Magyar megfelelőként a virslis lángost találtam, de nem hiszem, hogy ez a legtalálóbb fordítás rá. Én ugyanis valami egészen mást ismerek virslis lángosként.
Ez egy tradcionális britt receptnek számít, amit szívesen fogyasztanak párolt zöldségekkel, gravyvel.


Itt még a sülés utolsó pillanataiban fotóztam le, amikor a kolbászból kiolvadó zsír még ott sistergett a lyukakban.

Természetesen kis változtatásokkal így néz ki a recept:
150 g liszt
2 tojás
150ml tej
fél kiskanál sütőpor
3 evőkanál olivaolaj
8 kis koktélkolbász

A kolbászokat beletesszük egy kis méretű, kerek tepsibe, formába és betesszük sűlni, amíg szép barnára sűlnek. Közben a tojásokat felverjük, hozzáadjuk a tejet, lisztet, sutőport és palacsintatésztánál kicsit sűrűbb tésztát kavarunk belőle. A közben megsűlt kolbászkákat kivesszük a sütőből és ráöntjük a tésztát. Elrendezzük a kolbászokat, hogy mindenhol legyen belőlük és visszatesszük a sütőbe. 220 fokon 25 percig sütjük.



Tálalhatjuk önmagában vagy kechuppal, párolt zöldségekkel, bármilyen szósszal de akár készíthetünk hozzá valamilyen mártogatóst is.
Mi csak úgy kechuppal ettük, végűl bántam, hogy elmaradt a mártogatós. Nekem ízlett, párom szerint nem muszály felírjam a feltétlenűl megismételendő ételek listájára:)

Végre felfedeztem itt is a leveles tésztát. Nem volt könnyű ám rátalálni! Bár sosem voltam nagy rajongója az ebből készűlt sütiknek, de annyira csábítottak ezek a csodás csigák. Elsőre mondhatni isteni lett.



Hozzávalók:
1 leveles tészta lap
bazsalikomos-hagymás paradicsomszósz
pepperoni szalámi szeletek
3 kanál kukorica konzerv
fél vörös hagyma vékony szeletekre vágva
1 mozarella golyó felszeletelve
2 szelet füstölt sajt, darabokra vágva, vagy reszelt sajt

A leveles tésztát vékonyan megkenjük a paradicsomszósszal. A szélein 2-3 cm.-nyit nem kenünk meg, hogy a feltűrésnél majd ne vegyüljünk össze a töltelékkel:) Sorra elterítjük a tésztán az összes hozzávalót. Ezután óvatosan, szorosan felgöngyöljük a tésztát és kb 2 cm vastagságú szeleteket vágunk belőle. Sütőpapírral bélelt tepsibe rakjuk és minden csigára ráhelyezünk egy apró vajszeletet, ami majd szépen elfolyik. Előmelegített sütőben készre sütjük. Az előírás szerint a tésztának 20-25 perc kellene, de megpakolva, összegöngyölve nekem 220 fokon kb 35 percet sült. Ez persze a sütő függvénye is, de ha nem hagyjuk elég ideig, a belső rétegek nyersen maradhatnak. Az enyém is bírta volna még jó néhány percet, de nagy volt az éhség és mind egy csigáig még melegében elfogyott.




Már a hüttőben lapul a következő leveles, csak ki kell találni, hogy mitől legyen különleges:)

Egy másik lehetséges variáció, ami itt igen gyakori és direkt ezzel reklámozzák a leveles tésztát, ez:



Vagyis kiterítjük a tésztát, megkenjük szósszal, rárakunk elszórtan sonka, paradicsom és mozarella szeleteket és megsütjük.
Nekünk a csiga jobban bejött.

Avagy bab pirítoson. Na ez hogy hangzik? Tetszetős? Az angolok előszeretettel használják a toastot és mindent ráraknak amit csak lehet. Van cheese on toast(sajtos), garlic toast(fokhagymás), cinnamon toast(fahéjas)... hogy csak a legnépszerűbbeket említsem. És még kismillió toast. Tudom, otthon is sokmindent lehet pirítóssal enni, de ez itt valahogy más. Ők leggyakrabban előételként tálalják ezeket a toastokat.

A bean on toast elsőre úgy tűnt, hogy kell benne legyen valami különleges, valami rendkivüli, amitől ennyire markánsan szerepel az angol konyhában. Hát nem! Sokszor meglepődök, hogy... csak ennyi, ilyen egyszerű egy-egy étel.

