Anazar feketeribizlis zabfalatjai megadták a végső lökést ahhoz, hogy nekifogjak zabkekszet sütni. Ettem már és nagyon tetszett az íze, ezért kötelező darab volt. Meglett, imádva volt és lesz még, mert fog még készülni nem is soká!
Receptért végülis Mártihoz tértem be, kisebb változtatások történtek.





A száraz hozzávalókat mind összevegyítjük, majd összegyúrjuk a puha vajjal. Végül beleütjük a tojást és összeállítjuk a tésztát. (Én nem tettem hüttőbe, rögtön sütöttem. Nem tudom mi lett volna különbség, de ez így is csodás volt.) A tésztából diónyi darabokat csipkedünk, gombócokká formáljuk, tenyerünkben kissé ellapítjuk, mutatóújjunkkal kis mélyedést nyomunk a közepébe. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk őket és a mélyedésekbe fél kávésknálnyi dzsemet teszünk. (Nálam felébe eper, felébe barack került.) 190 fokon 20 perc alatt megsütjük.




Ez volt a második leggyorsabban fogyó süti az ünnepi asztalról. Legjobban a kókusz és természetesen a zab íze dominált, amit imádok. Annyira különleges ízt ad a keksznek, hogy az valami mennyei. Közepén a savanykás-édeskés lekvár meg csak hozzáad az élményhez. A ránézésre nem annyira csalogató, inkább kissé száraznak tűnő keksz annyira zamatos és ízzel teli, hogy komoly erőfeszítést igényel az abbahagyása.

Nem tudom van-e, aki még nem készítette el ezt a nagyon egyszerű és imádnivaló édességet? Rengeteg blogon láttam és annyira de annyira kívántam már. Hetekig be volt tervezve, aztán úgy döntöttem, ezzel is kínozva magam, hogy csak akkorra készítem el, amikor itt lesznek anyuék. Így is lett. Gerditől kölcsönöztem a receptet, igaz csak fél adaggal kezdtem, de nagy hiba volt. Mindenki imádta, falta, az első süti volt, ami elfogyott:)






A kekszet összevegyítjük a kakaóval . A tejet, vajat és cukrot egy edényben feltesszük a tűzre és addig hagyjuk, amíg a vaj teljesen felolvad. Ebbe a szirupba belekavarjuk a kakaós kekszet, hozzáöntjük a rumaromát is és alaposan összekavarjuk. Egy tetszésünknek megfelelő méretű formát kibélélünk fóliával, belenyomkodjuk a keveréket. A csokit gőz felett felolvasztjuk, ráöntjük a tésztára és elsimítjuk. Hagyjuk teljesen megdermedni a tésztát és a csokit is, majd kivesszük a formából, lehúzzuk róla a fóliát, felszeleteljük és megesszük. Vigyázva, hogy másnak is hagyjunk belőle:)



Ez az egész adag receptje, szerintem nem érdemes felet készíteni, mert annyira finom és annyira eteti magát, hogy úgysem lesz elég:)) Hamarosan jön az ismétlés!

Újra itt vagyok és mivel eddig semmilyen húsvéti receptet nem posztoltam, úgy illik, hogy mégis legyen valami és egy kevéske beszámoló is a rövid eltünésem okáról. Hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, hogy a másik, hétköznapi blogomat egyelőre nem folytatom, ezért itt fogok néha kicsit személyesebb dolgokat is írni. Régebben nagyon jó volt írni azt a blogot, a beszámolókat, tapasztalataimat, de most sokkal nagyobb örömemet lelem a főzésben és gasztróblogolásban. Mindkettőt vezetni már sem időm, sem energiám. Ráadásul már nem is érzem szükségét annak, hogy a nagy világ elé tárjam életem minden egyes történését.

