Itt az újjabb quiche. Amióta kipróbáltam már készült párszor, általában abból ami épp a hüttőben fellelhető volt, de ez most más. A spenótot napok óta mindenbe adagoltam, aztán megláttam a Receptvarázs oldalán ezt a költeményt. Szerelem volt első látásra. Rögtön készült is ebédre. Természetesen kicsit átvariálva. És újra csak kész tésztából.


A tésztát elősüssük. A hagymát és fokhagymát felaprítjuk. A tojásokat felverjük, hozzáaöntjük a tejszínt, tejfölet, hozzáadjuk a fűszereket és elkavarjuk. Morzsolt vagy felaprított júhtúróval alaposan megszórjuk és ezt is elkavarjuk benne. A tésztát megpakoljuk mosott, friss, apró spenótlevelekkel és rászorjuk a hagymát, fokhagymát. Erre ráöntjük a tojásos masszát, ami jól bemászik a levelek közé, kitöltve a réseket.  A tetejét megszórjuk júhtúróval és fenyőmaggal. 220 fokon 30-35 perc alatt készre sütjük.


Eszméletlenül finom lett. A jútúró kitett magáért! Magamnak csak úgy, férfiembernek sült virslivel tálaltam. Neki már kezd kicsit elég lenni a spenót itt-spenót ott, de azzal vigasztalom, hogy nem baj, egye csak, mert Popeyesedik tőle:))

Igencsak megkedveltük a kekszeket, arról nem is beszélve, ha zabosak. Ez a zab nagyon különleges, rendkívül finom ízt tud adni. Így elkezdődött a sorozatgyártás:) Elsőre lekvárral töltött kekszeket sütöttem, most meg itt van ez a finomság. Az ötlet és a recept nagy részét is a  Rozmaring&Csokoládé blogról kölcsönöztem. Amint ott megláttam, tudtam, hogy ez lesz a következő. És íme, itt van:


A vajat feltesszük alacsony lángon olvadni, majd hozzáadjuk a mézet és kicsit összemelegítjük. Levesszük a tűzről és hozzáakavrjuk a narancslevet valamint a vanília aromát.  A lisztet, zabpelyhet, kókuszt cukrot, sót, szódaport és narancshéjat egy tálban összevegyítjük.  Erre ráöntjük a vajas szirupot és összeggyúrjuk. Kevés tejjel hígítjuk, hogy összeálló, de gyúrható masszát kapjunk. Annyi tejet teszünk bele, amennyi ehhez szükséges. Diónyi darabokat szaggatunk a tésztából, tenyerünkben megformáljuk és ellapítjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsire rakva 180 fokon 15 percet sütjük. 1 evőkanál mézet elkavarunk egy kevés narancslével és ezzel lekenjük a még forró kekszeket. Hagyjuk kihűlni őket.


Nagyon ízes, finom kekszek lettek, igazi csemege. El is tünt seperc alatt. Alig maradt idő fotózásra:) Amit talán legközelebb másképp csinálok, kevesebb cukrot teszek bele. A cukorral, mézzel és még lekenve is... nagyon édes volt még nekem is, pedig imádom az édeset. Vagy lehet kezdek leszokni róla? Bárcsak így lenne! De az édességről nem is próbálok leszokni, esetleg a túlzott cukorról. Páromnak egyetlen panasza az volt rá, hogy elfogyott... És tudta, hogy hétvégéig már nem lesz újjabb adag.

Ha újdonságokról van szó, akkor általában vevő vagyok rá. Főleg, ha olyan valamiről van szó, amit már "illett" volna kóstolni. A pulykacomb szerintem ilyen. Arra sem emlékszem, hogy pulykahúst ettem volna, arra igen, hogy mindig féltem a pulykáktól:)
Szép példányokat találtam, csak úgy kínálták magukat és akkora volt, hogy egyet nem is tudtunk ketten megenni. Semmi speciálisat nem terveztem belőle, csak simán megsütni, ha lehet jó ropogósra. A ropogós része sántított kicsit, mert a bőr még így is túl zsíros volt belülről. Viszont, hogy megmaradjon a "crispy" az ebédünkben, sütöttem, hozzá ropogós krumplit. És jóóóó ropogósat:)




