Trollanyu datolyakrémes piskótatekercse nem hagyott nyugodni. Ugyaninnen értesültem, hogy a sticky toffee pudding érdekes ízét bizony a datolya adja. Nem tudtam, nem szégyellem, folyamatosan tanulok, még jó, hogy van ahonnan:)
De annyira nem hagyott nyugodi, hogy bár gyakorlatilag csak a datolya volt kéznél hozzá, valamit rögtön kezdenem kellett vele. Nem bírtam kivárni a következő bevásárlást, hogy minden meglegyen. Így született meg ez a nagyon édes, csorgós, ragacsos süti.






A piskótához a tojássárgákat habosra kavarjuk a cukorral, majd hozzáadjuk a vizet és az olajat és elkavarjuk. Beleöntjük a szódaporral elvegyített lisztet és mixerrel addig verjük, amíg kezdenek levegőbuborékok megjelenni a tetején. A tojásfehérjéket egy csipetnyi sóval kemény habbá verjük és három részben nagyon óvatosan a lisztes tésztához kavarjuk. Sütőpapírral bélelt gáztepsibe terítjük. Eléggé vékony réteg tészta lesz és nem is nő meg igazán, de nem probléma, erre a célra most éppen ez kell. 180 fokra előmelegjtett sütőben 20 perc alatt megsütjük. Hagyjuk teljesen kihűlni, majd kerek sütikiszúróval kivágjuk.



Amíg hűl a piskóta elkészítjük a krémet. A datolyát turmixgépbe tesszük és apróra daráljuk. Ez eléggé csattog és hangos és nem is megy olyan hamar, food processorba hamarbb menne, de az hozzám még nem érkezett meg:) Miután apró, beleöntjük a sürített tejet, ami nálam cukrozott volt, de ha nem akarjuk nagyon nagyon édesre a krémet, akkor anélkülit is használhatunk. ) Összedolgozzuk, hozzáadjuk a sajtkrémet és a lime levet és ezekkel is alaposan elvegyítjük.
A piskótakorongokat egy-egy kanálnyi krémmel összeragasztjuk. A csokit megolvasztjuk és ezzel lecsorgatjuk a piskótákat. Hagyjuk megdermedni a csokit, majd kínáljuk.
A krém nem dermed meg, evés közben kicsorran itt-ott, de épp ez benne a jó. Radag és csepeg és csúszik és imádtuk! A piskóta magában nem édes, mert a krém nagyon is az. Amint megkóstoltam a krémet és megéreztem az ízét máris tudtam, hogy tényleg ez az a jellegzetes íz, amit a sticky toffee puddingban is éreztem. Köszi az ötletet Trollanyu, bár nagyon elkanyarodtam tőle:)

Tőlem megszokott gyorsasággal és mértékekkel itt van ismét egy leves. Ez olyan amikor este beesünk az ajtón, valamit enni kellene, gyomrunk a levest kéri, benézünk a hüttőbe és már tányérba is töltjük.



Hozzávalók: 2 személyre
2 marék fagyasztott vegyeszöldség (kukorica, zöldbab, sárgarépa, zöldborsó)
1 leveskocka
2 virsli
1 marék reszelt sajt
só, bors, petrezselyemzöld
tejföl

A zöldséget kevés olajon megfuttatjuk, majd bőségesen felöntjük vízzel, amennyit gondolunk, hogy kettőnknek elég:) Beledobjuk a leveskockát, amiről tudjuk, hogy nem jó, de időnként bizony megoldás. Sóval óvatosan, mert a kocka is tartalmaz. Borsot ízlés szerint. És addig főzzük, amíg a zöldségek megpuhulnak. Levesszük a tűzről, belekavarjuk a sajtot és addig kavarjuk, amíg elolvad. Már amennyire. És nem marad az egész a kanálon, ami a fotón nagyon jól látszik. De nem baj, egyáltalán nem bántja konyhafőnöki büszkeségemet sőt arra emlékeztet, amikor otthon régen túrós pityókalevest ettünk. A tányér aljára ment a túró, rá a forró leves, ami nyúlt, ragadt, de az volt a legfinomabb:)
Tejföllel ízesítjük és melegen bekanalazzuk, esetleg pirítóssal. Könnyű kis vacsora, jólesik időnként a meleg leveske. Nem mindig kell, de van amikor kivételesen követelik a bentlakók.

Jacket potato avagy kabátos krumpli. Ugyancsak népszerű étel az angol világban. Óriási krumpli, héjában sülve, középen meghasítva és megtöltve akármivel. Akár babbal is. Nem, azt még nem kóstoltam, de fogom:)



Mi is szeretjük, de megvan a mi saját verziónk rá. A krumplikat alaposan megmossuk, és mehetnek is a 220 fokos sütőbe. Csak úgy, a rácsra. Régen otthon nagymamám csak úgy bedobálta őket a fatüzelésű kályha sütőjébe, majd időnként a "haroggal" megmozgatta.
A kruplik méretétől függően 45 perc, 1 óra alatt kívül ropogósra, belül omlósra sül. Tányérra szedjük, vigyázva, hogy nagyon ne égessen meg ( nekem mindig sikerül megégetni a kezem:), széttépkedjük darabokba. Szétterítjük a tányéron, megsózzuk, reszelt sajttal jól megszórjuk, joghurttal vagy tejföllel leöntjük és már mehet is a bendőbe.
Nincs sok munka vele, igaz a sülés ideje miatt nem annyira gyors és vacsorára nem is a legkönnyebb kategóriába tartozik, de ha nem tömjük robbanásig magunkat, akkor csodás eledel. Amúgy is, nekem mindennel jühet a héjában sült krumpli: tejjel, vajjal, margarinnal, sajttal, sajtkrémmel, hagymával... Nagymamánál túró, vöröshagyma, tej volt a menüben. A mi verziónk sem elhanyagolandó, de az övé az eredeti és akármikor megenném ma is!

