Egy ideje ott motoszkál a fejemben a kenyérsütés. Persze csak úgy, dagasztó/kenyérsütőgép meg tapasztalat nélkül. Tegnap belevágtam. Persze gyorskutatással és... délután. Ami azt jelentette, hogy lesz ami lesz belőle, az első úgysem lehet jó, de tanulok belőle, és mire megkel már túl késő lesz, megsütni már nem tudom. Reggelig túlkelne. De nem akkor ha találok hozzá egy hidegkelesztős receptet. És találtam. A recept innen származik: http://www.nosalty.hu/recept/artizan-peksutemeny-barmikor Köszönet érte! Én féladaggal kezdtem és pont elég volt egyszerre. Nem mertem annyira vakmerő lenni, hogy elsőre tartalékot is készítsek :)

Elkészítés:

Egy tálba szórjuk az élesztőt, sót, lisztet. Hozzáöntjük a vizet és csomómentesre gyúrjuk. A tetejét megszórjuk kevés liszttel és 2 órát langyos helyen tartva kelesztjük. Ezután hüttőbe tesszük, az edény tetejét lefedjük, de nyílást hagyunk rajta, hogy a kelés során keletkezett gázok távozni tudjanak. (Ezt a tésztát állítólag 2 héten belül bármikor felhasználhatjuk.) Éjszakára a hüttőben marad, reggel kivesszük, lisztezett felületre tesszük, tetszés szerint formázzuk, enyhén lisztezzük és 40 percet kelni hagyjuk. Ezután jénaiba vagy sütőlapra helyezzük és 230fokra előmelegített sütőbe tesszük. A sütő aljába egy edénybe forró vizet töltünk. 5-10 percig hagyjuk sűlni majd levesszük a hőfokot 200 fokra és kb 20 percet vagy addig sütjük, amíg barna ropogós lesz. Kivesszük, lespricceljük vízzel és konyharuhával leterítve hagyjuk kihűlni.

Nem igazán egy gasztró cím, így 4 hónap kiesés után... Tudom. De cserében itt vannak a fotók :) Hát itt vagyok, sikerült beüzemelni magam hosszú töprengés után. Nem a főzés iránti szeretetemben inogtam meg, hanem ennyi kihagyás után azon gondolkodtam érdemes-e újra visszatérnem a blogozáshoz. Az a sok rászánt idő, a bejegyzések megszületéséhez szükséges elmefelhasználás (haha), na és az idegelés, hogy feltöltse a képeket és az olyan legyen amilyen kell. Na jó, mindez csak kifogás, kivéve az időt. Végül csak itt vagyok, mert rájöttem, hogy amíg blogoztam addig sokkal jobbakat főztem, nem voltam fáradt hozzá, folyton azon törtem az agyam (és a gép billentyűzetét), hogy mi legyen a következő. A bloggerkedésnek köszönhetem, hogy megtanultam és megszerettem főzni és főként sütni. Mostanában meg... hát főzök én, de... valami hiányzik. Ezért jöttem vissza. Hogy újra pörögjek a konyhában. És megmutassam nektek, ti meg dicsérjetek és mindenki boldog :))
Azzal búcsúztam volt, hogy megyek esküvőt tervezni. Megvolt, csodásra sikerült, minden belefektetett időt megért a szervezés. Tényleg életünk nagy napja volt!Mutatok egy képet, facebookon több is látható akit érdekel.


És akkor néhány fotó bevezetőnek, miket készítettem mostanában, csak így recept nélkül. Következőbe már hozok receptet is. Addig is, üdv mindenkinek, jó újra itt lenni!!

Senkit meg ne tévesszen a "vatta" szó a süti nevében. Valóban vattaszerűen puha és könnyű maga a tészta alap, na de ami rajta van... mennyei és minden ami ezzel jár. Rőgtön megértitek miről is beszélek, amint meglátjátok a hozzávalókat.
Otthon jártam Húsvétra és anyukám sütötte ezt a sütit. A recept kolléganőjétől származik. Ezúton is köszönet neki. Beleszerettem és amint visszajöttem ez volt az első sütim. Sajnos annyira édes, hogy 3 kis szeletnél meg kell állnom... de később folytatom :)


Az alaphoz a tojások sárgáját habosra kavarjuk a cukorral majd hozzákavarjuk a pudingport, a lisztet és a sütőport. A tojások fehérjéből kemény habot verünk és óvatosan összekavarjuk a tojássárgás masszával. Sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük és légkeveréses sütőben 15 perc alatt megsütjük. Sütőnktől függően leellenőrizhetjük hamarabb is, hogy elkerüljük a kiszáradást.

A krémhez a puha vajat kikavarjuk a porcukorral, majd a tojássárgával és a rumaromával.
A tojások fehérjét gőz fölött keményre verjük a porcukorral.
Amikor a tészta teljesen kihült, rákenjük először a vajas krémet, majd a tetejére a habot. Fahéjjal megszórjuk, rövid időre hüttőbe tesszük majd próbálunk önmegtartóztatást végezni, hogy fel ne faljuk egyszerre, majd el ne halálozzunk cukormérgezésben :)



Nagyon finom! Ugyanakkor nagyon édes és nagyon vajas. Akinek mindez túl sok az csak egy szelettel próbálkozzon vagy kevesebb cukorral...