A combot megmossuk és a fűszerekkel bemasszírozzuk, majd hagyjuk 2,3 órát állni. (Én ezt az állós lépést általában kihagyom, sosincs annyi időm vagy nem gondolkodok előre. Tény, hogy nem hiábavaló, sokkal finomabb lesz. Most sikerült beütemezni:) Ezután egy tűzálló tálba helyezzük, kicsit meglocsolva oliva olajjal, lefedjük vagy lefóliázzuk és menhet is a sütőbe, 220 fokon 80 percre. 60 perc után levesszük a tetejét és hagyjuk megpirulni.  Tűzpróbával ellenőrizzük, hogy kész-e, ha nem még pár percet hagyjuk.
A körethez a krumplit meghámozzuk, nagyobb kockákra vágjuk és enyhe sós vízben félig megfőzzük. Ezután kevés olajjal meglocsolunk egy tepsit, ráöntjük a leszűrt krumplit, kevés sóval ízesítjük és jó alaposan megszórjuk zsemlemorzsával. Óvatosan összevegyítjük, hogy a krumpli ne törjön össze, majd ha nem jutott mindenhova zsemlemorzsa, akkor még szórunk rá. Elegyengessük a tepsin és 20-25 percet forró sütőben sütjük. Időnként megmozgathatjuk, hogy minden oldalán egyenletesen ropogósra sűlhessen. Ízlés szerint salátával vagy savanyusággal tálaljuk.


Még mutatnom kell valamit:) Hétvégén ezzel a szuper könyvvel gazdagodtam:



Úgy érzem tényleg gazdagodtam, mert bár iszonyúan olcsón jutottam hozzá, amint átlapoztam, már kezdtem is előről. Nme tudtam betelni vele. A nemzetközi gasztronómia nagyjai közül 6 ország van kiemelve, csupa olyanok, akik megérdemlik, akik valóban sokat nyújtanak gasztronómia terén. Francia-, Spanyol-, Görög- és Olaszország, valamint Mexikó és Kína. Ugy-e nem nagyon kell részletezni, hogy ezekben a konyhák mivel is gazdagítják a gasztróvilágot?  Mégis megemlítek egy-egyet: quiche, paella, görög saláta, pizza, fajita és a kínai kaja általában. Mindezek nagy nevek, bár eléggé elterjedtek, sokak számára nem újdonság.
Minden fejezet előtt rövid leírás az ország gasztronómiájáról, jellegzetességeiről.


 Sok érdekes recept, színes, csodás fotókkal, elkészíthető ételekkel, lépésről lépésre való leírással, ami bizony nagy segítség lehet pl a chimichanga elkészítéséhez. De van benne pizzatészta és házi tagliatelle recept is, amelyeknek én szintén nagy hasznát veszem. Imádom ezt a könyvet, ezzel tötöttem pár napom szabad óráit a héten:)

Van egy Maggi reklám, ahol a kislány Emily-nek nevezi a tojást, amire az anyukájának szüksége van, hogy "Crispy chikent" készítsen. Itt a link akit érdekel, nagyon édes a kislány:) És nem csak a kislány tetszett, hanem maga az ötlet is a sütőben sült, ropogós csirkemellel. Persze nem vettem hozzá ilyen Maggi alapot, bár szerintem nem lehet rossz, hanem elkészítettem a saját verziómat.



A csirkemelleket vízszintesen, középen bevágjuk, de nem vágjuk át egészen. Csak úgy, hogy felnyitható legyen a teteje. Belehelyezzük a sajt és az ananász szeleteket, úgy, hogy ne lógjanak ki. Visszacsukjuk a tetejüket. A fűszerekkel megszórjuk minden oldalról majd alaposan belemártjuk a kenyérmorzsába. Csak úgy, sem tojás, sem semmi. Rá a fúszerre. Jól ráragad, rá is nyomogatjuk, alaposan. Tepsire helyezzük és addig sütjük, amíg a morzsa aranybarnára sűl rajta. Szalmakrumplival és salátával, vagy tetszés szerint más körettel tálaljuk.


Nem tettem rá tojást, ki akartam próbálni milyen lesz nélküle. Nem lett annyira ropogós, mert a morzsa nem volt amitől elázzon, de nagyon kellemes, finom csirkemellek lettek. Nem száradt ki, a sajt megolvadt benne, az ananász édes-savanykás íze szétáradt benne... nem csalódtam! És nincsen benne/rajta egy csepp olaj sem! Semmi! Végülis hiába eszünk csirkehúst, csak azért mert az egészséges, közben meg tocsog az olajban... Süttem már rántott húst is ugyanígy, az is finom lett. Igen, más, nem épp olyan, mint a bő olajban kisült, de kárpótol az, hogy mennyivel egészségesebb.

 Rég nem hoztam semmi tésztásat. Pedig illene, mivel, hogy egy ideje még a blogom designja is tésztásra váltott. Nem tehetek róla, ha ennyire megkedveltem és érdekel is... A salátát szeretjük, a tésztát szintén, a halbevitelt valamilyen módon meg kell oldani és ráadásul kell egy gyors vacsora. Mi sem egyszerűbb!



