Azaz tonhalas-kukoricás szendvicskrém.
Szerencsésnem mondhatom magam (több téren is), mert a családnál, ahol dolgozok, szeretnek főzni és finomakat enni. Persze többnyire tipikus angol ételeket. Nekem pedig ez azért jó, mert sokat tanulhatok. Ugyan nem nekem kell főzni, de néha besegítek, vagy ha nem is, mindig megmutatják, hogy mi az és hogyan készül. Ja, és meg is kóstolhatom! Szívom magamba az információt és próbálkozok is lassan lassan. Ilyen ez a tuna sweetcorn is, ami bár eléggé elterjedt én eddig nemhogy nem ettem, de nem is hallottam róla ebben a formában. Rögtön megtetszett, hisz a tonhalat imádjuk.




Elkészítés:
A tonhalat és kukoricát lecsöpögtetjük és a többi hozzávalóval együtt egy tálban összekavarjuk. Kínálhatjuk akár sima szendvicsként, esetleg pirítóssal de akár tésztába kavarva is gyors, finom ennivaló lehet.


Annyira gyors, hogy majdnem el is készűl, amíg a pirítós kész. A tésztáról nem is beszélve. Ez is gyakori lesz nálunk hisz mostanában ebéd időben gyakran csak egy gyors szendvics összedobására van időm és jól jön a változatosság még akkor is ha szendvicsről van szó.

Jó sok idő eltelt ám, ki is estem rendesen a sütés-főzésből 2 hónap alatt. El voltam kényeztetve otthon, alig főztem valamit. Most meg minden új, koránkelés (nekem nagyooon korán:), munka, fáradtság. Azért eszünk, csak  előnybe kerültek a nagyon gyorsan elkészülő és gyakran nem a legegészségesebb ételek. Amelyekről írni nem érdemes még akkor sem ha farkaséhesen az a legfinomabb ebéd a világon... Lassan két hete vagyok újra Angliában, hiányzik az otthon hagyott meleg, de nem rossz azért itt sem. És lassan visszajön a gasztrokedvem is, idő is majdcsak akad rá valahogy. Addig is itt van az első vacsoránk amire kedves párom yumi-yumi-t mondott. A recept egy angol magazinból származik és azt hiszem a szósz gyakran fog a tányérunkon landolni ezután.


Elkészítés:

A hússzeleteket bekenjük olivaolajjal és forró serpenyőben mindkét oldalát 2-2 percig pirítjuk. Ezután áthelyezzük őket egy tepsibe. Az almát felszeleteljük, a magházat eltávolítjuk és a hústól visszamaradt lében addig pároljuk, amíg kicsit megpuhul. (Ha szükséges kevés vizet adhatunk hozzá) Az almát, a lével együtt a húsra kanalazzuk, megszórjuk majoránnával és sózzuk, borsozzuk. 200 fokon 15-20 percig sütjük, amíg a hús megkészül. Tányérra szedjük az almával együtt és alufólia alatt hagyjuk amíg elkészítjük a szószt.
A tepsit, a visszamaradt lével amiben a hús megsült, feltesszük a tűzre, beleöntjük a sört, felforraljuk és 3-4  percig hagyjuk gyöngyözve főni, amíg felére csökken. A tejfölt, tejszínt és a mustárt összekavarjuk és a sörhöz öntjük. )sszeforraljuk, hogy kissé megsűrüsödjön.
Köretnek krumplipürét készítünk. A brokkolit sós vízben megfőzzük, krumplitörővel durvára törjük és beleforgatjuk a pürével. Tányérra tesszük, rá a karajszeletet az almával és leöntjük a szósszal.

Hmm, a fotó ugyan nem mutatja, eléggé színtelenre sikerült, a photoshop meg sajnos nem a kenyerem (még), de az íz... a gyümölcs meg a hús...a brokkoli... és az a mennyei sörös-tejszjnes szósz... hmmm... meg kell kóstolni. De meg ám!

Nem nekem, na neeeem! Garnéla úrral nem vagyunk barátok. Semmi bajom az ízével, (tulajdonképpen nem is érzek semmilyen ízt rajta...), de egyszerűen nem bírom elviselni ahogy ropog a fogaim között. Mindig megkóstolom, hátha hátha, de sosem... Így marad az, hogy időnként készítek, mert kedves párom rajongója lett és mégsem vonhatok meg tőle mindent amit én nem szeretek. Elkészíteni meg nem nagy kunszt.