Eltünésem oka egy 10 napos szabadság, amit anyukám és leendő anyósom társaságában tölöttem, cseppet sem unatkozva. Majd minden nap kirándultunk, akkor is, ha az időjárás nem kedvezett nagyon nekünk. Voltunk Londonban városnézni, nemzeti galériában, megfagyni. Bath csodás városában gyönyörködni, fotózkodni, kertet ámulni, hajókázni. Bournemouth gyönyörű tengerparján ismét csak fagyoskodni, a jéghideg vízben kicsit lábunkat belemártani, csodás kerteket szemlélni. Imádott Oxford építészetét bámulni. Salisbury Anglia legmagasabb tornyával rendelkező lenyűgöző katedrálisát meglátogatni. A közeli Newbury és Marlborough kisvárosokat megnézni. Swindonban shoppingolni és abban az étteremben vacsorázni ahol Valentin napon annyira jól éreztük magunkat. Húsvét napján angol katolikus templomban, amiből anyuék ugyan egy szót nem értettek, de azért nagyon tetszett nekik. Ezen kívül elképráztattam őket főzőtehetségemmel. Főleg anyósra lévendőt, akinek fogalma nem volt róla, hogy egyáltalán tudok főzni. Garantálom, hogy legalább 2,3 kilóval súlyosabban mentek haza:)
Készülődtem sok sütivel, de Húsvétra nem igazán főztem, mert érkezett otthonról a töltött bárány, amit annyira imádok, a töltött káposzta, házi kenyér, diós-mazsolás kalács, házi kolbász, júhtúró és még sok sok minden más. Egyedül sült sonkát készítettem arra a napra, ami már jól bevált finomság lett nálunk ünnepeken. Itt van egy pár fotó a húsvéti asztalunkról:

Itt van a második Blogkóstolós receptem is. Adél(Afra) Sajtos-hagymás-szalámis muffinja alapján. Nem tudom mennyire van értelme magyarázni, hogy miért muffin. Mert imádom! Nekem is ez volt az első sós, akárcsak Adélnak és mondhatom, ha lehet még jobban belezúgtam a muffinokba. Mennyire egyszerű és mi minden kihozható belőle...




A hagymát és a szalámit felaprítjuk és az olajon megpirítjuk. Borsozzuk, megszórjuk a fűszerkeverékkel, belekavarunk 2 ek kechupot és hagyjuk hűlni.
A lisztet összevegyítjük a sütőporral és egy kávéskanál sóval, hozzákavarjuk a hagymás keveréket és a felkockázott mozarellát. A tojásokat felverjük, összevegyítjük a tejjel majd a lisztes keverékhez öntjük, összekavarjuk. Muffinformába adagoljuk, megszórjuk a tetejét reszelt sajttal és kevés piros paprikával. 180 fokos sütőbe tűzpróbáig sütjük.

Mennyei illatok áradtak a konyhába már sülés alatt. Nem is bírtam ellenállni csak amíg nem égetett. Aztán meg azért nem mert annyira finom volt. Egyszerűen ellenállhatatlan. Régóta kacérkodtam a sós muffinnal, örülök, hogy Adél receptjét kipróbáltam! Megsúgom, holnapra is be van tervezve egy adag, a mai böjt után jöhet a dőzsölés:)


A mozarella kicsit melléfogás volt, elnehezítette az egészet, ahogy megolvadt, a muffin aljára tömörült és üresen maradt a helye. Legözelebb más sajttal próbálkozok, vagy csak a tetejét szórom sajttal. Ezenkívül a papírhoz is hozzáragadt kicsit, nem értem mi az oka? Máskor is ugyanezt a kapszlit használtam. De az az íz kárpótolt mindenért!

Mutatom Adél(Afra) képét is erről a gyönyörűséges-finomságos muffinról:



Minden kedves olvasómnak, renszeres látogatónak és betévedőnek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok! A húsvéti receptek, ami lesz, az késni fog, mert nagy napok vannak minálunk, itt vannak anyukáink látogatóba. Jött finom otthoni töltött bárány, töltött káposzta, kalács, kolbász, stb. Ajjjj alig várom a vasárnapot:)

Beneveztem a Blogkóstolóra! Adél hírdette meg a játék második fordulóját és ezuttal neve is került neki Trollanyu jóvoltából. A részleteket megtaláljátok a Nyamm-nyamm blogban. Nagy megtiszteltetésben van részem, hisz pont a házigazda blogjáról kell válogatnom. Ami nem is olyan egyszerű. Egész listát írtam ki a kedvencekből, aztán azokból szemezgetek. A sok gyönyörű bonbonhoz sajnos nem tudok hozzászagolni:)
Már két recept elkészült. Bár messze még a határidő, nekem nem csak Húsvét, hanem egy másik nagy esemény is közbejön, úgy hogy igyekeznem kell. Itt az első recept, Adél(Afra) Csicsás vaníliás keksze.




A hozzávalókat formázható tésztává gyúrjuk, kis gombócokat csipkedünk belőle, amyelyeket a tenyerünkben lelapítjuk, tepsire tesszük, villával egy nyomot húzunk a közepébe és 150 fokos sütőben 15 percet sütjük. Hagyjuk teljesen kihűlni, közben a csokit gőz fölött felolvasztjuk, a kekszeket a villával húzott csíkokkal párhuzamosan mindkét szélét belemártjuk a csokiba, majd leszórjuk egyik oldalát dióval, másikat kókusszal. Sütőpapírra rakjuk, hagyjuk a csokit megdermedni.



Néhány változtatást ejtettem, nagyrészt kényszerből. Mivel pudingport itt nem lehet kapni, itt az első bökkenő. Volt még egy csomag nekem amit otthonról hoztam, de epres. Na attól igazán nem erősödött a vaníliás hatás, de nem tette azért rosszat neki:) Ezt a hatást a magos vanília kivonattal próbáltam elérni. Étcsoki helyett tejcsokit használtam, vaníliás cukor helyett vanília kivonatot és cukrot. A küllem is kicsit más, összevariáltam az Adél(Afra) és Latsia kekszét. Szerintem mutatós is lett és finom is. Páromnak rendkívül ízlett, a folytatás is meg van rendelve:)

Az eredeti recept Adél(Afra)-tól ITT tekintehtő meg! Köszönöm Adélnak az ötletet!
És végezetül itt van egy kép az eredeti csicsás vaníliás kekszről Adél(Afra)-tól, hogy ti is lássátok miért szerettem bele:)

Amióta megvan az álmodott grillsütőm, igyekezek minél többet és minél változatosabban használni. Mert nem akármilyen grill ám, hanem "Fat reducing health grill", vagyis zsírlecsökkentő:) 42%-al csökkenti le a húsok zsírmennyiségét. Na nem valami varázslatos módon, hanem nagyon egyszerű eljárással. Az alsó grill-lap kicsit ferde, a kiolvadt zsír lefolyik, így nem sül tovább benne a hús. Próbáltam már csirkemellel, sertésmájjal, nyakkarajjal, fehérkarajjal, zöldségekkel és persze ananásszal. A máj nem volt csodás, de hát az amúgy is elég kényes. Egyéb... mmmm, mind nyálcsorgató. Na de essen szó a címben szereplő egyedről is.
Napok óta tervben volt, az ananász is ott pislogott rám a szekrényről, de soha nem volt alkalmas. Ma, fáradtan, álmosan, nekifogtam. Már lelkiismeretfurdalásom volt szegény ananásszal szemben.




Tanultam egy jó taktikát az ananász tisztitásáról (talán a leghasznosabb dolog, amit itt tanultam). Éles késsel, a koronát fogva körbe levágjuk a héjat. A magoknál, ahol foltok maradtak, bevagdossuk, hogy teljesen tiszta legyen. Levágjuk az alját és körbe körbe meghíntjük alaposan sóval az ananászt. Beledörzsöljük jól, majd hideg vízzel lemossuk. Levágjuk a koronát és tetszés szerint karikákra vagy darabokra vágjuk, eltávolítva a közepét. Na és mire jó a sózás? Éreztétek, hogy amikor friss ananászt esztek úgy húzza a szátokat? Most nem tudok kémiai magyarázatot adni (mert elfelejtettem:), de a lényeg, hogy a só ezt semlegesíti. Tudtátok ezt a technikát?




Az ananászt mepucoltjuk, újjnyi vastag karikákra vágtjuk, a közepét eltávolítjuk. A grillsütőt felforrósítjuk, rátesszük az ananász karikákat és hagyjuk legalább 5 percet sülni, anélkül, hogy mozgatnánk. Ezután megnézzük, hogy megvannak-e már azok a helyes kis barna csjkocskák, ha igen megfordítjuk és a másik oldalával is ugyanígy teszünk. Ha folyton mozgatjuk őket, akkor sok halvány csikocskánk lesz, nem csak egy szép:) Levesszük a sütőről, tányérra helyezzük, megszórjuk fahéjjal és lecsorgatjuk golden syruppal. Természetesen lehet fokozni tejszínhabbal vagy más szószokkal, akármivel, de most nekem ez volt a legifnomabb!



Aki még nem evett ilyet, el sem tudja képzelni mi lehet ebben különleges. Én most már tudom. És azt is, hogy ezt még sok más gyümölccsel meg fogom ismételni. Ahogy az ananász megsűl, még meleg, a leve kicsit savanykás, ropogós, a syruptól édeskés, a fahéjat gondolom nem kell magyaráznom! Beleharpsz, szétáradnak az ízek és zamatok a szádban... édes... savanyu... meleg...fahéj... ropogós... ezt egyszerűen érezni kell!