Itt van a második Blogkóstolós receptem is. Adél(Afra) Sajtos-hagymás-szalámis muffinja alapján. Nem tudom mennyire van értelme magyarázni, hogy miért muffin. Mert imádom! Nekem is ez volt az első sós, akárcsak Adélnak és mondhatom, ha lehet még jobban belezúgtam a muffinokba. Mennyire egyszerű és mi minden kihozható belőle...




A hagymát és a szalámit felaprítjuk és az olajon megpirítjuk. Borsozzuk, megszórjuk a fűszerkeverékkel, belekavarunk 2 ek kechupot és hagyjuk hűlni.
A lisztet összevegyítjük a sütőporral és egy kávéskanál sóval, hozzákavarjuk a hagymás keveréket és a felkockázott mozarellát. A tojásokat felverjük, összevegyítjük a tejjel majd a lisztes keverékhez öntjük, összekavarjuk. Muffinformába adagoljuk, megszórjuk a tetejét reszelt sajttal és kevés piros paprikával. 180 fokos sütőbe tűzpróbáig sütjük.

Mennyei illatok áradtak a konyhába már sülés alatt. Nem is bírtam ellenállni csak amíg nem égetett. Aztán meg azért nem mert annyira finom volt. Egyszerűen ellenállhatatlan. Régóta kacérkodtam a sós muffinnal, örülök, hogy Adél receptjét kipróbáltam! Megsúgom, holnapra is be van tervezve egy adag, a mai böjt után jöhet a dőzsölés:)


A mozarella kicsit melléfogás volt, elnehezítette az egészet, ahogy megolvadt, a muffin aljára tömörült és üresen maradt a helye. Legözelebb más sajttal próbálkozok, vagy csak a tetejét szórom sajttal. Ezenkívül a papírhoz is hozzáragadt kicsit, nem értem mi az oka? Máskor is ugyanezt a kapszlit használtam. De az az íz kárpótolt mindenért!

Mutatom Adél(Afra) képét is erről a gyönyörűséges-finomságos muffinról:



Minden kedves olvasómnak, renszeres látogatónak és betévedőnek kellemes húsvéti ünnepeket kívánok! A húsvéti receptek, ami lesz, az késni fog, mert nagy napok vannak minálunk, itt vannak anyukáink látogatóba. Jött finom otthoni töltött bárány, töltött káposzta, kalács, kolbász, stb. Ajjjj alig várom a vasárnapot:)

Beneveztem a Blogkóstolóra! Adél hírdette meg a játék második fordulóját és ezuttal neve is került neki Trollanyu jóvoltából. A részleteket megtaláljátok a Nyamm-nyamm blogban. Nagy megtiszteltetésben van részem, hisz pont a házigazda blogjáról kell válogatnom. Ami nem is olyan egyszerű. Egész listát írtam ki a kedvencekből, aztán azokból szemezgetek. A sok gyönyörű bonbonhoz sajnos nem tudok hozzászagolni:)
Már két recept elkészült. Bár messze még a határidő, nekem nem csak Húsvét, hanem egy másik nagy esemény is közbejön, úgy hogy igyekeznem kell. Itt az első recept, Adél(Afra) Csicsás vaníliás keksze.




A hozzávalókat formázható tésztává gyúrjuk, kis gombócokat csipkedünk belőle, amyelyeket a tenyerünkben lelapítjuk, tepsire tesszük, villával egy nyomot húzunk a közepébe és 150 fokos sütőben 15 percet sütjük. Hagyjuk teljesen kihűlni, közben a csokit gőz fölött felolvasztjuk, a kekszeket a villával húzott csíkokkal párhuzamosan mindkét szélét belemártjuk a csokiba, majd leszórjuk egyik oldalát dióval, másikat kókusszal. Sütőpapírra rakjuk, hagyjuk a csokit megdermedni.



Néhány változtatást ejtettem, nagyrészt kényszerből. Mivel pudingport itt nem lehet kapni, itt az első bökkenő. Volt még egy csomag nekem amit otthonról hoztam, de epres. Na attól igazán nem erősödött a vaníliás hatás, de nem tette azért rosszat neki:) Ezt a hatást a magos vanília kivonattal próbáltam elérni. Étcsoki helyett tejcsokit használtam, vaníliás cukor helyett vanília kivonatot és cukrot. A küllem is kicsit más, összevariáltam az Adél(Afra) és Latsia kekszét. Szerintem mutatós is lett és finom is. Páromnak rendkívül ízlett, a folytatás is meg van rendelve:)

Az eredeti recept Adél(Afra)-tól ITT tekintehtő meg! Köszönöm Adélnak az ötletet!
És végezetül itt van egy kép az eredeti csicsás vaníliás kekszről Adél(Afra)-tól, hogy ti is lássátok miért szerettem bele:)

Amióta megvan az álmodott grillsütőm, igyekezek minél többet és minél változatosabban használni. Mert nem akármilyen grill ám, hanem "Fat reducing health grill", vagyis zsírlecsökkentő:) 42%-al csökkenti le a húsok zsírmennyiségét. Na nem valami varázslatos módon, hanem nagyon egyszerű eljárással. Az alsó grill-lap kicsit ferde, a kiolvadt zsír lefolyik, így nem sül tovább benne a hús. Próbáltam már csirkemellel, sertésmájjal, nyakkarajjal, fehérkarajjal, zöldségekkel és persze ananásszal. A máj nem volt csodás, de hát az amúgy is elég kényes. Egyéb... mmmm, mind nyálcsorgató. Na de essen szó a címben szereplő egyedről is.
Napok óta tervben volt, az ananász is ott pislogott rám a szekrényről, de soha nem volt alkalmas. Ma, fáradtan, álmosan, nekifogtam. Már lelkiismeretfurdalásom volt szegény ananásszal szemben.




Tanultam egy jó taktikát az ananász tisztitásáról (talán a leghasznosabb dolog, amit itt tanultam). Éles késsel, a koronát fogva körbe levágjuk a héjat. A magoknál, ahol foltok maradtak, bevagdossuk, hogy teljesen tiszta legyen. Levágjuk az alját és körbe körbe meghíntjük alaposan sóval az ananászt. Beledörzsöljük jól, majd hideg vízzel lemossuk. Levágjuk a koronát és tetszés szerint karikákra vagy darabokra vágjuk, eltávolítva a közepét. Na és mire jó a sózás? Éreztétek, hogy amikor friss ananászt esztek úgy húzza a szátokat? Most nem tudok kémiai magyarázatot adni (mert elfelejtettem:), de a lényeg, hogy a só ezt semlegesíti. Tudtátok ezt a technikát?




Az ananászt mepucoltjuk, újjnyi vastag karikákra vágtjuk, a közepét eltávolítjuk. A grillsütőt felforrósítjuk, rátesszük az ananász karikákat és hagyjuk legalább 5 percet sülni, anélkül, hogy mozgatnánk. Ezután megnézzük, hogy megvannak-e már azok a helyes kis barna csjkocskák, ha igen megfordítjuk és a másik oldalával is ugyanígy teszünk. Ha folyton mozgatjuk őket, akkor sok halvány csikocskánk lesz, nem csak egy szép:) Levesszük a sütőről, tányérra helyezzük, megszórjuk fahéjjal és lecsorgatjuk golden syruppal. Természetesen lehet fokozni tejszínhabbal vagy más szószokkal, akármivel, de most nekem ez volt a legifnomabb!



Aki még nem evett ilyet, el sem tudja képzelni mi lehet ebben különleges. Én most már tudom. És azt is, hogy ezt még sok más gyümölccsel meg fogom ismételni. Ahogy az ananász megsűl, még meleg, a leve kicsit savanykás, ropogós, a syruptól édeskés, a fahéjat gondolom nem kell magyaráznom! Beleharpsz, szétáradnak az ízek és zamatok a szádban... édes... savanyu... meleg...fahéj... ropogós... ezt egyszerűen érezni kell!

Trollanyu és Lilla invitált meg erre a játékra, ahol minden meghívott ételeket, süteményeket kínál, ajánl Húsvétra egy csokorba gyűjtve.
A játék szabálya, ami Mézes Otthontól származik:

Sárgarépa a sütiben régóta foglalkoztat, de ugyanúgy, mint a sütőtök, megmaradt gondolati szinten. Eddig. Muszály volt megtudnom, hogy milyen is az. Nagyon finom! Igaz megrepedezett a teteje és nem rejtettem el...



A lisztet, sütőport, vegyes fűszert és sót összevegyítjük egy tálban. (A vegyes fűszer nagyon hasonló az otthoni mézeskalács fűszerkeverékhez és készen kapható) Belevegyítjük a cukrot, répát, diót és mazsolát. A tojásokat felverjük, hozzákavarjuk a tejet, olajat, a narancs levét és reszelt héját. Ezután összekavarjuk a lisztes eleggyel épp csak annyira, hogy összevegyüljön.
A sütőforma alját kibéleljük méretre vágott sütőpapírral, beleöntjük a tésztát és 190 fokon 35 percet sütjük. Fogvájót szúrunk a közepébe és ha nem ragad rá a tészta akkor kész.
10 percig hagyjuk a formában hűlni, majd kiborítjuk, lehúzzuk róla a papírt és hagyjuk teljesen kihűlni. Kétfele vágjuk és megkenjük a közepét barack lekvárral. A tejszínt habbá verjük, hozzákavarjuk a datolya krémet. Ez a krém nekem megmaradt a Datolyakrémes piskótakorongoktól és ezzel gazdagítottam, ízesítettem a tejszínhabot.
A torta oldalát és tetejét tetszés szerint díszítjük ezzel a krémmel. Eléggé amatőr lett az én munkám, mondhatom ismét, hogy ez volt az első. Most szereztem be egy tortadíszítő szettet, ezen próbáltam ki. Hát majd lesz jobb is.


Kicsit a mézeskalácsra emlékezetett az illat sütés közben, a fűszerkeverék miatt remek illatokat árasztott. Nem tudom répa nélkül milyen lett volna ugyanez a süti, de én nem éreztem benne, hogy pont az van. Párom mindent felsorolt kérdésemre, hogy mi van benne, csak a répát nem. A diót imádtam, a mazsola adta magát, a répa a tészta állagán változtatott (nyílván az ízén is, csak nem volt kivehető, hogy az a sárgarépától van). A középen megbújó lekvár csak érdekesebbé tette és a díszítésként használt datolyás-tejszínhabos krém lágyította, selymesítette a sütit. Nem mondom, hogy mindennapi vendég lesz, de tényleg ínyemre való desszert.

Már ami az eltűntetését illeti:) Amúgy meg az általam neki adott hivatalos név: ricottás-banános-kókuszos rétes.
Lehet kicsit elhamarkodtam a leveles tészta (filo pastry) megitélését a zöldséges-husos piténél. Vagy úgy is mondhatnám, hogy a hozzá nem értésem beszélt belőlem... Tényleg nem nyűgözött le eddig sem a filo, sem a puff, de még a shortcrust pastry sem. Azért mindegyiket kipróbáltam, hátha hátha. És láss csodát, ráleltem arra ami nekem való. És ahogy nekem való. Érdekes módon ugyanaz a filo. Megmaradt fél csomaggal a zöldséges pitétől és mindenképp édesnek akartam elkészíteni. Gondolkodtam valamilyen kosárkákon, de ott ismét olyan száraz lett volna. A töltelék pedig kalóriabomba. Legyen hát rétes. Még egyszer sütöttem, az almás-szőlős volt és shortcrust pastryvel készült. Ez annyira sokkal jobb lett! Élménybeszámoló a recept után:)




A vajat felolvasztjuk. Sütőpapírral kibélelünk egy tepsit, ráteszünk egy lapot és megkenjük vajjal. Rátesszük a másikat, megkenjük. Addig fólytatjuk, amíg elfogynak a lapok.
A ricottát kikavarjuk a cukorral és a tojás sárgájával. A banánt hosszába elvágjuk majd feldaraboljuk. Beletesszük a ricottás krémbe, beleöntjük a kókuszt is és összekavarjuk. Ráhalomozzuk a kiterített tésztára és egyenletesen eloszlatjuk az egész felületén, csak 2cm-t hagyunk ki a szélein. Felgöngyöljük a tésztát, megkenjük vajjal és mehet a sütőbe, 180 fokon, 20-25 percre.



Nekem természetesen már melegen meg kellett kóstolnom és már úgy nagyon ízlett. Páromnak is adtam egy szeletet és amint megszagolta kijelentette, hogy hát ez hidegen jó... Elmentünk dolgozni, ő hamarabb ért haza és írta is az sms-t, hogy ne csodálkozzak, ha nem találok majd semmit a rétesből, mert annyira finom. Mosolyogtam a bajszom alatt és alig vártam, hogy én is beleharaphassak. Tényleg nem sok várt. Egy szeletet megettem és kérdezte, hogy én kérek még, mert ő hanem megenné:)
És neki volt igaza, hidegen mennyei! A tészta megpuhul valamennyire, az ízek összeérnek, a tetején még ropog. A ricotta és kókusz remek páros. A banán kicsit elveszett benne, de azért adott ő is hozzá az élvezeti értékhez. Muszály kijelentenem: lesz még rétes!