Igen, ez még a Valentin napi elmaradás. Viszont bármilyen alkalomra és bármilyen formában gyorsan elkészíthető és azonnal el is tüntethető. Bizony, ez a kekszgombóc szerelmes alakot öltve :)




Elkészítés:
Legelőször 1 ek-nyi ételszjnezőt oldjunk fel kávéscsészényi vízben (persze attól is függ mennyire erő s a festék) és áztassunk bele 3 ek-nyi kókuszreszeléket. 1 perc után nyomkodjuk ki a kókuszból a levet, terítsük  alufóliára és tegyük meleg helyre, hogy megszáradjon. A nedves reszelék nem fog ráragadni a sütire.
A kekszet ledaráljuk, összevegyítjük a cukorral, kakaóval, hozzáadjuk az eperaromát és eldolgozzuk annyi tejjel, hogy egy összeálló, de nem ragacsos masszát kapjunk. Tenyerünkbe gombócot formálunk, kissé ellapítjuk és egy szív alakú kekszkiszúróval kivágjuk. Az alját és a széleit fehér kókuszreszelékbe mártjuk, a tetejét pedig a pirosba.



Ennyire egyszerű és többnyire mindenki által kedvelt ez a fajta édesség. Az eperaromát azért tettem bele, hogy... változzon, de a rumos mégis csak finomabb. Nem igazán lett epres tőle, de legalább harmonizált a piros kókusszal:)

Van olyan nektek, hogy csak megvesztek dolgokat anélkül, hogy lenne ötletetek mi lesz belőle, egy ideig ott vannak és nézegetitek őket ( na jó, nem olyan sokáig, hogy lejárjon a szavatosságuk:), aztán több ilyen hozzávalóból összejön valami mennyei? Na ez most olyan! Volt cannelloni jó régről és ricotta pár napja, de nem tudtam találni ki édes legyen belőle, vagy nem. Töltelék lett.





A cannelloni csöveket enyhén sós vízben félig megfőzzük. Leszűrjük, tányérra rakjuk, egymás mellé és leszárítjuk.
A szószhoz az olajat felforrósítjuk, hozzáadjuk az apróra vágott hagymát és fokhagymát. Időnként megkavarva puhára pároljuk. Belevegyítjük a paradicsomot, pürét, olivabogyót és sózzuk, borsozzuk. Lassú tűzön összefőzzük, majd egy olajjal kikent tűzálló tál aljára elterítjük.
A töltelékhez a gombát, fokhagymát és a bacont felaprózzuk, egy edényben felolvasztjuk a vajat, megpirítjuk benne a felaprózott hozzávalókat. Közben a friss kenyérmorzsát összevegyítjük a tejjel és az olivaolajjal, majd elvegyítjük a ricottával, a gombás eleggyel és  .kis maréknyi reszelt sajttal. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk.
A cannellonikat teáskanál segítségével megtöltjük a töltelékkel, a paradicsomszószra fektetjük, megkenjük olivaolajjal, megszórjuk reszelt sajttal és mandulalapocskákkal. 190 fokos sütőben 25 percig vagy addig sütjük amíg a szélei kezdenek enyhén barnulni.

Nekünk nagyon ízlett, bár az eleinte soknak tűnő paradicsom szósz valahogy eltűnt alúla, amire megsűlt. Nem ez volt az első alkalom, hogy cannellonit készítettem és máskor is ízlett, az egyetlen problémám, hogy kicsit macerás hogyha előre meg kell főzni a csöveket, mert valamennyire mindenképp összeesik és nehezebb tölteni. De a töltelék is nagyon finom volt, a paradicsomos alap nagyon jól kiegészítette a ricottát.

Már  Erikánál elkezdte fúrdalni a kiváncsiságomat, majd Szofikánál is megláttam, és mindketten egyhangúan azt vallották, hogy nagyon finom. És az elkészítés... talán az a legnehezebb benne, hogy kivárd amíg kicsit lehűl a hüttőben, hogy megkóstolhasd :) Bevallom, nagyon gyanakodtam. Az avokádó általában nem vált kis emmilyen érzést belőlem. Olyan semleges, az íze is. Néha megveszem, mert eszembe jut, hogy "It's good for you", vagyis egészséges. Aztán napokig ott van amíg sort keítek rá. Most is így volt ez. Jó keményet vettem direkt, hogy amíg megérik legyen időm kitalálni hogyan egyem meg. Mousseként végezte.
Erika, Szofi, és mindenki... imádtam!!!


Az avokádót ketté vágjuk, kivesszük a magját és kikanalazzuk a puha husát. Krémmé turmixoljuk, hozzáadjuk a kakaót, cukrot és rumaromát és ezekkel is alaposan összekavarjuk. Pohárba pakoljuk és hüttőbe tesszük lehűlni. Megesszük.



Ez egyszemélyes adag. Egyszerűen nem hittem benne, de muszály volt kipróbálni, ezért csak 1 avokádóval kisérleteztem. Kicsit módosítottam az Erika receptjén, ez a kevésbé egészséges verzió:) Ő mézzel édesített és vanília aromát használt. Én féltem, hogy érezni fogom az avokádó ízét, ezért rummal próbálkoztam... nem megbánva. Kis problémám támadt a turmixolással, elképzelhető, hogy az 1 avokádó az első mozdulattal felkenődött a turmix falára, aztán annyi:) Botturmixal szerintem egyszerűbb.
Annyira selymes, könnyű, ízre csodásan csokis, puha krémet kaptam, hogy nem győztem csodálkozni. Gyanakvók, hajrá, kisérletezzetek!!! Felét páromnak adtam, persze nem tudta miből van, még soha nem kóstolta meg az avokádót. Most már igen. Mit számít miből van ha csokimousse :))