Ismét egy süti, amit majdnem mindenki imád, de nem mindenki készíti el, mert..., nem is tudom miért. Nálunk most családos volt a dolog. Anyummal és nővéremmel sütöttük, növérem legnagyobb kívánságára. A kezdeti nehézségek ellenére a kívánság teljes mértékben teljesült, nővérem bevallása szerint pontosan így képzelte el.



Hozzávalók:
2 dl tej
4 tojás
1 csomag margarin
1 csomag sütőpor
2 csésze cukor
liszt, amennyit felvesz
3,4 kanál kakaó




Elkészítés:
A margarint a cukorral és a tojássárgákkal habosra kavarjuk. Hozzáadjuk a tejet, elkavarjuk, majd beletesszük a lisztet, a sütőport és a kakaót. Olyan állagú tésztát kell kapjunk, mint egy kavart tésztáé, hogy könnyen tudjuk belefolyatni a tepsibe. Sütőpapírral bélelt tepsibe töltjük és 20 percig sütjük.
Közben gőz felett kemény habbá verjük a négy tojás fehérjét a másik csésze cukorral. Kivesszük a tésztát, ráhalomozzuk a habot, elsimítjuk és kb 5 percre visszatesszük a sütőbe. Ha látjuk, hogy elkezd a hab barnulni a szélénél, rögtön kivesszük. Hagyjuk kihűlni, majd felszeleteljük és annyit eszünk belőle, amennyit csak bírunk.




Mivel mostanában rámjött az egészséges táplálkozás és a tavaszi méregtelenítés, igyekezek sok gyümölcsöt és zöldséget enni, gyümölcsleveket inni, kerülöm a szénsavasat, a zsírosat, fűszereset. Igazából nem csak az az oka mindennek, hogy rám jött, hanem mostanában sokat fáj a gyomrom. Persze megpróbálom magam orvosolni és mivel soha nem érdekelt igazán, hogy hogyan táplálkozok, úgy érzem, hogy ez a probléma oka. Közben még olvastam a citrom milliónyi jótékony hatásáról, így az is bele van illesztve étrendembe jó gazdagon.
Hétvégén citruskúra volt, sok narancs, frissen, kézi csavaróval csavart narancslé, citromlé, vérnarancs, és -lé. Ilyentájt legízletesebbek ezek a gyümölcsök, így ez nem megerőltetés, inkább élvezet. Főleg, hogy a mindentől fintorgó unokahúgomba is sikerült egy pohár citromos narancslevet szó nélkül belebeszélni. Persze nem tudta, hogy citrom is van benne:))




Nem tudom ki, hogy van vele, de én, és mint ma rájöttem, anyum és testvérem is egyedül szereti uralni saját konyháját. Én is így vagyok vele, több szakács nagyon nehezen fér meg egy konyhában. Mindenki a maga megszokott módján süt főz. Van, aki a hagyományos, kézi eszközöket szereti, van aki nyitott a gépesítésre és van, aki imádja, ha könnyebben, gyorsabban haladhat a modern háztartási eszközökkel, gépekkel. Na és ezek felett össze is lehet kapni rendesen. Végül csak kiegyeztünk, de ezután jobb lesz, ha készen viszem a finomságot és hagyom, hogy mindenki maga érvényesüljön. Még finomabb is, az amit készen kapunk:)