Itt van, megérkezett, bemutatkozik!
Az Anna Pavlováról, az orosz balettáncosról elnevezett, habcsók alapú, kívül ropogós, belül puha, könnyű torta, egy Ausztráliából vagy Új-Zélandról származó desszert különlegesség. Úgy tartják, hogy a táncosnő tiszteletére készítették el először a róla elnevezett finomságot az 1920-as évek egyik ausztráliai-új-zélandi túrnéja alkalmával. Az alkotó nemzetisége évekig vitákat szült, végül Új-Zélandot határozták meg forrásként.  A könnyű, egyszerűen elkészíthető édesség mindkét nemzet konyhájában jelentős és népszerű helyet foglal el, gyakran szolgálják fel ünnepélyek, ünnepek alkalmával. (Forrás: Wikipedia)
Sokáig készültem rá, gondosan gyűjtögettem a tojásfehérjéket és nézegettem másoknál a recepteket. Miért is vártam vele ennyit, tartottam tőle? Hogy sikerült-e és olyan lett-e mint kellett volna? Ki-ki döntse el maga a fotók alapján! Nekem természetesen van önkritikám és meg is osztom a bejegyzés végén...




A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A szobahőmérsékletű tojásfehérjéket elkezdjük felverni a csipetnyi sóval. Amikor már félkemény, lassan adagolva, folyamatos verés mellett hozzáadjuk a cukrot. Addig verjük, amíg már majdnem felfordítható habot kapunk, ekkor beleszórjuk a keményítőt és az ecetet is. Ezekkel együtt teljesen kemény habot verünk, ami, ha felfordítjuk a tálat, nem borul ki. (Lehetőleg ne próbáljuk ki idő előtt felfordítani:) Sütőpapíros tepsire halmozzuk, kerek alakúra formáljuk és kissé magasabbra hagyjuk a széleit, hogy majd meg tudjuk tölteni tejszínhabbal.  Betesszük a sütőbe, amit azonnal visszaveszünk140 fokra. 1 órát hagyjuk ezen a hőmérsékleten sülni-száradni a pavlovánkat. Ekkor lakapcsoljuk a tüzet, arasznyira nyitjuk az ajtót és így hagyjuk teljesen kihűlni. (Nálam ez egy éjszaka volt és így is kicsit megrepedezett sajnos.) A tejszínhabot felverjük, belehalmozzuk a habcsókos alap mélyedésébe és megrakjuk eperrel, áfonyával. Azonnal fogyaszthatjuk. Annyira azonnal, hogy a fotózás már csak kín és olyanok is lesznek a fotók... De legközelebb majd lesz hozzá több türelem és kreativitás:)


Csak csodáltam az arasznyi résen, amikor lekapcsoltam a tüzet. Remekül nézett ki! Az ízét már kb ismertem, mert előző nap ünnepi ebéd volt a családnál, akinek dolgozok és láss csodát pont az készült náluk is. (Belekóstoltam:) Nem pont olyan volt mint az enyém, ezért felvágás után kicsit elbizonytalanodtam, hogy vajon kié a normálisabb? Néztem fotókat és azt hiszem az enyém:) Az övé belül nem ilyen állagú volt, hanem ragacsosabb, krémesebb, majdnem folyós. Az azt jelenti, hogy nem volt kisülve/száradva rendesen, vagy nem...? Gyakorlottabbak, mit szóltok? Tény, hogy nálunk ízlett, főleg nekem, igencsak hamar elfogyott. Lesz ismétlés, más változatban is.


És akkor mi a kritika? Szerintem túl vastagra hagytam, jobban szét kellett volna teríteni. Kívül szép ropogós lett, belül, ahogy már írtam... érdekes... hab, mégis keményebb, lehetett szépen szeletelni. És számomra kicsit tojás íze volt. Ez lehet nevetségesen hangzik, hisz nyilván... abból van, de ilyen kell ez legyen? Vagy túlszárítottam, keveset szárítottam és azért lett ilyen?
Jó sok a kérdésem a saját művemmel kapcsolatban:)) Kérlek segítsetek, hogy megnyugodjak, javítsak és újra próbálkozzak! Előre is köszönöm:)
Mutatok egy képet az ünnepélyre készült Pavlováról is, igaz, hogy az már csak a maradék és talán az finomabb volt, bár ránézésre az enyém szebb:)

Ideje valami főétellel is előhozakodni, mert mostanában eluralkodtak a blogomon a sütik. Ami nem baj, mert nagyon jól tükrözik az érdeklősdési területemet. Valahogy csak a sütikkel, desszertekkel, édességekkel foglalkozok. Na persze azért főzök mást is, de az ételek jelen pillanatban kissé távol állnak tőlem. Ha megjön az ihlet, akkor örül a férfi, mert valami különleges és igencsak finom kerül elé az asztalra. Mint például ez a vacsora. Áldotta az Eget, amiért neki adott engem:)




