Ritkán készül nálunk, valahogy még nem találtam meg a tökéletes tölteléket. Mindig kisérletezek vele, de... még most sem. Nem azt mondom, hogy nem jó, csak, hogy nem az igazi, nem az amire én vágyok. Azért szerettük és a tervezett 2 darabot bizony megtoldottam még eggyel... és még eggyel:)



A krumplikat megpucoljuk, kétfele vágjuk és kiskanállal lyukat vájunk a közepébe. Sóval, borssal és paprikával megfűszerezzük. A húshoz adjuk a tojást és a fűszereket, összegyúrjuk és megtöltjük a krumplikat vele. Reszelt sajttal leszórjuk és 220 fokon addig sütjük, amíg a krumpli puha lesz és kezd pirulni.
Ízlés szerinti körettel tálaljuk. Nálunk a krumplik saláta ágyra feküdtek amit az újonnan felfedezett Le Roulé sajttal tarkítottam. Erről a sajtról el kell mondanom, hogy egyszerűen imádnivaló! nem is értem eddig hol bújkált előlem. Krémes, fokhagymás, zöldfűszeres sajt. Amint eszembe jut lefotózom és beteszem ide a képet.

Amikor sokminden történik és peregnek az események, akkor csak úgy repülnek a napok, hetek, hónapok. Csak azt vesszük észre, hogy július van, (hová lett az év első fele???), már csak 3 hét és megyünk végre haza. Akkor meg belegondolunk, hogy még 3 hetet kell itt eltölteni a sokminden történése közben és az hosszú idő. Ilyenek vagyunk mi emberek. Teljen de mégsem. Ráadásul van izgulnivalónk bőven, változásokra készülünk, folyton agyalunk, történnek kedvező és kevésbé jó dolgok egyaránt. Ezekről majd akkor fogok néhány mondatot szólni, amikor már legalább én magam tisztán látok. Ami egyelőre tény, hogy hazamegyünk és egy valami van ami ennél nagyobb izgalommal tölt el, hogy hová jövünk vissza.

Befejezve a személyeskedést, essen szó gasztronómiáról is, jó sürítve, mert főzök és fotózok bőségesen, de az írásig vagy munka vagy agyalás miatt egyre ritkábban jutok el. Épp ezért most összecsapom a két bejegyzést simán megérő alkotásaimat.
Ezek a finom, ennivaló kevert, kavart, gyümölcsös piték teljesen elözönlötték a blogokat. Ami egyáltalán nem baj, mert addig addig nézegettem őket, amíg nem bírtam nélkülük. Tudtam, hogy rossz lesz, mert nagy részét én fogom megenni, aztán ugy-e ott a bűntudat, de fene egye, egyszer sütök egy héten!:)
A kismillió átolvasott recept után Nea blogján landoltam és az ő Cseresznyés-mandulás pitéjét alakítottam kedvemre valónak. Köszönet érte, csak addig ettem amíg volt mit:) A mandula ízt, meg a tészta állagát nagyon imádtam!

Epres-mandulás pite

Nyers hideg gyümölcsleves

Ahogy megláttam Gabriellánál úgy éreztem, hogy nekem ez most rögtön kell. Vagyis kellene, ha nem kellene pihentetni a tésztát. Még így sem ment el tőle a kedvem, rögtön elkészítettem, éjszaka pihent és másnap ki is sütöttem. Óóó nem csalódtam benne! Nagyon nem. Amiért beleszerettem olvasgatva a recptet, talán az, hogy "abbahagyhatatlan". Na hát pont ez kell nekem. Mekkora hatással is tud lenni egy ilyen szócska...
A recept egy az egyben Gabriellától van, de azért bemásolom ide is, legyen meg már csak magam miatt is.



