Nagy örömet lelek mostanában a gasztróblogolásban és -blogokban. Jó megmutatni másoknak, hogy én mire vagyok képes, főleg, ha olyanoknak mutatom, akik értékelik is. Bevallom, jólesnek a kedves hozzászólások, igyekezek viszonozni is őket. De nem csak azért kommentelek, hogy viszonozzam, szerintem ez nem kötelesség, hanem mert ha valami különleges, megtetszik, akkor érzem, hogy kell, akarom...
Mult héten nem nagyon volt időm aktívnak lenni ezen a téren, sokat dolgoztam... És nem lesz ez másképp ezen a héten sem. Sőt, még sokkal sűrűbb lesz. Így nem igérek bejegyzést erre a hétre sem, örülök, ha lesz időm valami gyors ebédet meg vacsorát összeütni. Nagyon sok receptem és fotóm van várakozóban, idő, pedig nem annyira, ezért mutatok néhány képet, amikből már nem fog külön bejegyzés születni. Vagy azért mert már annyira elcsépelt, vagy mert annyira egyszerű, vagy mert nem tartom érdemesnek, vagy egyszerűen mert már nagyon régen készült és van sok-sok új, amit megmutatni:) De azért egy fotó erejéig nézzétek meg.
Aztán egy hét múlva, vagy még hamarabb, jövök ismét és mutatom a legujjabb alkotásaimat. Tegnap este pl forró csokis-málnás clafoutist ettünk csoki fagyival. Erről lesz recept is. És még van focacciám, különleges kekszrudam, csicseriborsó burgerem, gombás-tejszines tagliatellem, mézeskalácsos penném...
Addig pedig mindenkinek jó főzőcskézést, blogolást!

Avagy garnéla pie. A pie az ugy-e pite, de ebben a formában nem igazán találó a fordítás. Viszont ha azt mondom sheperds pie, fish pie, fishermens pie, cottage pie, ezek nagyrészéről mindenki hallott és van sejtelme, hogy miért is nem pite.
Az én első fish pie-om, első garnélámmal... naaaagy kockázat volt. Már úgy kezdtem neki, hogy ezt vagy megesszük vagy megy a kukába. Féltem a garnélától (ahogy minden vízben élő ennivalótól:), mert egyszer megkóstoltam, de nagyon elriadtam tőle. Ahogy ropogott a fogaim között... nekem nem jött be. Azért adtam neki még egy esélyt, mert most épp a "minden újat kipróbálok" kórszakomat élem. És hát a garnéla, az nem maradhat ki ebből.




A krumpliból csak tejjel pürét készítünk, borssal és szerecsendióval ízesítjük. A tejet odatesszük forrni, beletesszük a babérlevelet, fokhagyacikket, sózzuk, szerecsendióval ízesítjük. Amikor felfőtt hozzáadjuk a garnélát és attól függően, hogy milyen, főni hagyjuk. Nekem fagyasztott, előfőzött volt, így kb 5 percig főztem. Ezután kiszedjük a tejből. A vajat felolvasztjuk, hozzáadjuk a feldarabolt hagymát és megpároljuk. Hozzáöntjük a fűszeres tejet. A kukorica keményítőt elkavarjuk egy kevés tejjel és beleöntjük a többi tejbe. Állandó kavargatás mellett besűrűsítjük. Belekavarjuk a szószba mustárt és a garnélát. Egy tűzálló tálba öntjük az egészet és addg hagyjuk, amíg kezd kicsit "bőrösödni". Ezután rásimítjuk a pürét és 200 fokra előmelegített sütőben 20-25 percig sütjük.



Hogy mennyire szerettem? Nem lett a kedvencem. A garnéla szerintem ezután is kimarad a repertoárból. Az ilyen fajta "pie"-okat viszont még fogom próbálgatni!