A fokhagymát megpucoljuk, apróra vágjuk és összekavarjuk a tejföllel. Hagyjuk állni, amíg a húst előkészítjük. A csirkemelleket megmossuk, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, paprikával megszórjuk  Egy jénai tálba belefektetünk 1-1 szelet bacont. A csirkemell tetejét bekenjük jó vastagon a fokhagymás tejföllel és ezzel a felével lefele ráfektetjük a baconre. Ezután a tetejét is bekenjük és betakarjuk a másik szelet baconnel. Mehet is a sütőbe. Vigyázva, hogy épp csak addig süljön amíg a csirke nem marad nyers, de nem is szárad ki. Ekkorra a bacon is tökéletes lesz. Nem lesz rágós, száraz.
Krumplipürével és tárkonyos-fenyőmagos uborkasalátával tálaltam. Szinte követeli az ismétlést:)

Régen várólistás édesség. Sajnos a diéta előtti utolsó estén készítettem el, ami azt jelenti, hogy épp csak megkóstoltam este és a többit szegény páromnak kellett elpusztítani tiszta egyedül. Csak kicsit húzta a száját:) Na jó, megette mind, de tényleg nem volt annyira oda érte. Valahogy nem megy neki az ilyen tömény gyümölcsös. Nekem meg csak folyt a nyálam...
Ez is kipipálva, nekem máskor is jöhet, talán kicsit édesebb gyümölcsökkel, a páromnak meg extra tejszínhabbal és akkor szava sem lesz rá:)
Megpróbáltam megkeresni a legkívánatosabb receptet, de leragadtam az elsőnél, amit Trinity blogján, a Zamat és illat-on találtam. Nézelődtem máshol is, de ezt tökéletesnek találtam.










A sütőt rögtön begyújthatjuk 175 fokra, hogy bemelegedjen amire elkészülünk. A piteformát kivajazzuk, beleszórjuk a gyümölcsöt és meghintjük a barna cukorral valamint az étkezési keményítővel. Trinity írta, hogy előre össze is lehet vegyíteni a cukrot és keményítőt a gyümölccsel és én ezt a tanácsot legközelebb megfogadom, mert a keményítő kicsit ott maradt a tészta és gyümölcs között és olyan csirizes lett, mintha a tészta nem sült volna ki.

A tésztához minden hozzávalót összekeverünk, akár géppel, akár kézzel. Kisebb diónyi gömböket formálunk belőle és betakarjuk velük a gyümölcsöt. Nem baj, ha nem fedi tökéletesen, úgyis sülés közben nőnek és terjeszkednek. A tetejét megszórjuk kevés barna cukorral.  Betesszük a sütőbe és fél óra alatt szép aranybarnára sütjük.

Mennyei illatokkal telik meg a ház, ahogy a gyümölcs és a tészta összesül. A látvány sem utolsó, amint a gömböcskék megduzzadnak, a cukor rásül és a gyümölcs ki-kibuggyan a bombócok között. Csak melegen kóstoltam, mert annyi lelkierőm volt, hogy kibírtam nézni, nézni és nem enni:) Most bezzeg megenném!