Így készül:
néhány szelet kenyér
vaj
paradicsomos babkonzerv
reszelt sajt

A kenyérszeleteket megpirítjuk és vékonyan megkenjük vajjal, esetleg fokhagymás vajjal. A babkonzervet megmelegítjük és 2-3 kanálnyit ráhalmozunk egy szelet pirítósra. Megszórjuk reszelt sajttal és... kész.



Természetesen vannak ennek variációi is, mindenki saját íze szerint készíti, ez az alaprecept. Lehet akármilyen ízesítésű vajjal, otthon készült babfőzelékkel, különböző fűszerekkel ízesíteni. Csak a képzelet szab határt.
Gyorsabb változat a konzerv, de sajnos nekünk nem jött be annyira. Vagyis igen, ha jól belenyúlok. Teszek hozzá ezt-azt. Különben túl édes, szinte csak a cukrot lehet érezni rajta. Többfélét is kipróbáltam, mind olyan. És hát ugy-e, erdélyiesen, ha étel, ne legyen cukros:) Az maradjon desszertre.

A beans on toast egyébként gyors és laktatós eledel, pillanatok alatt az asztalon és garantált, hogy nem lesz hamar gyomorkorrogás:)

Üdv kedveskéim. Majd 7 hónap szünet után... itt vagyok. Itt vagyok, mert hiányzott és mert van mit megmutatnom. Itt vagyok mert megy a főzés, sütés, mosogatás és nincs kivel megosztanom. Sem írásban, sem kóstolásban. Annyi mondanivaló lenne, annyi változás, felfedezés, kísérlet, siker és néha kudarc. És hol történjen meg mindez, ha nem a gasztróblogomon? És itt vagyok, mert gyakran eszembe jut milyen nagy öröm volt megmutatni másnak az alkotásaimat és visszajelzést kapni.
Ez a világ annyi újjat tartogatott és tartogat még mindig számomra, hogy elhanyagolódott az ízek világának megosztása. Pedig igazán kiteszek magamért. Ráadásul itt van az angol konyha, amiről nemeztközileg nem sok jót lehet hallani, de több van benne, mint ami kívülről látszik. Kóstolgatom, kísérletezgetek vele, már egész receptgyűjteményem van. Hát nem illene mindezt megosztani kedves otthoni gasztronómia iránt érdeklődő társakkal?
Emellett az otthoni ízek sincsenek elmarasztalva, még mindig az a legfinomabb, amit gyerekkorom óta ismerek és szeretek. Mi mutatná ezt jobban, ha nem a rongyosra forgatott Erdélyi Konyha Kalendárium, amit magammal cipeltem és amit egy kincsnek tartok. Már alig várom, hogy kezemben tarthassam a jövő évi kiadást!
Hogy mit igérek? Semmi megvalósíthatatlant! Semmit, amit elhanyagolnék. Lesznek britt receptek (már van jó néhány a fényképalbumban) és otthoni ízvilág valamint saját ötletek. És közben igyekezek mesélni az itteni élet gasztróoldaláról, a táplálkozási szokásokról, a saját tapasztalaimról és mindenről, ami kapcsolatban lehet a témával.
Csak remélni merem, hogy mindazok, akik figyelemmel követték tevékenységemet, hajlandóak lesznek megbocsájtani nekem a nagy kimaradást és továbbra is lesznek olvasóim, figyelemmel kisérőim.

Tudom, nagyon elhanyagoltam a blogomat, ami nem azt jelenti, hogy nem főzök, jut abból rendesen és bizony eszünk finomakat is. Úgy vagyok, hogy időnként nagy lelkesedéssel bármit megcsinálok, aztán eltűnik minden kedvem és legszívesebben nem is ennék csak ne kelljen bemennem a konyhába. Most épp egy ilyen időszakom van. Pár napja nem tudom kitalálni mit együnk. Összedobok vmi gyorsat és kész. De nemsokára megváltozik, tudom. Addig is mutatok néhány képet. Receptet nem írok, sajnos ellustálkodtam az időt. Szép lenne minden receptet beírni, hisz jó sok van, de legalább mutatom a képeket. Az az igazság, hogy még mindig nem fogtam neki úgy igazából angol ételeket gyártani. Ennek ellenére úgy érzem, hogy itt sokkal több ötletem van, mint otthon volt. Egyszerű hozzávalókból sokkal többet ki tudok hozni, mint régebben.