Bevallom, otthon azt sem tudtam mi az a zabkása. Amint megérkeztünk Angliába, rögtön rákattantam. Kicsit talán a tejbegrízhez hasonlítanám, ha az instantabb változatra gondolok. Ha darabosabb, akkor inkább nem hasonlítanám, mert azt még jobban szeretem:) Minden alkalommal másképp készítem el, hisz variációkban nincs határ. Az ötlet ebből a könyvből származik:



A tejet odatesszük forrni. Beleszórjuk a sót és a zabkását. Állandó kavargatás mellett hagyjuk 3-4 percet főni. Tálba rakjuk, ráreszeljük az almát, közepére egy kanál joghurtot teszünk, megszórjuk a gránátalma magokkal és meglocsoljuk a golden syruppal. Melegen fogyasztjuk.



Én mindig tejbe főzöm, megpróbáltam vízzel is, de nem jött be. Nem igazán adagolom a zabkását, attól függően szórom bele, hogy mennyire sűrűt szeretnék. Van amikor a folyósat kívánom, máskor a keményet. Van amikor az édeset, van amikor a savanykásat vagy gyümölcsöset. Ettem már fahéjjal, kakaóval, cukorral, mézzel, gyümölccsel, lemon curddel, nutellával, csak magában és ezek kombinációjával. Sósan nem. Pedig az is népszerű. Majd egyszer...
Tejszínnel készítve pedig remek desszert lehet belőle, mint zabkásapuding.

Lisztmentes, tojásmentes, tejmentes, stbmentes ételek, sütemények. Miért? Az egészségünkért. Akinek valamilyen allergiája van, az érthető is, nálunk, többieknél meg... mindenkinek van magyarázata rá. Én nem vagyok nagy rajongója a "menteseknek". Az igaziakat szeretem:) Mégis belevágtam ebbe a lisztmentes csokitortába, mert megtetszett.
Alchrinél láttam meg, kicsit alakítottam rajta, nem is lett olyan mint az övé. Ez nem azt jelenti, hogy nem fogyott el nagyon hamar, hanem látványra nem olyan és látszólag állagban sem. Az enyém inkább krémes, pudingos lett.




A tojásokat habosra kavarjuk a cukorral és a sóval. A tejszínt felmelegítjük, beletesszük a darabokra tört csokit és kavargatva felolvasztjuk. Óvatosan összevegyítjük a tojásos és a csokis masszát. Elkavarjuk benne a rumaromát, a sütőport és a kukoricakeményítőt.
A sütőforma alját kibéleljük méretre vágott sütőpapírral, az oldalát kivajazzuk. Beleöntjük a masszát és 180 fokra előmelegített sütőben 40-45 percig sütjük. Kiborítjuk, lehúzzuk róla a sütőpapírt, megszórjuk kakaóval és akár melegen, akár hidegen fogyasztjuk.
Csokiszósszal lett volna az igazi, de idő hiányában nálunk lemon curd került mellé. Ahogy a meleg sütivel olvadozott... hm, bizony meg lehetett enni.

Nagy ötletadóm lett Gizi, a birskörtés tatinjának a tésztáját használtam első próbálkozásként. Ej de nem bántam meg! Bár utánanéztem a tarte tatin eredetének és eredeti elkészítési módjának. Nem titok, sokat egyszerűsödött és fejlődött azóta.






A lisztet, 2 kanál cukrot és vajat darabosra morzsoljuk és 15 percre hüttőbe tesszük. Ezután alaposan elmorzsoljuk, hozzáadjuk a tojást, vizet és gyors mozdulatokkal simára gyúrjuk. Fóliába csomagolva fél órára ismét hüttőbe tesszük.
A piteformát kivajazzuk és kirakjuk a barack szeletekkel. A barack levét egy serpenyőbe öntjük és hozzáadva a maradék 2 kanál cukrot, felforraljuk. Addig főzzük, amíg sziruppá sűrüsödik. Ezt a szirupot ráöntjük a barackra.
A tésztát kivesszük a hüttőből és piteforma nagyságúra nyújtjuk. Beborítjuk vele a szirupos barackot, a szélénél kicsit benyomkodjuk. Villával megszúrkodjuk. 180 fokos, előmelegített sütőbe 35 perc alatt megsütjük.
Miután kivesszük, hagyjuk a 5 percet hűlni, majd a formát leborítjuk azzal, amire ki szeretnénk borítani és gyors mozdulattal felfordítjuk. Forrón, langyosan vagy hidegen, magában, vagy tejszínhabbal, mindenképp kész élvezet.