A vajat a cukorral és a tojásokkal habosra kavarjuk. A csokit gőz felett felolvasztjuk és a vajas keverékhez adjuk. Belekavarjuk a fahéjat, cukrot, vaníliát, majd a sütőporral elkavart lisztet. A tésztát fóliába csomagoljuk és hüttőbe tesszük éjszakára. (Nálam a fele másfél napot volt hüttőben időhiány miatt és így is pont olyan lett, mint a másnap reggel megsütött.)
A megkeményedett tésztából diónyi gómbócokat formálunk, porcukorba hempergetjük és sütőpapírral bélelt tepsire rakva 180 fokon 12 percig sütjük.


Gabriella figyelmeztetett, hogy 12 percnél tovább semmi esetre se süssük. Bár én 180 fokon sütöttem sima sütőben, míg ő 170 fokon légkeveréssel, kicsit féltem, mert még teljesen sületlennek tűntek a pöfik. De szótfogadtam, nem szeretem a kiszáradt sütiket, inkább kockáztattam, úgyis volt még fél adag a hüttőben. Jól tettem. Nagyon finom, kívül kicsit kérges, a porcukortól különleges, belül enyhén krémesen csokis... igazi ízorgia. Nagyon is igaz Gabriella "abbahagyhatatlan" jelzője. A vágy, hogy egyem őket és a lelkiismeretfurdalás, hogy nem szabad, váltogatták egymást, és a kis pöfik csak úgy csúsztak lefele...

Trollanyunál találkoztam a narancsos pöfeteggel, ezek után már csak az alkalomra várok, hogy azt is kipróbáljam!

Szépségversenyt ugyan nem nyerne és a kialakulási története is nagyon kalandos, de az ízlelőbimbóimat igencsak megmozgatta, ezért megér egy bejegyzést. Túrógombócra régóta vágyok és túróhiány ide vagy oda, csak idő kérdése volt, hogy mikor találok ki rá egy alternatívát (ahogy a vargabélessel is tettem). Az eset adta magát csak észre kellett vennem. Mindig "semi skimmed" tejet veszek, ami a leírás szerint kevesebb, mint 2% zsírt tartalmaz. Nos mit szóltok mire elég ez? Otthon tanultam, hogy ha már majdnem összemegy a tej, akkor főzzük fel, kevés ecettel futtassuk össze és szűrjük le. Kihűlve remek gombóc készíthető belőle. Vita tárgya lehet az is, hogy ez mennyire tehéntúró, meg az is, hogy 2% zsírból mi jön ki? Otthon természetesen házi tehéntejjel volt ez alkalmazva. Azért mégsem hagyok veszni 2 liter lejet! 30 dkg "túró" lett belőle... És igenis finom!
Ha már a túró kalandos, akkor a gombóc is legyen az. Ötleteket keresve leltem rá erre az édes tejfölben sült gombócra és nem tudtam kiverni a fejemből. A Mindmegettén találtam rá, köszönet érte a szerzőnek!
Természetesen változtattam rajta és kinézetre sem lett olyan szép, mint az ott, még sütőben sűlő szépség, de ízre szerintem vetekedett vele. Legalábbis nagyon finom volt.



A gombóchoz a hozzávalókat alaposan összegyúrjuk és néhány órára hüttőbe tesszük, hogy a dara és a morzsa megduzzadjon. Ezután nagyobb gombócokat formálunk belőle és egy kivajazott jénaiba helyezzük őket. (Nekem ebből az adagból 9 gombóc született.) A szószhoz a tejfölt elkavarjuk a tojással, cukorral, vaníliával és leöntjük vele a gombócokat. 200 fokon addig sütjük, amíg a gombócok színt kapnak és a tejföles keverék megszilárdul.
Amíg sűl elkészítjük a morzsát. A vajat felforrósítjuk, rászórjuk a morzsát és a cukrot. Kavargatva aranybarnára pirítjuk, majd tálalásnál ezzel  megszórjuk a gombócokat.


Bevallom tartottam tőle, hogy milyen lesz, a túró miatt is, meg látszólag sikerült kissé túlsütnöm is. De annyira finom volt, hogy legközelebb is csak annyit változtatnék rajta, hogy a tejföles keverékbe meg a morzsába kevesebb cukrot tennék, mert így igencsak édesre sikeredett.

