A virsli jó! Tökéletes sűrű napokra. Vagy bőséges reggelire. Vagy Szilveszeterre. De nem unjátok már a sima, vízben főtt virslit mustárral? Én igen! Erre vannak az alternatívák. Kismillió. És nem is kell panaszkodni, hogy milyen drága és egyszerre legalább 1 kilót megeszik egy kis család... Néhány szál, feltuningolva és mindenki boldog és elégedett. Sokféle változatot próbáltam már, készítettem virslisalátát, bundás virslit, virslis lángost és még sok mást is.
Végre megérkezett hozzám is a 2012-es Erdélyi Konyha Kalendárium (amibe lapul 1,2 receptem:) és kedvemre lapozgathatom. Az első amit elkészítettem belőle, ez a csőben sült virsli volt. És nem csalódtam! Tudnak valamit ezek az erdélyi konyhatündérek:) (Még akkor is, ha a csőben sütés nem erdélyi találmány)



A vajat megolvasztjuk, beleszórjuk a lisztet, elkavarjuk, kicsit prítjuk. Fokozatosan, kavargatás közbe beleöntünk 2 dl vizet, simára kavarjuk és felforraljuk. Levesszük a tűzről és időnként megkavarva hagyjuk kihűlni. Ezután elkavarjuk a tojássárgával és sóval, borssal ízesítjük. Egy tálat vagy formát (nálam piteforma volt) kivajazunk, belefektetjük a virsliket és leöntjük a szósszal, úgy, hogy mindenhová jusson belőle. Bőségesen megszórjuk a tetejét a sajttal addig sütjük, amjg a sajt kezd megbarnulni és a virslik megrepedezni.

Mennyei lakomát igérek belőle! Tényleg gyorsan megy, semmi macera, könnyű és az az íz... Én salátával tálaltam és egy szelet pirítóssal. Ebéd volt és bizony "a férfi" sem panaszkodott:) Újra elkészítendő!


Viszont ez a csőben sütés sokáig zavarta a csőröm. Nem értettem, mi ebben a cső? Hála ugyanacsak az Erdélyi Konyha Kalendáriumnak, ezzel is okosabb vagyok. A kifejezés valószínűleg a mediterrán országokban használt fedeles cserépedény formájára utal. (Még nem néztem utána, hogy milyen lehet az a cső alakú cserépedény, de fogok:) A csőben sütés, pedig a már előre megfőtt, elkészített zöldség vagy hús valamilyen mártással leöntve, sajttal megszorva és úgy megsütve. (Eszerint az én verzióm nem csőben sült, mert a virslit nem főztem meg előre:)))
Csőben, piteformában, jénaiban, vagy akármiben legyen sütve, bátran ajánlom mindenkinek, garantálom, hogy nagyon finom és  a besamel alapú szósz igazán különleges ízt ad neki!

Ez maradék lett, a korgó gyomrú férfinek tökéletes volt aperitivként, amíg a vacsora illatait még csak szívta:)

Jó néhány évvel ezelőtt kóstoltam. Kicsit belezúgtam, de aztán elfelejtettem. Akkor még ugyan kit érdekelt a főzés :)  Gizi viszon gondoskodott róla, hogy eszembe jusson és hogy elgondolkodjak rajta. Ugy-e még mindig tart nálam a túróhiány és a cérnametélt sem a leggyakrabban előforduló élelmiszer a Tesco vagy Sainsbury polcain, de hát megtanultam én feltalálni magam! Anyum már pár hónappal az érkezés előtt nyaggatott, hogy mit hozzon nekem, ami itt nincs. Utolsó percbe felkerült még a listára a cérnametélt. Ez pipa. Mi legyen a túróval? Találtam én egy curd cheesenek nevezett valamit, ami állítólag tehéntúró, de most épp nem tudtam beszerezni. Végeredmény: 1 doboz ricotta + majdnem 1 doboz cottage cheese. A vargabéles meg ez lett:



A cérnametéltet enyhén sós vízben megfőzzük, leszűrjük, belekavarjuk a vajat és hagyjuk teljesen kihűlni. A kétféle túrót(sajtot) villával összetörjük, hozzáadjuk a cukrot, vanília aromát, tejfölt, a tojássárgákat és a mazsolát és alaposan összekavarjuk. A tojásfehérjéket pici sóval kemény habbá verjük és óvatosan belekavarjuk  a túrós masszába. Ebbe belevegyítjük a metéltet és kész a töltelék.
Egy kb 28X18-as hőálló tálat kibélelünk sütőpapírral. Ebbe kerül az első leveles lap. Megkenjük olajjal, rátesszük a második lapot, ezt is megkenjük, harmadik lap, nem kenjük meg. A lapokat úgy helyezzük, hogy a tál oldalára is jusson belőlük. (Egy lap nálam erre pont elég volt.) Beleöntjük a  tölteléket és befedjük 3 lappal, ugyanúgy, mint az aljában (lap-olaj). A legfelső lapot lekenjük tejföllel vagy felvert tojással. (Én tejföllel kentem le.) 180 fokon 45 percig sütjük. Langyosra hüttjük, bőven leszórjuk pocukorral és kockákra vágva tálaljuk.


Hogy langyosan vagy hidegen finomabb? Talán langyosan, nekem mindenképpen nagyon ízlett. És annyira laktató! Tényleg megfelelő egy leves után. Nálunk csak úgy önmagában volt vacsora és megtöltött rendesen:) Nem emlékszek már határozottan az ízére túróval, de ez a ricottás-cottage cheeses változat szuper lett. Imádtam benne a cottage cheese (ami ha jól tudom leves túró magyarul??) darabkáit és a duzzadt mazsolákat. 

Tudom én, hogy a mézes pogi inkább karácsonyi sütemény, de tehetek én róla, ha épp Húsvét tájékán jött rám, hogy kipróbáljam? Senki nem panaszkodott, hogy miért került ez az asztalra, tehát nem volt hiba. Mézigörl receptje alapján készült, ismét fél adaggal dolgoztam, mert úgy láttam, hogy az egész adag túl sok lenne nekünk. És ezúttal jó döntés volt. Tehát itt a fél adag receptjét írom le, amiből kb 40 darab lett.




A mézet és a vajat összeforraljuk és hagyjuk kihűlni. A tojást 1 ek citromlével és a porcukorral kikavarjuk maj összevegyítjük a mézes-vajas sziruppal. A lisztet elvegyítjük a szódaporral, fűszerrel és a fél citrom héjával. A lisztes és tojásos részeket összeöntjük és alaposan összegyúrjuk. Legalább 3 órára hüttőbe tesszük. (Nekem ez 1 éjszaka lett.) A tésztát átgyúrjuk, gombócokat csipkedünk belőle, kissé ellapítjuk, közepébe kis lyukat nyomunk az újjunkkal vagy fakanál nyelével. Kevés tejszínt elkavarunk 1 tojással és ezzel lekenjük a pogácsáinkat. Végül a lyukakba beleszúrkódjuk a mandulaszemeket és 200 fokon 10-12 perc alatt megsütjük.


Finomak, puhák, omlósak lettek, igaz én úgy éreztem, hogy kevés cukor vagy méz még mehetett volna bele. Édesszájú vagyok, hiába:)

Anazar feketeribizlis zabfalatjai megadták a végső lökést ahhoz, hogy nekifogjak zabkekszet sütni. Ettem már és nagyon tetszett az íze, ezért kötelező darab volt. Meglett, imádva volt és lesz még, mert fog még készülni nem is soká!
Receptért végülis Mártihoz tértem be, kisebb változtatások történtek.





A száraz hozzávalókat mind összevegyítjük, majd összegyúrjuk a puha vajjal. Végül beleütjük a tojást és összeállítjuk a tésztát. (Én nem tettem hüttőbe, rögtön sütöttem. Nem tudom mi lett volna különbség, de ez így is csodás volt.) A tésztából diónyi darabokat csipkedünk, gombócokká formáljuk, tenyerünkben kissé ellapítjuk, mutatóújjunkkal kis mélyedést nyomunk a közepébe. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk őket és a mélyedésekbe fél kávésknálnyi dzsemet teszünk. (Nálam felébe eper, felébe barack került.) 190 fokon 20 perc alatt megsütjük.




