Ismét muffin. Még nem a nagyon sokadik, de szépen gyarapszik a gyűjtemény.
Ha valaki (mint én), azt hitte, hogy a glazé cseresznye (aminek valószínűleg létezik nagyon szép magyar megnevezése, és ha valaki kisegít, azt nagyon megköszönöm) csak díszítésre alkalmas, akkor most én ezt meghazudtoltam. Egy ideje ott lapul a hüttőben egy majdnem ép doboz és nem tudtam mit kezdjek vele. Lett hát muffin!
És itt egy kis történet is: Péntek este. 7-ig dolgozok, 7:02 perckor belépek az ajtón. 8:10-kor már az asztalnál űlünk, a vacsorát majszolgatva és már sül a muffin. Hát nem vagyok egy konyhatündér?:))




Összevegyítjük a liszet, sütőport, sót és cukrot. A tojásokat felverjük, hozzáadjuk a tejet és az olajat és összekavarjuk. A száraz hozzávalók közepébe mélyedést készjtünk, beleöntjük a nedves hozzávalókat. Csak addig kavarjuk, amíg összevegyűl, nem szabad túlkavarni. A cseresznyéket félbe vágjuk, a banánt is feldaraboljuk és néhány mozdulattal a tésztába kavarjuk. Egy muffinformát kirakunk papírkapszlikkal és belekanalazzuk a tésztát. 180 fokos sütőben 20 perc alatt gyönyörűen megsül.



Terveztem, hogy készítek rá valamilyen mázat (icing), de olyan szépen megnőttek, hogy nem láttam értelmét. Így is elfogyott másnap délutánra. A glazé cseresznye, ami magában is édes és ragacsos, sütés után nagyon kellemes ízt kölcsönöz a muffinnak. Ahogy a cukros-cseresznyés máz beleolvad a tésztába, plusz még a sült banán... nagyon jó választás volt újra. Talán ez volt az első muffinom, amivel úgy alakra, mint ízre, teljes mértékben meg voltam elégedve.

Hogyan is nevezhetném másként? Zöldséges-husos-gombás levelestésztában sült pite? Megvettem ezt a "filo pastryt", ami a leveles tészta itteni megfelelője és törtem a fejem, hogy mi legyen belőle. Édes, sós, mindkettő? Be kell vallanom, hogy már majdnem minden féle ilyen készen pakható tésztát kipróbáltam de egyikre sem mondhatom, hogy hű de bejött. Igaz otthon sem voltam a leveles vagy fagyasztott tészta rajongója, hát itt sem leszek az. De azért próbálkozok vele.




A hagymát apróra vágjuk, kevés olajon megpároljuk, hozzáadjuk az őrölt húst és a szeletelt gombát és megpároljuk. Amikor a gomba már majdnem puha akkor beleöntjük a zöldséget és azzal is összepároljuk. Közben sózzuk, borsozzuk, megszórjuk paprikával és fokhagyma granulátummal ízlés szerint. Természetesen használhatunk friss fokhagymát is. Ha a főzelékünk kezd odakapni, pótolhatjuk a vizet, de csak egy keveset, hogy amire megkészül minden, akkorra el is főjjön a víz.
Egy piteformát kibéleljük a lapokkal. Mindegyik között megkenjük olvasztott vajjal és úgy tesszük rá a következőt. Beleöntjük a zöldséges-husos főzeléket és eligazgatjuk. Ezt befedjük tészta lapokkal, ismét mindegyik között megkenve olvasztott vajjal. Előmelegített 190 fokos sütőben addig sütjük amjg a tészta aranybarna lesz. Kb 15-20 perc.

Hogy ne legyen túl száraz és olyan magányos a pite készítettem hozzá egy sajtszószt.



A tejet felforraljuk, hozzáadjuk a reszelt sajtot és lassú tűzön, kavargatva hagyjuk felolvadni. Sózzuk, szerecsendióval megszórjuk, a tejszínben elkavarjuk a kukorica keményítőt és a szószhoz öntjük. Addig forraljuk, lassu tűzön, amíg szósz állagúra sűrűsödik. Melegen vagy hidegen is tálalhatjuk a pite mellé vagy ráöntve.

Nekünk ízlett. A sajtszósz markáns íze igencsak megdobta az élvezeti értékét, különben kicsit lehet száraz lett volna. Következőbe ha hasonlót készítek, kicsit szaftosabbra hagyom a ragut, igaz akkor lehet eláztatja a tésztát, de próbálkozni lehet, nem?

Trollanyu datolyakrémes piskótatekercse nem hagyott nyugodni. Ugyaninnen értesültem, hogy a sticky toffee pudding érdekes ízét bizony a datolya adja. Nem tudtam, nem szégyellem, folyamatosan tanulok, még jó, hogy van ahonnan:)
De annyira nem hagyott nyugodi, hogy bár gyakorlatilag csak a datolya volt kéznél hozzá, valamit rögtön kezdenem kellett vele. Nem bírtam kivárni a következő bevásárlást, hogy minden meglegyen. Így született meg ez a nagyon édes, csorgós, ragacsos süti.






A piskótához a tojássárgákat habosra kavarjuk a cukorral, majd hozzáadjuk a vizet és az olajat és elkavarjuk. Beleöntjük a szódaporral elvegyített lisztet és mixerrel addig verjük, amíg kezdenek levegőbuborékok megjelenni a tetején. A tojásfehérjéket egy csipetnyi sóval kemény habbá verjük és három részben nagyon óvatosan a lisztes tésztához kavarjuk. Sütőpapírral bélelt gáztepsibe terítjük. Eléggé vékony réteg tészta lesz és nem is nő meg igazán, de nem probléma, erre a célra most éppen ez kell. 180 fokra előmelegjtett sütőben 20 perc alatt megsütjük. Hagyjuk teljesen kihűlni, majd kerek sütikiszúróval kivágjuk.



Amíg hűl a piskóta elkészítjük a krémet. A datolyát turmixgépbe tesszük és apróra daráljuk. Ez eléggé csattog és hangos és nem is megy olyan hamar, food processorba hamarbb menne, de az hozzám még nem érkezett meg:) Miután apró, beleöntjük a sürített tejet, ami nálam cukrozott volt, de ha nem akarjuk nagyon nagyon édesre a krémet, akkor anélkülit is használhatunk. ) Összedolgozzuk, hozzáadjuk a sajtkrémet és a lime levet és ezekkel is alaposan elvegyítjük.
A piskótakorongokat egy-egy kanálnyi krémmel összeragasztjuk. A csokit megolvasztjuk és ezzel lecsorgatjuk a piskótákat. Hagyjuk megdermedni a csokit, majd kínáljuk.
A krém nem dermed meg, evés közben kicsorran itt-ott, de épp ez benne a jó. Radag és csepeg és csúszik és imádtuk! A piskóta magában nem édes, mert a krém nagyon is az. Amint megkóstoltam a krémet és megéreztem az ízét máris tudtam, hogy tényleg ez az a jellegzetes íz, amit a sticky toffee puddingban is éreztem. Köszi az ötletet Trollanyu, bár nagyon elkanyarodtam tőle:)

Tőlem megszokott gyorsasággal és mértékekkel itt van ismét egy leves. Ez olyan amikor este beesünk az ajtón, valamit enni kellene, gyomrunk a levest kéri, benézünk a hüttőbe és már tányérba is töltjük.



Hozzávalók: 2 személyre
2 marék fagyasztott vegyeszöldség (kukorica, zöldbab, sárgarépa, zöldborsó)
1 leveskocka
2 virsli
1 marék reszelt sajt
só, bors, petrezselyemzöld
tejföl

A zöldséget kevés olajon megfuttatjuk, majd bőségesen felöntjük vízzel, amennyit gondolunk, hogy kettőnknek elég:) Beledobjuk a leveskockát, amiről tudjuk, hogy nem jó, de időnként bizony megoldás. Sóval óvatosan, mert a kocka is tartalmaz. Borsot ízlés szerint. És addig főzzük, amíg a zöldségek megpuhulnak. Levesszük a tűzről, belekavarjuk a sajtot és addig kavarjuk, amíg elolvad. Már amennyire. És nem marad az egész a kanálon, ami a fotón nagyon jól látszik. De nem baj, egyáltalán nem bántja konyhafőnöki büszkeségemet sőt arra emlékeztet, amikor otthon régen túrós pityókalevest ettünk. A tányér aljára ment a túró, rá a forró leves, ami nyúlt, ragadt, de az volt a legfinomabb:)
Tejföllel ízesítjük és melegen bekanalazzuk, esetleg pirítóssal. Könnyű kis vacsora, jólesik időnként a meleg leveske. Nem mindig kell, de van amikor kivételesen követelik a bentlakók.