Most pedig néhány mondat erejéig beszéljünk a gyűjtőoldalakról. Van aki kedveli őket, van aki nem. Ki-kinek saját döntése! Ahogy egyesek mondják, gombamódra szaporodnak (én szeretem a gombát:) és céljuk előbb-utóbb a reklámok általi profitszerzés.  Ti miért írtok blogot? Azért, hogy megmutassátok másnak is a remekműveiteket vagy azért, hogy... teljen az idő? Legtöbbünk a blogírók közül profitra számítunk. Van aki anyagi, míg más mentális, szellemi jövedelemre. Nekem annál nagyobb a megelégedettségem, minél többen megnézik az oldalamat, hozzászólnak a bejegyzéseimhez. Annál boldogabb vagyok minél többen olvastok! Nekem ez a profit. És nem is kell más. Viszont nem vagyok sem irigy, sem visszahúzó azokkal szemben, akik anyagi profitra törekednek. Ha ő azáltal el tudja érni, hogy az én blogom fennt van az oldalán, akkor hadd tegye! És blogok nélkül nincs bloggyűjtő oldal, tehát... én segítek neki, ő nekem. Nem egyoldalú!
Hadd említsek meg néhány gyűjtőoldalat, amelyeken fennt vagyok és örülök neki:
Gasztro.miner.hu
Gasztro-blogok
Gasztrostart
Gasztroblogok
Olcsó-receptek
Olcsó-receptek Facebook oldala
Gasztro blogok Facebook oldala
Gasztroblogok.hu Facebook oldala
Magyar gasztroblogok facebook oldala

Az Olcsó recepteknek különösen hálával tartozok, mert amint kitették az oldalukra a mentolos szivecskéimet, nagyon nagyon sokszorosára növekedett a blogom nézettsége. Öröm ez egy bloggernek?

Szerintetek jó fennt lenni ezeken az oldalakon vagy fölösleges?

Kicsit félős megnevezni ezeket a szívecskéket, mondhatnám, hogy bobon vagy praliné vagy peppermint creams, de napok óta tart a facebookon egy megnevezésekről, idegen szavakról, helyes kifehezésekről szóló vita. Én csak hobbiszakács vagyok, így a saját blogomon belül fenntartom magamnak a jogot, hogy olyan kifejezéseket használjak, amilyeneket akarok, még akkor is, ha az nem teljesen fedi a szakirodalomban létező meghatározást!


Egyre inkább kacérkodok nagyon új dolgokkal, mint pl ez a bonbon. Sose gondoltam volna, hogy ilyet házilag elő lehet, és főleg, hogy én elő tudok állítani. És íme. Biztosan sokan ismeritek az After Eightet. Azt a zöldes-feketés csomagos, mentolos kis lapocskákat. Belopta magát a szívembe és ez valami nagyon hasonló lett. Annyira boldog voltam, úgy az íz, mint a kűlalak miatt, hogy csak vigyorogtam meg újjongtam egyedül. A párom meg csak nézett... és örült, hogy örülök. Meg persze ő sem hagyott sok maradékot belőle:)




A tojásfehérjét kemény habbá verjük. Folyamatosan hozzáadagoljuk a porcukrot, amíg gyúrható masszát nem kapunk belőle. Ha nem elég a cukor, akkor még lehet tenni, ha már kemény a massza, akkor nem baj, ha marad meg cukor. Természetesen ez a tojás nagyságától függ. A receptben a végén írta az aroma hozzáadását, de szerintem jobb valahol a cukor felénél beletenni, mert akkor könnyebb elvegyíteni és bjztosabb, hogy egyenletesen eloszlik, mint a már kemény masszában. Egy munkalapot megszórunk porcukorral és 2-3 percig gyúrjuk a masszánkat. Ezután kinyújtjuk kb kisújjnyi vagy fél újjnyi vastagságúra és tetszés szerint kisebb sütikiszúróval kivágjuk őket. Egy sütőpapírral kibélelt tálcára vagy tepsire rakjuk és 24 órát vagy egy éjszakán át száradni hagyjuk. A csokit gőz felett felolvasztjuk és két villa segítségével egyenként beleforgatjuk a cukrokat. Minden fölösleges csokit lecsorgaunk róluk, hogy egyenletes legyen. Visszatesszük a tálcára és hagyjuk a csokit megdermedni.


Nem egszerű? És annyira finom. Olyan kis picik voltak, hogy egyszerre 3-nál kevesebbel nem tudtam beérni. Persze mindenki a saját ízlésének megfelelően kisérletezhet akár a mérettel, akár az ízekkel. Én el tudom képzelni akár eper, málna, csoki, mandula ízekkel is. És azt hiszem nem csak a képzeletemben lesznek ezek:) Elsőre kicsit nehezebben ment a massza összeállítása, sokáig ragacsos volt, nehezen kezeltem. De végül látva, hogy összeáll, most már tudom, hogy jó bőven kell osztani a cukrot és akkor hamar gyúrható, nyújtható lesz. Nem mondom, hogy diétás, mert tulajdonképpen csupa cukor... de annyira finom:)