Nem lett annyira édes, mint ahogy én olvastam róla, mert nem tömény karamellel öntöttem le a gyümölcsöt, hanem a barack levét sziruposítottam. A tésztája ismét vastagabb lett, mint a Gizinél látott, de ezt sem bánom, mert nagyon finom, puha, poronyó tészta volt.

Biztosan említettem már, hogy nagyon megszerettük a tésztaféléket, amióta itt élünk. Otthon én csak a túrós meg prézlis makarónit ettem, majd bejött a képbe a valamilyen szószos spagetti. És itt ki is merült a tészta téma. Ó, pedig mennyi mindenre képes! Fusili, penne, spagetti, lasagne, cannelloni, farfalle, tagliatelle, ők a leggyakoribb vendégek nálunk.
Folyamatosan próbálok ki újabb meg újjabb recepteket. Hideg tésztasalátát eddig még nem nagyon készítettem, hát erre is eljött az idő.




A tésztát megfőzzük, hideg vízzel alaposan lemossuk és hagyjuk kihűlni. A paprikát, paradicsomot, hagymát felszeleteljük. A konzervekről a levet lecsorgatjuk. A tésztára tesszük a zöldségeket és a tonhal darabkákat és összevegyítjük. Egy kis tálba elkészítjük a dresszinget. Minden hozzávalót beleteszünk és összekavarunk. Ráöntjük a tésztára és óvatosan elvegyítjük. Tálakba tesszük és bazsalikomlevéllel díszitjük.
Nagyon ízletes ebédünk kerekedett! Jelentem, hidegen is átment a tészta a teszten:)

Az én "lovely, precious, fabulous, amazing" Valentin napi tortám. Annyira, de annyira büszke vagyok magamra! Gyönyörűséges lett számomra. Tudom, sokan ennél jóval csodásabb dolgokat állítanak elő, de biztos vagyok benne, hogy ők is emlékeznek még az első remekül sikerült műveikre és arra az érzésre, hogy ezt én készítettem és milyen szuper lett. Na ezt érzem most én. Csináltam én még ilyen-olyan tortákat, de ez az első igazi!
Gizitől származik az ötlet, aztán utánanéztem a vörös bársony tortának, kutattam, olvastam, millió receptet megnéztem, próbáltam az eredetire rátalálni. Végül természetesen alkottam. A tészta receptje innen, a krém pedig kb 3 recept alapján állt össze.




A lisztet, sót és kakaót összevegyítjük. Egy másik tálba teszük a szobahőmérsékletű vajat, addig kavarjuk, turmixoljuk vagy dolgozzuk össze, amíg krémessé válik. Ezután beletesszük a cukrot, azzal is összedolgozzuk, majd a tojásokkal is. Végül beletesszük a vaníliát, jól elvegyítjük.
Egy pohárba kimérjük az írót, amit itt ugyan lehet kapni, (bár én még sosem használtam) és elfelejtettem venni, tehát nem volt. De ennél a receptnél olvastam, hogy házilag is egyszerűen elkészíthető, ecet vagy citromlé tejhez való hozzáadásával. Én ebbe a mennyiségű tejbe egy evőkanál ecetet öntöttem, elkavartam és állni hagytam kb 15 percet. Enyhén összefutott, bár inkább csak a teteje, ahogy elkavartam, nem igazán különbözött a tejtől. Tehát szerintem a sima tej is megfelel.
A tejbe elvegyítjük a szinezéket. A liszthez öntjük a vajas masszát, elkavarjuk, hozzáadjuk a piros tejet és simára dolgozzuk. Végül a szódaport leöntjük az ecettel, hagyjuk felfutni, majd a tésztához kavarjuk.