Jacket potato avagy kabátos krumpli. Ugyancsak népszerű étel az angol világban. Óriási krumpli, héjában sülve, középen meghasítva és megtöltve akármivel. Akár babbal is. Nem, azt még nem kóstoltam, de fogom:)



Mi is szeretjük, de megvan a mi saját verziónk rá. A krumplikat alaposan megmossuk, és mehetnek is a 220 fokos sütőbe. Csak úgy, a rácsra. Régen otthon nagymamám csak úgy bedobálta őket a fatüzelésű kályha sütőjébe, majd időnként a "haroggal" megmozgatta.
A kruplik méretétől függően 45 perc, 1 óra alatt kívül ropogósra, belül omlósra sül. Tányérra szedjük, vigyázva, hogy nagyon ne égessen meg ( nekem mindig sikerül megégetni a kezem:), széttépkedjük darabokba. Szétterítjük a tányéron, megsózzuk, reszelt sajttal jól megszórjuk, joghurttal vagy tejföllel leöntjük és már mehet is a bendőbe.
Nincs sok munka vele, igaz a sülés ideje miatt nem annyira gyors és vacsorára nem is a legkönnyebb kategóriába tartozik, de ha nem tömjük robbanásig magunkat, akkor csodás eledel. Amúgy is, nekem mindennel jühet a héjában sült krumpli: tejjel, vajjal, margarinnal, sajttal, sajtkrémmel, hagymával... Nagymamánál túró, vöröshagyma, tej volt a menüben. A mi verziónk sem elhanyagolandó, de az övé az eredeti és akármikor megenném ma is!

Többféle történet létezik eredetének meghatározására, hogy ez az indiai étel Indiából vagy Nagy Britanniából származik. Tény, hogy az egész világon elterjedt, UK-ben nagyon népszerű, egy kutatás szerint az Egyesült Királyság legnépszerűbb éttermi fogása. Igazi britt nemzeti ételnek tartják... no comment!
A "tikka" sült csirkehús darabkákat jelent, a "masala" pedig fűszeres, csípős szószt. Így már nem titok, hogy mi is a tikka masala. Eredetileg a húst fűszerkeverékben és joghurtban pácolják, majd tandor sütőben sütik meg és egy fűszeres, paradicsomos szósszal tálalják, ami általában krémes, csípős és narancssárga színű.



Én ugyan nem vettem a fáradtságot a szósz elkészítésére, mert a Patak's és még sokan mások is, kínálják kész szószaikat. És van, amikor csak ez kell, gyorsan különleges. Meg amúgy is... kóstolásképpen.

Hozzávalók: 2 személyre
2 csirkemell filé
fél üveg tikka masala szósz
0,5 dl tejszín
rizs



A rizset sós vízben megfőzzük. A csirkemellet vékony, fél újjnyi hosszú csíkokra vágjuk, kevés olivaolajon megpirítjuk. Amikor már nem rózsaszín kívül, hozzáöntjük a szószt és alaposan összefőzzük, amíg a hús teljesen megpuhul. Ekkor beletesszük a tejszjnt és azzal is összemelegítjük. Bőséges rízzsel tálaljuk.



Hogy milyenek a tapasztalataink? Hm, nekem nagyon ízlett, bár nem vagyok nagyon hozzászokva a csípős ételekhez, és ez aztán az volt. A csípősség tompítása miatt adtam hozzá kevés tejszínt. Amire rájöttem, hogy nagyon követeli a rízst. Vagyis ne fele fele arányban tálaljuk, hanem legyen több a rízs. Páromnak, mint általában, több szószt tettem és annyira csípett neki, hogy a rízset pótolnom kellett:) Még fél üveg szósz megvan és már alig várom a következőt. Lehet cuscussal fogom kipróbálni...
Akinek kedve lenne kipróbálni saját készítésű szósszal, rengeteg receptet talál a világhálón és nem is olyan ördöngősség!