Néhány héttel ezelőtt. Dupla szülinapot. Nagy volt a tervezés, készülődés, hisz nem nagyon van tapasztalatom vendégségek lebonyolításában. Nem volt ez nagy parti, 6 személyre kellett készülnöm. Mindenkitől leérdeklődtem ki mit szeret, nem szerettem volna meglepetéssel találni szembe magam, kinek jó az? Nekem ugyan nem sok időm jutott az ünneplésre, inkább sütöttem, főztem, el is fáradtam rendesen, de megérte, szép hétvégénk volt. És remélem, hogy mindenki így érezte:)

Most pedig jöjjön az ünneplés ideillő része.
Ebédre étvágygerjesztőként, vagy inkább csillapítóként, amíg elkészül a főétel, padlizsánkrémet készítettem. Merthogy ki az az erdélyi aki azt nem szereti (és nem csak)? Viszont nem a hagyományos kenyérrel vagy pirÍtóssal tálaltam, hanem breadstickssel, ami nagyon népszerű itt. Fotó nem készült róla.
Főételünk gombás-baconös indiai pácban érlelődött csirkenyársak voltak grillen sütve. Köretnek ropogós, sütőben sült paprikás krumpli volt. Tzatzikivel tettem érdekesebbé az amúgy nem különösebben izgalmas menüt és salátát kínáltam mellé.  Receptet nem írok ezekhez, a leirással nagyjából el is mondtam mindent, de mutatom képekben is.






Két ünnepeltnek két torta készült, természetesen a tavalyihoz képest most saját gyártású. Magdinak, akinek nagyon köszönöm, hogy testvérével együtt meglátogattak minket, meglepetésként készült a mangós-epres torta. Szívem csücskének tejszínhabos-csokis tortát találtam ki, mert sem az édes, sem a gyümölcsös nem nagyon a kedvence. Eltaláltam.



Ezek az adagok egy piskótalaphoz  valók. 3 lapot sütöttem, 2-őt vaníliásan és 1-et kakaós-kávésan.
A tojásokat  a cukorral habosra kavarjuk. Én kézi turmixot használtam és addig vertem, amíg jó kemény krémes-habos massza lett belőle. Belekavarjuk a vaníliát és az olajat, majd a  sütőporral elvegyített lisztet. Kerek tortaformába töltjük és 180 fokon 25 perc alatt megsütjük.
Még egyszer megismételjük ugyanezt, majd a harmadikba pluszba még beletesszük a tésztába a kakaót és a kávéesszenciát. Ha nem akarunk annyit mérni, akavarni, egyszerre is elkészíthetjük a 3 adagot.
A lapokat hagyjuk teljesen kihűlni, majd mindegyiket kétfele vágjuk.
Közben elkészítjük a töltelékeket.



A mangót megtisztjtjuk, magjától elválasztjuk és leturmixoljuk vagy pürésítjük. A mascarponet kikavarjuk a porcukorral. A tejszínt kemény habbá verjük és belekavarjuk a mascarponet és a mangót. Vigyázzunk, hogy  a hab legyen jó kemény, mert a mangó ellágyíthatja a krémet. Veszünk egy tortalapot, megkenjük a krémmel, megrakjuk felszeletelt eperrel, feledjük egy lappal - krém - eper - lap. A tetejét és az oldalát ugyancsak ezzel a krémmel vonjuk be, majd tetszés szerint eperszeletekkel diszítjük.  




A darabokra tört csokit a tejszínnel gőz fölött vagy mikróban összeolvasztjuk majd hagyjuk teljesen kihűlni. Hülés közben nagyon kellemes állagú, sűrű csokikrémet kapunk.
A 3 dl tejszínt habbá verjük, ezzel töltjük meg a tortát, és minden lap között lecsorgatjuk kevés csokikrémmel. Alul- felülre kakaós tortalap kerül, középre pedig a vaníliás. A kihűlt csokikrémmel bevonjuk a tortát és fehér diszítő cukormázzal egyszerűen diszítjük.


