. Külön készültem a speciális igényűek részére, annyi félével, amennyit csak nem szégyelltem. Dekoráció, színösszeállítás, harmónia, mind ízben, mint tálalásban. Az idegeskedés, hogy jó legyen, hogy finom legyen, hogy szép legyen, hogy mindenkinek ízleni fog-e, hogy mindenkinek a kedvében tudjak járni. Ízléses terítés, figyelmes apróságok, kényelem, praktikusság. El is készüljön, de ki se hűljön, de fel se melegedjen, de meg ne száradjon, de meg ne puhuljon. Törölget, megterít. Leszed, mosogat, törölget, elpakol. Jajj, mindjárt reggel! Nightmare! Hol van az megírva, hogy az a jó háziasszony, aki órákat izzad a konyhában előtte, utána, de közben is, mert mindig van újabb fogás, amit fel kell szolgálni!?! DE! Tény és való, hogy itt nem kapnak szívrohamot a háziasszonyok, ha vendégségről van szó. A TESCO errefelé is nagy divat, sajnos. Tálalni nem kifejezetten tudnak (vagy csak nem akarnak?), hiába a drága étkészlet/tányérszett. Úgy gondolom az itteni és otthoni vendéglátás a két szélsőséges végletet mutatja. Nálam az veri ki a biztosítékot, ha felvágják az asztalra a két literes kólát, ha a bolti csomagolásban kerül fel a sütemény, vagy épp előétel. Mert ha nem szeret, vagy akar, vagy nincs ideje főzni a háziasszonynak, nem a világ vége, de legalább az nézzen ki úgy, hogy étvágyam is legyen hozzá ;-)


  7. gionetta Says:

    Huh, kicsit döbbentem,ahogy olvastalak. Én is más országban élek,de itt megadják a módját még a kávézásnak is. Nemhogy egy ünnepi ebédnek. Igaz a németek nem öltöznek ki esküvő alkalmából sem, de ízlésük legalább van. Anyukám nagyon szeret sok emberre készíteni,soha nem ideges és mindig leül két fogás között velünk enni. Igaz,így eltart az ebéd két órát,de addig is jókat beszélgetunk. Átvettem tőle ezt a jó szokást. Így szeretek vendégeket várni én is. A gyerekek nagy becsben vannak errefelé,néha túlontúl is,egyre inkább ügyelnek az ő egészségés érkezésükre. De a barátnőm mesélt elég elrettentő példát Angliából. Pl. Ő szoktatta rá a gyereket az etelekre,hogy ne csak csokit egyen.


  8. Emi Says:

    Erika, akkor mégsem egyedi eset az itteni... Igen, a gyerekek. Először meglepett, hogy a gyerekeknek szinte semmi sem készül és, tényleg nem csinálnak nagy dolgot belőle. Csak úgy mellékesen megjegyődött, hogy 6 felnőtt, ja és 7 gyerek lesz...
    Az abrosz, az most épp volt, de ebédnél csak tányéralátét szokott lenni.

    Bors&Pepper, ez még nem is túlzás a Tescos dolgokkal, mert kész partyfood éppen nincs:) A Downton Abbey-ről, a filmet nem nézem, de félórányira van tőlünk a Highclere kastély, ahol forgatták/ják. Még nem sikerült eljutni, mert nagyon ritkán van nyitva, de remélem hamarosan sorra kerül!

    Teller-cake, igen sokmindent megtanultam itt a "mit, hogyan ne" kategóriában:)

    Trollanyu, nyílván mindenhol vannak kivételek, ami jó. Itt azért nincs éppen kész partyfood, mert a "háziasszony" szeretne alakítani is... A maradékot gondosan el kell raktározni, aztán igaz pár nap múlva többnyire kuka. Igen, a gyerekek, sajnos ezt látják, tanulják és zgyanezt fogják csinálni. Látszatra flancos, belül zsugori élet...

    Anazar, nagyban igazad van. De amikor meg is akarod mutatni a vendégeidnek, de mégis sajnálsz normális alapanyagot venni...
    Nekem az tetszik, hogy hamar lezajlik és nem tart 3 napig a dinom-dánom:)
    Tényleg igazi rémálom az otthoni vendégfogadás, de mint vendég érzed, hogy gondoskodnak rólad, szeretettel fogadnak...