2 20cm átmérőjű tortaformának az alját kibéleljük sütőpapírral, az oldalát kivajazzuk. Elosztjuk a tésztát bennük és 180 fokon 25-30 perc alatt megsütjük. Én 25 percnél fogvájóval szúrópróbát végeztem és meg is ijedtem, mert még tiszta folyós volt belül. Szerencsére 5 perc múlva tökéletesen meg volt sűlve. Miután kivesszük a sütőből, 10 percet hagyjuk a formában hűlni, majd óvatosan kiborítjuk, lehúzzuk a sütőpapírt, hagyjuk teljesen kihűlni. Ezután fóliába csomagoljuk és 1 órára megy a hüttőbe. Ezt azért, mert így megdermed és könnyebb lesz elvágni és megkenni a krémmel, mint a friss, puha tésztát.




A csokit gőz felett felolvasztjuk és langyosra hüttjük. A mascarponet kikavarjuk, hozzáadjuk a szobahőmérsékletű vajat, krémesre dolgozzuk. Beleöntjük a folyékony csokit, elkavarjuk. Végül a tejszínt is hozzáadjuk és turmixgéppel addig verjük, amíg krémessé áll össze. Nagy volt nálam a riadalom, majd elsírtam magam, mert amint a csokit beleöntöttem szépen kicsapódott a vaj... Valószínű, hogy meleg volt még a csoki. Aztán miután kidühöngtem magam, eldöntöttem, hogy én most ezt addig verem, amíg összeáll. És sikerült! Csodás krém lett belőle.

A tésztalapokat kivesszük a hüttőből, mindkettőből két lapot vágunk, megtöltjük a krémmel, majd bevonjuk ugyanazzal. A lehulló morzsákból egy sütikiszúró segítségével szivecskét szórtam a közepére és "glazé" cseresznyével diszítettem. Éjszakára hüvösre tettem, másnap reggeli után tortával kezdtük a Valentin napot:)



Eldöntöttük, hogy ajándékot ezúttal nem veszünk egymásnak, viszont én kaptam ezt a csokor rózsát, így:



én meg készítettem a tortát. Este pedig vacsorázni mentünk egy mexikói étterembe, ahol mennyeien tálalt "Classic Chiken Fajitat" ettem. Sajnos képet elfelejtettem készíteni róla, pedig érdemes lenne látni!

Hogy én sem maradjak ki a Valentin napi őrületből, 2 recepttel is készültem. Igaz előtte kellett volna, de... hátha ötletet adok valakinek majd jövőre:)
Mostanában rá vagyok kattanva a receptes könyvekre, bárhová megyek, irány a könyvesüzlet és választok valami szépet, jót magamnak. A jó dolog az, hogy nagyon olcsón lehet itt csodás könyveket kapni. Tehát határt csak az szab, hogy fél óra után sem tudok egyet kiválasztani magamnak, mind kellene! Íly módon gazdagodtam hétvégén ezzel a könyvvel:

Kép innen.
Gyönyörű könyv, 200 remek muffin ötlettel. Nem is tudtam hol kezdjek hozzá. Kiszúrtam egy márványos receptet, ami kakaós-vaníliás volt, de Valentin nap tiszteletére a vaníliást kicsit megszíneztem hozzá.

Nagy kedvenc volt otthon. Na nem az otthon készített, hanem a készen kapható. Abból sem mindegyik. Amíg gyerekek voltunk és jártunk búcsukra, megvolt a kedvenc nénink akitől vettük a házicsokit. Az volt a világon a legfinomabb. Egyszerű, celofánba csomagolt, diós házicsoki. Azóta is azt az ízt keresem... hiába. Talán ha sokszór próbálkoznék, variálnám a hozzávalók mennyiségét, ráakadnék. Addig meg itt van ez, az első, és nem is rossz...
Fél adagot készítettem, nem akartam úgy járni, mint a bountyval. Jaj de jó, aztán felét kidobtam egy idő után, mert egyikünknek sem kellett már. Hiába, jóbol is megárt a sok. Tehát ha valaki elkészítené és családi mennyiségben, akkor duplázza az adagokat bátran.