Sosem voltam diétázós fajta. Nem kellett. Esetleg hízókúrának vettem volna hasznát. A jólét viszont sokmindent kihoz az emberből:) Először is azt, hogy meghízlal. Aztán meg azt, hogy akkor most kezdjünk bele valami jó kis diétába, amellyel gyorsan, könnyen ledobjuk a plusszot. Esetemben mindössze 2kg-ról volt szó. Hisz végre ide is elért a nyár. Nem csak úgy fokozatosan, hanem egyik nap még fagyás, másnap 28-30 fok. 2 kiló ugyan még egy ruhaméretet sem változtat rajtam, de én azt akartam, nekem az az ideális. Ráadásul itt van ez a szuper könyv, ami annyira motiváló és bátorító és még hétvégén bűnözni is lehet... Legyen. Tele energiával belevágtam.
A könyv mondhatni izgalmas, amire elértem a végére, teljesen beleéltem magam, alig vártam, hogy bevásároljak hozzá. Részletezném mitől is annyira motiváló, de... megmaradok inkább a gasztronómiai rész kifejtésénél. A lényeg, hétfő reggeltől péntek estig szigorúan be kell tartani a könyv diétára vonatkozó részét, ami nem is tűnik egyáltalán szigorúnak, még így, miután az első hetet végigcsináltam, sem. Napi 3-szori étkezés és 1 tízórai, 1 uzsonna. Napi 5 pohár zöld tea ajánlott és legalább óránként egy pohár víz. Megéhezni nem nagyon lehet. Persze azt és annyit kell enni, amit a könyv ír. Ez egy nagyon részletesen kidolgozott táplálkozási terv, változatos, izgalmas és vannak benne olyan receptek, amelyek megállnák helyüket külön bejegyzésként is. Az étkezésen kívül részletes tornagyakorlatok vannak minden napra, kihagyhatatlanul! Nagyon egyszerű és mégi minden izmot megmozgató, nem több, mint napi 15 percet igénybe vevő mozgás. Ajánlott a napi 10.000 lépés lejárása, amelybe minden egyes lépés beleszámít felkeléstől lefekvésig.
Mi is maradt még ki? Ja persze, a hétvégi szünet! Ebben a 2 napban nincs program, nincs diéta, de vannak szabályok: A gyomrunkat tápláljuk, ne az agyunkat! Legyenek egészséges választásaink! Mértékletesség! Vagyis jöhet az a csokis muffin de nem az egész tányérral:)
Első 3 napot élvezettel csináltam végig. Nem volt nyafogás, kifogás, félrelépés, semmi édesség. Büszke voltam magra. A napi 5 zöld teát 2-3-ra csökkentettem, de hamar rájöttem ez sem jó. Régóta iszok napi 1-et de időnként az is rossz érzéseket kelt bennem. 4-dik nap már kicsit nehezebb volt és az volt az érzésem, hogy inkább hízok. A hasam folyton nagy volt, bár nem éreztem, hogy fájna. Csak pusztán, mint amikor meghízok... Előjött a hiszti, a depresszió, a türelmetlenség, a mindjárt mindent földhözvágok érzés. Lassan érlelődni kezdett bennem, hogy ez így nem jó. Főleg úgy nem, hogy közben páromnak rendesen főztem a megszokott, imádott ételeket. Kitartottam, végigcsináltam az első hetet úgy, hogy már eldöntöttem nincs tovább. Pénteken méretkezés. Fél kiló minuszba. Ennyit igér a könyv. 1 kilót ha közben más, keményebb testmozgást is napiasan végzünk.
Tehát möködik, müködne, ha keményebb lenne az elhatározás. Ez a diéta nem az a fogyjunk gyorsan sokat féle. Hanem inkább a fogyjunk le lassan és tanuljunk meg úgy táplálkozni, hogy ne szedjük vissza. Sok türelmet, kitartást és tanulást is igényel. Tanultam belőle ez alatt a rövid idő alatt is. Hogy mit miért és hogyan. Mindenre van magyarázat. És azt is tudom már, hogy fogyó- és hízókúra között nagyon vékony a határ. Ha nem vigyázol, pont az ellenkezőjét érheted el.

Mégis miért adom fel? A 2kg miatt. Meg a sütés-főzés-evés iránti szeretetem miatt. Úgy érzem a 2kg belefér és nem éri meg állandóan rosszkedvű lenni emiatt. Nem fogom megvonni magamtól teljesen azokat a dolgokat amelyeket imádok. Lesz süti és desszert és minden amit kívánok. Csak mértékkel. Ha nagyon le akarok fogyni, azt meg tudom tenni ilyen szigorúság nélkül is. Ez a fellángolás jó próba volt, most már tudom, hogy ha csak betegség nem kényszerít rá, többé nem lesz! Ezzel az elhatározással már hűl életem első Pavlovája a sütőben és holnap a legnagyobb élvezettel fogok egy szeletet megenni belőle!

Végül itt van néhány fotó, alátámasztásképpen, hogy miket is ettem a héten. Mindenről nem készült, általában időhiány miatt... Kicsit soknak tünik a hal, de csak véletlen:) Volt sovány sertéskaraj és szendvics is.

Reggeli:


Ebéd:

Ismét szép kis gyűjteményem keletkezett, amelyek bemutatásra várnak. Másféle elfoglaltságaim miatt csak főztem és fotóztam, na meg tartalékoltam, majd az is kiderül miért. Nem nagyon jut idő blogolásra, de igyekezek! A hagyományos, paraszteledelem után jöjjön egy nagyon nem tradicionális de annál inkább imádott és egyre jobban elterjedőben levő muffin. Mert nem lehet megunni és minden egyes alkalommal akkora sikere van, mintha első lenne. Párom nem túl édesszájú, bele kell diktálnom egy-egy sütit, de ha krémes-habos, akkor általában nincs probléma. Ezért is tuningoltam fel ezt az amúgy is mindennel megrakott muffint egy csinos, finom, habos-krémsajtos toppinggal (erre nem találtam magyar szót, kérlek segítsetek!).




A még Húsvétról megmaradt tömör kis csokitojásokat összedaraboljuk. A pillecukrot szintén, ha nagyobb darabost használunk. A száraz hozzávalókat összekavarjuk, belekavarva a csokit és a pillecukrot is. A tojásokat külön felverjük és  hozzáadjuk a  tejet és gyümölcslevet. A kettőt összetöltjük és épp csak annyira kavarjuk, hogy összeálljon a massza. A muffinformát kapszlikkal kibéleljük, 3/4-ig megtöltjük a tésztával, vigyázva, hogy mindenikbe jusson csoki és pillecukor darabka is. 200 fokon 20 percig vagy tűzpróbáig sütjük. Rácsra szedve teljesen kihüttjük.
Közben elkészítjük a toppingot. A fahéjas csiga készítésétől megmaradt vajas-krémsajtos mázat 2 dl tejszínből vert habbal összeturmixoljuk. Akinek nem maradt meg ebből a mázból:) az így készítheti el:

Na és akkor jöjjön a másik feladat teljesítése: