Most már ténylegesen és végleg elteltek az ünnepek. Bár nekünk még máig tartott a "munkanélküliség". Most meg itt a hétvége, ami semmi különbséget nem mutat az elmúlt néhány héthez képest. Legfennebb annyit, hogy egyre gyakrabban jut eszembe, hogy hétfőtől vissza a mindennapokba és a korán kelésbe. Csodás ünnepeink voltak és majdnem egy hónap lazítás. Alig dolgoztam valamit:) Ha ünnepek legyenek ünnepek. Hát nem imádnivaló a munkám? Vagy inkább a főnökeim.

Még tartozok a szilveszteri beszámolóval, természetesen gasztro téren. Ha Karácsony szép volt és jól telt, akkor Szilveszter fenomenális volt. Remek minden téren. A hangulat, az emberek, a kaja, pia... Méltó kezdése az évnek és bízok benne, hogy az egész év ilyen lesz számunkra. Hisz nagy események elé nézünk ebben az évben. Év közepén családnevet váltok és minden ami ezzel jár. Na de előtte vissza a Szilveszterhez. 

Ismét roskadásig telve voltak az asztalok és úgy érzem, hogy az étvágyunk is jobb volt ez alkalommal. A bevált mindenki visz otthonról valamit megoldást alkalmaztuk és jobb nem is lehetett voltna. Csak azzal volt probléma, hogy annyi minden volt, hogy nem volt hely a pocimban mindent megkóstolni:)

Mivel Karácsonyra    hideg felvágottakat, tekercseket készítettem, ezuttal bagettfalatok mellett döntöttem. Szilveszterre praktikusnak találtam. 4 féle falatka készült:

Most, hogy már Új Év van, eljött a karácsonyi beszámolónak is az ideje:) Csak gyorsan és képekben, hisz még a Szilveszteri is hátra van. Aztán kezdődik újra a hajtás, vissza a dolgos hétköznapokban és annyira nehéz lesz visszaszokni, hogy nem hiszem lesz energiám ezekre a beszámolókra. Lényeg, hogy elteltek az ünnepek, szépen, sokkal szebben, mint tavaly, nem hiába kívántuk tavalyelőtt év végén, hogy az Új Év legyen jobb... meglett! Kedves barátainkhoz mentünk, akik mindent megtettek azért, hogy ne csak együtt legyünk, hanem jól is érezzük magunkat, karácsonyi hangulat legyen és együnk sokat. Mindenki hozzájárult a vacsora tartalmához, mondhatni bőségesen, hisz több megmaradt, mint amennyit megettünk. Mint ilyenkor általában. Félünk nehogy kevés legyen, aztán...
Recepteket nem írok, főleg, hogy sok minden nem az én művem és mindenki által ismert ételek ezek. Az ünnepi "must have"-ek, vagyis amelyek minden évben ott vannak az ünnepi asztalon. Helyettük itt vannak a fotók:

Szofikánál fedeztem fel a golyókat. Na nem mintha eddig nem ismertem volna, de csak azt a klasszikusat. Anyukám mindig ezt készített gyerekkoromban és persze nekünk, kislányoknak kellett gombolygatni:) Most viszont új dimenzióba léptett a golyózás, hála Szofikának, aki olyan csodás kombinációkat és összeállításokat mutatott a blogján. Rájöttem, hogy bármivel lehet gombócozni és csak jó lehet. Így hát Karácsonyra megterveztem kettőt. Bevallom több idő kellett kitervezni, mint elkészíteni. Nah jóó, kicsit azért sok volt egyszerre a sok gombolygatás:))

Elkészítés: 
A kekszet ledaráljuk, egy tálba öntjük a porcukorral és a kakóporral együtt. A meggyet lecsorgatjuk és gyengéden felitatjuk róluk a ndvességet. A kekszhez adjuk a rumaromát és annyi meggylevet amivel formázható, nem ragacsos masszát kapunk. Diónyi darabokat csipünk, meggömbolygessük, tenyerünkkel szétlapítjuk, beleteszünk egy meggyet és óvatosan gombóccá formáljuk. Csokidarával vegyített kokuszreszelékkel bevonjuk.




Elkészítés:
A kekszet ledaráljuk és elvegyítjük a porcukorral. Hozzáadjuk a mandulaaromát és annyi narancslevet, hogy könnyen formázható, nem ragacsos masszát kapjunk (nálam 2). Összedolgozzuk, diónyi gombócokat formálunk belőle. Egy tányérba szeletelt mandulát és narancshéjat vegyítünk össze és ebbe forgatjuk bele a gombócokat.



Mindkettő nagyon ízlett, a meggyes talán csak akkor lett volna finomabb ha rumba áztattam volna a meggyeket. Az abszolút favorit a narancsos-mandulás lett nekem. A gombócprojekt beindult. Főleg amint láttam, hogy kedves angol családunk hogyan falta a sütijeimet... micsoda kielégülés:))

Ezzel be is fejeztem a Karácsonyi süti kategória bemutatását. Le is vagyok már maradva, hisz holnap van az év utolsó napja. Más már a Szilveszteri menüt posztolja. Nekem még van egy Karácsonyi bejegyzésre valóm, megmutatom, hogy hogyan ünnepeltünk és miket ettünk. Azt hiszem már csak jövőben.
Addig is kívánok minden kedves ólvasómnak egy nagyon szép Szilveszter éjszakát és Boldog Új Évet! Süssünk, főzzünk sokat és finomat szépet az Új Évben is és osszuk meg egymással!!

