Már van egy lasagna recept a blogomon, az volt az első. És sikerült is annyira jól, hogy azóta többször, többféle változatban került az asztalunkra. Eddig a paradicsomos szószt készen vettem, mert az is annyira bevált. Most viszont valami mást akartam, így... alkottam.



A raguhoz a hagymát apróra vágjuk, kevés oliva olajon megfuttatjuk. A gombát felszeleteljük és a hagymához adjuk. Amikor a gomba félig megpárolódott, hozzáadjuk a húst. Ízlés szerint megszórjuk a fűszerekkel és hagyjuk a húst is megkészülni. Végül beleöntjük a paradicsomot és összefőzzük.

A besamelhez a vajat felolvasztjuk, beleszórjuk a liszet és elkavarjuk. Sózzuk, kevés szerecsendióval ízesítjük és lassanként, állandó kavargatás mellett felöntjük a tejjel. addig hagyjuk lassú tüzön, amíg kellően besűrűsödik.

Egy jénai tálat kivajazunk, kevés besamellel kikenjük és rárakunk 3 lapot. Nekem most annyira kis lapjaim voltak, hogy 3 kellett egy rendhez. A lapot megkenjük fél merőkanálnyi besamellel, egy merőkanálnyi raguval, megszórjuk sajttal és mehet rá a következő rend lap. Addig folytatjuk, amjg minden elfogy:)  Nekem rendszerint ebből az adagból 6 tésztarend szokott lenni. A felsőre már csak besamel és sok-sok sajt megy. 220 fokos sütőben kb 35-40 percet sütjük,  majd levesszük  a tetejét és még 10 percet pirítjuk.  Tejföllel, kechuppal vagy csak úgy magában tálaljuk.


Megúnni ugyan nem tudjuk, de ebből az adagból ketten pontosan 3-szor lakunk jól! Egyszerre egy kockánál több nem megy el, annyira laktató. Főként amikor frissen van kész. (Újramelegítve is finom, de tudjuk, hogy nem ugyanaz. Vagy az éhség mértékétől függ...??:))
Egyre jobban alakul. Most már jobb az állaga is és mivel pulykahússal készítettem, nem lett zsírban tocsogó. És több gomba, kevesebb hús került bele, mert így szeretjük.

Ismeritek? Kellene:) Az előző bejegyzés főszereplője, a gyors változatú fahéjas csiga, csak előfutára volt az igazi, az eddigi legfinomabb csigámnak! A vörös bársony torta után erre a művemre vagyok a legbüszkébb. Olyan régóta kívánom már a kelt csigát, de ugyanannyira nehéz is volt magam rávenni. Mert az első, és mert olyan sok idő kell neki. És mert... nincs több mert, most már magamtól is szégyelltem és a váratlanul beütő szabad szombatot kihasználtam. A lényeg az volt, hogy kelt fahéjas csiga. Aztán kutakodtam, és amint megláttam Jadenél, tudtam, hogy ez az amire igazán vágyok!



1 dl langyos tejben elkavarunk 1 kávéskanál cukrot és ebben felfuttatjuk az élesztőt. Beleöntjük egy nagyobb tálba, hozzáadjuk a maradék tejet, cukrot, a puha vajat, sót, beleütjük a tojásokat és összedolgozzuk. Ezután hozzáadunk annyi lisztet, amennyivel közepesen lágy, gyúrható tésztát kapunk. Lisztezett munkalapra tesszük és dagasztjuk, míg az egész lisztet fel nem vette. Visszatesszük a tálba, letakarjuk és meleg helyen a duplájára kelesztjük. Közben a töltelékhez összevegyítjük a cukrokat a fahéjjal.
A megkelt tésztát ismét lisztezett deszkára tesszük és kb 55x40 cm nagyságú lapot nyújtunk belőle. Megkenjük a puha vajjal és megszórjuk az előkészített fahéjas cukorral. A nyújtófával néhányszor végiggörgetünk rajta, hogy a cukor belenyomódjon és fetűréskor ne hulljon ki. Ezután szorosan felcsavarjuk, cérna segítségével 3-4 cm vastagságú szeleteket vágunk, sütőpapíros tepsire rakjuk (nekem 6 nagy csiga ment egy tepsire), 30-40 perc alatt ismét megkelesztjük. Végül 200  fokos sütőben 10-12 perc alatt gyönyörűre sütjük őket.
Amíg sülnek krémesre kavarjuk a mázhoz a puha vajat, krémsajtot és porcukrot. A még forró csigákra fél-1 kanálnyi mázat simítunk, ami a forróságtól rögtön megolvad és lecsorog az egész csigán. A tetejét enyhén megszórjuk aprított mandulával vagy egyébbel ízlés szerint. Hagyjuk kihűlni, ha van elég kitartásunk hozzá, ha nem, akkor langyosan letesztejük, hogy megfelel-e a réges régen álmodott elvárásunknak:)


A kelesztés öröme sajnos nem ragadott annyira magával, de a végeredmény feledtetett minden fáradtságot. Annyira boldog és elégedett voltam, hogy már tervezem is a következőt, valamilyen sós változatban, hogy kedveskémnek is a szívét megsimogassam:)

Ja és még valami: ezzel a csigával sikerült kijavítani az előbbi bejegyzésben említett félresikerült sütit. Ez már mindenkinek ízlett és a saját megelégedettségem sem utolsó. Mégis csak én vagyok saját magam legnagyobb bírája!

Végül egy gyors kérdés:
Ti felfuttatjátok a szárított élesztőt? Mert sok helyen olvastam, hogy nem kell, mehet a liszttel együtt a tésztába. Elsőre biztosra akartam menni, nem kockáztattam, de jó lenne, ha tapasztaltabbak megosztanák a véleményüket. Nagyon köszönöm!

Ez nehéz szülés volt! Nem volt valami termékeny időszakom, sőt, egyáltalán nem készült a konyhámban semmi olyan amit megmutathattam volna. Remélem vége, bár ki tudja. Hétvégén azért alkotok:)
Ráadásul ismerős ugy-e az érzés,  amikor nagyon igyekezel és nagyon jó benyomást akarsz kelteni, akkor pont nem sikerül valami? Vagyis nagyon rosszul sikerül. És a legpechesebb az, hogy csak akkor derült, ki, amikor már javíthatatlan volt a dolog. Így történt, hogy baráti látogatásra mentünk, először, és valami nagyon finomat akartam sütni, mégis olyat amit már készítettem, tehát ne legyen próba-szerencse. A fehércsokis-ricottás pite valamint a húsvéti csokis-ricottás pite alapján szerettem volna, ezuttal epres változatban készíteni egy desszertet.  Ránézésre gyönyörű volt,  epres-ricottás krémmel és sok sok tejszínhabbal a tetején. Felvágáskor, amikor már mindenki a finom sütit várta... úgy folyt a krém a tejszínhab alatt, mint egy... turmix:((  Nem kell ugy-e részleteznem hogy éreztem magam?

Hétvégére nagyjából kihevertem, főleg, hogy ez a fahéjas csigám nagyon nagyon jól sikerült. Mostanában csigával kelek és fekszek. Na nem evéssel, hanem gondolatban. Lassan beleőrülök annyira kívánom enni is meg sütni is a kelt csigát. De ma már nincs menekvés. Délutánra az a program. Addig meg itt van ez a péntek reggeli gyors, kelesztés nélküli csiga Lúdanyótól, ami lehetne dán fahéjas csiga is, de kicsit kénytelen voltam változtatni rajta, ezért nem nevezem annak...



A vajat felolvasztjuk és langyosra hüttjük. A tésztához összevegyítjük a lisztet, cukrot, sót, sütőport, szódabikarbónát. Ehhez hozzáadjuk a vajat (meghagyunk belőle 3 evőkanálnyit), a tejet és tejszínt. Gyors mozdulatokkal összevegyítjük, majd gyúrjuk, de csak pár pillanatig, amíg összeáll. Egy nagyon kellemes állagú tésztát kapunk, épp csak annyira kemény, hogy nem ragad. Kiborítjuk egy lisztezett felületre és fél cm vastagságú téglalapot nyújtunk belőle. Megkenjük a megmaradt vajjal és megszórjuk jó vastagon a töltelékhez szükséges fahéjas cukorral. Jó szorosan feltekerjük és cérna segítségével másfél cm vastagságú szeletekre vágjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk, lekenjük a cukros-fahéjas-tejes keverékkel és 220 fokon 15-20 perc alatt aranybarnára sütjük.


Kicsit féltem tőle, mert joghurt híján tejszínt használtam (ezért sem mertem dán fahéjas csigának nevezni), másrészt meg... túl egyszerű volt, hogy nagyon finom legyen:) DE, csak ajánlom bárminek! Tegnap délelőtt sütöttem és ma délután is még mindig változatlanul finom. Kivéve, hogy már nem langyos:)
És tanultam egy nagyon jó technikát: a cérnával való felvágást. Hogy ez micsoda találmány:) Eddig mindig ellapultak a csigáim felvágás közben, bármilyen éles is a kés. Így meg... csodásan kerekek maradtak. Gondolom sokan ismeritek ezt a technikát, nagyon egyszerű módszer, fázisfotó nálam sajnos nem készült, de Jadenél, ebben a bejegyzésben nagyon jól látszik, hogyan kell csinálni.
Piknikezni, kirándulni, délutáni uzsonnának vagy akár tartalmas reggelinek egy kakaóval, kávéval, tökéletesen megfelel.  Bártan mondom, hogy fél óra alatt kész és 5 perc mulva már fogyasztható. Kakaósan is ki fogom próbálni!

Befejezésként, ebben az egyáltalán nem nyári melegben, de itteni viszonylatban már második napja jó idő van, néha süt a nap és 12-14 fok körüli a hőmérséklet, eperturmix, tiszta eper és tejből. Plussz a pöttyök:))

Itt az újjabb quiche. Amióta kipróbáltam már készült párszor, általában abból ami épp a hüttőben fellelhető volt, de ez most más. A spenótot napok óta mindenbe adagoltam, aztán megláttam a Receptvarázs oldalán ezt a költeményt. Szerelem volt első látásra. Rögtön készült is ebédre. Természetesen kicsit átvariálva. És újra csak kész tésztából.


A tésztát elősüssük. A hagymát és fokhagymát felaprítjuk. A tojásokat felverjük, hozzáaöntjük a tejszínt, tejfölet, hozzáadjuk a fűszereket és elkavarjuk. Morzsolt vagy felaprított júhtúróval alaposan megszórjuk és ezt is elkavarjuk benne. A tésztát megpakoljuk mosott, friss, apró spenótlevelekkel és rászorjuk a hagymát, fokhagymát. Erre ráöntjük a tojásos masszát, ami jól bemászik a levelek közé, kitöltve a réseket.  A tetejét megszórjuk júhtúróval és fenyőmaggal. 220 fokon 30-35 perc alatt készre sütjük.


Eszméletlenül finom lett. A jútúró kitett magáért! Magamnak csak úgy, férfiembernek sült virslivel tálaltam. Neki már kezd kicsit elég lenni a spenót itt-spenót ott, de azzal vigasztalom, hogy nem baj, egye csak, mert Popeyesedik tőle:))

Igencsak megkedveltük a kekszeket, arról nem is beszélve, ha zabosak. Ez a zab nagyon különleges, rendkívül finom ízt tud adni. Így elkezdődött a sorozatgyártás:) Elsőre lekvárral töltött kekszeket sütöttem, most meg itt van ez a finomság. Az ötlet és a recept nagy részét is a  Rozmaring&Csokoládé blogról kölcsönöztem. Amint ott megláttam, tudtam, hogy ez lesz a következő. És íme, itt van:


A vajat feltesszük alacsony lángon olvadni, majd hozzáadjuk a mézet és kicsit összemelegítjük. Levesszük a tűzről és hozzáakavrjuk a narancslevet valamint a vanília aromát.  A lisztet, zabpelyhet, kókuszt cukrot, sót, szódaport és narancshéjat egy tálban összevegyítjük.  Erre ráöntjük a vajas szirupot és összeggyúrjuk. Kevés tejjel hígítjuk, hogy összeálló, de gyúrható masszát kapjunk. Annyi tejet teszünk bele, amennyi ehhez szükséges. Diónyi darabokat szaggatunk a tésztából, tenyerünkben megformáljuk és ellapítjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsire rakva 180 fokon 15 percet sütjük. 1 evőkanál mézet elkavarunk egy kevés narancslével és ezzel lekenjük a még forró kekszeket. Hagyjuk kihűlni őket.


Nagyon ízes, finom kekszek lettek, igazi csemege. El is tünt seperc alatt. Alig maradt idő fotózásra:) Amit talán legközelebb másképp csinálok, kevesebb cukrot teszek bele. A cukorral, mézzel és még lekenve is... nagyon édes volt még nekem is, pedig imádom az édeset. Vagy lehet kezdek leszokni róla? Bárcsak így lenne! De az édességről nem is próbálok leszokni, esetleg a túlzott cukorról. Páromnak egyetlen panasza az volt rá, hogy elfogyott... És tudta, hogy hétvégéig már nem lesz újjabb adag.

Ha újdonságokról van szó, akkor általában vevő vagyok rá. Főleg, ha olyan valamiről van szó, amit már "illett" volna kóstolni. A pulykacomb szerintem ilyen. Arra sem emlékszem, hogy pulykahúst ettem volna, arra igen, hogy mindig féltem a pulykáktól:)
Szép példányokat találtam, csak úgy kínálták magukat és akkora volt, hogy egyet nem is tudtunk ketten megenni. Semmi speciálisat nem terveztem belőle, csak simán megsütni, ha lehet jó ropogósra. A ropogós része sántított kicsit, mert a bőr még így is túl zsíros volt belülről. Viszont, hogy megmaradjon a "crispy" az ebédünkben, sütöttem, hozzá ropogós krumplit. És jóóóó ropogósat:)




A combot megmossuk és a fűszerekkel bemasszírozzuk, majd hagyjuk 2,3 órát állni. (Én ezt az állós lépést általában kihagyom, sosincs annyi időm vagy nem gondolkodok előre. Tény, hogy nem hiábavaló, sokkal finomabb lesz. Most sikerült beütemezni:) Ezután egy tűzálló tálba helyezzük, kicsit meglocsolva oliva olajjal, lefedjük vagy lefóliázzuk és menhet is a sütőbe, 220 fokon 80 percre. 60 perc után levesszük a tetejét és hagyjuk megpirulni.  Tűzpróbával ellenőrizzük, hogy kész-e, ha nem még pár percet hagyjuk.
A körethez a krumplit meghámozzuk, nagyobb kockákra vágjuk és enyhe sós vízben félig megfőzzük. Ezután kevés olajjal meglocsolunk egy tepsit, ráöntjük a leszűrt krumplit, kevés sóval ízesítjük és jó alaposan megszórjuk zsemlemorzsával. Óvatosan összevegyítjük, hogy a krumpli ne törjön össze, majd ha nem jutott mindenhova zsemlemorzsa, akkor még szórunk rá. Elegyengessük a tepsin és 20-25 percet forró sütőben sütjük. Időnként megmozgathatjuk, hogy minden oldalán egyenletesen ropogósra sűlhessen. Ízlés szerint salátával vagy savanyusággal tálaljuk.


Még mutatnom kell valamit:) Hétvégén ezzel a szuper könyvvel gazdagodtam:



Úgy érzem tényleg gazdagodtam, mert bár iszonyúan olcsón jutottam hozzá, amint átlapoztam, már kezdtem is előről. Nme tudtam betelni vele. A nemzetközi gasztronómia nagyjai közül 6 ország van kiemelve, csupa olyanok, akik megérdemlik, akik valóban sokat nyújtanak gasztronómia terén. Francia-, Spanyol-, Görög- és Olaszország, valamint Mexikó és Kína. Ugy-e nem nagyon kell részletezni, hogy ezekben a konyhák mivel is gazdagítják a gasztróvilágot?  Mégis megemlítek egy-egyet: quiche, paella, görög saláta, pizza, fajita és a kínai kaja általában. Mindezek nagy nevek, bár eléggé elterjedtek, sokak számára nem újdonság.
Minden fejezet előtt rövid leírás az ország gasztronómiájáról, jellegzetességeiről.


 Sok érdekes recept, színes, csodás fotókkal, elkészíthető ételekkel, lépésről lépésre való leírással, ami bizony nagy segítség lehet pl a chimichanga elkészítéséhez. De van benne pizzatészta és házi tagliatelle recept is, amelyeknek én szintén nagy hasznát veszem. Imádom ezt a könyvet, ezzel tötöttem pár napom szabad óráit a héten:)