Jacket potato avagy kabátos krumpli. Ugyancsak népszerű étel az angol világban. Óriási krumpli, héjában sülve, középen meghasítva és megtöltve akármivel. Akár babbal is. Nem, azt még nem kóstoltam, de fogom:)



Mi is szeretjük, de megvan a mi saját verziónk rá. A krumplikat alaposan megmossuk, és mehetnek is a 220 fokos sütőbe. Csak úgy, a rácsra. Régen otthon nagymamám csak úgy bedobálta őket a fatüzelésű kályha sütőjébe, majd időnként a "haroggal" megmozgatta.
A kruplik méretétől függően 45 perc, 1 óra alatt kívül ropogósra, belül omlósra sül. Tányérra szedjük, vigyázva, hogy nagyon ne égessen meg ( nekem mindig sikerül megégetni a kezem:), széttépkedjük darabokba. Szétterítjük a tányéron, megsózzuk, reszelt sajttal jól megszórjuk, joghurttal vagy tejföllel leöntjük és már mehet is a bendőbe.
Nincs sok munka vele, igaz a sülés ideje miatt nem annyira gyors és vacsorára nem is a legkönnyebb kategóriába tartozik, de ha nem tömjük robbanásig magunkat, akkor csodás eledel. Amúgy is, nekem mindennel jühet a héjában sült krumpli: tejjel, vajjal, margarinnal, sajttal, sajtkrémmel, hagymával... Nagymamánál túró, vöröshagyma, tej volt a menüben. A mi verziónk sem elhanyagolandó, de az övé az eredeti és akármikor megenném ma is!

Többféle történet létezik eredetének meghatározására, hogy ez az indiai étel Indiából vagy Nagy Britanniából származik. Tény, hogy az egész világon elterjedt, UK-ben nagyon népszerű, egy kutatás szerint az Egyesült Királyság legnépszerűbb éttermi fogása. Igazi britt nemzeti ételnek tartják... no comment!
A "tikka" sült csirkehús darabkákat jelent, a "masala" pedig fűszeres, csípős szószt. Így már nem titok, hogy mi is a tikka masala. Eredetileg a húst fűszerkeverékben és joghurtban pácolják, majd tandor sütőben sütik meg és egy fűszeres, paradicsomos szósszal tálalják, ami általában krémes, csípős és narancssárga színű.



Én ugyan nem vettem a fáradtságot a szósz elkészítésére, mert a Patak's és még sokan mások is, kínálják kész szószaikat. És van, amikor csak ez kell, gyorsan különleges. Meg amúgy is... kóstolásképpen.

Hozzávalók: 2 személyre
2 csirkemell filé
fél üveg tikka masala szósz
0,5 dl tejszín
rizs



A rizset sós vízben megfőzzük. A csirkemellet vékony, fél újjnyi hosszú csíkokra vágjuk, kevés olivaolajon megpirítjuk. Amikor már nem rózsaszín kívül, hozzáöntjük a szószt és alaposan összefőzzük, amíg a hús teljesen megpuhul. Ekkor beletesszük a tejszjnt és azzal is összemelegítjük. Bőséges rízzsel tálaljuk.



Hogy milyenek a tapasztalataink? Hm, nekem nagyon ízlett, bár nem vagyok nagyon hozzászokva a csípős ételekhez, és ez aztán az volt. A csípősség tompítása miatt adtam hozzá kevés tejszínt. Amire rájöttem, hogy nagyon követeli a rízst. Vagyis ne fele fele arányban tálaljuk, hanem legyen több a rízs. Páromnak, mint általában, több szószt tettem és annyira csípett neki, hogy a rízset pótolnom kellett:) Még fél üveg szósz megvan és már alig várom a következőt. Lehet cuscussal fogom kipróbálni...
Akinek kedve lenne kipróbálni saját készítésű szósszal, rengeteg receptet talál a világhálón és nem is olyan ördöngősség!

