Bármennyire is finom volt az első puha mézeskalácsom, mégis maradt meg belőle néhány darab. Na nem éppen mostanáig, kicsit régebb volt ez a vacsorám. Fogalmam nincs honnan jött ez az ötletem a maradék felhasználására. Viszont édesszájúaknak ajánlom az idei karácsonyi mézeskalács, pogácsa hasznosítására!




A mézeskalácsot megdaráljuk. 2 kanál olajat felforrósítunk egy serpenyőben, hozzáadunk annyi mézeskalács morzsát amennyi szeményre főzünk. Én csak magamnak készítettem, így 3 kanál morzsa elegendő volt. Kicsit megpirítjuk, de vigyázva, ne piruljon oda, mert keserű lesz a mézeskaálcsban levő fűszerek miatt. 2 kanál hideg vizet alaposan elkavarunk benne. Amikor szép morzsás lett, akkor készen is van. Közben a tésztát kifőzzük, szintén aszerint, hogy kinek főzunk. Nekem két kismaroknyi penne volt elég. Leszűrjük és összevegyítjük a mézeskalács prézlivel. Tálra szedjük és ízlés szerint megszórjuk cukorral .



Különleges, gyors, viszonylag könnyű ebéd vagy vacsora lehet. Na nem éppen férfias, de étkezések közötti falatozásként nekik is elcsúszik.

Megérkeztem, itt vagyok, épen, majdnem egészségesen. Nem, nem voltam nyaralni, csak kicsit a blogolást kellett hanyagolnom. Ha nem lett volna elég önmagában a 2 hetes megfeszített munka, akkor egészségem is rátett egy lapáttal, így, tájékozódás után, második hétre diétára fogtam magam. Kénytelen voltam, egy ideje gyakori esti hasfájás és puffadás gyötört, aztán minden este beköszöntött. Nagyon különös, görcsös fájdalom volt, ami lefekvés előtt jelentkezett és amint sikerült elaludnom, el is mult. Próbáltam nem vacsorázni, volt amikor segített, volt amikor nem. Aztán elkezdtem utána olvasni. A probléma, hogy olyan rengeteg információ van, amelyek különböző cikkekben ellent is mondanak egymásnak. Legjobb megoldás egy alapos kivizsgálás lenne, ami bizonyos okok miatt pillanatnyilag lehetetlen, de amint lehetőségem lesz ez lesz az első! Addig magamat próbálom orvosolni, vigyázva, hogy ne ártsak még többet. A fűszeres, sós, savanyú, nehéz, zsíros, finomított ételek kerülése nem igazán árthat és nem csak a gyomromnak tesz jót, hanem valamilyen mértékben méregtelenít, segít megőrizni a súlyomat (mert jelenleg, ha fogyok, elfogyok:). A több, zöldség, gyümölcs, sovány hús, víz fogyasztása és a kevesebbet többször elv bizony már néhány nap után eredményt hozott. Azóta nem fáj a hasam, reménykedve várom mindig az estét, hogy csak éppe ne fájjon. És müködik.
De van bizony probléma is... a kívánás! Kívánok mindent, amit nem kellene megennem, főzni azért ugy-e kell, mert másért is felelős vagyok. Nincs süti, nincs csoki, nincs desszert, csak gyümölcs, este az is vigyázva.
Nem lesz ez így mindig, már tervezgetem a finomságokat, amelyekről természetesen nem akarok lemaradni, nem elégedek meg azzal, hogy készítem és más eszi:)
Mutatni valóm viszont van, nem is tudok dönteni, hogy mit mutassak... megyek képeket elemezni és jövök vissza a recepttel.

Egyszerű, finom desszert mellett döntöttem, ami ráadásul nem lett valami gyors. Párom akarta megsütni a palacsintát, amígy én gyertyafény mellett elmerülök a habfördőben, de folyton odaragadt neki és 3-dik után feladta. Így rámmaradt fürdés után:)




A tojásokat a cukorral és sóval felverjük, hozzákavarjuk az olajat és a tej felét. Annyi liszet teszünk bele, hogy jó sűrű tésztát kapjunk és beletsszük a szódaport is. Csomómentesre kavarjuk. Ezután beleöntjük a maradék tejet, simára kavarjuk. Ha nem megfelelő állagú a tésztánk lisztet vagy tejet adunk még hozzá. Kiskanálnyi olajat felforrósítunk a palacsinta sütőben és merőkanállal adagolva kisütjük a palacsintákat.
Biztos sokan másképp csinálják a palacsintát. Én anyukámtól tanultam így és mindenre van magyarázatom. Először sűrű tésztát kavarunk, mert így könnyebb csomómentesre kavarni, mint ha folyósabb. Csak ezután hígítjuk a megfelelő sűrűségűre. Csak és kizárólag tejjel készül. Lehetne csak ásványvízzel, vagy fele fel arányban is. Nekem ez az igazi! Szódaport meg azért, hogy kicsit "fluffy" legyen.




A krémet ajánlott a palacsinta sütés előtt elkészíteni, hogy az eperrel addig jól összeérjen.
A mascarponet kikavarjuk a cukorral. Az epret apró kockákra vágjuk, beleszórjuk a mascarponeba és elkavarjuk.




Az epret apróra vágjuk és a cukorral, vízzel odatesszük főni. Addig főzzük, amíg az eper megpuhul. Ha szükséges a vizet pótolhatjuk. A kukorica keményítőt elkavarjuk kevés lanygos vízzel és a sziruphoz adjuk. Kavargatva kissé besürítjük.

Amint minden kész a palacsinta felét megkenjük a krémmel, a másik felét ráborítjuk majd még egyszer összetűrjük. A szósszal és friss eperrel tálaljuk.

Nagy örömet lelek mostanában a gasztróblogolásban és -blogokban. Jó megmutatni másoknak, hogy én mire vagyok képes, főleg, ha olyanoknak mutatom, akik értékelik is. Bevallom, jólesnek a kedves hozzászólások, igyekezek viszonozni is őket. De nem csak azért kommentelek, hogy viszonozzam, szerintem ez nem kötelesség, hanem mert ha valami különleges, megtetszik, akkor érzem, hogy kell, akarom...
Mult héten nem nagyon volt időm aktívnak lenni ezen a téren, sokat dolgoztam... És nem lesz ez másképp ezen a héten sem. Sőt, még sokkal sűrűbb lesz. Így nem igérek bejegyzést erre a hétre sem, örülök, ha lesz időm valami gyors ebédet meg vacsorát összeütni. Nagyon sok receptem és fotóm van várakozóban, idő, pedig nem annyira, ezért mutatok néhány képet, amikből már nem fog külön bejegyzés születni. Vagy azért mert már annyira elcsépelt, vagy mert annyira egyszerű, vagy mert nem tartom érdemesnek, vagy egyszerűen mert már nagyon régen készült és van sok-sok új, amit megmutatni:) De azért egy fotó erejéig nézzétek meg.
Aztán egy hét múlva, vagy még hamarabb, jövök ismét és mutatom a legujjabb alkotásaimat. Tegnap este pl forró csokis-málnás clafoutist ettünk csoki fagyival. Erről lesz recept is. És még van focacciám, különleges kekszrudam, csicseriborsó burgerem, gombás-tejszines tagliatellem, mézeskalácsos penném...
Addig pedig mindenkinek jó főzőcskézést, blogolást!

Avagy garnéla pie. A pie az ugy-e pite, de ebben a formában nem igazán találó a fordítás. Viszont ha azt mondom sheperds pie, fish pie, fishermens pie, cottage pie, ezek nagyrészéről mindenki hallott és van sejtelme, hogy miért is nem pite.
Az én első fish pie-om, első garnélámmal... naaaagy kockázat volt. Már úgy kezdtem neki, hogy ezt vagy megesszük vagy megy a kukába. Féltem a garnélától (ahogy minden vízben élő ennivalótól:), mert egyszer megkóstoltam, de nagyon elriadtam tőle. Ahogy ropogott a fogaim között... nekem nem jött be. Azért adtam neki még egy esélyt, mert most épp a "minden újat kipróbálok" kórszakomat élem. És hát a garnéla, az nem maradhat ki ebből.




A krumpliból csak tejjel pürét készítünk, borssal és szerecsendióval ízesítjük. A tejet odatesszük forrni, beletesszük a babérlevelet, fokhagyacikket, sózzuk, szerecsendióval ízesítjük. Amikor felfőtt hozzáadjuk a garnélát és attól függően, hogy milyen, főni hagyjuk. Nekem fagyasztott, előfőzött volt, így kb 5 percig főztem. Ezután kiszedjük a tejből. A vajat felolvasztjuk, hozzáadjuk a feldarabolt hagymát és megpároljuk. Hozzáöntjük a fűszeres tejet. A kukorica keményítőt elkavarjuk egy kevés tejjel és beleöntjük a többi tejbe. Állandó kavargatás mellett besűrűsítjük. Belekavarjuk a szószba mustárt és a garnélát. Egy tűzálló tálba öntjük az egészet és addg hagyjuk, amíg kezd kicsit "bőrösödni". Ezután rásimítjuk a pürét és 200 fokra előmelegített sütőben 20-25 percig sütjük.



Hogy mennyire szerettem? Nem lett a kedvencem. A garnéla szerintem ezután is kimarad a repertoárból. Az ilyen fajta "pie"-okat viszont még fogom próbálgatni!

Bevallom, otthon azt sem tudtam mi az a zabkása. Amint megérkeztünk Angliába, rögtön rákattantam. Kicsit talán a tejbegrízhez hasonlítanám, ha az instantabb változatra gondolok. Ha darabosabb, akkor inkább nem hasonlítanám, mert azt még jobban szeretem:) Minden alkalommal másképp készítem el, hisz variációkban nincs határ. Az ötlet ebből a könyvből származik:



A tejet odatesszük forrni. Beleszórjuk a sót és a zabkását. Állandó kavargatás mellett hagyjuk 3-4 percet főni. Tálba rakjuk, ráreszeljük az almát, közepére egy kanál joghurtot teszünk, megszórjuk a gránátalma magokkal és meglocsoljuk a golden syruppal. Melegen fogyasztjuk.



Én mindig tejbe főzöm, megpróbáltam vízzel is, de nem jött be. Nem igazán adagolom a zabkását, attól függően szórom bele, hogy mennyire sűrűt szeretnék. Van amikor a folyósat kívánom, máskor a keményet. Van amikor az édeset, van amikor a savanykásat vagy gyümölcsöset. Ettem már fahéjjal, kakaóval, cukorral, mézzel, gyümölccsel, lemon curddel, nutellával, csak magában és ezek kombinációjával. Sósan nem. Pedig az is népszerű. Majd egyszer...
Tejszínnel készítve pedig remek desszert lehet belőle, mint zabkásapuding.

Lisztmentes, tojásmentes, tejmentes, stbmentes ételek, sütemények. Miért? Az egészségünkért. Akinek valamilyen allergiája van, az érthető is, nálunk, többieknél meg... mindenkinek van magyarázata rá. Én nem vagyok nagy rajongója a "menteseknek". Az igaziakat szeretem:) Mégis belevágtam ebbe a lisztmentes csokitortába, mert megtetszett.
Alchrinél láttam meg, kicsit alakítottam rajta, nem is lett olyan mint az övé. Ez nem azt jelenti, hogy nem fogyott el nagyon hamar, hanem látványra nem olyan és látszólag állagban sem. Az enyém inkább krémes, pudingos lett.




A tojásokat habosra kavarjuk a cukorral és a sóval. A tejszínt felmelegítjük, beletesszük a darabokra tört csokit és kavargatva felolvasztjuk. Óvatosan összevegyítjük a tojásos és a csokis masszát. Elkavarjuk benne a rumaromát, a sütőport és a kukoricakeményítőt.
A sütőforma alját kibéleljük méretre vágott sütőpapírral, az oldalát kivajazzuk. Beleöntjük a masszát és 180 fokra előmelegített sütőben 40-45 percig sütjük. Kiborítjuk, lehúzzuk róla a sütőpapírt, megszórjuk kakaóval és akár melegen, akár hidegen fogyasztjuk.
Csokiszósszal lett volna az igazi, de idő hiányában nálunk lemon curd került mellé. Ahogy a meleg sütivel olvadozott... hm, bizony meg lehetett enni.