 A tortákba természetesen csúszott hiba, amit lehet csak én láttam, éreztem, hisz megvolt az elvárásom velük szemben:) Ez a tészta egy számomra újfajta recept szerint készült és amint megláttam tudtam, hogy én pont ilyent akarok a tortáimhoz. Puha, fluffy, könnyű, tökéletes. És az is. Bizonyos esetekben. Sima tejszínhabbal, vagy más könnyű krémmel, azonnal fogyasztva tényleg tökéletes. De ha nehezebb krémet használunk, mint pl nálam a csokikrém, amit a bevonáshoz használtam... szinte vághatatlan. Annyira könnyű és puha, hogy a kés inkább nyomta, mint vágta. Ez ízben semmit sem rontott ugyan rajta, de engem zavart esztétikailag a felvágásnál. Azért érdemes kisérletezni vele, és én már meg is tettem az előző bejegyzésnél a muffinnal, nagyon finom lett.

Nos így telt a mi ünnepünk. Kicsit más, mint az angoloké, amolyan hazaias és hadd említsem meg, hogy a vendégeink is hazaiak voltak, tehát jöhetett volna akár, töltött káposzta, miccs és hasonlók. Mindenki örült volna neki. De én azt meghagytam a hazalátogatáshoz:)

Megérkezett a résztvevő Verus "Jöhet a desszert?... Játékra fel" elnevezésű játékára.  Próbáltam olyan gyümölcsöt választani, hogy ne legyen ismét csalódás. A málna valahogy finomabb, ízesebb, mint az eper. Az áfonya meg... az sem annyira rossz:) A végeredményt elnézve igencsak dekoratív lett, a többit meg hagyom a bejegyzés végére. Nemrég szülinapokat ünnepeltünk, két torta is készült rá (igyekezek hozni majd őket sorjában...), ahhoz próbáltam ki egy újfajta piskóta receptet és annyira megtetszett, hogy muszály volt muffinnak is kipróbálnom. Igaz, elég kevés lett az egy adag piskótához valóból, de bevált.




A tojásokat a cukorral habosra kavarjuk, hozzáadjuk a vanília aromát, majd beleforgatjuk az átszitált sütőporral vegyített lisztet. Néhány szem málnát és áfonyát is belekavarunk a tésztába. Muffinpapírral bélelt formába kanalazzuk a téstánkat, úgy, hogy mindegyikbe jusson gyümölcs is. 180 fokon 25 percig, vagy sütéspróbáig sütjük. Rácsra rakva hagyjuk teljesen kihűlni.
Közben elkészítjük a krémet. A mascarponet a porcukorral kikavarjuk. A tejszínt kemény habbá verjük. A kettőt mixerrel összedolgozzuk. Kis maréknyi málnát beleszórunk és ezzel is összemixeljük. Nem volt szükség a málnát külön letörni, így is jól összetörött.
Ha a muffinok kihűltek egy jó kanálnyi habot elsimítunknk rajtuk és tetszés szerint formázzuk. Én a csíkozást egy villa segjtségével készítettem, és ebben a pillanatban jöttem rá, hogy nekem van habformázóm! Na majd legközelebb:)) Egy szem málnával és 3 szem áfonyával diszítjük.


Ez a tészta annyira könnyű és puha, hogy szeletelésre nem igazán alkalmas. Enni viszont valóságos élvezet. Elkészíteni meg... nem is hittem, hogy ebből jó lehet. Az eredeti recept semmilyen zsiradékot nem tartalmaz, de én, félve, 2 ek olajat adtam hozzá. Anélkül is kipróbálom!
Muffinjaim akkora sikert arattak (kettőnk körében), hogy nemhogy a reggelt, (mivel este jött rám a süthetnék), de még az éjfélt sem érték meg. Még szerencse nem vártam reggelig a fotózással. Aztán törhettem volna a fejem, hogy ismét mit találjak ki Verus játékára:) A kellemes, élénk látványon túl nagyon jzletes, krémes, gyümölcsös muffin lett belőle, csak úgy etette magát, amíg volt belőle.