Avagy kanadai sütőtök krémleves. Jó sok ideig ott lapult a hüttőben. Azért vettem meg, hogy kipróbáljam, de valahogy sehogysem jött az ötlet, hogy mi is legyen belőle. Hogy a férfinép ízlésének is megfeleljen. Mert nálunk az édes ételben nem menő ám. Ha főétkezés akkor legyen sós, ha desszert akkor édes. A sütőtök meg... hát eléggé az édes kategóriába tartozik. Akárhogy is fűszerezem kiérzik belőle az édeskés íze.
Krémleves mellett dötöttem, kockáztattam. Nem lett a legnyagobb siker, de zokszó nélkül elfogyott. 2 hotdoggal elnyomtatva természetesen:)




A sütőtököt felszeleteljük és betesszük a sütőbe. Kb fél óra alatt készre sül. Kanál segjtségével kivájjuk a tök husát a héjából, turmixgépbe tesszük és összeturmixoljuk. Ezután kiöntjük egy edénybe, hozzáadjuk a tejszínt, sózzuk, borsozzuk és szerecsendióval ízesítjük. Összeforraljuk, ha túl sűrűnek találjuk, adhatunk hozzá kevés tejet higításképpen. Tányérba szedjük, a tetejét tejszínnel diszíthetjük és néhány tök- vagy fenyőmaggal megszórjuk.

Ismeritek azt, amikor kell valami vacsora, de valami nagyon könnyű és ha lehet gyors is? Meg ne legyen fűszeres sem, mert rendetlenkedik a gyomrunk, félünk nehogy megterheljük, aztán alvás nuku. Inkább olyan natúr, friss, zsenge, ízes...
Gyakran meglepődök, hogy az egyszerű, gyors ételek mennyire váratlanul finomak tudnak lenni. Amikor nem számítasz semmire, csak hát valamit összedobsz, mert enni mégiscsak kell időnként, aztán bumm, abból lesz a hónap íze. Magad sem hiszed, hogy ennyire ízlik. Na persze ízlések kérdése, mert páromnak hiába magyaráztam, hogy de kóstold és érezd és... ő sose fogja ugyanazt érezni mint én:) Van akinek az evés élvezet és van akinek egy alapszükséglet kielégítése csupán.



Ezt a gyors vacsorát akkor dobtam össze, amikor még nem diétáztam, de már nagyon éreztem, hogy kellene valamit változtatni. Rizset főztem, simán, só nélkül. Tálba tettem, összetépkedtem egy szelet gépsonkát, rászórtam. Egy negyed kaliforniai paprikát csíkokra vágtam, hozzáadtam. Ricotta darabkákat tettem a tetejére és kész!



És hogy akkor mégis hol van benne a kanyar? A ricotta krémessége... a paprika leves, ropogós édessége... a sonka selymessége és a rizs puhasága. Mindez együtt. Kell ennél több magyarázat?

A keksz szalámi gyerekkorom óta nagy kedvencem. Talán mert nagyon ritkán, csak alkalmakra készítette anyukám. Aztán jött az ugyanilyen alapú gombóc. Ez már gyakrabban, de sosem tudtam megúnni. Én is szívesen készítem. Most meg itt a tekercs vagy rolád. Sokfelé láttam, jól is néz ki és lehet variálni. Ez az én variánsom, én ötlöttem ki, de természetesen nem kizárt, hogy valaki már nem készítette el hasonlóan.
Itt Angliában nem is olyan egszerű beszerezni a háztartási kekszet, mint amilyen természetes ez otthon. De szeretik a keszet, szóval van választék. És innen-onnan meg lehet tudni, hogy a Rich tea biscuit a legalkalmasabb az ehhez hasonló sütemények elkészítésére. Ha valaki máshogy tudja, szívesen fogadom az ötleteket:)




A kekszes részhez ledaráljuk a kekszet, összevegyítjük a cukorral, kakóval, rumaromával. Ezután hozzáöntjük a tejet és összeálló masszává gyúrjuk.