Máris elmúlt a Karácsony! Néha annyira hiábavalónak érzem a napokig tartó készülődést. Főleg a mi esetünkben, hogy ketten vagyunk. Napokig sütök, főzök, aztán ott nyomja a hüttőt a sok kaja és nem kell senkinek. Hipp-hopp, el is múlt az ünnep, alig voltunk itthon, de hát milyen lenne az, ha nem készülnék Karácsonyra? Készültem rendes háziasszonyhoz illően és most már csak az maradt hátra, hogy megmutassam nektek is a jobban sikerült műveket. Na meg valami módon eltűntetni a maradékokat...

Ez a gyönyörű keksz látványra teljesen elvarázsolt, amint megláttam a fotót a Facebookon. Gyorsan utána is néztem Marka boszikonyhájában és elmentettem a Karácsonyra elkészítendők listájára. Néhány nappal az ünnep előtt el is készült. Egyszerűen, gyorsan és finomra sikerült. Köszönet a receptért, biztosan máskor is megsütöm majd.


Elkészítés:
A lisztet egy tálba mérjük, belevegyítjük a porcukrot, sót, narancshéjat és elmorzsoljuk a kockákra vágott puha vajjal. Ezután hozzáadjuk a tojássárgákat és egynemű tésztává gyúrjuk. Nagyon könnyen kezelhető, nem ragacsos vagy kemény tésztát kaptam belőle. Műanyag fóliába csomagolva fél órát hüttőben pihentetjük. Ezután diónyi gombócokat csipegetünk belőle, sütőpapírral kibélelt tepsire rakjuk, újjainkkal ellapítjuk és mutató újjunkkal mélyedést nyomunk a közepébe. Mokkáskanálnyi baracklekvárt teszünk a mélyedésekbe és mandulaszeletekkel diszítjük a tetejét. 170 fokos sütőben 10 perc alatt készre sütjük. Hagyjuk langyosra hűlni a tepsiben, mert forrón nagyon törékenyek, összetörhetnek a kiszedésnél.



A Marka receptjéhez képest annyit változtattam, hogy kihagytam a tonkababot és narancslekvár helyett barackot használtam. Megjegyzem, hogy Marka a Tésztavarázs című Michel Roux könyvből sütötte meg a páte sablée alapreceptet ehhez a kekszhez. Igazán finom, omlós keksz sült ki belőle. Puha, törékeny, elegáns finomság. Mindenki imádta aki kóstolta. Sajnos történt vele egy kis balesetem. Eldobozoltam és feltettem egy hüvösebb pólcra a nagy napig. Mivel a polc nem állt teljesen egyenesen, egyszer csak bummm és doboz a földön. Mivel annyira kis törékenyek, hiába, hogy a doboz nem nyílt ki, de eléggé összetörtek, megviselődtek a kicsikék. Annyira, de annyira forrt a méreg bennem. Főleg, hogy nemcsak ez az egy süti, hanem 3 másik is ugyanígy járt... Azért elfogyott :)

 Karácsonyra! Végre én is belevágtam a készülődésbe, tervezésbe. Megvan már a lista és a bevásárlás, na meg az eslő apró is elkészült. Az édesek mellé ugy-e kell valami sós is, pedig az nem az én asztalom. Tavaly egy gyors paprikás, sütőporos pogácsát sütöttem, ami nem volt ugyan rossz, de...  Idén, mivel kevés az időm sütögetésre, be kell osztanom rendesen és időben nekifogni. Megláttam az Édességrajongók oldalán a Facebookon, hogy valaki sós receptet keres és jöttek is az ötletek. Milyen kapóra jött nekem :) Itt is az eredmény. Egy jó nagy dobozzal. Biztosan jut mindenkinek belőle, akinek kell! Köszönet a receptért a Bodzablog írójának! Biztosan fog még nálunk asztalra kerülni.


 Még rendben vannak és igyekszek minimálisra csökkenteni az ellenőrzések számát:) Annyira gyorsan készen lett, a munkáim közötti szünetekben született meg. Fele a hüttőben éjszakázott, de nem haragudott érte, ugyanolyan finom lett. Nagyon hálás vendégváró falatkák lesznek szerintem. A tésztában levő sajt különös ízt ad neki. Nekem kicsit sósnak tűnik, gondolom a sajt miatt, legközelebb kevesebb sót teszek bele. Összességében csak ajánlom minden bizonytalankodó háziasszonynak, aki gyors, sós ropogtatnivalóra vágyik.
A fotók nem lettek igazán karácsonyiak, bár készült egy sor abból is, de nem nyerték el a tetszésemet, úgyhogy előkaptam a dobozt és kattintottam néhányat. És jobbak lettek mint a tervezettek...