Hogy legyen leves is. Nem is akármilyen ám! Tavaszias... és ráadásul mérgesen zöld:)




A spenótot enyhe sós vízben pár percig fözzük. Nem szükséges szétfőzni, egyrészt mert úgyis megy a turmixgépbe, másrészt... minek kifőzni belőle mindent ami jó! Leszűrjük és a fokhagymával együtt összeturmixoljuk. Hozzáöntjük a tejet és azzal is összedolgozzuk. Egy edénybe töltjük, hozzáadjuk a tejszínt, sózzuk, borsozzuk, kicsit összeforraljuk. Tányérra töltjük, pirított kenyérkockákkal megszórjuk és melegen fogyasztjuk.
Krémes, selymes, nagyon fokhagymás. Meglepő, nem is értem egyetlen cikk fokhagyma hogy tudott ennyire erős ízt adni. Talán mert turmixoltam??

A legújjabb gyors kedvenc. És a legújjabb kedvenc tészta fajta. Otthon az ilyet csak széles laskának hívják. És sose kedveltem, mert olyan hosszú, lapos, összetapad... Nem igaz! Olyan gusztusos, laktatós, sima, simulékony. És ez a szósz! Tisztára ellenállhatatlan. Megenném minden nap. Annyira egszerű, nincs benne semmi kanyar. Mégis, mégis csodás. És én mondom, hogy ezzel a tésztával az igazi.




A tészát sós vízben kifőzzük. A gombát megmossuk, felszeleteljük és kevés olivaolajon megpároljuk. A gomba enged levet, de ha szükséges pótolhatjuk vízzel, amjg megpuhul a gomba. Sózzuk, borsozzuk, ráöntjük a tejszínt, kicsit összeforraljuk amíg besűrűsödik. A tésztát tányérra szedjük, rárakjuk a gombás szószt és megszórjuk petrezselyemzölddel.



Sűrű napokra remek ebéd vagy vacsora. Nekünk két munka közötti rövid szünetben ebédként szolgált, aztán újra ebédként, mert kívántam. Most is megnném, de épp nincs itthon sem tagialtelle, sem tejszín...

A focaccia lapos, sütőben sűlt olasz kenyér/lepény, amit zöldfűszerekkel vagy egyéb feltétekkel szórnak meg. A pizzával "rokonnak" tartják, de nem azonosítják vele. Tálalható főétel mellé, pizza alapként vagy önállóan is fogyasztható.
Jó ideje szemeztem vele, annyi helyen és félét láttam, egyre inkább kívántam. Vacsorára készült, pont megfelelt a célnak.





Az élsztőt felfuttatjuk a langyos, cukros tejben. A kétféle lisztet a sóval összekavarjuk, hozzáadjuk az élesztős tejet, az olajat, összedolgozzuk. Hozzáadjuk a langyos vizet és 10-15 percig dagasztjuk (kézzel, ha nincs dagasztógépünk:). Olajjal kikent tálba tesszük, szintén olajjal megkent fóliával leterítjük és meleg helyen 1 órát kelesztjük. A megnőtt tésztát tenyerünkkel visszacsapkodjuk. Négy részre osztjuk a tésztát, először gombócot formálunk belőlük, majd óválisra, újjnyi vastagra nyújtogatjuk. Ráhelyezzük a sütőlapra, vagy amin majd megsütjük, leterítjük az olajas fóliával és még fél órát kelesztjük. Ezután mutatóújjunkkal megszúrkáljuk.

Én kétfélét készítettem, természetesen férfias változat is készült:) Egyszerre csak kettőt sütöttem meg, a többi tésztát kinyújtás nélkül a hüttőbe tettem.

Egyiket megszórtam spenótlevéllel, hagymaszeletekkel és fenyőmaggal, a másikra fenyőmag helyett került még szalámi és sajt.
220 fokon 25-30 perc alatt készre sütjük. Kevés olivaolajjal lelocsolva tálaljuk.

Nem mondhatnám, hogy meglepően finom volt, de jót ettünk belőle és valószínű, hogy még másképp is ki fogom próbálni.

Érdekes, hogy ha azt mondjuk "burger" máris a kész, zsemlébe burkolt, zöldséges, szószos, husira gondolunk. De ha nem is husira, mindenképp a két fél zsemle közé rakott valamire. Pedig, a Cambridge Dictionary szerint ezt jelenti: "meat or other food pressed into a round, flat shape and fried". Vagyis olyan hús vagy egyéb étel, ami kerekre és laposra van préselve és meg van sütve.
Eszerint lehet az bármi. Zöldéség, hús, hal, ezek elegye... És bizony szinte akármilyen zöldségre, főként hüvelyesre, vagy halra, húsra keresek rá, mint gurger, milliónyi találat van. Ezeket ugyan nem árulják a fast foodokban, de még kész ételként sem nagyon lehet kapni. Kivéve a hús és hal burgereket. A halból készültet viszont inkább "cake"-nek nevezik. Marad tehát az otthoni elkészítés, amit én nem bánok, amúgy sem veszek kész ételeket, a húsos burgert is inkább magam készítem. De hogy ne legyen mindig húsos (amit szívem párja ugyan nem bánna:) és mivel egyre inkább érdekel engem az egészséges táplálozás, született meg a csicseriborsó burger ötlete. Receptet tájékozódásként bőven találtam, csak hogy legyen elképzelésem mifán terem a "chikpea burger", aztán saját szájízemhez alakítottam. Íme:






A csicseriborsót aprítóba tesszük és összetörjük. Hozzáadjuk a hagymát és azzal is összedaráljuk. Tálba borítjuk, hozzáadjuk a kakukkfüvet, sózzuk, borsozzuk, beleütjük a tojásokat, összedolgozzuk. ezután annyi morzsát adunk hozzá, hogy alakítható, nem ragacsos, de nem is túl kemény masszát kapjunk. Vizes kézzel 6 gombócot formálunk belőle, két tenyerünk között meglapítjuk. Kanálnyi olivaolajat felforrósítunk egy serpenyőbe, beletesszük a burgereket, amennyi egyszerre belefér (nekem 3 volt). 3-4 percig sütjük mindkét oldalát, alacsony lángon. A muffinokat kétfele vágjuk, felszeletelt salátát teszünk az alsó szeletekre és néhány uborkaszeletet. Ráteszünk egy csicseriborsó lepénykét, erre jöhet a paradicsom és a reszelt sajt és a szósz. Leborítjuk a muffinok másik felével. 3-4 percre forró sütőbe tesszük, hogy a sajt kissé megolvadjon és a muffin megpuhuljon. Gyümölcsteával, vagy kakóval is fogyaszthatjuk. De semmiképp sem Pepsivel! Ha a burgerünk egészséges, az italunk ne rontsa el!



Nagyon jót ebédeltünk belőle. És nem, nem ettük meg ketten a 6 burgert. 2-őt számítottam magamnak, 4-et a páromnak, mert ezek a muffinok elég kicsik. Végül nekem 1-et sikerült megenni, páromnak 2-őt. Többi maradt uzsonnára.
Nemrég fedeztem fel magamnak az angol muffint. Ez egy zsemle, a fotókon jól látszik, hogy milyen. Lapos, fehér, tapintásra keménynek, nehéznek tűnik frissen is. Kívűl darába van forgatva. Beleharapva nyuvadós, egyszóval nem láttam benne semmi kívánnivalót. Nem is értettem miért rajonganak érte az itteni gyerekek. Aztán kiderült, hogy hol van benne a kanyar. Legalábbis nekem biztosan. Meleg hatására teljesen megváltozik. Akár pirítóba, akár sütőbe tesszük, megpuhúl, pehelykönnyűvé válik. Remek akár burgernek, szendvicsnek, vagy simán megkenve sajtkrémmel, lekvárral, nutellával (ez a itteni gyerekek kedvenc reggelije...). Most pedig már nálunk is állandó vendég:)

Bármennyire is finom volt az első puha mézeskalácsom, mégis maradt meg belőle néhány darab. Na nem éppen mostanáig, kicsit régebb volt ez a vacsorám. Fogalmam nincs honnan jött ez az ötletem a maradék felhasználására. Viszont édesszájúaknak ajánlom az idei karácsonyi mézeskalács, pogácsa hasznosítására!




A mézeskalácsot megdaráljuk. 2 kanál olajat felforrósítunk egy serpenyőben, hozzáadunk annyi mézeskalács morzsát amennyi szeményre főzünk. Én csak magamnak készítettem, így 3 kanál morzsa elegendő volt. Kicsit megpirítjuk, de vigyázva, ne piruljon oda, mert keserű lesz a mézeskaálcsban levő fűszerek miatt. 2 kanál hideg vizet alaposan elkavarunk benne. Amikor szép morzsás lett, akkor készen is van. Közben a tésztát kifőzzük, szintén aszerint, hogy kinek főzunk. Nekem két kismaroknyi penne volt elég. Leszűrjük és összevegyítjük a mézeskalács prézlivel. Tálra szedjük és ízlés szerint megszórjuk cukorral .