A fehér részhez a cukrot a vízzel feltesszük forrni és addig főzzük, amíg a cukor felolvad. Ezután hozzáadjuk a vajat és kavargatva felolvasztjuk. Levesszük a tűzről, hagyjuk hűlni, hogy ne legyen épp forró majd belekavarjuk a tejport és addig kavarjuk amíg sima masszát kapunk.
A kekszes masszát fólián kocka alakúra nyújtjuk egy porcukorral meghíntett nyújtófa segítségével. Erre rátesszük a tejporos masszát és egy spatula vagy szilikon lapát segítségével elsimítjuk a barna masszán, ugyanakkora méretűre. Olyan vastagságúra nyújtjuk, ahogy szeretnénk. Én bevallom, hogy mivel ez a réteg elég édes, nem akartam túl vastagra. Bár még így is az lett. Ezért nem tettem rá az összes fehér masszát.
A fólia segítségével óvatosan feltekerjük és éjszakára vagy néhány órára dermedni tesszük. Ezután szépen szeletelhető. Ha akarjuk forgathatjuk porcukorba, ha nem... úgy is nagyon finom lesz:)



A maradék fehér masszából ezeket az imádnivaló kis golyókat készítettem. Régebb készítettem még ilyen úgynevezett raffaello golyókat, aminek bár szerintem egyáltalán semmi köze a Raffaellohoz, azért nagyon finom. Viszont nem kókuszba forgattam, hanem meghíntettem kakóporral. Hát nem ennivalóak?

Több helyen láttam már clafoutist, de nem igazán mozgatta meg a fantáziámat addig amíg meg nem vettem a csokis könyvemet. A forró csokis meggyes clafoutis tejszínnel tálalva rögtön elkészítendő lett. Viszont málnával.






A sutőt előmelegítjük 190 fokra. A sütőforma alját kibéleljük formára vágott sütőpapírral.

Az alaposan lecsepegtetett málnát beleszórjuk a sütőbe. Igazából friss málnával az igazi, mert az nem levez, de ízben ez sem volt utolsó:) Megszórjuk a barna cukorral.

A tojásokat habosra kavarjuk a cukorral. A lisztet elvegyítjük a kakaóval és a sütőporral majd a kikavart tojáshoz adjuk més alaposan összekavarjuk. Ezután beleöntjük a tejszínt és a tejet. Összedolgozzuk, ráöntjük a málnára és mehet is a sütőbe. A recept 50/60 perc sütési időt írt, amit én nagyon soknak tartottam. De... azt is írja, hogy addig kell sütni, amíg a közepe felemelkedik és "megkérgesedik". Na nem olyan vastag kéreggé, de nem is folyós. Kicsit fura, de látva megérti az ember miről is van szó. Tényleg kellett az az idő, mert ez a tészta nagyon folyós állagú volt és akkorra bizony megszilárdult. Nem lesz olyan igazi süti, inkább kicsit pudingos, kívül ropogós. Ez a képeken is jól látszik.



Azt sajnálom, amit minden ilyen hasonló sütinél, hogy annyira gyönyörűen felnő de visszaesik amint elkezd hűlni. Forrón tálaltam, nagyon csokis fagyival. Vaníliával lehet jobb lett volna,de... ez volt itthon. A forró, savanykás, csokis és hideg nagyon jó harmóniát alkotott, nem bírtam betelni az ízleléssel.

Egy-egy szeltnél megálltunk, így másnapra is maradt belőle. Nos mi legyen vele hidegen? A fagyasztott málnából kb 1 dl lé maradt hátra. De nem ám olyan víz, hanem tömény málnalé. Ezt felforrósítottam, tettem bele 1 kanál cukrot és 1 kiskanál kukorica keményítőt. Szósz állagúra sürítettem és forrón ráöntöttem a sütire kevés csokiszósz társaságában. Ha lehet, akkor ez így még finomabb volt. Párom is erre a változatra szavazott.