  9. marisz57 Says:

    Érdekes bejegyzés, és élvezetes, tanulságos hozzászólások!


  10. Emi Says:

    Gionetta, szóval a németek egészen más tál tészta! Jó ezt olvasni! A gyerekekre nem fordítanak igazán nagy gondot sem táplálkozás, nevelés stb szempontjából. A hétköznapokban is egyoldalú szegénykéknek a táplálkozás: reggelire műzli, cornflakes, ebéd a suliban vagy szendvics, vacsi tészta, kolbász vagy valami hasonló. Mindig! Elrettentő...


  11. Emi Says:

    Marisz, örülök, hogy tetszett! Én is örülök, hogy megírtam, látom megmozgatta az olvasókat:))


  12. Anazar Says:

    Ó, igen, az otthoni vendégvárás vendég szemszögből nagyon is nyerő és ideális ;-)


  13. Szofi Says:

    Emikém, ez tényleg így van:))) Felsejlettek emlékeim abból az időből,mikor kijöttünk Angliába és egy családnál dolgoztam.Többször asszisztáltam én is nagy családi összejöveteleknél,amik nagyon "posh"-nak voltak beállítva, de amikor előételnek julienre vágott sárgarépa, kaliforniai paprika és uborka került az asztalra Tescoban vásárolt dipekkel, akkor azért kipergett a hajam...Látnának ezek egy tisztességes magyar vacsorát, urambocsá egy istenes jó magyar lakodalmat :D


  14. Nagyon érdekes és tanulságos beszámoló, írjál még ilyeneket! :) Az ilyen és hasonló beszámolók mindig arról győznek meg, hogy voltaképpen, nem nekünk kell majmolnunk az angolokat, hanem jöhetnek nyugodtan hozzánk tanulni! Lenne, amit! Egyszer például hasonló módon részletezhetnéd a hétköznapi menüt is, aztán jó lenne belekukkantani egy lakodalmi menübe is - ha adódna rá lehetőséged - illetve bemutathatnál egy átlagos vasárnapi menüt is. :)


  15. Rémes lehet a kokszosra sült hús. Azon túl, hogy nem szép látvány, még borzasztóan rákkeltő is. A többi viszont jól nézett ki. :o)


  16. Emi Says:

    Anazar, végülis ez lenne a lényege nem?:) Én sem szeretem az azt körülvevő nagy felhajtást, de... az az otthoni mentalitás.Ez az itteni...

    Szofi, szóval neked is volt részed benne! Jót mosolyogtam az előételen:) Itt azért legalabb "készül" valami... A magyar lakodalom tényleg érdekes lenne:))

    Alíz, örülök, hogy tetszett! Nyugodtan mehetnének és tényleg nincs amiért majmolni őket, legalábbis gasztronómia terén ezt a réteget... Érdekes ötleteket adtál, a probléma az, hogy ez a család igencsak szélsőséges táplálkozást illetően (is)...

    Illéskrisz, rémes is volt. Gondolom a vendégek szerint is, különben elfogyott volna:)


  17. Márti Says:

    Jó, hogy írtál az ottani szokásokról, írjál máskor is! Most már értem miért mondogatja az Angliai barátunk, hogy ha a konzerveket nem találták volna ki, ő már éhen halt volna.Gondoltam, biztos szegény egyedül van, nincs aki főzzön rá...
    Nem is tudtam, hogy székely vagy :)


  18. Panna Says:

    Hát ebből nem enném degeszre magam az tuti. Én jobban szeretem az itthoni vendégségeket :) Mindenesetre érdekes volt olvasni a kinti szokásokról!


  19. Emi Says:

    Márti, székely, erdélyi, magyar... minden ami kell:)) Igen, a konzervek meg fagyasztott ételek világa. Könnyen, gyorsan, olyan is, de aki ezzel megelégedik...:)

    Panna, megértelek! Én is hiányolok már egy jó otthoni vendégséget. Bár nem vagyok biztos benne, hogy végig tudnám enni a menüt, de állnék elébe:))