Marhabélszín szaftosan vajban párolt zöldbabbal


Gombás rizottó félig párolt brokkolival


Kedvenceim a turmixok. Eperturmix


Tejszínes-gombás szósszal leöntött csirkecombok párolt vegyeszöédséggel


Mediterrán tésztasaláta


Alex főztje. Receptje szigorúan titkos:)


Chedarral töltött gombafejek


Mindennapi banánturmix


Chiken casserole vajba forgatott krumplival


Szintén chiken casserole


Alex főztje- reggelire


Mentás mangóturmix


Papayaturmix


Húsvéti asztalunk volt. Gazdag bizony.


Töltött káposzta, amilyen lehetett.


Krumplikrémleves pirított baconnel és mozarellával


Zöld krumplisaláta sült csirkehússal


Krumplikrémleves ismét, mert szeretem, ezúttal reszelt chedarral

Anglia jelentkezik:) Ideje már kicsit visszatérni, már majd 3 hete itt vagyunk. Bizony bizony főzünk és eszünk itt is. Na nem olyan jókat, mint otthon, de sokkal gazdagabb az asztalunk. Nagyon nehéz nekem megszokni az itteni ízvilágot. Azt hittem ilyen problémám nekem sosem lesz, hisz szeretem a különlegességeket, az újat. Na de ez más. Mindig is azt hallotam a britt konyháról, hogy... szóval semmi jót. Na de ott van Jamie Oliver (és volt szerencsém már látni Bristolban egy Jamie éttermet:) és társai. Amikor főznek, beindulnak a nyálmirigyeink.

Igen, de: belecsöppenni egy teljesen ismeretlen ország hétköznapjaiba, elmenni bevásárolni, mert alapból üres a hüttő és a kamra, nem találni ott szinte semmit, amit szeretnénk, ami ismerős, főzni új alapanyagokból. Nem is lenne semmi baj, hisz itt van az internet. De napi min. 3-szor enni kell, főzni és mellette dolgozni, szóval nem mindig van időm lenetezni az egész napi menüt. Volt ez így az első napokban. Teljesen el voltam tévedve, úgy a bevásárlásnál, mint a konyhában.
Mivel majdnem a semmi közepén lakunk, nem tudok leszaladni a kisboltba, amelyek ráadásul itt egyáltalán nem is léteznek, hetente 2,3 alkalommal megyünk vásárolni. Mi az ami más? Minden. Zöldségek, gyümölcsök, húsok, sajtok, mind csomagolva vannak. Van amit kilóra vagy darabra is lehet kapni (zöldség, gyümölcs), de az nagyon kevés. Nincsenek lógó szalámi, sonka stb rudak, egyáltalán. Egyes termékekből a választék órisái, mint pl műzli, crisps, szószok üdítő, ital, tisztítószerek, gyümölcsök, zöldségek, sajtok, tej. Másból elég szűkös: fűszer, liszt, hús.
Ahogy bemegy az ember egy bevásárlóközbontba rögtön látszik, hogy mi az, amit az angolok inkább, sokat esznek és mi az amit nem. Az igazi angol konyhát még csak alig kóstolgatjuk, inkább ragaszkodunk a hazaihoz. Még. Viszont nagyon nehéz valami otthonihoz hasonló ízt kihozni bármiből. A krumpli, amit imádok, itt nagyon édes. A só sótlan, a cukor nem édes és még sok sok hasonló.
Ráadásként amióta itt vagyok meg vagyok hűlve, bíztos a klímaváltás, mert az idő csodálatos. Szóval már jó ideje nem is érzem az ízeket, szagokat. Közbe kicsit visszajön, édes, savanyu, sós, már megy, de a finomabb ízekhez még nem vagyok elég:)
A 3 hét már sokmindenre megtanított és úgy érzem, hogy meg tudom szokni az itteni életet és ízeket egyaránt. Lassan. Idővel. És még valami: könnyebb fözni, ha tele a hüttő, mint ha meszelni lehet benne:)
Itt van néhány kép ízelítőnek. Így néz ki az asztalunk mostanában.


A jó öreg, imádott padlizsánkrém. Tiszta házi, saját variáns:)


Hozzá kis mozarella és zöldésgek olivaolajjal lecsöpögtetve.



Hamburger. A húst is én készítettem és sütöttem hozzá. Imádtuk, valami remek lett.











További finomságok éhes embereknek.


Máris beszereztem az első receptes könyvemet Gordon Ramsaytől. Igaz kicsit elsiettem vagy lekéstem, de amint megláttam, nem bírtam otthagyni:)