Különleges, gyors, viszonylag könnyű ebéd vagy vacsora lehet. Na nem éppen férfias, de étkezések közötti falatozásként nekik is elcsúszik.

Megérkeztem, itt vagyok, épen, majdnem egészségesen. Nem, nem voltam nyaralni, csak kicsit a blogolást kellett hanyagolnom. Ha nem lett volna elég önmagában a 2 hetes megfeszített munka, akkor egészségem is rátett egy lapáttal, így, tájékozódás után, második hétre diétára fogtam magam. Kénytelen voltam, egy ideje gyakori esti hasfájás és puffadás gyötört, aztán minden este beköszöntött. Nagyon különös, görcsös fájdalom volt, ami lefekvés előtt jelentkezett és amint sikerült elaludnom, el is mult. Próbáltam nem vacsorázni, volt amikor segített, volt amikor nem. Aztán elkezdtem utána olvasni. A probléma, hogy olyan rengeteg információ van, amelyek különböző cikkekben ellent is mondanak egymásnak. Legjobb megoldás egy alapos kivizsgálás lenne, ami bizonyos okok miatt pillanatnyilag lehetetlen, de amint lehetőségem lesz ez lesz az első! Addig magamat próbálom orvosolni, vigyázva, hogy ne ártsak még többet. A fűszeres, sós, savanyú, nehéz, zsíros, finomított ételek kerülése nem igazán árthat és nem csak a gyomromnak tesz jót, hanem valamilyen mértékben méregtelenít, segít megőrizni a súlyomat (mert jelenleg, ha fogyok, elfogyok:). A több, zöldség, gyümölcs, sovány hús, víz fogyasztása és a kevesebbet többször elv bizony már néhány nap után eredményt hozott. Azóta nem fáj a hasam, reménykedve várom mindig az estét, hogy csak éppe ne fájjon. És müködik.
De van bizony probléma is... a kívánás! Kívánok mindent, amit nem kellene megennem, főzni azért ugy-e kell, mert másért is felelős vagyok. Nincs süti, nincs csoki, nincs desszert, csak gyümölcs, este az is vigyázva.
Nem lesz ez így mindig, már tervezgetem a finomságokat, amelyekről természetesen nem akarok lemaradni, nem elégedek meg azzal, hogy készítem és más eszi:)
Mutatni valóm viszont van, nem is tudok dönteni, hogy mit mutassak... megyek képeket elemezni és jövök vissza a recepttel.

Egyszerű, finom desszert mellett döntöttem, ami ráadásul nem lett valami gyors. Párom akarta megsütni a palacsintát, amígy én gyertyafény mellett elmerülök a habfördőben, de folyton odaragadt neki és 3-dik után feladta. Így rámmaradt fürdés után:)




A tojásokat a cukorral és sóval felverjük, hozzákavarjuk az olajat és a tej felét. Annyi liszet teszünk bele, hogy jó sűrű tésztát kapjunk és beletsszük a szódaport is. Csomómentesre kavarjuk. Ezután beleöntjük a maradék tejet, simára kavarjuk. Ha nem megfelelő állagú a tésztánk lisztet vagy tejet adunk még hozzá. Kiskanálnyi olajat felforrósítunk a palacsinta sütőben és merőkanállal adagolva kisütjük a palacsintákat.
Biztos sokan másképp csinálják a palacsintát. Én anyukámtól tanultam így és mindenre van magyarázatom. Először sűrű tésztát kavarunk, mert így könnyebb csomómentesre kavarni, mint ha folyósabb. Csak ezután hígítjuk a megfelelő sűrűségűre. Csak és kizárólag tejjel készül. Lehetne csak ásványvízzel, vagy fele fel arányban is. Nekem ez az igazi! Szódaport meg azért, hogy kicsit "fluffy" legyen.




A krémet ajánlott a palacsinta sütés előtt elkészíteni, hogy az eperrel addig jól összeérjen.
A mascarponet kikavarjuk a cukorral. Az epret apró kockákra vágjuk, beleszórjuk a mascarponeba és elkavarjuk.




Az epret apróra vágjuk és a cukorral, vízzel odatesszük főni. Addig főzzük, amíg az eper megpuhul. Ha szükséges a vizet pótolhatjuk. A kukorica keményítőt elkavarjuk kevés lanygos vízzel és a sziruphoz adjuk. Kavargatva kissé besürítjük.

Amint minden kész a palacsinta felét megkenjük a krémmel, a másik felét ráborítjuk majd még egyszer összetűrjük. A szósszal és friss eperrel tálaljuk.