Többféle történet létezik eredetének meghatározására, hogy ez az indiai étel Indiából vagy Nagy Britanniából származik. Tény, hogy az egész világon elterjedt, UK-ben nagyon népszerű, egy kutatás szerint az Egyesült Királyság legnépszerűbb éttermi fogása. Igazi britt nemzeti ételnek tartják... no comment!
A "tikka" sült csirkehús darabkákat jelent, a "masala" pedig fűszeres, csípős szószt. Így már nem titok, hogy mi is a tikka masala. Eredetileg a húst fűszerkeverékben és joghurtban pácolják, majd tandor sütőben sütik meg és egy fűszeres, paradicsomos szósszal tálalják, ami általában krémes, csípős és narancssárga színű.



Én ugyan nem vettem a fáradtságot a szósz elkészítésére, mert a Patak's és még sokan mások is, kínálják kész szószaikat. És van, amikor csak ez kell, gyorsan különleges. Meg amúgy is... kóstolásképpen.

Hozzávalók: 2 személyre
2 csirkemell filé
fél üveg tikka masala szósz
0,5 dl tejszín
rizs



A rizset sós vízben megfőzzük. A csirkemellet vékony, fél újjnyi hosszú csíkokra vágjuk, kevés olivaolajon megpirítjuk. Amikor már nem rózsaszín kívül, hozzáöntjük a szószt és alaposan összefőzzük, amíg a hús teljesen megpuhul. Ekkor beletesszük a tejszjnt és azzal is összemelegítjük. Bőséges rízzsel tálaljuk.



Hogy milyenek a tapasztalataink? Hm, nekem nagyon ízlett, bár nem vagyok nagyon hozzászokva a csípős ételekhez, és ez aztán az volt. A csípősség tompítása miatt adtam hozzá kevés tejszínt. Amire rájöttem, hogy nagyon követeli a rízst. Vagyis ne fele fele arányban tálaljuk, hanem legyen több a rízs. Páromnak, mint általában, több szószt tettem és annyira csípett neki, hogy a rízset pótolnom kellett:) Még fél üveg szósz megvan és már alig várom a következőt. Lehet cuscussal fogom kipróbálni...
Akinek kedve lenne kipróbálni saját készítésű szósszal, rengeteg receptet talál a világhálón és nem is olyan ördöngősség!

Avagy kanadai sütőtök krémleves. Jó sok ideig ott lapult a hüttőben. Azért vettem meg, hogy kipróbáljam, de valahogy sehogysem jött az ötlet, hogy mi is legyen belőle. Hogy a férfinép ízlésének is megfeleljen. Mert nálunk az édes ételben nem menő ám. Ha főétkezés akkor legyen sós, ha desszert akkor édes. A sütőtök meg... hát eléggé az édes kategóriába tartozik. Akárhogy is fűszerezem kiérzik belőle az édeskés íze.
Krémleves mellett dötöttem, kockáztattam. Nem lett a legnyagobb siker, de zokszó nélkül elfogyott. 2 hotdoggal elnyomtatva természetesen:)




A sütőtököt felszeleteljük és betesszük a sütőbe. Kb fél óra alatt készre sül. Kanál segjtségével kivájjuk a tök husát a héjából, turmixgépbe tesszük és összeturmixoljuk. Ezután kiöntjük egy edénybe, hozzáadjuk a tejszínt, sózzuk, borsozzuk és szerecsendióval ízesítjük. Összeforraljuk, ha túl sűrűnek találjuk, adhatunk hozzá kevés tejet higításképpen. Tányérba szedjük, a tetejét tejszínnel diszíthetjük és néhány tök- vagy fenyőmaggal megszórjuk.

Ismeritek azt, amikor kell valami vacsora, de valami nagyon könnyű és ha lehet gyors is? Meg ne legyen fűszeres sem, mert rendetlenkedik a gyomrunk, félünk nehogy megterheljük, aztán alvás nuku. Inkább olyan natúr, friss, zsenge, ízes...
Gyakran meglepődök, hogy az egyszerű, gyors ételek mennyire váratlanul finomak tudnak lenni. Amikor nem számítasz semmire, csak hát valamit összedobsz, mert enni mégiscsak kell időnként, aztán bumm, abból lesz a hónap íze. Magad sem hiszed, hogy ennyire ízlik. Na persze ízlések kérdése, mert páromnak hiába magyaráztam, hogy de kóstold és érezd és... ő sose fogja ugyanazt érezni mint én:) Van akinek az evés élvezet és van akinek egy alapszükséglet kielégítése csupán.



Ezt a gyors vacsorát akkor dobtam össze, amikor még nem diétáztam, de már nagyon éreztem, hogy kellene valamit változtatni. Rizset főztem, simán, só nélkül. Tálba tettem, összetépkedtem egy szelet gépsonkát, rászórtam. Egy negyed kaliforniai paprikát csíkokra vágtam, hozzáadtam. Ricotta darabkákat tettem a tetejére és kész!



És hogy akkor mégis hol van benne a kanyar? A ricotta krémessége... a paprika leves, ropogós édessége... a sonka selymessége és a rizs puhasága. Mindez együtt. Kell ennél több magyarázat?