A spagettit megfőzzük, leszűrjük. A garnélát kevés vízben, hogy félig ellepje, odatesszük főni és 4-5 percig főzzük. A paradicsomot és paprikát felszeletejük és a garnélához adjuk. Sózzuk, borsozzuk. Időnként megkavarjuk és hagyjuk addig párolódni amíg a zöldségek kezdenek puhulni. A spagettihez kavarjuk. Külön összevegyítjük a joghurtot, lime levet és az oreganot. Ezt elvegyítjük a spagettivel és máris tálalhatjuk.
Valószínűleg finom volt, párom éppen a tányért nem nyalogatta én megmaradtam az egy darab garnéla felének megkóstolásával, de pozitív eredmény ezúttal sem született.


Nagyban folyik a készülődés minálunk, már csak 4 nap és megyünk haza, valamint költözködés is van és közben az utolsó munkanapok ezerrel. Szóval nem unatkozunk, de ugyanakkor telve vagyunk boldodsággal, izgalommal, így nem megerőltetőek ezek a napok sem.
Gasztrokalandjaim kicsit megszakadnak, lehet ez lesz az utolsó bejegyzésem, azért még igyekezek elbúcsúzni mielőtt lelépek:) Otthon inkább élvezni szeretném a "vendéglátást", az otthoni ízeket, azokat az ételeket, amelyek csak úgy jók ahogy anyu, nagymama vagy más főzi, tehát kicsit árnyékba vonulok. De a 2 hónap eléggé hosszú idő ahhoz, hogy mindig más főztjét egyem, ezért lesz alkotás is időnként. Ha nem is receptes, de képregényes beszámoló mindenképp lesz majd az otthon eltöltött időről és lakomázásról. Mert lesz ám lakoma és lesznek plussz kilók is de sebaj, majd leadom, ha visszajövünk:))

Nem az a nyári sütemény, de imádom a fahéjat és volt néhány alma, ami nem nagyon csúszott nekünk és muszály volt valamit kitalálnom. Na meg ugy-e a tojásfehérjék a fagyasztóban már nagyon kiabáltak, hogy nem-e kicsit soká várnak a felhasználásra. Almás-habos süteményre gondoltam, de nem volt elég hozzá az alma. Mi más is jöhetne sürgős esetekre, mint a muffin. A recept a "Muffins & Cupcakes" könyvemből származik, amit annyit lapozgatok, hogy lassan elkopnak a lapok és mindig találok valamit ami épp megfelel.



A sütőt 180 fokra előmelegítjük és kibéleljük papírkapszlikkal a muffinformát.
A lisztet zabpelyhet, fahéjat és sütőport összevegyítjuk. Beleszórjuk a cukrot. A tojásokat a tejjel és az olajjal, vaníliával egyneművé kavarjuk. A száraz hozzávalókhoz öntjük és csak addig kavarjuk, amíg épp összevegyűlt. Az almákat meghámozzuk, lereszeljük és a masszához kavarjuk.
A formába kanalazzuk és 18-20 percet sütjük. Közben felverjük a tojásfehérjét a cukorral és a fahéjjal.  Habzsákba rakjuk , a muffint kikapjuk a sütőből néhány perccel azelőtt, hogy teljesen megsűlne és gyors mozdulatokkal rányomjuk a habot. Visszatesszük a sütőbe 2-3 percre, amíg a hab kezd enyhén megbarnulni. Rácsra rakva hagyjuk teljesen kihűlni. (A hozzám hasonló türelmetlenek természetesen már langyosan megkóstolják:)



Fincsi lett, nekem nem volt megállj belőle:) A hab a tetején sajnos kihűlés után összeesett és (azt hiszem) a cukor kicsit kicseppesedett belőle (jól látszik a fotón), de az ízélmény megvolt. Túl sokszor is egymás után...
Vittem belőle a lányoknak, akikkel csodás vasárnapot töltöttünk el a Thorpe Parkban, ami Anglia egyik legnépszerűbb szórakoztató/vidám/kaland parkja. Ízelítőnek mutatok 2 fotót, ami csodásan tükrözi az aznapi élményeinket. Ja, és a muffin is ízlett a lányoknak:)

És majdnem ahogy ő készíti. Bevallom nem voltam sosem nagy saláta leves rajongó, sőt. Anyukám egyik legnagyobb kedvence, mindig alig várja a tavaszt, hogy ilyet készíthessen. Persze rajta kívül az egész család húzta a száját, így szegény nem gyakran örvendeztette meg magát vele. Most már szeretem. Sőt el is készítem. Otthon sosem próbáltam, a receptet sem kérdeztem meg tőle, csak az alapján főztem, ahogy emlékeztem rá. Időnként bizony jól jön egy kis laktatós, de nem annyira nehéz leves.