A cukorból, vízből és vajból 3,4 perc alatt szirupot főzünk- amíg a cukor feloldódik. Levesszük a tűzről és alaposan elkavarjuk benne a tejport. 3 kanálnyit átteszünk egy másik edénybe, a többibe belekavarjuk a kakaót. Kivajazott formába töltjük a kakaós csokit, erre rásimítjuk a fehéren maradt részt. Éjszakára hüvösbe vagy hüttőbe tesszük, másnap kiborítjuk vagy a formában felkockázzuk. Én kiborítottam, nem akart olyan könnyen menni, az erőltetéstől meg is repedezett kicsit a teteje...

Igazán finom lett, váratlanul hamar el is fogyott. Nem lett lágy és kemény sem, viszont omlós, poronyó. Olyan lett mint az általában üzletben kapható házi csoki. Juppi, felfedeztem a nagyipari titkot:) De... nem lett olyan mint a búcsus nénié. Az, amellett, hogy diós, kicsit krémes, lágy, ha meghajlítod, kicsit hajlik, nem egyben elreped. Talán majd legközelebb. Meglehet több vaj, kevesebb tejpor a titok. Gyakorlatozok rajta! Jut eszembe, gyerekként azt is szerettük, amikor kiskanállal kellett megenni a tepsiből, vagy nyúlt, vagy kőkemény volt. Na de melyiket nem szerettük???

Teller-cake gondolt rám ezzel az "Aranyos blog díjjal", nagyon szépen köszönöm neki!


Szabályok, amelyek a díj jogos birtoklására vonatkoznak:

1 Említsd meg a blogod-ban a személyt akitől kaptad (ez csak természetes!)
2 Válaszolj a feltett kérdésekre
3 Árulj el magadról egy dolgot, amit még nem tettél meg a blogod-ban
4 Ajándékozd a díjat annyi bloggernek, ahánynak csak szeretnéd
5 Értesítsd a díjazottakat.

A kérdések a következők:

1. Melyik a kedvenc smink kelléked?
A fekete szempilla spirál az elmaradhatatlan.

2. Mi volt a 2011 év trendje (gondolom az öltözködésben)?
Farmer minden mennyiségben.

3. Mi a kedvenc desszerted?
Legyen krémes, habos, ragacsos, egészségtelen, kalóriabomba:) (Persze csak mértékkel:))

4. Kedvenc színed?
Világoskék, rózsaszín.

5. Mi a keresztneved?
Emilia

6. Melyik volt az utolsó dal amit meghallgattál?
Coldplay: Paradise

7. Kutyák vagy macskák?
Macskák!!!Imádom őket!

Amit még nem árultam el magamról a blogon:
Azzal, hogy Angliába költöztem, úgy érzem kinyílt előttem a világ és utazási, világot bejáró terveim már teljesen elérhetőnek tűnnek!

A továbbadós résznél sokat gondolkodtam. Egyrészt szeretném továbbadni, hisz rengeteg csodás blogot olvasok nap mint nap és úgy érzem, mintha személyesen is ismerném azokat az embereket. Viszont legtöbben már vagy megkapták a díjat, vagy nem rajonganak ezekért. Többre értékelik ha egy hozzászólást írunk egy egy bejegyzéshez. Számomra mindkettő teljesen elfogaható. Főleg ha már 3-4-szer megkapta ugyanazt a díjat...
Döntésem: kedvenceim között keresek olyanokat, kik még nem kapták meg és akiknél nem találok rá jelet, hogy nem fogadnak díjakat. Ha elnéztem, elnézést kérek, csak a jószándék vezérelt és igyekeztem figyelembe venni igényeiteket!

Ezennel a "Cute Blog Award" nyertesei:)

Erika- Dublin felett az ég
Anazar- Én így főzök... a.k.a. Konyhatündér
Kati- Makacska konyhája
Marisz- Tortafüggő