Ez volt a második leggyorsabban fogyó süti az ünnepi asztalról. Legjobban a kókusz és természetesen a zab íze dominált, amit imádok. Annyira különleges ízt ad a keksznek, hogy az valami mennyei. Közepén a savanykás-édeskés lekvár meg csak hozzáad az élményhez. A ránézésre nem annyira csalogató, inkább kissé száraznak tűnő keksz annyira zamatos és ízzel teli, hogy komoly erőfeszítést igényel az abbahagyása.

Nem tudom van-e, aki még nem készítette el ezt a nagyon egyszerű és imádnivaló édességet? Rengeteg blogon láttam és annyira de annyira kívántam már. Hetekig be volt tervezve, aztán úgy döntöttem, ezzel is kínozva magam, hogy csak akkorra készítem el, amikor itt lesznek anyuék. Így is lett. Gerditől kölcsönöztem a receptet, igaz csak fél adaggal kezdtem, de nagy hiba volt. Mindenki imádta, falta, az első süti volt, ami elfogyott:)






A kekszet összevegyítjük a kakaóval . A tejet, vajat és cukrot egy edényben feltesszük a tűzre és addig hagyjuk, amíg a vaj teljesen felolvad. Ebbe a szirupba belekavarjuk a kakaós kekszet, hozzáöntjük a rumaromát is és alaposan összekavarjuk. Egy tetszésünknek megfelelő méretű formát kibélélünk fóliával, belenyomkodjuk a keveréket. A csokit gőz felett felolvasztjuk, ráöntjük a tésztára és elsimítjuk. Hagyjuk teljesen megdermedni a tésztát és a csokit is, majd kivesszük a formából, lehúzzuk róla a fóliát, felszeleteljük és megesszük. Vigyázva, hogy másnak is hagyjunk belőle:)



Ez az egész adag receptje, szerintem nem érdemes felet készíteni, mert annyira finom és annyira eteti magát, hogy úgysem lesz elég:)) Hamarosan jön az ismétlés!

Újra itt vagyok és mivel eddig semmilyen húsvéti receptet nem posztoltam, úgy illik, hogy mégis legyen valami és egy kevéske beszámoló is a rövid eltünésem okáról. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy a másik, hétköznapi blogomat egyelőre nem folytatom, ezért itt fogok néha kicsit személyesebb dolgokat is írni. Régebben nagyon jó volt írni azt a blogot, a beszámolókat, tapasztalataimat, de most sokkal nagyobb örömemet lelem a főzésben és gasztróblogolásban. Mindkettőt vezetni már sem időm, sem energiám. Ráadásul már nem is érzem szükségét annak, hogy a nagy világ elé tárjam életem minden egyes történését.

Eltünésem oka egy 10 napos szabadság, amit anyukám és leendő anyósom társaságában tölöttem, cseppet sem unatkozva. Majd minden nap kirándultunk, akkor is, ha az időjárás nem kedvezett nagyon nekünk. Voltunk Londonban városnézni, nemzeti galériában, megfagyni. Bath csodás városában gyönyörködni, fotózkodni, kertet ámulni, hajókázni. Bournemouth gyönyörű tengerparján ismét csak fagyoskodni, a jéghideg vízben kicsit lábunkat belemártani, csodás kerteket szemlélni. Imádott Oxford építészetét bámulni. Salisbury Anglia legmagasabb tornyával rendelkező lenyűgöző katedrálisát meglátogatni. A közeli Newbury és Marlborough kisvárosokat megnézni. Swindonban shoppingolni és abban az étteremben vacsorázni ahol Valentin napon annyira jól éreztük magunkat. Húsvét napján angol katolikus templomban, amiből anyuék ugyan egy szót nem értettek, de azért nagyon tetszett nekik. Ezen kívül elképráztattam őket főzőtehetségemmel. Főleg anyósra lévendőt, akinek fogalma nem volt róla, hogy egyáltalán tudok főzni. Garantálom, hogy legalább 2,3 kilóval súlyosabban mentek haza:)
Készülődtem sok sütivel, de Húsvétra nem igazán főztem, mert érkezett otthonról a töltött bárány, amit annyira imádok, a töltött káposzta, házi kenyér, diós-mazsolás kalács, házi kolbász, júhtúró és még sok sok minden más. Egyedül sült sonkát készítettem arra a napra, ami már jól bevált finomság lett nálunk ünnepeken. Itt van egy pár fotó a húsvéti asztalunkról: