A keksz szalámi gyerekkorom óta nagy kedvencem. Talán mert nagyon ritkán, csak alkalmakra készítette anyukám. Aztán jött az ugyanilyen alapú gombóc. Ez már gyakrabban, de sosem tudtam megúnni. Én is szívesen készítem. Most meg itt a tekercs vagy rolád. Sokfelé láttam, jól is néz ki és lehet variálni. Ez az én variánsom, én ötlöttem ki, de természetesen nem kizárt, hogy valaki már nem készítette el hasonlóan.
Itt Angliában nem is olyan egszerű beszerezni a háztartási kekszet, mint amilyen természetes ez otthon. De szeretik a keszet, szóval van választék. És innen-onnan meg lehet tudni, hogy a Rich tea biscuit a legalkalmasabb az ehhez hasonló sütemények elkészítésére. Ha valaki máshogy tudja, szívesen fogadom az ötleteket:)




A kekszes részhez ledaráljuk a kekszet, összevegyítjük a cukorral, kakóval, rumaromával. Ezután hozzáöntjük a tejet és összeálló masszává gyúrjuk.

A fehér részhez a cukrot a vízzel feltesszük forrni és addig főzzük, amíg a cukor felolvad. Ezután hozzáadjuk a vajat és kavargatva felolvasztjuk. Levesszük a tűzről, hagyjuk hűlni, hogy ne legyen épp forró majd belekavarjuk a tejport és addig kavarjuk amíg sima masszát kapunk.
A kekszes masszát fólián kocka alakúra nyújtjuk egy porcukorral meghíntett nyújtófa segítségével. Erre rátesszük a tejporos masszát és egy spatula vagy szilikon lapát segítségével elsimítjuk a barna masszán, ugyanakkora méretűre. Olyan vastagságúra nyújtjuk, ahogy szeretnénk. Én bevallom, hogy mivel ez a réteg elég édes, nem akartam túl vastagra. Bár még így is az lett. Ezért nem tettem rá az összes fehér masszát.
A fólia segítségével óvatosan feltekerjük és éjszakára vagy néhány órára dermedni tesszük. Ezután szépen szeletelhető. Ha akarjuk forgathatjuk porcukorba, ha nem... úgy is nagyon finom lesz:)



A maradék fehér masszából ezeket az imádnivaló kis golyókat készítettem. Régebb készítettem még ilyen úgynevezett raffaello golyókat, aminek bár szerintem egyáltalán semmi köze a Raffaellohoz, azért nagyon finom. Viszont nem kókuszba forgattam, hanem meghíntettem kakóporral. Hát nem ennivalóak?

Több helyen láttam már clafoutist, de nem igazán mozgatta meg a fantáziámat addig amíg meg nem vettem a csokis könyvemet. A forró csokis meggyes clafoutis tejszínnel tálalva rögtön elkészítendő lett. Viszont málnával.






A sutőt előmelegítjük 190 fokra. A sütőforma alját kibéleljük formára vágott sütőpapírral.

Az alaposan lecsepegtetett málnát beleszórjuk a sütőbe. Igazából friss málnával az igazi, mert az nem levez, de ízben ez sem volt utolsó:) Megszórjuk a barna cukorral.

A tojásokat habosra kavarjuk a cukorral. A lisztet elvegyítjük a kakaóval és a sütőporral majd a kikavart tojáshoz adjuk més alaposan összekavarjuk. Ezután beleöntjük a tejszínt és a tejet. Összedolgozzuk, ráöntjük a málnára és mehet is a sütőbe. A recept 50/60 perc sütési időt írt, amit én nagyon soknak tartottam. De... azt is írja, hogy addig kell sütni, amíg a közepe felemelkedik és "megkérgesedik". Na nem olyan vastag kéreggé, de nem is folyós. Kicsit fura, de látva megérti az ember miről is van szó. Tényleg kellett az az idő, mert ez a tészta nagyon folyós állagú volt és akkorra bizony megszilárdult. Nem lesz olyan igazi süti, inkább kicsit pudingos, kívül ropogós. Ez a képeken is jól látszik.



Azt sajnálom, amit minden ilyen hasonló sütinél, hogy annyira gyönyörűen felnő de visszaesik amint elkezd hűlni. Forrón tálaltam, nagyon csokis fagyival. Vaníliával lehet jobb lett volna,de... ez volt itthon. A forró, savanykás, csokis és hideg nagyon jó harmóniát alkotott, nem bírtam betelni az ízleléssel.

Egy-egy szeltnél megálltunk, így másnapra is maradt belőle. Nos mi legyen vele hidegen? A fagyasztott málnából kb 1 dl lé maradt hátra. De nem ám olyan víz, hanem tömény málnalé. Ezt felforrósítottam, tettem bele 1 kanál cukrot és 1 kiskanál kukorica keményítőt. Szósz állagúra sürítettem és forrón ráöntöttem a sütire kevés csokiszósz társaságában. Ha lehet, akkor ez így még finomabb volt. Párom is erre a változatra szavazott.

Hogy legyen leves is. Nem is akármilyen ám! Tavaszias... és ráadásul mérgesen zöld:)




A spenótot enyhe sós vízben pár percig fözzük. Nem szükséges szétfőzni, egyrészt mert úgyis megy a turmixgépbe, másrészt... minek kifőzni belőle mindent ami jó! Leszűrjük és a fokhagymával együtt összeturmixoljuk. Hozzáöntjük a tejet és azzal is összedolgozzuk. Egy edénybe töltjük, hozzáadjuk a tejszínt, sózzuk, borsozzuk, kicsit összeforraljuk. Tányérra töltjük, pirított kenyérkockákkal megszórjuk és melegen fogyasztjuk.
Krémes, selymes, nagyon fokhagymás. Meglepő, nem is értem egyetlen cikk fokhagyma hogy tudott ennyire erős ízt adni. Talán mert turmixoltam??

A legújjabb gyors kedvenc. És a legújjabb kedvenc tészta fajta. Otthon az ilyet csak széles laskának hívják. És sose kedveltem, mert olyan hosszú, lapos, összetapad... Nem igaz! Olyan gusztusos, laktatós, sima, simulékony. És ez a szósz! Tisztára ellenállhatatlan. Megenném minden nap. Annyira egszerű, nincs benne semmi kanyar. Mégis, mégis csodás. És én mondom, hogy ezzel a tésztával az igazi.




A tészát sós vízben kifőzzük. A gombát megmossuk, felszeleteljük és kevés olivaolajon megpároljuk. A gomba enged levet, de ha szükséges pótolhatjuk vízzel, amjg megpuhul a gomba. Sózzuk, borsozzuk, ráöntjük a tejszínt, kicsit összeforraljuk amíg besűrűsödik. A tésztát tányérra szedjük, rárakjuk a gombás szószt és megszórjuk petrezselyemzölddel.



Sűrű napokra remek ebéd vagy vacsora. Nekünk két munka közötti rövid szünetben ebédként szolgált, aztán újra ebédként, mert kívántam. Most is megnném, de épp nincs itthon sem tagialtelle, sem tejszín...

A focaccia lapos, sütőben sűlt olasz kenyér/lepény, amit zöldfűszerekkel vagy egyéb feltétekkel szórnak meg. A pizzával "rokonnak" tartják, de nem azonosítják vele. Tálalható főétel mellé, pizza alapként vagy önállóan is fogyasztható.
Jó ideje szemeztem vele, annyi helyen és félét láttam, egyre inkább kívántam. Vacsorára készült, pont megfelelt a célnak.





Az élsztőt felfuttatjuk a langyos, cukros tejben. A kétféle lisztet a sóval összekavarjuk, hozzáadjuk az élesztős tejet, az olajat, összedolgozzuk. Hozzáadjuk a langyos vizet és 10-15 percig dagasztjuk (kézzel, ha nincs dagasztógépünk:). Olajjal kikent tálba tesszük, szintén olajjal megkent fóliával leterítjük és meleg helyen 1 órát kelesztjük. A megnőtt tésztát tenyerünkkel visszacsapkodjuk. Négy részre osztjuk a tésztát, először gombócot formálunk belőlük, majd óválisra, újjnyi vastagra nyújtogatjuk. Ráhelyezzük a sütőlapra, vagy amin majd megsütjük, leterítjük az olajas fóliával és még fél órát kelesztjük. Ezután mutatóújjunkkal megszúrkáljuk.

Én kétfélét készítettem, természetesen férfias változat is készült:) Egyszerre csak kettőt sütöttem meg, a többi tésztát kinyújtás nélkül a hüttőbe tettem.

Egyiket megszórtam spenótlevéllel, hagymaszeletekkel és fenyőmaggal, a másikra fenyőmag helyett került még szalámi és sajt.
220 fokon 25-30 perc alatt készre sütjük. Kevés olivaolajjal lelocsolva tálaljuk.

Nem mondhatnám, hogy meglepően finom volt, de jót ettünk belőle és valószínű, hogy még másképp is ki fogom próbálni.

Érdekes, hogy ha azt mondjuk "burger" máris a kész, zsemlébe burkolt, zöldséges, szószos, husira gondolunk. De ha nem is husira, mindenképp a két fél zsemle közé rakott valamire. Pedig, a Cambridge Dictionary szerint ezt jelenti: "meat or other food pressed into a round, flat shape and fried". Vagyis olyan hús vagy egyéb étel, ami kerekre és laposra van préselve és meg van sütve.
Eszerint lehet az bármi. Zöldéség, hús, hal, ezek elegye... És bizony szinte akármilyen zöldségre, főként hüvelyesre, vagy halra, húsra keresek rá, mint gurger, milliónyi találat van. Ezeket ugyan nem árulják a fast foodokban, de még kész ételként sem nagyon lehet kapni. Kivéve a hús és hal burgereket. A halból készültet viszont inkább "cake"-nek nevezik. Marad tehát az otthoni elkészítés, amit én nem bánok, amúgy sem veszek kész ételeket, a húsos burgert is inkább magam készítem. De hogy ne legyen mindig húsos (amit szívem párja ugyan nem bánna:) és mivel egyre inkább érdekel engem az egészséges táplálozás, született meg a csicseriborsó burger ötlete. Receptet tájékozódásként bőven találtam, csak hogy legyen elképzelésem mifán terem a "chikpea burger", aztán saját szájízemhez alakítottam. Íme:






A csicseriborsót aprítóba tesszük és összetörjük. Hozzáadjuk a hagymát és azzal is összedaráljuk. Tálba borítjuk, hozzáadjuk a kakukkfüvet, sózzuk, borsozzuk, beleütjük a tojásokat, összedolgozzuk. ezután annyi morzsát adunk hozzá, hogy alakítható, nem ragacsos, de nem is túl kemény masszát kapjunk. Vizes kézzel 6 gombócot formálunk belőle, két tenyerünk között meglapítjuk. Kanálnyi olivaolajat felforrósítunk egy serpenyőbe, beletesszük a burgereket, amennyi egyszerre belefér (nekem 3 volt). 3-4 percig sütjük mindkét oldalát, alacsony lángon. A muffinokat kétfele vágjuk, felszeletelt salátát teszünk az alsó szeletekre és néhány uborkaszeletet. Ráteszünk egy csicseriborsó lepénykét, erre jöhet a paradicsom és a reszelt sajt és a szósz. Leborítjuk a muffinok másik felével. 3-4 percre forró sütőbe tesszük, hogy a sajt kissé megolvadjon és a muffin megpuhuljon. Gyümölcsteával, vagy kakóval is fogyaszthatjuk. De semmiképp sem Pepsivel! Ha a burgerünk egészséges, az italunk ne rontsa el!



Nagyon jót ebédeltünk belőle. És nem, nem ettük meg ketten a 6 burgert. 2-őt számítottam magamnak, 4-et a páromnak, mert ezek a muffinok elég kicsik. Végül nekem 1-et sikerült megenni, páromnak 2-őt. Többi maradt uzsonnára.
Nemrég fedeztem fel magamnak az angol muffint. Ez egy zsemle, a fotókon jól látszik, hogy milyen. Lapos, fehér, tapintásra keménynek, nehéznek tűnik frissen is. Kívűl darába van forgatva. Beleharapva nyuvadós, egyszóval nem láttam benne semmi kívánnivalót. Nem is értettem miért rajonganak érte az itteni gyerekek. Aztán kiderült, hogy hol van benne a kanyar. Legalábbis nekem biztosan. Meleg hatására teljesen megváltozik. Akár pirítóba, akár sütőbe tesszük, megpuhúl, pehelykönnyűvé válik. Remek akár burgernek, szendvicsnek, vagy simán megkenve sajtkrémmel, lekvárral, nutellával (ez a itteni gyerekek kedvenc reggelije...). Most pedig már nálunk is állandó vendég:)