A szalonnát apró kockákra vágjuk és addig pirítjuk, amíg már kezdenek kicsit megbarnulni. A tojásokat felverjük és ráöntjük a kiolvadt szalonnára. Mintha csak rántottát készítenénk. Amikor kész a rántotta, összevagdaljuk kisebb darabokra, a tüzön tartva. A salátát megmossuk, feldaraboljuk és a rántottánkra rakjuk. Hagyjuk összeesni, közben megkavarjuk és sózzuk.  Felöntjük a tejjel és jól összeforraljuk. Tálalásnál ízlés szerint ecettel, cukorral ízesítjük.

Utólag rájöttem, hogy anyukám valószínű leforráza előtte a salátát és lehet fokhagymát is tesz bele. De ízre nekem pont olyannak tűnt, mintha csak ő főzte volna és ez igazán nagy öröm volt nekem. Otthon mindig ecettel, cukorral ettük, van aki csak ecettel szokta. És kizárólag tejjel készül. Nem ám fele tej fele víz, vagy hasonló turpisságok:)


És hogy kicsit beszámoljak az aktuális eseményekről is, Londonban napok múlva kezdődik az olimpia, tudom semmi újjat nem mondok és itt már év elejétől minden erről szól. Ez meg csak bevezető volt, tulajdonképpen a velem kapcsolatos eseményekről szólnék. Sokkal nyugodtabb vagyok, mint amikor legutóbb említettem. A dolgok rendeződtek, sinen vagyunk, most már csak a részletekkel kell foglalkozni. Lassan másfél éve élünk itt, végig ugyanannak a családnak dolgoztunk. Romániai lévén, Angliában nem vállalhatunk munkát csak bizonyos megszorításokkal. Ezek számunkra megszüntek volna augusztus elején, de mivel az angol bürokrácia nem egy tündérmese, még fél évet kell várnunk, hogy az elküldött papirainkra választ kapjunk. Tervünk miszerint költözünk nagyvárosba ezennel füstbe ment. B terv: új családot keresünk. Megvan. Augusztus 3-án megyünk végre haza, 2 hónapot töltünk el otthon, majd vissza és folytatás. Most ott tartunk, hogy hazautazás részletei, költözés innen, izgalom, hogy otthon leszünk...  Boldogságunk határtalan, már a napokat számoljuk:)

Ez nem egy receptes bejegyzés lesz, csak muszály megmutatnom miket alkottam. Rendelésre!!! A család nagylányának, ahol dolgozok, szülinapi partyja volt és kitalálták, hogy torta helyett legyen inkább mindenkinek egy tündértorta, avagy cupcake. El is mentek érdeklődni és elszörnyedve mesélte az anyuka, hogy darabját £1.50-ért készítik, de mivel én szeretek sütni megcsinálnám-e. Hát persze. Legalább addig is valami olyant csinálhatok amit szeretek és bár gyerekeknek való cupcake diszítésben nincs tapasztalatom, de ötleteim voltak meg utána néztem. Egyik nap megsütöttem az alap muffint, 46 darabot, fele vaníliás, fele kakaós. A vaníliásak szépek lettek, a kakaósak nagyon felpúposodtak, meg is voltam ilyedve, hogy nem fog tetszedni az anyukának. Szerencsére el volt ragadtatva, hogy milyen ügyes vagyok:))
Másnap jöhetett a diszítés, az igazi móka. Nagy adag vajkrémet készítettem, meg színes cukormázakat és volt ott minden amit csak diszítéshez el lehet képzelni: különböző cukrok, csokik, csillámpor, gyertya, pillecukor és még sok minden. Segítséget is kaptam, az ünnepelt személyében és csudajól elszórakoztunk ketten. A kérés az volt, hogy legyen minél színesebb, díszesebb, viccesebb, sok sok cukorral megpakolva. Na nesze nektek. Lettek szépek és kevésbé szépek. Később megérkezett a család és a két kisebb gyerek is be akart segíteni. Volt ott diszítés egészen addig, amíg szétterült az összes apró ezüst golyó a konyha padlóján. Aztán pucoltak fel az emeletre lefeküdni. A végére mindenki boldog és elégedett volt, beleértve engem is, mert féltem, hogy az anyuka kényes ízlésének mennyire fog tetszeni. Oda volt értük és főleg azért, hogy ezt ingyen megúszta:)
 Szívem szerint inkább egyformára diszítettem volna az összeset, nekem túl sok ez az összevisszaság, de nekik így kellett... lényeg, hogy örültek neki!